*Jungkook szemszöge*
-Végén kitalálod, hogy Idol akarsz lenni. - nevetett Tae.
-Ühm.. Már megfordult a fejemben, de... Tehetség is kéne hozzá. - nevettem fel kínosan.
-Énekelj valamit. - karolt át.
-Mi? Nem.
-Gyerünk Idol fiú. - nevetett.
-Hagyjál már... - forgattam a szemeim.
-Ha nem énekelsz nekem, akkor másnak hogyan tudnál énekelni?
-Nem éneklek senkinek. Maximum a zuhanyrózsának. - nevettem fel.
Taehyung a kijelentésemre felnevetett, majd a fejét kezdte el rázni.
-Hihetetlen...
Délután egyedül ültem a szobámban.
Anya leült velem megbeszélni a válással kapcsolatos dolgokat, de nem nagyon érdekelt. Sőt, végig sem hallgattam. Fogtam magam és felmentem a szobámba.
Taehyung írt egy üzenetet, hogy nem lesz semmilyen buli a pénteken történtek miatt. Egyedül Yoongi és Jimin lett volna benne, de úgy gondolták, hogy most jobb lenne inkább meghúzódni.
Remélem hamar vége lesz ennek az őrületnek...
-Jungkook... - kopogott be anyu az ajtón, majd benyitott.
-Mondjad... - néztem rám sóhajtva.
-Tudom, hogy megvisel téged a válásunk. De...
-Felfogtam. Végül is... Ha nem szeretitek egymást, akkor miért maradjatok együtt nem? Ez van. - ráztam meg a vállam.
-Köszönöm, hogy kezded elfogadni. Kicsit erősnek kell lenni, de majd minden helyrejön.
-Pontosan. Majd.
-Viszont van még valami...
-Még mindig? Na most mit fogsz közölni? Csak nem kiderül, hogy már van valakid?
-Nem erről van szó...
-Akkor?
-Apád...Hát miatta válunk ugye, mert van valakije... És... Ide akarja hozni.
-Ide? - húztam fel a szemöldökömet. - Te és apa meg én. Plusz az új nő az életében. Boldog család leszünk. - nevettem fel gúnyosan. -Ez jó...
-Félreérted. Költözünk. - jelentette ki.
-Micsoda? Hova? - törtem össze újra.
-Messze... Az ország déli részére. A legtávolabb ettől az egésztől.
-Mi? Ezt nem teheted! - kiáltottam fel. - Jó költözzünk, de ne messze...
-Mi az amiért ennyire ragaszkodsz ehhez a városhoz? Ott is lesznek barátaid.
-De... Ott nem lesz Taehyung. - szöktek könnyek a szemembe.
-Barátok jönnek-mennek. Ez így megy sajnos. - közölte.
-Ezt te nem érted. Taehyung nekem több mint egy barát! Nem akarom elveszíteni. - gördült ki szememből az első könnycsepp.
-Aranyos, hogy testvéredként szereted. Biztosan látjátok majd még egymást.
-Testvérként? Miért pont testvérként? Anya én szeretem. Szerelemből. - temettem kezeimbe az arcomat.
-Jungkook... - ült le mellém az ágyra, majd átölelt. - Együtt vagytok?
-Igen. - sírtam el végül magam. - Nem akarom itt hagyni.
-Sajnálom. De muszáj. - közölte. - Jövőhéten indulunk.
-Melyik nap?
-Nem tudom azt még. - felelte, majd kiment a szobámból.
Taehyung... Nem akarlak elveszíteni.
Nem akarlak elhagyni.
Bedőltem az ágyamba, majd ismét sírni kezdtem.
Egy nap alatt megy tönkre az életem...
*Taehyung szemszöge*
Vedd már fel...
-Igen? - vette fel végre Yoongi a telefont.
-Na végre...
-Mondjad mert leteszem...
-Lehet mégis kéne beszélnünk... Együtt. Mi mindannyiunknak.
-Miért? Meg kéne magyaráznom valamit? Nyugodj meg leszállok Kook-ról.
-Mi? Ja nem azért... De jól teszed.
-Nem jó ma nekem. És Jimin-nek sem. Beszélj Jungkook-kal.
-Beszélek vele hidd el... De várj... Honnan tudod, hogy Jimin-nek sem jó?
-Az már rám tartozik. Találj ki valamit magatoknak, de mi nem érünk rá. Majd legközelebb. - közölte, majd letette.
Aah... Yoongi megőrítesz néha...
*Jungkook szemszöge*
Egész este forgolódtam az ágyban, majd a telefonom rezegni kezdett.
Kisírt szemekkel oldottam fel a telefont, majd megpillantottam Taehyung nevét a kijelzőn. Egy képet küldött magáról, amin a fejét támasztja.
Taehyung:
Látod ezt? Unatkozok...
Unatkozok, mert nem vagy itt.
Elmosolyodtam az üzenetén, majd megfájdult a szívem a tudattól, hogy el kell szakadnunk egymástól.
Taehyung:
Remélem azért nem válaszolsz, mert úton vagy...
A következő pillanatban pedig megcsörrent a telefonom. Taehyung hívását fogadva ültem fel az ágyban.
-Jó estét Ifjabbik Jeon. Hogy van? - viccelődött.
Hiányozni fog a hangod Taehyung.
Mindennél jobban.
-Jó estét Kim. Megvagyok köszönöm. - mosolyodtam el.
-Mi történt már megint? - sóhajtott.
-Mi nem? Mindig van valami... - sóhajtottam.
-Mesélj.
-Ezt személyesen kéne...
-Jó, akkor holnap találkozzunk a parkban. A sulinál, ahova mentél múltkor. Amiért még megfizetsz. - nevetett.
Hát, ha a költözés az ára...
Akkor életem legnagyobb hibája volt mikor elmentem...
-Akkor holnap 10-kor. - azzal letettem.
Visszafeküdtem az ágyba, majd a párnámat magamhoz szorítottam és úgy próbáltam meg elaludni.
***
Másnap szomorúan indultam el a park felé.
Hogy mondjam ezt el neked?
Zsebre tett kezekkel haladtam egészen a parkig. Lassan körbejártam, majd megpillantottam Taehyung-ot az egyik padon ülni.
-Ide találtál? - nevetett fel.
-Nem késtem...
-De. 20 percet. Na mindegy...
Valóban késtem?
Az időre néztem, majd egy apró mosoly jelent meg az arcomon.
-Nem tudom, hogy hogyan történhetett... Időben elindultam...
-Ülj le. - mosolygott, én pedig helyet foglaltam mellette.
-Vágjunk a közepébe, mert ezt nem lehet finoman közölni. Szóval az van, hogy jövőhéten költözünk. - mondtam ki halkan.
-Az nem baj. Váláskor mindig ez van. Számítottam rá, hogy ez lesz. Lehet a végén közelebb leszel hozzám, mint gondolnád. - mosolygott.
-Nem Taehyung. Az ország déli részébe megyünk.
-Mi? - akadt ki.
-Hát igen... - néztem a föld felé.
-Ennyi? Hát igen? - kérdezte idegesen. - Nem mehetsz el...
-Nem is akarok, de muszáj.
-Én anyám miatt hozom az áldozatot... Te mikor hozod? Megmondtam tegnap, hogy áldozatot kell hozni.
-Taehyung szerinted én annyira akarok menni? Ebbe nekem nincs beleszólásom.
-De van. Ha megmondanád, hogy...
-Tud mindent. Rólunk. De nem érdekli. - közöltem.
-Küzdj akkor. Küzdj értünk. Jungkook te vagy a legjobb dolog az életemben.
-Nekem is te. De van, amiért felesleges küzdeni...
-Mármint értünk? Értem. Szóval ez a helyzet... - fordította el a fejét.
-Mi? Taehyung én nem... - kezdtem el, miközben megakartam fogni a kezét, de elrántotta. - Nem rólunk van szó. Én szeretlek téged.
-Szeretsz? Jungkook arra nem is gondoltál, hogy mi lenne, ha az apáddal maradnál? Egyből elfogadtad azt, hogy leléptek. - kiáltott.
-Én... - kezdtem el, de félbeszakított.
-És én még ezért szenvedek anyám mellett? Mikor apámmal lehetnék... De nem. Itt maradtam miattad! Mert szeretlek. Ezért akartad, hogy apámhoz menjek? Akkor én lennék a rossz igaz? Akkor nem te mennél el, hanem én.
-Erről szó sincsen. Taehyung hallgass már meg! - kiáltottam rá.
-Nem. Eleget hallottam. Ne is próbáld meg megbeszélni, hogy az apáddal maradj. Ha eddig nem tetted meg, akkor ne is tedd meg. Látom, hogy neked mennyit jelent a kapcsolatunk. Hát akkor.. - kelt fel a padról. - Mivel ilyen könnyen feladsz minket. Akkor ilyen könnyen letudjuk a búcsút is. Ég veled Jungkook. - közölte, majd csalódottan hagyta el a parkot.
Taehyung...
Mit tettem?
Én nem ezt akartam...
Ezek szerint a mi kapcsolatunknak vége.
Sosem felejtelek el Taehyung.
Sosem foglak...
------------------------------------------------------
A következő már az utolsó rész lesz.