D E Á K Á D Á M
---------------------------------
-Mégis mikor akartad elmondani, hogy együtt vagytok? - kérdezte idegesen Levente.
-Állj már le! Nem vagyunk együtt! - forgattam meg a szemem.
-Megcsókoltad ember! - akadt ki.
-Na nem mondod! - mondtam neki úgy mint egy hülyének. Majd leesett nekem is. Megcsókoltam!
-Miért mondta, hogy a barátja vagy? - gondolkodott hangosan.
-Szerinted miért? Mert Vera mindenki számára idegesítő. Valószínű Kaminak agyára ment a csaj hangja és ezért. Vera meg neki támadott. - vontam vállat, miközben a tekintetemmel kerestem Kamillát.
-Áh, nem hinném! Tuti szeret még! - bólogotott.
-Nem úgy nézz ki. - húztam el a szám.
Éppen az a srác ment Kamihoz, akit reggel láttam. Egy hatalmas öleléssel köszöntötték egymást. Úgy néztek ki, mint egy pár. Mint egy szerelmes, boldog pár.
-Beszélj vele! - rángatott vissza Levi hangja.
-Mégis mit? Ember, nem látod, hogy ott van vele egy srác? - kérdeztem idegesen. -El fogom veszíteni. Sőt, már rég elveszítettem! - túrtam bele a hajamba idegesen.
-Menj már oda bassza meg! - emelte feljebb a hangját.
-Mit ordibálsz? Hülye vagy? Jó, oda megyek! - indultam el.
Majd megálltam és vissza mentem.
-Mégig mit mondok neki? - kérdeztem zavartan.
-De nyomorék vagy öcsém! Oldd meg! - nevetett fel és ott hagyott.
-Hát kösz! Jó barát vagy! - kiáltottam utána és szem forgatva megfordultam. -Jézusom! - kiálltottam fel. Ugyanis, mögöttem pont Kamilla és az a srác állt. Kicsit megijedtem.
-Ádi, szeretnék valakit bemutatni neked! - kezdte Kamilla.
-Előtte beszélhetnénk? - kérdeztem idegesen.
-Öhm persze. Nem baj? - nézett félénken a srácra.
-Dehogy! Menj nyugodtan! - adott puszit az arcára.
Ökölbe szorítottam a kezem.
Amúgy én nem vagyok féltékeny.
-Szóval, miről szeretnél beszélni? - kérdezte mosolyogva.
Ne mosolyogj és ne nézz így rám, mert eskü neked esek!
-A mai napról. Pontosan mi is történt? - kérdeztem fürkészve.
-Figyelj, ez csak egy baráti csók volt oké? Köszönöm, hogy segítettél, de ez csak ennyi volt. Semmi több! - emelte ki a végét.
-Biztos? - kérdeztem érzelem mentes hangon. Ami nehéz volt, mert rengeteg érzelem volt bennem. De jelenleg nem valami boldog érzések. Inkább, fájdalom, csalódottság. És ez az én hibám.
-Igen! - bólintott.
-Szeretnék másról is beszélni! És szeretném, hogy meghallgass! - néztem rá könyörgően.
-Ádi nézd! Én szeretlek, de szerintem hagyjuk. Maradjunk barátok! Megpróbáltuk, nem ment. Bekattantál. Ott hagytál a szarban. Nem tudom miért, de már mindegy. Nem tudom, hogy mégis mit rontottam el, de már mindegy. Barátok maradjunk jó? - kérdezte könnyekkel küszködve.
-Kami, én szeretlek! A rohadt életbe kurvára szeretlek bazdmeg! Nem érted, én nem tudok csak barátként tekinteni rád! Nem akarok barátként tekinteni rád! - kiálltottam rá.
-Sajnálom! - mondta sírva és elment.
Hali! Meghoztam a huszonkilencedik részt! Remélem tetszik és nem okoztam csalódást! Véleményetekre most is kíváncsi vagyok, mint mindig!
Imádlak titeket!
Csók💕:
Viksu1