Hatodik fejezet
• Kiruccanás a kaszinóba •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃
- Szóval, még mindig nem mesélted el miért beszéltél Jakeel. Azt hittem utálod azt az idiótát - Ace egy laza mozdulattal megönti az imént kikapott Pancake-jét mézzel. A férfi nem néz rám hanem inkább a késsel félbe vágja reggelijét. Én eközben csendben letekintek a tányéromra amin egy még gőzölgő tükörtojás és három szelet bacon van. Kezeim az asztal alatt összeszorítom. Nem vagyok benne biztos, hogy elmeséljem-e neki az okot, amiért reggel meglátogattam Jaket az edzésen.
- Ha most azért nem mesélsz, mert félsz a reakciómtól, akkor megnyugtatlak. Semmi közöm nincsen a magánélethez. Szívesen meghallgatlak, de nem ítélkezem. Tudom milyen ha ítélkeznek az ember felett - végre valahára Ace rám emeli óceán kék szemeit. Barna bőre a világos szemeinek köszönhetően még szebbnek mutatnak. Fekete haja a jól ismert kócos, egekbe álló frizurában virít.
- Nem tudom, hogy mit gondoljak - mondom inkább magamnak. Ace pár pillanatig arcom fürkészi, míg fel nem sóhajt.
- Ez egy elég toxikus kapcsolat - jegyzi meg és tovább figyel. Érzem ahogyan magába szívja a legapróbb tulajdonságom is.
- A szüleim rendeznek egy jótékonysági estét ahová meghívtak engem és Jaket. Nekik még nem meséltem el, hogy már nem vagyunk egy pár Jakeel, és ha őszinte vagyok, egy ideig nincsen is tervben, hogy elújságoljam nekik. Apu oda és vissza van Jaketől, neki Jake a tökéletes pár számomra, és ezzel anyu sincsen másképp. Egy világ dőlne bennük össze ha megtudnák szakítottunk - a szavak csak úgy folynak ki belőlem. Ace irritáltan homlokát ráncolja, azonban csendben végig hallgat. A mondandóm után kétségbeesetten eltemetem az arcom kezeim közt.
- Akkor ha jól gondolom, te belementél, hogy együtt menjetek el arra a jótékonysági estére? - nem kell ránéznem, hogy tudjam most éppen az állát masszírozza. Szótlanul bólogatok.
- Ez volt életed egyik leghülyébb döntése, Blair. Komolyan! - nem hangzik dühösnek vagy feldúltnak. Ő csak közölte a véleményét, és a tényeket.
- Tudom - fújom ki a levegőt hangosan, és végre felnézek rá. Ace felhúzott szemöldökkel néz rá vissza.
- Sok sikert kívánok neked. Remélem jól sül majd el - duruzsolja. A fejem oldalra döntöm, így figyelem Acet. A tenyerem szinte viszket, hogy érintsem meg.
- Dühös vagy? - tudom, hogy nem az, azonban tőle akarom hallani. A férfi végig nyalja a száját és megvonja az erős vállait.
- Nem, nem vagyok az. Talán csalódott, azért amiért hirtelen ilyen naiv lettél. A férfiak pont az ilyen gyenge pillanatokat használják ki. Jake egyszer már megcsalt, szerinted máskor nem tenné meg? Én úgy gondolom, ha egyszer megtette akkor máskor is megfogja. Meg, kikérem magamnak! Jake Bennettről beszélünk. Majdnem ugyanannyi csaj bugyija lesz nedves tőle mint tőlem. Nem hiszed, hogy talán kísértésbe esne? Mert úgyis úgy lenne vele, hogy te úgyis vissza veszed magadhoz - Ace végig a szemembe nézett. Nem beszélt keményen, viszont szavai mint egy kés mellkasomba.
Naivnak nevezett. Blair Rom minden csak nem egy naiv csitri!
- Naiv vagyok? Gyenge? Tudod te kivel beszélsz, Ace? Én minden vagyok csak nem egy lotyó a sok közül! Egyáltalán nem dőlők be megint Jakenek! Csakis kizárólag a családomnak csinálom az egészet. Semmit nem tudsz a kapcsolatomról Jakeel. Nem tudod milyen érzelmeket fűzők Jake iránt. Fogalmad sincsen arról, hogy mi - Jakeel, miken mentünk már keresztül! Semmit nem tudsz se rólam, se Jakeről, se rólunk! - csattanok fel hangosan. Sok dolog van amit utálok, és az egyik az, ha gyengének hisznek. Erősebb vagyok mint sokan hinnék.
- Állok a véleményen mögött. Naiv döntés volt tőled - Ace szemei szikrát szórnak felém. A mellkasom gyorsan mozog. A szám összepréselem.
Selin
Selin
Selin
Gondolj Selinre, Blair!
- És szerinted az nem volt naiv, hogy belementem az alkuba? - a kérdést komolyan kérdem tőle. Ace rögtön válaszol.
- Ne hasonlíts össze azzal a pöcsel! Én fairen játszok, ő nem. Nem is értem mit keversz ebbe most engem bele. Én csak szórakozni akarok...veled. A Jakes dologhoz semmi közöm. De egyet megjegyzek, én nem vagyok egy megcsalós fajta idióta féreg. Ha nekem valaki fontos, azon vagyok, hogy boldog legyen. Ha lenne egy szerető barátnőm, nem is néznék más lányra, nem hogy hozzá nyúlni. És hozzá teszem, hogy téged csalt meg. Egy olyan nőt, aki egy gyémánt a férfi nemnek.
- Ne nyalizz, Ace. Nem áll jól - motyogom. Ace megrázza a fejét.
- Gondoltam a végére hozzáteszek egy bókot, hogy ne érezd magad annyira szarul - mostanra egy laza vigyor húzódik végig dús ajkán. És újonnan csak ámulni tudok. Keresem, keresem, de nem találom Aceben a hibát. Tátott szájjal bámulok az előttem ülő istenre.
- Egy barom vagy. Csak ennyi hozzáfűzni valóm van - pislogok párat.
- Az őszinteségemért kedvelnek. Na, meg még pár más tulajdonságom miatt is, de azokkal szerintem tisztában vagy - kacsint rám sokatmondóan, majd újra a már kihűlt reggelijének szenteli a figyelmét.
- Ennyi? Nincsen semmi hiperszuper ötlet? - tárom szét a karjaim. Ace a szájával csücsörít, majd megrázza a fejét.
- Nem szólok bele más dolgába. Csak annyi, hogy ne nagyon érjen hozzád - ismét egy kacsintás, amitl most melegem lett.
- Ringbe szállsz Jakeel? - vonogatom meg a szemöldökeim és mosolygok rá. Ace felnevet.
- Már régen kiütöttem a ringből - említettem már, hogy milyen beképzelt Ace Blake?
- Honnan veszed? - dőlők előre egy picit. Ace követi a példám. Arcomon érzem forró leheletét.
- Hát, talán az elmúlt egy pár kettesben eltöltött éjszaka után, elég biztos vagyok benne, hogy sikeresen elfelejtettem veled azt az idiótát. És remélem a közeljövőben is rendelkezésedre állhatok a tehetségeimmel. Sokat tudnak még az ujjaim, a nyelvem és a farkam - hirtelen összerándulok amikor hűvös ujjait megérzem combomon amint azok lassan felfelé vándornak. Összeszorítom a fogaim miközben kitágult szemekkel nézek bele elsötétült szempárába.
- Mit csinálsz? - hangom nem több mint egy halk nyüszítés. Ace ügyes ujjai megtalálják a rövidnadrágom gombját.
- Fel szeretném frissíteni az elméd - egy darab szó se jön ki a számon. Dermedten ülök és hagyom, hogy Ace tapasztalat ujjai kényeztessenek. Igaz, még nem csinál semmi olyant, mégis sikerül neki elérnie, hogy a testem lángokban égjen.
- Kihűl a kaja - én magam se tudom mi van velem. Akárhányszor Ace hozzám ér, az ép eszemnek lőttek.
- Leszarom a kaját. Tudod mit? Most szépen elmegyünk - a férfi keze eltűnik lábaim közül, majd egy gyors mozdulattal int a pincérnek, aki rögtön az asztal szélén terem.
- Fizetnénk - Ace hangja hallhatóan mélyebb és rekedtebb. A pincér srác kérdően a hozzá se nyúlt reggelinkre néz le.
- Talán valami baj van az étellel? Hozzak újat? - látom arcán a kétségbeesettséget. Hevesen megrázom a fejem, Ace helyettem is válaszol.
- Nem, nem. Minden a legnagyobb rendben, csak valami közbe akadt - Ace előveszi fekete pénztárcáját és szinte a srác elé az asztalra hajít egy húsz dollárost, amiből még bőven járna vissza visszajáró.
- Uram a visszajáró! - szól utánunk a pincér, azonban Ace már nyitja ki nekem az ajtót amint finoman kirángat.
- Simán járt volna még legalább tíz dollár visszajáró - nevetek fel. Ace úgy néz rám mintha nem lennék emberi lény.
- Úgy nézek ki mint akinek fontos az a kis visszajáró? - a srác komolyan gondolja a kérdést. A végén egy sokatmondó biccentéssel a kocsija felé pillant. Követem a példáját.
- Hé! Azért, mert te pénzes vagy! Nekem meglett volna abból a visszajáróból a heti benzin pénzem - Aceel megállunk kocsija előtt. A férfi előveszi a kulcsot, és kinyitja az autót.
- Máskor egy százassal fizetek, aztán annak a visszajáróját megkapod - Ace megfogja addig nekem az ajtót míg be nem ülök, majd a végén ő is beül a volán mögé.
- Még mindig nem vagyok egy kurva - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Ace tudóan bólint.
- Tudom, én csak fedném a Benzin pénzed - használja az imént elhangzott szavaim. Erre csak megrázom a fejem és az oldal profilját tanulmányozom.
- Hová akarsz menni? Háromnegyed óra múlva kezdődik az első előadás - Ace ajkán egy szívdöglesztő vigyor húzódik végig.
- Majd meglátod, tetszeni fog - ezzel beindítja a kocsit, és kihajt a parkolóból.
Los Angelesben éppen rush hour van, amitől kétlem, hogy megúsznánk egy jó hosszú dugót. Mindenhol, amerre a szem csak lát, autók és emberek. Kinézek jobbra az ablakból. Szemeim a kék égbe magasodó pálmafákat csodálják melyek az út szélén, a járda másik oldalán vannak. Újra rá jövök, milyen szerencsés is vagyok, hogy egy ilyen metropoliszban élhetek és tanulhatok. Ez a tudat egy mosolyt csal arcomra.
- Min gondolkozol? - Ace hűvös kezét a térdemre teszi, majd lágyan megnyomja. A testem nyomban reagál rá, és kiráz a hideg. Ace gondolom észrevette, mert elkezdi lassan körkörös mozdulatokkal simogatni a térdem.
- Azon, hogy milyen szerencsés is vagyok - mondom el az igazat. Ace elmosolyodik, és tudom, hogy mire gondol.
- Semmi köze nincsen hozzád - teszem hozzá gyorsan. Ace felnevet.
- Kár - néz rám mosolyogva. Imádom a mosolyát, a beképzelt vigyorát és a rekedt nevetését.
- Amúgy...mivan azzal a Jessica nevű lánnyal? - már régebben is rá akartam kérdezni, de még nem volt rá alkalmam. Ace megvonja a vállát.
- Semmi. Szakítottam vele, ha lehet így mondani. Egy idegesítő csitri volt. Állandóan rajtam lógott. Túlságosan beleélte magát az egészbe, pedig én neki is megmondtam, hogy semmi komolyat nem keresek - látom rajta, hogy szemei egy rövidke pillanatra a kezére siklik mely a térdem masszírozza.
- Miért nem vágysz egy kapcsolatra? - a kérdés akaratlanul is kicsúszott a számon.
- Sokkal egyszerűbb a válaszom mint sokan hinnék. Sok hibát követtem el amikor még tinédzser voltam. A szerelem soha se jó dolog. Meg amúgy is, még csak most kezdődik az élet. Élvezni akarom, és szerintem úgy nem tudnám, ha mindig ugyan azzal a személlyel kell átélnem - keze feljebb vándorol, amitől hirtelen az övére kapom az enyém, mert a hirtelen mozdulattól, amit csinált, csikis lettem.
- Félsz a kötődéstől - mondom ki hangosan. Ace az utat figyeli míg a kezem az övén pihen.
- Nem félek a kötődéstől. Nyitott ember vagyok, csak eddig még nem volt az, hogy velem szembe jött volna álmaim nője - vonja meg ismét vállát.
- Lehet sok az elvárásod - nézek rá intenzíven. Ő erre csak elmosolyodik.
- A minimum az elvárásom, Blair. Szexre jók a lotyók, de barátnőnek nem - Ace túl későn gondolkozik el azon, hogy mit mondott. A torkom összeszűkül. A kezem elkapom az övéről és lesöpröm a combomról az övét.
- Értem - szűrőm ki fogaim közül. Ace hirtelen lefékez, amitől a kocsi gumija hangosan felvisít.
- Blair, nem rád céloztam - fordul felém. Még annyi a szerencsénk, hogy egy üres utcában vagyunk. Összevonom karjaim és kibambulok az ablakon.
- Az igazságot mondtam, viszont egyáltalán nem rád céloztam. Az olyan lányokra, mint Jess gondoltam. Te egy kurva laza és belevaló csaj vagy - dől közel hozzám. Az orromba szökik jó illata.
- Nem vettem magamra - hazudom. Nem tudom mi ütött belém, de valamiért megbántott az imént elhangzott megjegyzése.
- Akkor jó - kihallom a vigyorát, ami még jobban feldühít.
- Tudod m... - kezdek bele hangosan és fordulok felé. Azonban Ace egy nem várt mozdulattal két kezébe veszi az arcom és hevesen megcsókol. A levegő belém szorul, amikor puha ajkait az enyémre nyomja. A kezem remegve felé nyújtom. Ace kezeit lassan hajamba vezeti, majd meghúzza. Akaratlanul is elhagyja egy mély nyögés a torkom.
- Túl sokat gondolkozol. Hagyd magad zuhanni - suttogja a fülembe. A szívem összevissza dobog a mellkasomba.
- De én nem akarok megsérülni - lehelem. Ace elvigyorodik.
- Lent foglak tárt karokkal várni - majd újra megcsókol. Ez a csók többet követel. Ace követel többet. Előre hajolok az ülésben. Közelebb akarok kerülni hozzá. Ace sincsen máshogy ezzel, így ügyesen kicsatolja mind kettőnket és egy erős és határozott mozdulattal máris a volán mögött ülök Ace ölében. Lovagló ülésben csókolom tovább mennyei ajkait. Eközben a férfi kezei végig simítanak meztelen lábaimon, majd felsimítanak a pólómig.
- Már megint olyan kemény vagyok, hogy majd szétrobbanok - duruzsolja rekedten.
- Sajnálom - kuncogom.
- Nem sajnálsz te semmit se - óceán kék szemei mostanra mint az éjszaka ege. Ace dominánsan a pólóm alá nyúl, ahol erősen belemarkol a derekamba.
- Bassza meg - hunyja le a szemeit Ace.
- Kérlek - mocorgok egy picit. A lábam közt érzem Ace keményedését, amitől jobban felpörgök. Amikor újra rám néz, semmi lágyságot nem veszek ki arcából.
- Még van húsz percünk - látom rajta, hogy össze kell szednie magát. Le akar beszélni, de én nem hagyom magam.
- Annyi elég lesz - hangom megremeg úgy mint a testem is. Igaz, szexeltem már kocsiban, viszont tudom, hogy Aceel más lesz.
Ace nem vár sokáig. A pólóm gyorsan lekerül rólam, amit Aceé követi. A srác mellkasa forró, ujjaim állat érzem hevesen dobogó szívét. Az ajkaink újra egymást megtalálják. A csók közben Ace kigombolja a nadrágom. Az öröm nagyobb lesz bennem. Az érzéseim felrobbanni készülnek. A lábam közötti nyomás elviselhetetlen lesz. Picit mocorgok, hogy Ace letudja tolni a rövidnadrágot rólam. Ezután egy pillanatra eltávolodik tőlem. Beszélni képtelen vagyok, csak arra tudok koncentrálni, hogy Ace mit is kezd el csinálni. Keze lassan a lábam közé siklik. Hangosan beszívom a levegőt, amikor hozzám dögöli a tenyerét. Egy elégedett vigyort villant felém, amikor megérzi a bugyimon keresztül, hogy milyen nedves vagyok.
- Jaj, Blair. Azt hittem tovább bírod - rázza meg a fejét, majd lassan oldalra tolja a bugyim. Ujjai az őrületbe kergetnek. Az arcom a mellkasába fúrom.
- Ace... - nyögöm amikor hüvelykujjával a csiklóm kezdi el kényezteti. Azonban ő itt nem áll meg. Lassan elkezdem érezni, hogy belém tolja a középső és a gyűrűs ujját. Fejem hátra hajítom, a hátam befeszül. Ace ujjai úgy bánnak velem, mintha egy porcelán baba lennék.
- Mozogj - utasít, én pedig csinálom is. Csípőm lassan körkörös mozdulatokba kezd el mozogni. A szemeim erősen összeszorítom. A szám összepréselem nehogy hangosan felsikítsak, amikor ujjai gyorsabbak lesznek.
- Komolyan ez a látvány izgat fel a legjobban - dünnyögi. Látom akarom az arcát, de képtelen vagyok kinyitni a szemeim.
- Bírnál még egy ujjat? - suttogja. A hasamban az érzelmek felrobbannak.
- Próbáld ki - nyüszítem. Ace felnevet, és máris érzem a mutató ujját magamba, azonban a pillanatot egy förtelmes csengőhang szakítja félbe. Bárki is az, a pokolba vele. Ace megáll.
- Ne vedd fel - mondom picit dühösen. Ace megbocsátóan néz rám, és egy finom mozdulattal kihúzza ujjait belőlem. Magamba elmondom mindennek.
Ace meglepődésemre lenyalja az ujjait amink még az imént bennem voltak, majd a zsebébe nyúl a telefonjáért. Éppen szállnak le róla, de ő erősen megmarkolja a lábam, és megrázza a fejét. Durcásan hátra dőlök a kormánynak.
- Remélem elégedett vagy, mert én nem! - csattanok fel.
- Ígérem befejezzem - csap a fenekemre, majd felveszi a telefont.
- Nihan? - összepréselem a szám, amikor meghallok a vonal másik végében egy lágy női hangot. Ace olyan szépen mondja ki a lány nevét, hogy egy pillanatra elkap a féltékenység.
- Ma este? - kérdi Ace egy sóhajjal. Kék szemei az enyémbe fúródnak. Igaz nem értem mit mondd a lány, de hevesen beszél.
- Rendben. Ott leszek. A tizenkettedik asztalnál várj - mondja, közben elgondolkozva a kócos hajammal kezd el játszani.
- Nem, nem hinném. Ne szólj neki, köszi. Oké, szia - ezzel leteszi a mobilt és rám bámul.
- Mit csinálsz ma este? - vigyorodik el. Mivel még mindig pipa vagyok rá, csak megvonom a vállam. Az egyik legrosszabb dolog, ha fel vagy izgulva, aztán cserben hagynak. Ezt még vissza fogja kapni!
- Gondoltam. Este tízkor megyek érted - lágyan letol magáról.
- Szerda van, holnap iskola. Plusz, ki mondta, hogy van kedvem veled valahová is elmenni? - ráncigálom magamra a rövidnadrágot és a pólóm. Ace koncentráltan figyel.
- Kaszinózni megyünk, szóval úgy öltözz - teszi hozzá, majd beindítja a kocsit.
- Kaszinózni? Minek? - leszek kíváncsi.
- Majd este megtudod. De szólok, készülj fel - a utak már picit üresebbek, amiért mi is jobban haladunk.
- Mire készüljek fel? - nézek rá óvatosan. A srác csak sokat tudóan elvigyorodik.
- Majd megtudod, Blair!
× × ×
Este fél tíz van, én pedig még mindig úgy mutatok mint akit az imént kukáztak ki LA egyik sikátori kukájából. Egy szál csipkés fehérneműben állok a kupis szekrényem előtt. Hozzá teszem, hogy már húsz perce, és még mindig fogalmam sincsen mi a francot vegyek fel. Délután még meg is Google-ztem, hogy egy kaszinóban mit illendő levenni, na meg persze mit kell magával vinnie az embernek. A férfiaknak ing és nyakkendő, a nőknek pedig valami, idézem: Nem kihívó, elegáns és csinos ruha ajánlatos.
Egyszerűen - néz ki jól. Én pedig mindenhogyan mutatok csak nem elegánsan és csinosan. Egy patkányhoz tudom magam hasonlítani, aki a csatornahálózatban él. A hajam vizes hullámokban lóg le fejemről. A szemeim alatt, mint már reggel is, sötét karikák árulkodnak arról, hogy az elmúlt napokban depisen sírtam Jake után egyedül a szobámba. Ja, és tegyük hozzá, hogy sikerült a lábán borotválás közben megvágnom, amiért egy sebtapasz díszeleg rajta.
Már nem egyszer ment át a fejemen, hogy lemondom a dolgot Aceel. Semmi kedvem sincsen kaszinóban menni, kezdve ott, hogy még soha egyben se voltam. Fogalmam sincsen hogyan kell egy ilyen helyen viselkedni. Ha lenne időm utána néznék ennek is a neten, de mivel már csak egy félórám van arra, hogy kikupáljam magam, passzolom.
- Istenem! - mondom hangosan és felsóhajtok.
- Szólítottál!? - dugja be a fejét Rachel az ajtón. A kezem a szívemhez kapom, mert megijedtem.
- Nincs ruhám! - mutatok a tele tömött szekrényemre. Rachel először engem, majd a ruhákat nézi meg a szekrényben.
- Ez? - kap ki egy random ruhát. Fintorgok. Szeretem a nagyit, de ez a ruha amit vett nekem pár éve bűn ronda.
- Nem - hadonászok a kezemmel. Rachel a földre dobja a ruhát.
- Hé! Nem egy amerikai filmbe vagyunk, ahol a földre dobott ruhák maguktól a szekrénybe varázsolódnak! - szólok rá.
- Majd összepakolom. Ez? - tart elém egy kék, hosszú ruhát.
- Oh Lord! Neeem. Ebben a ruhában még kövérebbnek nézek ki! - mutatok rá. Rachel elforgatja a szemeit.
- Felpofoználak ilyenkor! - utal az előző megjegyzésemre. Csak az igazat mondtam.
- Hm...akkor lássuk - Rachel elgondolkozva nézi végig a ruháim. Igazából tele vagyok ruhákkal, de egy se illik egy kaszinóban. Vagy túl kihívó, túl bálias, vagy egyszerűen túlságosan laza.
- A Jackpot! Ace tuti rögtön meg akarna dug... - barátnőm még időben visszatartja mondandóját, és egy gyors mozdulattal kiveszi a ruhát. Szemei megcsillannak amikor végig simít a selymes anyagon.
- Rachel... - mondom figyelmeztetően. Ezt a ruhát nem vehetem fel.
- Ez az a ruha! Muszáj vagy felvenni! Jézusom, olyan jól állt neked akkor! - Rachel felém fordul, kezében a tűzpiros koktél ruhával. Ez a ruha maga a csábítás és szenvedély.
- Nem bírom felvenni - suttogom inkább magamnak. Ujjaim automatikusan a ruha után nyúlnak. Finoman ujjaim közé veszem a drága, érzékeny anyagot. Egy éve kaptam Jaketől ezt a ruhát. Egy különleges Versace darab amiből csak három példány készült. A ruha sok ember több havi fizetésébe kerül. Eddig egyszer viseltem, túlságosan félek, hogy valami lesz vele.
- Van is hozzá egy Christian Louboutin cipőm! - Rachel máris eltűnik a szobámból. Addig én a tükröm elé állok és magam elé emelem a ruhát. A szemeim bekönnyeznek. Nem lenne helyes ha felvenném, viszont tetszeni akarok Acenek, és ez a ruha tuti bejönne neki. Ez az a ruha ami minden pasit az őrületbe kerget.
Megszegjem a szabályt?
Tekintetem az arcomra vezetem. Pislog egy párat, be és kifújom a levegőt. Lehunyom a szemeit.
Blair Rom, Blair Rom, te Blair Rom vagy!
Mikor újra kinyitom a szemei, már nem az a Blair néz rám vissza aki még az előbb nézett.
Felemelem az állam, kihúzom a hátam, és egy csábító mosolyt varázsolok az arcomra.
Én vagyok a saját magam terapeutája. Egy felnőtt, magabiztos és erős nő vagyok. Nem naiv ahogyan Ace hiszi.
- Ezaz! Blair SLAYYYY! - ölel meg Rachel, aki mostanra egy pár méreg drága Louboutin szorongat kezeiben.
- Mindig is azt csináltam - nevetek fel. A tükörképem mostanra jobban tetszik.
- Na, vedd fel a ruhát és a cipőt! - csapja össze kezeit barátnőm, és leül az ágyam szélére.
Gyorsan, de óvatosan felveszem a drága ruhát, majd bele bújok a tizenkét centiméter magas cipőbe. A cipőnek és a ruha esésének köszönhetően simán vagy tíz kilóval vékonyabbnak nézek ki.
- Hol az a sminkes doboz!? - Rachel jobban fel van pörögve mint én. Holott én is kezdek ideges lenni.
Ügyes és tanult léptekkel a fürdőbe megyek. Hálát adok anyunak, hogy sokáig tanított engem magassarkúban menni. És ha hiszitek ha nem, még futni is tudok bennünk!
A hajamat, míg én sminkelem magam, Rachel szögegyenesre kivasalja. A szemsminkem visszafogott, azonban az ajkaim egy bordó vörös színben alkotnak kontrasztot bőrömmel. A szemöldökeim ma különösen sötétre húztam ki, így elérve, hogy a szemeim ne vessenek el a ajkaim mellett.
- Ha pasi lennék, te lennél akit életem végéig fektetnék - jegyzi meg barátnőm viccből.
- Megtisztelve érzem magam! Köszönöm, hogy segítettél nekem - ölelem magamhoz.
- Máskor is szívesen - ad egy puszit arcomra.
Miután utoljára visszamegyek a szobámba felveszek pár ékszert, ami egy fülbevalóból és egy vékony karkötőből áll. Végül magamra fújok egy kis parfümöt, és készen is vagyok. Az ágyamhoz lépve magamhoz veszem a kikészített Clutch-om. Mielőtt elhagynám a szobát, utoljára belepillantok a tükörbe, és huh. Jól nézek ki.
Egy elégedett vigyort küldök magamnak, majd elhagyom a szobát.
Rachel a nappaliban ül és valami sorozatot néz amikor leérek.
- Azta! Olyan szép vagy! - szól utánam.
- Köszi! - régen volt olyan, hogy én is tényleg így éreztem magam. Csak reménykedek, hogy Ace is így fogja gondolni.
A konyhába megyek, hogy még megigyak egy pohár vizet. Pont amikor kiiszom az utolsó korty vizet, csengetnek az ajtónál.
A szívem a nadrágomba csúszik. Kétségbeesetten Rachelre pillantok, aki fülig vigyorog és az ajtóra utal.
- Ne várasd sokáig - vigyorog. Idegesen lesimítom a ruhám.
- Jó vagyok így? - kérdem utoljára.
- Maga Aphrodite vagy - mondja. A csengő újra megszólal. Küldök egy utolsó levegő csókot Rachelnek, majd a kilincs után nyúlok.
- Inkább te készülj fel Ace... - ismétlem meg a ma reggeli szavait halkan, majd kinyitom az ajtót.
- Vég... - Ace megáll a mondat közepében. Kék szemei kitágultak, látom amint nyel egy nehezet. A szívem hangosan dobog, amikor jobban megnézem.
Mellette csak egy átlagos lánynak mutatok, még ebben a ruhában is. Nem tudom mi a titka, hogy még egy totálisan szimpla fekete öltönyben és egy fehér ingben ilyen jól nézzen ki.
- Blair...Blair? Baj, ha nem tudok mit mondani? - túr bele a kivételesen belőtt hajába. Elmosolyodom.
- Jól nézel ki, Ace - húzom be magam mögött az ajtót. Ace mintha csak most térne magához.
- Jézusom, ez a ruha. Sajnálnám letépni rólad - Ace közelebb lép hozzám és végig simít a ruhán.
- Olyan mint a bőröd - suttogja. Az ujjaimmal megérintem az arcát.
- Talán az este folytán lekerül rólam - vigyorodom el.
- Még mindig a kocsis dolog miatt vagy berágva rám? - kérdi.
- Majd megtudod milyen, ha cserben hagynak - nyomok egy lágy csókot dús ajkára. Ace rögtön többet akar mint holmi puszit, de én időben elválok tőle.
- Menjünk - megfordulok és a lépcsőn lemegyek. Hallom ahogyan Ace mögöttem felmorog.
- Kurva jó a segged - és máris érzem ahogy belemarkol.
- Tudom - kacagok fel, amit Ace mély nevetése követ.
- Imádom a karaktered, Blair. Újra és újra meg tudsz lepni valami újjal, valami csodással, valami elképesztővel - lép mellém. Elönt a büszkeség.
- Örülök neki - küldök neki a ragyogó mosolyt. Ace egy pillanatra megáll és rám bámul.
- Istenem, ma a testőrödnek kell lennem - von magához.
- Tudok magamra vigyázni - emlékeztetem.
- De én akarok rád vigyázni.
× × ×
Ace megáll a bejárat előtt és egy férfinak szinte oda hajítja a kocsikulcsot. A férfi biccent, majd beül a kocsiba és leparkol vele valahol.
- Látom nem először vagy itt - karolom be magam Acenél.
- Hát, nem - nevet fel, de nevetése most nem őszinte. Inkább erőltetett. Kérdezősködnék még, de inkább befogom a szám. Végülis ő se kíváncsiskodó velem kapcsolatban.
- Ace Blake, mekkora öröm önt nálunk látni! - egy idős, öltönyös férfi fog kezet Aceel.
- Számomra. Van még hely?
- Önnek mindig van. Ha jól tudom Dean is itt van - a férfi a pult mögül valamit beír a gépbe.
- Póker? - néz rá sokatmondóan. Ace bólint.
- Mi más? - a férfi tudóan elvigyorodik és újra beír valami a gépbe.
- A hölgy is? - néz most rám. Ace megrázza a fejét.
- Ma csak a lelki támaszom lesz. A neve Blair Rom - a férfi ismételten beírja, majd bólint.
- Jó szórakozás Mister Blake és Miss Rom - Ace most először fogja meg a kezem nyilvános helyen.
- Köszönjünk Bill! - Ace lágyan maga után húz.
- És most mi lesz? - kérdem tőle. Észrevettem, hogy sok férfi utánam néz. És persze sok nő gyilkos pillantásokat lövell felém.
- Megyünk a tizenkettedik asztalhoz! - Ace sok embernek biccent, int és köszön, de egynél se áll meg. Még akkor se amikor utána szólnak.
- És mit csinálunk ott? - kérdezősködök tovább.
- Most megtudod! - a férfi befordul egy külön terembe. A terem homályos fényekbe világít. Halk élő Jazz zene szól. Ez a terem egyáltalán nincsen annyira tele mint a másik. A falak az arany több árnyalatába vannak festve, míg a falakon több drága festmény lóg. Ezenkívül több teli póker asztal van, viszont egyáltalán nem zsúfolt. Ez a profik terme. Minden asztalnál több öltönyös, milliomos nő és férfi játszik.
Ace a terem másik végébe vezet, ahol hat ember ül. Az asztal körül több fiatal, vékony és gyönyörű lány áll drágábbnál drágább ruhákban. Most először vagyok hálás magamnak, hogy ezt a ruhát vettem fel. Egyáltalán nem tűnök ki sorból. Észreveszem, hogy Ace egy fenékig érő fekete hajú lányhoz veszi az irányt. Igaz, nem látom az arcát, mert háttal áll nekünk, de már tudom, hogy egy gyönyörű lány lesz. Egy ezüst, hosszú selyem ruhát visel, aminek a lábánál van egy elég kihívó vágás. Lába az egekig ér, bőre mint a folyékony arany. Nyelnem kell egy nagyot.
- Nihan! - Ace pár méterre megáll és szól neki. Akkor ő az a lány akivel ma reggel beszélt a telefonba. A lány drámaian lassan megfordul. Mint a vakító, frissen csiszolt gyémánt. Életemben nem láttam még ilyen szép nőt.
A lánynak égetően kék szemei vannak. Arca markánsabb, de még nőiesen. Orra egyenes mint egy vonalzó. Arccsontja kiugró.
- Ace! - egy varázslatos mosolyt küld neki, és hozzá lép.
- Már vártalak! Ki ez a szépség? - eltávolodik tőle miután megölelte és rám néz.
- Blair Rom, egy kedves barátom - mutat be neki. A lány kinyújtja a kezét felém, amit én habozva elfogadok.
- Nihan Nadir vagyok. Ace egyik régi ismerőse - a nevéből világos lesz az exotikus szépsége. Arab.
- Blair Rom - saját magam is bemutatkozom.
- Na, ha már megismertétek egymást. Merre van? - Ace idegesnek tűnik. Nihan elmosolyodik. Tudom, látom és érzem, hogy Nihan nem veszély nekem.
- A másik teremben - semmit nem értek. Ace bólint, amire Nihan megindul, míg nem követjük Aceel ki a teremből be egy másikba, amelyik ugyanolyan mint amiben az imént voltunk.
Nihan átvezet minket a termen. Ace gyors léptekkel követi a lányt, én pedig Acet.
- Ace? - szólok utána halkan, de Ace nem hallja. Végre valahára Nihan megáll a bárnál, egy férfi mögött.
- Dean - Ace szól neki, amire az alak lassan megfordul.
A szemeim nem hisznek annak amit látnak. Tekintetem Acere vezetem, majd a Dean nevű férfire.
- Bátyó! Azt hittem már nem jössz utánam! - a srác feláll, majd megpaskolja Ace vállát.
Bátyó? Tessék? Dean az öccse?
- Mekkorát csattanjon a pofon amit mindjárt lekeverek neked? - kérdi Ace komolyan. Dean elvigyorodik.
Kihasználom a pillanatot és jobban megnézem Deant. A srác kiköpött Ace. Dean haja jóval rövidebb mint Aceé. Arca viszont ugyanolyan szép és szimmetrikus. Dean egy tökéletesen feszülő öltönyt visel sportos alkatán. Újra Acere nézek, és rájövök, hogy szinte ikrek lehetnének Deannel.
– Inkább mutass be a kíséretednek – Dean nem tűnik megféleműltnek. Sőt, pofátlanul elvigyorodik. Ace összepréseli száját.
– Dean, ő itt Blair Rom. Blair, ő itt az idióta öcsém, Dean Blake – mutat rá. Elmosolyodom, mert nem tudom mit csináljak. Kinyújtom a kezem amit Dean elfogad. Érintése erős, férfias és magabiztos, mintha Acet érinteném.
– Két évvel idősebb mint én – nevet fel, így megmutatva nekem hibátlan fogsorát.
– Itt a pont. Húsz vagy és nem huszonegy. Vagyis nem vagy nagykorú, így be se léphetnél a kaszinóba – jegyzi meg Ace. Nihan felnevet.
– Tudom, hogy te árultál be! – mutat Dean a lányra, viszont nem tűnik dühösnek. Vigyorog, és ismét Ace felhőtlen kedvére emlékeztet.
– Örülj, hogy kihúzlak a szarból! – Ace összehúzza szemöldökeit.
– Hálás vagyok neked, de akkor tegyél is valamit, mert ha ma nem adom oda a pénzt nagy bajba leszek – nevet fel kissé idegesen. Ace felsóhajt.
– Mennyi időnk van még és mennyi kell? – Ace körbenéz egy üres asztal után.
– Négy óránk van. Huszonkétezer dollár kell – vakarja meg tarkóját. Ace szemei nagyok lesznek.
– Egynap kinyírlak, Dean! Ez az utolsó alkalom, hogy megmentem a segged egy jó kiadós verés elől – lép közel hozzá bátya.
– Ringbe is szállhatnál, úgy mint nem is olyan régen. A srácok hiányolnak – jegyzi meg Dean mellékesen.
– Felejtsd el. Én legalább tanultam a hibáimból! Most pedig menjünk, nincsen sok időnk! – Ace ellép és hozzám hajol.
– Nem vagy muszáj itt lenni míg játszunk.
– Itt szeretnék lenni – lassan kezdem kapizsgálni, hogy miért vagyunk itt.
Dean valakinek tartozik, de nincs meg a pénz, amiért most Acenek kell megmentie a seggét.
– El fog tartani egy ideig – Ace próbál lebeszélni, de amilyen makacs vagyok, nem engedek.
– Ha tudnék Pókerezni, segítenék – mondom.
– Egynap megtanítalak. Na gyertek! – int Ace Deannak és Nihannak. Együtt egy asztalhoz megyünk, ahol éppen most fog kezdődni egy új kör.
Egy idősebb férfi biccent a fiúknak.
– A Blake fivérek! Öröm látni titeket együtt! Nihan, téged is – a három személy leül, én pedig Ace mögé állok. Dean lazán leveszi az öltönyét és feltűri ingje ujját, ami alól erős karok mutatkoznak meg. Ace meglazítja a nyakkendőjét és kigombolja az első két gombját az ingjének. A nyál összefut a számban olyan jól néz ki. Legszívesebben megcsókolnám, de visszatartom magam. Nihan pedig egy csábító mosolyt küld az asztalnál ülő férfiaknak.
– Hölgyeim és Uraim. Kezdődjék a játék! – a kártya osztó kiossza mindenkinek a kártyákat. A fiúk megnézik őket, majd körbe pillantanak.
Kezem Ace vállára teszem és megszorítom neki.
– Én leszek a nyeremény, ha jó vagy... – suttogom a fülébe, erre Ace csak elvigyorodik, és meglepődésemre Dean is.
Jöttem egy újabb jóóó hosszú résszel!
Lassan kezdenek beindulni a dolgok XD
A mai fejezetben megismerhettük Deant, Ace öccsét, és Nihant. Mi a vélemény róluk?
Hogyan tetszett a rész?
Milyen volt a erotikus (lmao) részecske? 😏🔥
Vélemények eddig a történethez?
Mik fognak még történni?
#Bace/Alair
See y'all in the next chapter! ❤️
•°•°•°•°•
- 2018. 04. 29.