☆o☆
Még akkor is hatalmas mosoly ragyogott az arcomon, mikor már otthon pakoltam ki a nemrég vásároltakat. Nem tudom miért, de ez a srác egy pillantásával felvidított. Jason.. Vajon ki lehetsz te, s miért robbantál be így hirtelen az életembe. Nos, pár nappal később megkaptam rá a választ.
~Π~
Azt hiszem, életemben nem unatkoztam még ennyire. Sosem voltam az a lány, aki egész nap unja magát és nem tud mit kezdeni az életével, de ez a mai nap kivételesnek mondható. Nagy meglepetésemre D itthon volt, viszont ki sem dugta a fejét a szobájából. Hirtelen eszembe jutott a naplója. Azonnal elvörösödtem. Te jó ég, ha egyszer megtudja, hogy beleolvastam, akkor a mikróba dug és ott halok meg, azt pedig nem szeretném. De hogy őszinte legyek nem bántam meg, jó volt az ő szemszögéből is látni a dolgokat, hacsak részleteket is. Aztán a gondolataim újra Jasonre terelődtek. A magas alakja, a tekintete. Annyira ismerős volt, de hiába törtem a fejem, egyszerűen rá nem jöttem, hogy honnan. A nappali falára pillantottam, aztán szégyenlősen lehajtottam a fejem mintha barki is láthatná a gondolataim. Ott kaptam életem első intimebb érintését tőle. A szám azonnal bizseregni kezdtek. Egy halk sóhaj kúszott ki fáradt ajkaim közül, majd mélabús tekintettel elheveredtem a kanapén. Bár minden olyan nyugodt, s tökéletes lenne, mint abban a pillanatban. Mikor ajkai egybefonódtak az enyéimmel, furcsa beteljesülés száguldott végig a testemen. Mintha egy másik lélek lennék, mintha egy kis időre is, de minden megváltozott volna.
-Mi ez a nagy mosoly? -az eddig észrevétlenül lehunyt szemeim kipattantak, majd kipirosodott orcámat takargatva pillantottam a felettem ácsorgó D-re. Vajon mióta szobrozhatott itt felettem? Most, hogy így belegondolok, megmondhatná már a teljes nevét.
-M-Mi? -néztem rá zavartan, mire csak a fejét rázta, aztán hirtelen megtorpant. -Mi ez a szag? -abban a pillanatban két dolog is történt. Felugrottam a kanapéról, mert eszembe jutott, hogy a sütőben felejtettem a pizzát. A másik pedig, hogy nagy sietségemben oldalba vágtam D-t, de nem úgy nézett ki, mint akit nagyon meghatott a dolog.
-Basszus! -húztam ki a sütőből a pizzának már nem nevezhető szénné égett maradványokat. A pultra "dobtam" a tűz forró tepsit majd siránkozva tekintetem az ebédünkre. -Ezt nem hiszem el! A rohadt büdös életbe! A rohadt büdös pizzába! -ezután ajkaim mindenféle már szavaknak nem nevezhetó szitkok árasztották él, és azon agyaltam, hogy most mégis mi az Istenhez kezdjek.
Az égett szag elárasztotta az egész szobát. Kíváncsi leszek, hogy egy falba épített házban, hogy fogunk szellőztetni, mert ez a szag elég kellemetlen hosszútávon. Aztán mikor épp a pizzával, vagyis azzal a korom színű, füstölgő akármivel veszekedtem, harsány nevetés ütötte meg a fülem, mely a hátam mögül érkezett. Megfordultam a tengejem körül majd szúrós pillantásokat lövelltem az ajtóban szobrozó D felé, hátha nagy nevetésében összeesik. Én semmi vicceset nem láttam ebben a helyzetben, hisz oda az ebédünk.
-Mond csak, talán viccesnek találsz valamit? -tettem csípőre a kezeim és úgy néztem rá összehúhott szemöldökkel. Mint aki meg se hallotta a kérdésem, úgy hahotázott tovább. Örülök, hogy jó kedve van.
-Igen. -váaszolta végük a könnyeit törölgetve. Sosem láttam még ennyire nevetni, de ennek nem most lenne itt az ideje.
-És megtudhatom, hogy mit? -villantam rá mérgesen. Igaz, az én hibám, hogy a pizza leégett, hisz nagy álmodozásaim közepette azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Pont ezért várok el tőle egy kis együttérzést, az ő ebédje is volt, nem csak az enyém.
-Téged. -váaszolta, de már nem nevetve. Viszont az a cserfes félmosoly akkor is ott ült a szája sarkában, tagadni sem tudta volna, hogy jól szórakozik a nyomoromon.
-Nagyon vicces. Ha ha! -néztem rá csalódottan. Éhes vagyok.
Egy percig még figyelt, azokkal a gyönyörű, igéző szemeivel, majd elém sétálva a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Éreztem hogy arcom elönti a forróság, azonnal a csókunk éledt fel bennem. Jól esett a közelsége.
-Figyelj, ez csak egy pizza. Majd csinálsz másikat. -felháborodva néztem rá majd fújtattam egyet.
-A pokolban olvadjak jégkrémmé, ha én mégegyszer pizzát sütök. -pislogtam rá eltökéltem, mire csak újabb nevetést kaptam.
-Ó, picilány örömmel hallom, hogy az én karjaimban szeretnél olvadozni. -miután felfogtam szavait, pirulva bújtam meleg mellkasához. Ha ez a pokol, nem szeretnék máshol vigaszt találni.
~Π~
Természetesen mindennek az lett a vége, hogy sütöttünk egy újabb pizzát. Együtt. Sajnos több tészta darab volt rajtunk, és a konyhában mindenhol máshol, de a végeredmény egész jó lett. Rengeteget nevettünk, csodásan éreztem magam, s még egy lopott csók is helyet talált magának.
☆o☆
Új rész tadaaam 😊 ez a fejezet, most elég lazára sikeredett, de mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Remélem tetszett, ha igen jelezd egy kommentel és egy csillaggal. Már átléptük a több mint ezer szavazatot! KÖSZÖNÖM 💖
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK! 🐰♥
2018.4.2.