Tizenkilencedik fejezet
• A kezdet •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
- Uhh, woooooh - drámain fordulok meg a tükör előtt. Hajam a mozdulat közben ide-oda mozog. Felemelem az állam és ismét megnézem magam.
Azt hiszem visszatért a régi Blair.
A testem kihúzom, vörös ajkaim egy vigyorral húzódnak. Ismeretlen újra így látni magam. Noha még nem vagyok teljesen a régi, még mindig hiányzik egy darabom, de az egy hónap alatt, ami eltelt Ace óta, megtanultam a fájdalommal élni.
Ma egy különleges nap van. Vége ennek a szemeszternek így a vizsgáknak is, ami most azt jelenti, hogy pár hónapig megszabadulok a sulitól, ami ismét azt jelenti, hogy London jövök!
Anyuéktól születésnapomra egy tíz napos utazást kaptam Európába, pontosabban Londonba. Soha életemben nem kaptam még ilyen szép ajándékot.
Ezenkívül ma este ünnepeljük meg a szülinapom és a szemeszter végét. A többiekkel ugyanott leszünk, ahol pár hónapja Body Tequiláztunk.
- Készen vagy? - nyavalyog Rachel. Ma kivételesen nálam készültünk el. Felhúzom a szemöldököm és a tükörben rá nézek.
- Azt hiszem igen - vigyorodom ismét el. Rachel felnevet, majd mellém áll.
Mind a ketten megnézzük egymást. Régen néztük ki ennyire jól. Rachelen egy fekete, szűk bőrnadrág van és egy kék felső, amit killer magassarkúval kombinált. Én kicsit az öltözködéssel most visszafogtam magam.
Egy világos farmerszoknyát viselek fekete harisnyával és egy bordó Body-val. Lábaimon pedig a kedvenc fekete magassarkúm hordom. A világos, festett hajam lazán befontam.
- Noah már lent vár - Rachel felpillant a mobiljáról és vet egy utolsó pillantást a tükörbe.
— Oké, menj le, ha gondolod, mindjárt jövök én is — mosolygok rá, barátnőm viszonozza, majd elhagyja a lakásom.
Miután egyedül vagyok ismét megnézem magam. Kinézetre ugyan úgy nézek ki, de belülről nem vagyok a régi. Vagyis, próbálkozom, viszont még mindig nehéz.
Négy hete nem beszéltem Aceel. Két hete egyszer egy pillanatra láttam, de ahogyan meglátott rögtön elmenekült, még időt se adott, hogy elmagyarázzam neki mit történt Deannél.
Mindenben olyan igaza volt! Mindig benne kerestem a hibát, mert féltem, hogy én is lehetek valaminek az oka. Szerettem másra tolni a felelősséget, de ez már megváltozott. Tisztában vagyok vele, hogy én is hibás vagyok, azonban Ace is.
— Minden rendben lesz — ezeket a szavakat mondogatom magamnak újra és újra már hetek óta. Egyszer csak rendben lesz minden.
A táskám után nyúlok és én is elhagyom a lakásom. Rachel és Noah lent várnak a kocsiban. Egy mosollyal beülök hátulra.
— Azt hittük meggondoltad magad — néz át válla fölött Noah. Megrázom a fejem és bekapcsolom magam.
— Eszembe sincsen! Ma ünnepelünk — nevetek fel. Noah elvigyorodik és elindítja a kocsit.
Szemeim Rachel és Noah összekulcsolt ujjaikra siklanak. Az érzéseim feltörnek, amiért gyorsan elnézek.
Hiányzik, annyira, hogy fuldokolom.
Nyugi Blair, minden rendben lesz, mondogatom magamban.
Az út a klubig nyugodtan telik el. Én próbálom az esti Los Angelesi fényekkel elterelni a gondolataimat, míg a többiek elől nevetgélnek.
Minden rendben lesz ...
× × ×
Mindenki eljött. Elijah, Nihan, Jake és Dean, igen ő is eljött. Az egy hónap alatt sokat találkoztunk, így még mindig közel tudtam magamhoz érezni Ace-t, igaz Dean-el kerültünk a témát, de annyit megtudtam, hogy vele se beszél.
Ezenkívül Jake-el is kezdenek a dolgok javulni.
Igazából semmi okom nincsen ilyen szomorúnak lenni, hiszen csodás barátaim vannak, mégis a legfontosabb személy hiányzik, és öt senki nem tudja helyettesíteni.
— Kislány! — Dean egy fülig érő vigyorral feláll és elém jön. Karjait kitárja és egy erős ölelésbe húz.
— Mizzu nagyfiú? — barátilag meglököm. Dean a fülemhez hajol.
— Szeretnék neked valakit bemutatni — nagy szemekkel nézek rá. Dean még mindig vigyorogva az asztalhoz vezet, ami a klub egyik Lounge-be van.
— Blaaaair! — Nihan felpattan és megpuszilja az arcom.
— Helló — nézek körbe és ekkor leesik kit akar nekem Dean bemutatni. Dean leült mellé és az egyik karjával átölelte a derekát.
— Szia, Blair vagyok. Luca, igaz? — hajolok le hozzá. Gyönyörű, totálisan gyönyörű.
— Szia, igen az vagyok — látszik rajta, hogy szégyenlős, ezért még egyszer rá mosolyog mielőtt megölelném. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát köztünk. Ha Dean barátnője, akkor hozzánk is tartozik.
Miután elengedtem tudóan Dean-re kacsintok és oda tátongom, hogy mindent mesélj el. A srác felnevet, amit igennek veszek. Mosolyogva megfordulok és leülök a többiekhez.
— El se hiszem, hogy vége! — szólal meg Jake.
— Hála égnek, a végén már azt hittem öngyilkos leszek — jegyzi meg Elijah.
— De vége és most ez a lényeg — szólok közbe, majd felállok, hogy hozzak magamnak valami italt. Dean kérdően felpillant rám.
— Hozok piát, kinek mi kell? — nézek körbe.
— Valami erőset, ma berúgok — teszi fel a kezét Rachel.
— Egy sör megteszi — mondja Jake. A többiek is kérnek, majd Deannel elmegyünk a pulthoz, hogy kikérjük az italokat.
— Azt hiszem megérte érte harcolni — dől neki a pultnak egy vigyorog rám. Felvonom a szemöldököm és viszonzom vigyorát.
— Mikor akartad elmondani nekem? Azt hittem barik vagyunk — játszom meg a sértődöttet. Dean jóízűen felnevet.
— Nem akartam magam elszólni, csak akkor, amikor biztos — vonja meg vállait.
— Haha ne bízz bennünk, nőkben! Gyorsan ejtünk bárkit — viccelődöm és elveszem az első adag italt a pultról.
— Engem eddig még senki nem ejtett. Túl tökéletes vagyok — kacsint rám és három pohárral a kezében visszaindul a többiekhez. Gyorsan behozom a tömegben.
— Ugyanolyan beképzelt vagy mint ő — nem kell a nevét kimondanom, tudja kire gondolok.
— A mestertől tanultam — ismét kacsint egyet. Nevetve megrázom a fejem és követem. Amikor visszatérünk, leülök a helyemre az italommal a kezemben. A többiek elkezdtek beszélgetni, míg én csendben, a nagy hangzavar közepette, iszogatom az italom.
Minden olyan, mint előtte mégis teljesen más. Olyan sok dolog történt velem az elmúlt négy hónapban, hogy feldolgozni se volt időm.
Embereket ismertem meg, akik nélkül most már el se tudom képzelni a mindennapjaim. A volt pasimnak kezdek megbocsátani, és túllépni a múlton. Belecsöppentem egy olyan világba, amit eddig nem is ismertem. Ace fényes világába, ahol a sötét múlt őt is behozza. Dean világába, ahol nincsen helyes és rossz, csak a jelen, a momentum. Bármennyire is elátkozom az az estét, amikor először rendesen megismertem Acet, annyira is hálás vagyok. Sok fájdalmat hozott magával, de annál több szép emléket. Kétlem, hogy belőlünk még lesz valami, mégis, ha rá gondolok csakis a szép emlékek jutnak eszembe.
A másnap az első kettesben eltöltött éjszakánk után, amikor a könyvtárban megzavart tanulás közben. Már akkor tudtam, hogy ez a férfi a vesztem fogja hozni.
Rachel, amikor elcsalogatott ebbe a klubba, hogy Body Tequilázzak velük. Amikor egy csapatba kerültem Aceel, onnantól nem volt megállás. Az óceán olyan erővel sodort magával, hogy nem vettem észre a szívem van a téten, aztán amikor gyengén kisodort a partra, már késő volt nekem és a szívemnek. Beleszerettem anélkül, hogy bármit is tett volna, azon kívül, hogy mindig önmagát adta és őszinte volt velem.
Bármit is gondolnak az emberek róla, egyáltalán nem ismerik őt. Igen én is egy beképzelt, elkényeztetett, football legendájának a fiának gondoltam, de hatalmasat tévedtem. Igen, néha olyan volt amilyen, mégis mindig okkal tette. Okkal óvott maga elől, tudta, hogy ez lesz a vége, azonban én egyszer az életben a szívemre hallgattam és tessék, meg is kaptam a magamét.
Négy hónap után egy törött szívvel ülök egy tömött klubban a barátaim között és nézem ahogyan mindenki élete lassan rendben rázódik, kivéve az enyém. Az enyém egy csatatér, mégis valamilyen okból kifolyólag a nagy nyomáson kívül, ami a mellkasomon ülepszik, boldog vagyok.
Behunyom a szemeim és hagyom magam sodorni az árral — most utoljára. A zene mintha hangosabb lenne, a gondolataim elszállnak, a mellkasomon összeszorul. Nem akarom, hogy fájjon.
— Blair? — egy nagy meleg kéz fogja meg a vállam és finoman megszorítja. Vonakodva kinyitom a szemeim. Dean leguggol elém és megfogja a térdeim.
— Annyira sajnálom — motyogja. Elkezdek pislogni, nem akarok sírni. Megfogadtam, hogy ma nem sírok.
— Táncolunk? Talán attól jobb kedved lesz — rám mosolyog és újra feláll. Megrázom a fejem.
— Nem velem kell táncolnod, hanem Lucaval — pillantok a gyönyörűségre. Luca azonban bátorítóan rám villant egy mosolyt.
— Gyere, kérlek — kinyújtja kezét én pedig habozva elfogadom. Lesétálunk a Lounge-ból, le a táncparkettra.
Dean a tömegbe húz, amikor izzadó testek vesznek körül, a zene is vált.
Szomorúan elmosolyodom, Nick Jonas-tól játsszák a Find You című dalát.
Dean hirtelen megölel, karjait a nyakam köré fonja és a fülemhez hajol.
— Minden rendben lesz, húgi — suttogja. Gyakran hív húginak, ami hihetetlenül jól esik, mert ő olyan, mint a soha nem létező bátyám, aki megakar óvni a nagy és csúnya világtól.
Dean lassan elkezd minket ringatni. Furcsa érzés vesz körül, nem foglalkozok másokkal. A srác hirtelen megpörget, én pedig akaratlanul felnevetek. Mellkasomon visszacsapódik kemény felsőtestéhez. A szemeim még mindig be vannak hunyva. Dean ismét a fülemhez hajol. Orromba szál egy ismerős illat, de biztosan csak képzelődés, hiszen egy klubban vagyunk, más férfi is hordhatja az ő parfümét.
— Ha készen állsz kinyitni az istenverte szemeid, asszem könnyebb lenne az egész — a szívem megáll. Ez lehetetlen, erősebben hunyom össze őket. A kezem megremeg, amikor ujjaimmal bele száktok a hajába. Minden arra utal, hogy ő.
— Ace... — suttogom, amikor szemeim nagyra pattannak. Egy fülig érő mosollyal fogad, egy olyan mosollyal, ami elfelejtetti velem az világot.
— Blair — hangleejtése furcsa. Testünk még mindig mozog, gyorsan körbe nézek, de Deant sehol nem láttam.
Csak képzelődés?
— Karcol az egomnak, hogy az öcsém keresed, amikor itt állok előtted — súgja fülembe, kezei lesiklanak a derekamra és közelebb húz magához.
— Mit csinálsz itt? — hangom megcsúklik, a szemeim könnyesek.
— Próbálom rendbe hozni azt, amit elcsesztem — szomorúan elmosolyodik. Kék szemei megcsillannak a klub fényeiben.
— Sajnálom — mondom, Ace mélyen a szemembe néz.
— Mit?
— Hogy egy rossz ember vagyok, Ace. Kételkedtem benned, elhagytalak akkor amikor a legnagyobb szükséged lett volna. Önző egy lotyó vagyok, annyira sajnálom — törnek ki belőlem a szavak. Ace megrázza a fejét.
— Te semmivel nem tartozol nekem, Blair. Én vagyok a hibás, amiért kételkedtem benned és Deanben is. Ég a pofám, hogy ezt hittem rólatok, de amikor megláttalak téged elborult az agyam. Nem tudtam racionálisan gondolkodni. Tudom, hogy a bocsánatom nem ér semmit, de mégis megkérlek arra, hogy adj nekem egy kis időt — mind két kezével megfogja a kezem és összekulcsolja az ujjainkat.
— Mire érted?
— Eljönnél hozzám, hogy megbeszéljük? Kérlek, után, ha még mindig nem tudtalak meggyőzni, hagylak örökre.
— Nem kell meggyőznőd, Ace — alsó ajkam megremeg.
— Gyere — elhúz a tömegből. Nem tudom mi vár rám, de készen állok rá.
× × ×
Aceel belépünk az üres és sötét lakásába. A szívem olyan gyorsan dobog, hogy félek talán hallja a zakatolását is.
Ace megfordul és szótlanul a konyhába veszi az irányt. Követem, és látom ahogyan egy levelet elém nyújt. Összehúzom a szemöldököm, mert fogalmam sincsen mi ez.
— Olvasd el — utal a levélre. Zavarodottan elveszem tőle, ő eközben feloltja a lámpát, hogy lássak is valamit olvasása közben. Ace mögém lép és figyeli ahogyan óvatosan felbontom a már kinyitott borítékot. A kezem remeg amikor szétnyitom a papírt.
— Ace... — motyogom, de ő csak kezét vállamra teszi.
— Kérlek, olvasd el — suttogja. Teszem, amit mond.
Minden egyes szót pontosan elolvasok, és magamba szívom az információkat.
99,9%
Behunyom a szemem.
— Megmondtam, már akkor, Blair. Nem hittél nekem, azt hitted hazudok, pedig milliószor mondtam, hogy soha nem hazudnék, főleg neked nem — szólal meg talán kissé keményen.
— Sajnálom — újra könnyesek lesznek a szemeim. Nem merek megfordulni, nem bírok a szemébe nézni.
— Alexis a pénzemre hajtott. Hogy tudtál egy idegennek hinni? Ez csak megmutatta, hogy nem bízol meg bennem — nem kell látnom, hogy tudjam, éppen a fejét rázza.
Ace elcsendesül. Hallom ahogyan veszi a levegőt.
— Miért vagyunk itt? — lassan leteszem az apaságitesztet és felé fordulok.
— Hogy megbeszéljük ezt az egész szart. Mind a ketten követtünk el hibákat, de meg kell beszélnünk. Nem tudok még egy napot úgy eltölteni, hogy nem beszéltünk — kinyújtja az egyik kezét és megsimogatni az arcom.
— Hol voltál? — utalok az elmúlt hetekre. Ace felsóhajt.
— Hogy hol voltam? Az első két hétben kétszer is összeverekedtem Deannel, összevesztem a szüleimmel és...nem fontos — rázza fejét. Nyelek egy nagyot.
— Ugye nem...? — hangom óvatos. Ace kék szemei kikerekednek.
— Soha, Blair. Csak a piához nyúltam — látszik rajta, hogy szégyelli.
— Hiányoztál. Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? — kétségbeesett vagyok.
— Dühös voltam. Miután Dean mindent elmagyarázott, hogyan történt az, hogy nála aludtál, égett a pofán. Nem bírtam veled beszélni, a sárga földig szégyelltem magam, amiért ezt hittem rólad...
— Nem hibáztatlak, hiszen tényleg kétértelmű volt az egész, de legalább hagytad volna, hogy elmagyarázzam. Helyette rá ugrottál az öcsédre és kiverted belőle a szuszt is — Ace ajkán egy kis mosoly jelenik meg.
— Vedd...szerelmem jeléül — bele harap alsó ajkába és arcom fürkészi.
— Ez mit jelentsen? — pislogok. Ace elvigyorodik.
— Azt, hogy totálisan beléd vagyok esve. Annyira, hogy már akkor elborul az agyam, ha arra gondolok, más pasival beszélgetsz — hüvelykujjával körkörös mozdulattokkal masszírozza arcom.
— Te és a szerelem? — húzom fel szemöldökeim.
— Nyugi, nekem is hihetetlen, de a szívem nem tudott neked ellenállni. Na meg ennek a popsinak — kezei gyorsan megtalálják a hátsom. Erősen belemarkol és magához húzz. Karjaim vállára teszem. Fülig vigyorgok.
— Nem tudsz komoly maradni... — rázom meg a fejem és veszélyesen közel hajolok a szájához. Ace gyorsabban veszi a levegőt.
— Szeretlek — suttogom és egy pihe könnyű puszit nyomok dús ajkaira. Ace ekkor hirtelen felkap.
— Szeretlek, jézusom Blair annyira szertelek! — végét olyan hangosan mondja, hogy a szomszédok is biztosan meghallották. Felnevetek és Ace szép arcát bámulom.
— Mit akarsz? — kérdem.
— Mindent, mindent, ami veled kapcsolatos.
— Akkor egy újra kezdés? — ismét beletúrok fekete hajába, Ace még mindig tart, lábaim dereka köré fontam.
— Nem, nem akarok egy újra kezdést. Én a kezdetet akarom, veled.
Végre sikerült részt hoznom.
Nem is tudom mit gondoljak lol, csak reménykedem benne, hogy nem okoztam csalódást nektek
Még jönni fog egy utolsó rész, szóval nem kell örülni, bármi megtörténhet még muhahahaha
btw tettem fel a új történetet, a címe Vissza az életbe, ezt fogom a Dear Enemy után írni
jah, és boldog újévet kívánok nektek, szeretlek titeket!!!
•°•°•°•°•
— 2018. 12. 30