Yoongi olyan mereven ült, akár egy szobor. Elkerekedett szemekkel meredt maga elé, miközben próbálta fejben feldolgozni mindazt, amit hallott. Valahogy azonban képtelen volt elhinni. Hoseok? Lehetetlen. Mégis, ahogy eszébe jutott a hangjegy alakú kulcstartó, amely a zsebében lapult, a torka akaratlanul is, de nyomban összeszorult. A tárgy a barátjáé volt, most mégis úgy tekintett rá, mintha egy gyilkosé lett volna. Igen, a kulcstartó egy kegyetlen gyilkosé volt, aki nem foglalkozott vele, mennyi vér tapadt a kezéhez.
Yoongi észre sem vette, hogy enyhén rángatózni kezdtek az ujjai, csak akkor, amikor Seokjin a tenyerét óvatosan az ő kézfejére simította. A fiút viszont ahelyett, hogy megnyugtatta volna a gyengéd érintés, csak még jobban felzaklatta. Összerezzent, amikor a bőre az idősebbik fiúéhoz ért. Ennek láttán Seokjin szemei aggodalmasan megcsillantak, mintha csak azt akarta volna kérdezni, hogy minden oké-e vele.
Ám Yoongi csöndben maradt. Tisztában volt vele, hogy az volna az illendő, ha megnyugtatná a barátját, hogy rendben van, mégsem vitte rá a lelke. Mert nem érezte jól magát. Kicsit sem. A halott barátaik meg pláne nem. A többiek pedig...
A többiek!
- Dojung- kapta fel a fejét Yoongi. - Hol van Jimin?
- Ó- eszmélt fel a rendőr. - Hát, nemrég hívott. Azt mondta, hogy úton van ide.
- Bassza meg- káromkodott páni félelemmel a hangjában Yoongi. - Dojung, ha látja Jimint, azonnal telefonáljon nekem! És egy pillanatra se tévessze őt szem elől, rendben?
Azonban még mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a fiú már fel is tépte az ajtót, majd olyan sebességgel rohant ki a szobából, mintha valaki az életére akart volna törni. Bár ez részben igaz is volt. Futás közben is olyan eszeveszetten kapta ki a zsebéből a mobilját, hogy majdnem elejtette azt. Szerencsére végül sikerült tárcsáznia Jimin számát.
- Vedd fel, kérlek- könyörgött szuszogva Yoongi, miközben a hüvelykujján lévő körmét rágcsálta idegességében. - Vedd fel, vedd már fel!
A fiú kétségbeesetten nyöszörgött, amiért csak a barátja hangpostáját sikerült elérnie, mégsem adta fel. Viszont hiába próbálkozott, a fiatalabb fiú az ezredik alkalom után sem volt elérhető. Yoongi már éppen pánikba esett volna, amikor váratlanul valaki megszólította.
- Hyung?
Az ismerős hang hallatán olyan gyorsan perdült meg a tengelye körül, hogy majdnem elbotlott a saját lábában. Ám amikor megpillantotta Jimin értetlenkedő arcát, a fiú úgy érezte, mintha egy hatalmas kő esett volna le e szívéről. Újra rendesen tudott lélegezni. Ennek örömére azonnal odasietett a barátjához, majd annak nagy meglepetésére, erőteljesen megragadta a vállait és komoly arccal szembe fordította magával.
- Figyelj- szűrte a fogai között Yoongi. - Azt akarom, hogy keresd meg Dojungot és maradj vele, amíg érted nem jövök, értetted? És ne bízz senkiben, még Hoseokban se...
- Még Hoseok-hyungban se?- visszhangozta homlokráncolva Jimin. - De miért? Csak nem történt valami köztetek?
- Csak ígért meg, oké? Hidd el, tudom mit csinálok!
A fiú összepréselt ajkakkal és villámló szemekkel meredt a barátjára, várva, hogy az végre a szavát adja, Jimin azonban habozott. Tekintve, hogy Hoseokkal mindig úgy kezelték egymást, mint a vér szerinti testvérek, Yoongi tudta, mi okból olyan bizonytalan. Hoseok az egyik legjobb barátjuk volt, így a viselkedése nyilván rettentően összezavarta Jimint. Ez ugyan nem az ő hibája volt, Yoongi mégis kezdett türelmetlen lenni.
Hát nem látja, hogy mindezt az ő biztonsága érdekében teszi?
Amikor a fiú szorítása erősebb lett a barátja vállán, Jimin kényszeredetten bólintott egyet, bár a tekintetéből egyértelműen tükrözte, hogy fogalma sem volt arról, mi a helyzet. Ám Yoonginak ennyi elég volt, ezért küldött felé egy alig észrevehető félmosolyt.
»»»
Yoongi az alsó ajkát rágcsálva lépett be annak a kapitányságnak az ajtaján, ahol Dojung dolgozott. Még élénken élt benne a tegnap este szomorú emléke, amikor ugyanitt járt, hogy jegyzőkönyvbe vegyék a gyilkosságokat, csak akkor a többiek is jelen voltak. Dojung azonban most nem volt vele, a férfi ugyanis még mindig bent volt a kórházban, hogy felügyelje Seokjin állapotát. Nem mintha bánta volna. A fiú nem akarta zavarni a rendőrt, ezért úgy határozott, hogy egyedül jön. Így is történt.
- Segíthetek?- lépett oda hozzá egy férfi, egy pohár kávéval a kezében. Yoongi bizalmatlanul pillantott a rendőrre, aki annak ellenére, hogy körülbelül még csak a húszas évei végén járhatott, simán beillett volna egy nyugdíj előtt álló öregembernek is. A fiú már éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, amikor a rendőrnek valami felismerés féleség suhant át az arcán. - Hé, nem te vagy a mostani nyomozás egyik szemtanúja?
- I-igen- bólintott zavartan Yoongi, miközben a férfi a kávéját iszogatta. - Igazából azért jöttem, hogy megnézzek valamit, ha nem probléma.
A rendőr kíváncsian felvonta a szemöldökét, miközben a csészéje fölött a fiúra pillantott, mintha csak biztatni akarta volna, hogy folytassa.
- A biztonsági kamerák felvételeit szeretném megnézni- bökte ki végül félénken Yoongi.
- A felvételeket?- kérdezett vissza homlokráncolva a férfi, miközben letette a kávéját. - Igazság szerint az eljárás szigorúan tiltja, hogy engedély nélkül bárkinek is megmutassuk őket, amíg le nem zártuk a nyomozást...
- Kérem- szakította félbe a hosszúnak ígérkező monológot Yoongi. - Csak pár perc az egész!
A férfi egy pillanatig elgondolkozva méregette a kétségbeesett fiút, majd egy pillanattal később megvakarta a tarkóját és megadóan felsóhajtott.
»»»
Yoongi moccanni sem mert, miközben a képernyőt tanulmányozta. A keze alig észrevehetően remegett, ahogyan a tenyerét az egérre fektette. Már éppen azon volt, hogy megnyissa az ominózus fájlt, amikor valami oknál fogva megállította magát. De mitől tartott? Elvégre ezzel a videóval végre fény derülhet arra, hogy ki okozta azt a sok borzalmat, amit át kellett élnie a barátaival. Talán azért félt ennyire, mert Hoseok és ő barátok voltak?
A fiú eleresztett egy sóhajt, miközben maga elé bambult.
jan.4.2017.divx
Mivel tudta, hogy már nincs visszaút, kelletlenül ugyan, de megnyitotta a fájlt. Muszáj volt kiderítenie az igazságot. Ezért céltudatosan előre tekerte a videót oda, ahol Dojung behozta őket a kapitányságra hajlani két órakor. Yoongi megfeszült állkapoccsal követte a szemeivel a felvételt, melyen a rendőr nekiállt faggatni őket a szívszaggató esetről. A fiú a szabad kezével türelmetlenül dobolt az asztalon, miközben a képernyőt fixírozta.
03:05. Dojung akkor ajánlotta fel nekik, hogy hazaviszi őket. A fiú hunyorogva figyelte, ahogyan a videóban lévő önmaga és Seokjin elfogadja a fuvart, majd Dojung oldalán elhagyják a szobát, kettesben hagyva ezzel Jimint és Hoseokot, akik a szüleikre vártak. A két fiatalabb fiú síri csöndben ült mindaddig, amíg Jimin anyukája könnyes szemekkel be nem lépett az ajtón. Miután édesanyja egy csontropogtató ölelésben részesítette a fiát, Jimin nyúzott arccal elbúcsúzott Hoseoktól, majd átlépte a küszöböt, sarkában az aggódó szülőjével.
03:20. Yoongi szemei gyanakvóan méregették a felvételben szereplő Hoseokot, aki továbbra sem mozdult el a helyéről. Csak ült és várakozott.
A fiú agyán hirtelen átfutott egy gondolat.
Még semmi sem biztos. Előfordulhat, hogy ez a videó nem Hoseok bűnösségéről, hanem éppenséggel az ártatlanságáról ad tanúbizonyságot. Dojung azt mondta, hogy Seokjint hajnali négy körül támadták meg a kollégiumban. Még az ellenkezője is kiderülhet. Ezek szerint, ha Hoseok nem indul el hamarosan, akkor az bebizonyítja, hogy nem ő...
Hoseok alakja hirtelen felállt és sietősen távozott, ezzel derékba törve Yoongi minden maradék reményét.
A fiú olyan gyorsan pattant fel a helyéről mintha izzó piszkavassal fenyegették volna, majd se szó, se beszéd, elrohant. Fél füllel ugyan hallotta, hogy a rendőr, aki megengedte neki, hogy visszanézze a biztonsági kamerák felvételeit próbálja nyugalomra inteni, a fiú azonban még csak rá sem nézett. Csak futott tovább. Amikor kiért, azonnal leintett egy taxit és sietősen bediktálta a kórház címét, ahol a többiek voltak. Mivel a telefonja időközben lemerült, kénytelen volt versenyt futni az idővel.
Figyelmeztetnie kell őket, amíg nem késő.
Amikor a taxi leparkolt a kórház előtt, Yoongi azt sem tudta, hol áll a feje. Az agya folyamatosan a különböző lehetőségeket latolgatta, mérlegre állítva az összeset, összehasonlítva mindegyik valószínűségét. Olyannyira el volt merülve a gondolataiba, hogy majdnem elfelejtett fizetni. Ám amikor a sofőr szigorúan rászólt, a fiú elmotyogott az orra alatt egy halk bocsánatot és a férfi kezébe nyomta a megfelelő mennyiségű összeget.
Ezt követően viszont már semmi sem tarthatta vissza. Miután becsapta maga mögött az ajtót, berontott az épületbe és sietősen a lépcső felé vette az irányt, kettesével véve a fokokat, amikor...
... megpillantott egy ismerős arcot.
- Hoseok?- dünnyögte maga elé Yoongi összeszűkült szemekkel. A fiú azonnal elfordult a lépcsőtől, hogy jobban szemügyre vegye, miben mesterkedik a barátja. Hoseok viszont éppen akkor fordult be az egyik folyosóra, amikor Yoongi a lépcső aljára ért, így a fiúnak szaporábbra kellett vennie a lépteit, ha utol akarta érni a fiatalabb fiút és szembesíteni szerette volna mindazzal, amit kiderített.
Yoongi sietősen, mégis óvatosan surrant oda az említett folyosóhoz, akár egy macska. Ám még mielőtt befordult volna, elővigyázatosan a falhoz simult és csak lassan dugta ki a fejét. Hoseok azonban nem volt sehol. Képzelődött volna? Nem, biztos volt abban, hogy a barátját látta. Ennek ellenére Yoongi mégis már egy fokkal bizonytalanabbul harapta be az alsó ajkát, miközben elindult. Nem hallucinálhatott, nem?
A folyosó csöndes és kihalt volt. A fiú léptei nyikorogva visszhangoztak a linóleummal borított padlón, miközben a mennyezetről világító neonfények idegesítően vibráltak, ijesztő árnyékokat vetve a falakra. Yoongi összeszorított ajkakkal kapkodta a tekintetét, hátha észrevesz valamit, de semmi sem történt. Úgy tűnt, egyedül volt. Rajta kívül csak pár fémből készült gyógyszereskocsi volt a folyosón, melyek a falnak támasztva álltak mozdulatlanul.
Yoongi értetlenül vonta össze a szemöldökeit. Biztos volt benne, hogy látott egy alakot erre jönni, és azt is száz százalékosan tudta, hogy az az alak Hoseok volt. De akkor hol van? Hova tűnt a barátja? A fiú lihegve lépkedett előre, egyre távolabb kerülve a lépcsőháztól, amikor...
... megállt.
Mégis mi a francot csinál? Nem itt kellene lennie és holdkórosként kergetve egy hidegvérű gyilkost, hanem Seokjinnel és Jiminnel, hogy elmondja nekik, mire jött rá, mielőtt túl késő lenne. Ki tudja, lehet hogy Hoseok már oda is ért.
Yoongi már éppen azon volt, hogy megfordul és megmenti a barátait, amikor egyszeriben megbotlott valamiben. A fiú felszisszent a fájdalomtól, miközben próbálta újra egyensúlyi helyzetbe hozni magát. Még szerencse, hogy nem esett hasra. Miután felegyenesedett, mérgesen hátrapillantott a válla fölött, hogy megnézze, mi akasztotta meg a lábát. Nagy meglepetésére az egyik kocsi volt az. Ez azonban más volt, mint a többi. Ez volt az egyetlen, ami le volt terítve, ráadásul ez nem a fal mellett állt, hanem a folyosó közepére volt gurítva. Hihetetlen, hogy nem vette észre, amikor elhaladt mellette. Hogy lehetett ilyen figyelmetlen?
Ám nem ez volt az egyetlen, amit Yoongi elmulasztott.
A fehér vászon, amellyel a gyógyszereskocsi le volt fedve, egy helyen kidudorodott. Yoongi zavartan körbenézett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy még mindig egyedül van-e, mielőtt benézett volna a ponyva alá. Mivel úgy tűnt, hogy ezen a folyosón nem sokan fordulnak meg naponta, a fiú úgy ítélte meg, hogy nem fogja rajtakapni senki.
Annak ellenére, hogy korántsem volt biztos abban, hogy helyesen cselekszik, felemelte a vásznat és benézett alá. Ezt követően azonban minden vér kifutott az arcából.
Egy emberi test volt a kocsi alsó részébe gyömöszölve. És az egészet vér borította. A férfi minden egyes porcikájáról csöpögött a friss, élénkvörös folyadék, melynek a szagától Yoongi gyomra akaratlanul is, de felémelyedett. Ahogyan a halott arcára vezette a tekintetét, akkor eszmélt rá, hogy amiben az előbb megbotlott, nem egy egyszerű gyűrődés, hanem egy láb.
Akkor vett észre mást is.
Hoseok hullája feküdt előtte. És egy kék kártya volt a kezében.