– És, Shawn.– kezdeményezett beszélgetést anya– Mivel foglalkoznak a szüleid?
– Anyukám, Karen ingatlanügynök, apukám Manuel pedig üzletember.– mondta kicsit sablonosan.– Van egy húgom, Aaliyah, ő anyuhoz hasonlóan ingatlanokkal foglalkozik.
– Áh, értem.– bólogatott anya vadul.– Te pedig énekes vagy, nem de?
– Igen, az volnék Lilibeth.– túrt hajába zavartan.– Ha jól tudom, te pedig irodalom és történelem tanár voltál.
– Pontosan, a férjem pedig szívsebész.– magyarázta–De ne félj, nem harapok.–nevetgélt. Anya mindig ilyen, ha feszült helyzet alakul ki, csak nevet egyet és úgy tesz, mintha misem történt volna.– Hogy tetszik London?
– Többször voltam már itt koncertek miatt, de édesanyám brit, sokat jártunk ide, mikor még éltek a nagyszüleim.– komorodott el.
– Óh, sajnálom.– biggyesztette le száját.– Viszont az remek, hogy félig brit vagy.
– És félig portugál, tehát nem vagyok törzsgyökeres kanadai, csak ott születtem.
– Érdekes.– merengett.
– Megérkeztünk.– fékezett le Dan. Shawn gyorsan kipattant, majd felém fordult, nyújtotta kezét, hogy kisegít, amit természetesen elfogadtam, ugyanezt megismételte anyukámmal is.
– Hű, micsoda úriember.– nevetett anya.
– Line.– nyitotta ki neki is az ajtót.
– Köszönöm.– mosolygott leendő sógornőm hálásan.– Látod Dan, tanulhatnál tőle!– mondta megjátszott sértődöttséggel hangjában, amit a bátyám egy morgással nyugtázott. Éljen az ifjú pár!
– Megvannak már a virágok, vagy most fogunk választani?–tereltem a témát.
– Persze, dáliák mindenhol, minden mennyiségben.– emelte fel kezét és írt le vele egy kört.
– Szín?– kérdeztem tovább.
– Bordó és fehér, ez a esküvő főszíne. Csak ezt a két színt szeretném látni, kivéve a vendégek ruháján.– elmélkedett hangosan.
– Csokor, asztaldísz, minden dália...– motyogtam.
– Ahogy mondod.– helyeselt.– Menjünk be, már biztosan várnak.– indult az ajtó felé.
A virágbolt tulajdonosa egy idős néni volt, aki szerencsére nem ismert fel minket, így ezt most megúsztuk. Miután Line elmondta elképzeléseit, a hölgy ismertette a készítés menetét, a kiszállítást és az árakat. Ezután jött az a rész, amit azt hittem megúszunk.
– Szia Mami, megjöttem.– lépett be az ajtón egy 15 körüli lány.– Jó napot!– köszöntött minket is, majd elérkezett a felismerés pillanata.
– Shawn Mendes? És Dorothea Martin? Itt?– kezdett el ugrálni.– Te jó ég, nem hiszem el.–ugrált elénk és ölelt át minket egyszerre, mivel egymás mellett voltunk.–Bocsánat.–távolodott el és kezdte szemeit törölgetni.–Én vagyok a legnagyobb rajongótok, csináltam egy külön fan oldalt kettőtöknek, blogot írok rólatok és a közös képeiteket rakom ki, meg szerkesztettem egy csomó mindent. Nagyon cuki gyerekeit lesznek, a generátor szerint.–mondta sírós hangon.
– Ez nagyon aranyos tőled.– mosolyogtam kedvesen.– Hogy hívnak?
– Rachel. El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik.– kezdett zokogni, mire hirtelen ötlettől vezérelve kicsit lehajoltam, mert a magam 178 centijével elég magasan voltam a kb. 1,5 méter magas lányhoz, de megöleltem.
– Lehet egy óriási kérésem?– nézett rám vörös szemekkel.
– Egy kép és egy aláírás nem számít annak.– vette át a szót Shawn.
– Nem arra gondoltam, de azt is szeretnék.– majd gyorsan megcsináltuk és újra felé fordultam.
– Szóval mi lenne a kérésed?– fogtam meg a vállát.
– Csinálhatnék veletek egy interjút vagy egy live-ot?– kérdezte idegesen, majd Shaw-ra néztem.
– Ezt meg kell beszélnünk a menedzseremmel.– sóhajtott.– De, ha megadod a számod és igent mond, semmi akadálya.
– Jézusom, köszönöm!– borult a barátom nyakába.– Ti tényleg nagyon kedvesek vagytok.
– Nekünk mennünk kéne.– bontakozott ki Shawn Rachel öleléséből.– Örülök, hogy találkoztunk.
– Én annál is jobban, ez életem legszebb napja!– ugrándozott.– Viszlát, sziasztok!
– Viszlát!– köszöntünk kórusban, majd elhagytuk az üzletet.
– Ez durva volt.– mondta Line.
– Ne is mond, még nem találkoztam ekkora fanatikussal.– mondtam még mindig lesokkolva.
– Én már igen.– nevetett Shawn, majd átkarolt.– Ez még nem is volt annyira vészes.
– Neked.– tettem karba kezeim.– Számomra durva volt, de azt mondta ez élete legszebb napja, szóval megérte.
– Nagyon aranyos voltál vele, jól kezelted.– nyomott puszit homlokomra.– Tudod hogy szerezz örömet az embereknek.– ült ki arcára perverz vigyor.
– Hülye.– csaptam meg a vállát.–Itt van anya is.– suttogtam.
– Basszus.– pirult el.
– Most hová megyünk?– fordultam Line-hez.
– Lilibeth-et hazavisszük, aztán elmegyünk a hotelbe, el kell intéznem pár dolgot. Aztán este irány a Martin ház. –mondta el a tervet, miközben beültünk a kocsiba.
– Ha már ott lesztek gyertek fel.– mosolyogtam.– Szeretnék veled beszélgetni.
– Én is.– nevette el magát a menyasszony.
Egy órával később Shawn-nal a kanapén ültünk a szobában, rendeltünk bort meg nasit, nehogy már ne tudjuk őket megkínálni semmivel. Vártunk arra, hogy mikor jönnek.
– Anyukád tényleg jó fej.– törte meg a csendet.– Este komolyan megyünk hozzátok?– tért ki arra a részre, ami igazán érdekelte.
– Igen, de ne izgulj.– fogtam meg a kezét és néztem mélyen szemébe.– Csak hagyd itt a perverz megnyilvánulásaidat.– nevettem el magam.
– Jól van, kicsúszott.– kezdett durcizni. Persze csak játékosan.
– Nem haragszom.– öleltem át, majd mélyen beszívtam férfias illatát.– Szeretlek.
– Én is.– idilli pillanatunkat egy halk kopogás tette tönkre.– Kinyitom.– állt fel.
– Sziasztok, gyertek beljebb.– nyitotta ki az ajtót.
– Hello.– lépett be Line nyomában Dan-nal.
– Sziasztok.– mentem oda hozzájuk és köszöntöttem őket két-két puszival, mire Shawn furcsán nézett.– Na a kanadai nem vágja az európai szokásokat.– szóltam be neki.
– De, ismerem, csak furcsa.– vont vállat.– Maradok az ölelésnél és a kézfogásnál.– mosolyodott el.
– Mi elmentünk beszélgetni, majd jövünk.– húzott magával Line a hálóba.
– Mindig ezt csinálják, ne foglalkozz velük. Amúgy is meg vannak kattanva az esküvő miatt.– mesélte Dan Shawn-nak. – Legalább most lesz társaságom.– ezt volt az utolsó mondta amit hallottunk, mert Line bevágta az ajtót.
– Hagyjuk őket ismerkedni. Tuti jóban lesznek.– csapta össze tenyerét, majd huppant le az ágyra. Azzal a lendülettel fel is pattant.– Cseréltek lepedőt meg ágyneműt?
– Ahj, Line.– fogtam a fejem.– Ülj le nyugodtan.
– Akkor még mindig nem?– csempítette száját.
– Mindent sorjában.– nyugtattam, majd leültem.
– Akkor igen?– csillantak fel szemei és ült ki óriási vigyor arcára.
– Igen.– nevettem el magam zavartan.
– ÍÍÍÍÍÍ– visított.– Mindent tudni akarok.
– Oké, oké. Csak halkan.– csitítottam.– De mindenek előtt, mi van a leánybúcsúval? Mert Dan bulija már megvolt a hétvégén.
– Hát, izé. Piálni ugye nem tudok, az meg feltűnő lenne, ha nem innék alkoholt, így nem volt.– szontyolodott el.
– Akkor majd csinálunk holnap egy csajos bulit, pia nélkül.– próbáltam jobb kedvre deríteni.– Meglepi lesz, majd ha elmentetek leszervezem.– dörzsölgettem a tenyerem.
– Jön Shawn is?
– Dehogy.– ráncoltam a szemöldököm.– Csak mi ketten, csajos buli.
– De legyen már ott ő is, szeretném megismerni.– kérlelt.
– Lesz időd megismerni, max. a végén lehet ott.– gondolkoztam.
– Oké. Köszi.– mosolygott.– De most mesélj.
– Hú...– vettem nagy levegőt, majd elmeséltem mindent részletesen, egy dolgot nem fejtettem ki bőven, érthető okokból. Line el volt ájulva.
– Ezt hallva még én is belé estem.–sóhajtott. –Hogy lehet egy pasi ennyire romantikus?
– Azért te sem panaszkodhatsz, Dan kitett magáért azzal a lánykéréssel.– védtem meg a bátyám.
– Igazad van. De ez akkor is, egy hőlégballonban?– kerekedtek ki a szemei.– Nem fáztatok?
– Nem.– nevettem zavartan.
– Fűtött a szerelem, mi?– vigyorgott kajánul.
– Mondhatni.– túrtam hajamba idegesen.– Szerintem menjünk ki, itt vagyunk majdnem egy órája.
– Igazad van.– bólintott majd kiment az ajtón.
Egy órája kint hagytunk két szinte egymásnak idegen pasit, de mire visszaértünk, mintha 1000 éves legjobb barátokat láttunk volna. Együtt ültek, mindegyikük kezében sör és Shawn egy elég komoly dologról beszélgetett Dan-nal. A tegnap estéről.
– Megzavartunk valamit?– libbent oda Line, mire a fiúk zavartan felnevettek.
– Nem, dehogy. Gyertek.– paskolta meg Dan a kanapét, hogy üljünk le. Eleinte kicsit nehezteltem Shawn-ra, de rájöttem, hogy teljesen alaptalan, hiszen Line is tud mindent, így nyeltem egy nagyot és elfelejtettem az egészet. Amúgy sem hiányzik plusz feszültség, elég ez az esküvősdi.