~Harry szemszöge~
Reggel a besütő nap fényére kelltem fel. A vakító fény miatt csak lassan tudtam kinyitni a szemeimet. Oldalra fordítottam a fejemet,és egy alvó lánnyal találtam szembe magam,akit úgy szeretek,mint még soha senkit. Hason fekve aludta még az igazak álmát,miközben az arcát néhány kósza tincs takarta el. Óvatosan eltűrtem őket,és az arcára nyomtam egy puszit,amitől elkezdett egy kicsit mocorogni,de nem ébredt fel. Lehúzva a takarót magamról felültem az ágyon,és bekapcsoltam a telefonomat. Eleanor-tól jött egy üzenet.
Elenor: Szia,ma nem lesz suli,mert az egyik radiátor elkezdett szivárogni,így a suli egész héten nem lesz nyitva. Mondd meg Bella-nak,hogy üdvözlöm. Bye.
Szóval...egész héten nincs suli. Hmmm...gyorsan visszaírtam Eleanor-nak.
Én: 'Reggelt! Ma készüljetek fel,mert elviszem hozzánk Bella-t.
Nem kellett sokat várni. Egyből jött a válasz.
Eleanor: Micsoda?! Ez most komoly?! Harry ne szórakozz kérlek velem!😨😞😣
Én: Nem szórakozok.😑
Eleanor: Rendben. Mikor jöttök?😊
Én: Délután.
Eleanor: Okés...akkor várunk titeket.😊🙌
Telefonomat lerakva felálltam az ágyról,és az ablakhoz sétáltam. Éppen néztem,ahogy a gyerekek futkorásznak az utcán,mikor meghallottam a szerelmem gondolatait. Inkább az álmát...
Szeretem hallgatni a gondolatait. Ő a napsugaram a sötét,rideg életemben. Odamentem hozzá,majd legugoltam mellé. Megsimogattam az arcát,mire tompán elkezdett rám pislogni. Elmosolyodtam,majd megpusziltam az arcát,mire neki is egy halvány mosolyra húzodtak ajkai.
-Jó reggelt életem.-simogattam tovább a haját.
-Jó reggelt.-ásított-Mennyi az idő?-dörzsölte meg a szemeit.
-Lassan 8 óra.-válaszoltam neki.
-Mi?-pattantak ki a szemei azonnal.-El fogunk késni!-takarta ki magát.
-Hé,nyugi.-fogtam meg a kezeit-Eleanor most üzente,hogy egész héten nem lesz suli.
-Eleanor?-kérdezte
-Igen. Miért?
-Semmi érdekes.-csóválta meg a fejét.
-Akkor jó. Figyelj,nekem egy picit el kell mennem,de ígérem sietek vissza jó?-álltam fel mellőle,és kezdtem el öltözni.
-Rendben.-mosolygott rám. Felvettem a cipőmet,majd a szerelmemet megcsókoltam.-Vigyázz magadra.
-Vigyázni fogok.-hintettem egy csókot az ajkára,és kirepültem.
~Bella szemszöge~
Miután Harry elment felöltöztem itthoni ruhába,és lementem a konyhába. Éppen ettem a reggelimet,amikor csöngettek. Az ajtóhoz mentem,és kinyitottam. Alex állt ott.
-Helló.-köszönt nekem.
-Szia. Mit keresel te itt?-kérdeztem zavartan.
-Arra gondoltam,hogy mivel egész héten nem lesz suli gyorsan megcsinálhatnánk a házidolgozatot.-dőlt az ajtó félfának.
-Ó,rendben,de sok a dolgom.-vakartam meg a fejem.
-Csak fél órát kell kibírnod velem! Aztán Isten hírével elmegyek,amilyen gyorsan csak tudok!-mondta unottan.
-Hát jó.-engedtem be.-Kérsz valamit?-udvariaskodtam.
-Nem,na csináljuk.-vette le a cipőjét.
Igaza lett Alex-nek. 35 perc alatt készen is lettünk. Kiderült,hogy nagyon jó biológiából. Most éppen egy dossziéba rakjuk bele a papírokat. Alex felállt a székből,és az ablakomhoz sétállt. Egyszer csak olyat mondott,amit soha életemben nem gondoltam volna,hogy tud róla.
-Mondd csak,kedves Bella. Harry továbbra is titkolózik előtted?-fordult felém karbatett kézzel.
-Ezt hogy érted?-nyeltem egy nagyot,miközben felálltam.
-Jaj,ne tettesd a hülyét.-forgatta meg a szemeit-Tudod miről beszélek.-mosolyodott el gonoszan.
-Nem,nem tudom.-néztem el róla.
-Jaj,Bella.-sóhajtott fel-Tudod. Harry,plusz fekete szárnyak,egyenlő bukott angyal.-mondta ki halál nyugottan,nekem pedig a szemeim tányér nagyságra nőttek.
-Ho-Honnan...-dadotam,de nem tudtam befejezni.
-Hogy honnan tudom? Ez egyszerű.-lépett hozzám közelebb-Mert én is az vagyok.-suttogta,majd el nevette magát,amitől elkezdtem remegni-Nyugalom nem foglak bántani.-mondta,és lehetett látni rajta,hogy őszintén beszél.
-Miért mondtad el nekem?-kérdeztem
-Mert benned mindenki megbízik. És habár utállak,megbízom benned.-dőlt a falnak.
-Nem értem,hogy miért utálsz. Tettem valamit ellened? Kérlek mondd el.-néztem rá könyörgően.
-Harry semmit nem mondott ezzel kapcsolatban?!-kérdezte hitetlenül. Én csak megráztam a fejemet. Harry megint nem mondott el valamit.
-Mit kellett volna mondania?-most én léptem közelebb hozzá.
-Szoktál rémisző,furcsa álmokat álmodni Harry-ről,többiekről,egy lányról,néhány fiúról?-húzta fel a jobb szemöldökét.
-I-Igen.-nem értem. Honnan tud ezekről.
-Na...ezekről kérdezd meg a hős szerelmedet.-paskolta meg a karomat.
-Miért nem mondod meg te?-tördeltem az ujjaimat.
-Mert ezt neki kell elmondania. Ha pedig nem teszi. Akkor majd én fogom. De esküszöm,hogy még a te kedvedért sem leszek kíméletes a mesélésben.-mért fel tetőtől,talpig.
-Harry megint hazudott nekem?-könnyezett be a szemem.
-Nem,inkább úgy mondanám,hogy...-gondolkodott el-megkímélt téged a részletektől.-nézett rám.
-A részletektől?-kérdeztem vissza.
-Igen,tán süket vagy?-kérdezte ingerülten.
-Miért nem mond nekem sose igazat?!-fordítottam neki hátat.
-Mert megakar óvni a teljes összeomlástól. Ha nem modja el,akkor feküdj le vele.-pillanatok alatt megfordultam.
-Hogy mi?!-akadtam ki.
-Jól hallottad. Akkor legalább tudsz a gondolataiban olvasni.-ásított.
-Biztos,hogy nem!-csóváltam meg a fejemet.
-Akkor nem. Nekem édes mindegy mit csinálsz.-ment megint az ablakomhoz.
-Brook-kal,hogy hogy olyan jól kijössz vele?-kérdeztem tapintatosan.
-Brook egy fontos személy az életemben.-fordult felém. Mikor látta,hogy furcsán nézek rá,unottan hozzátette.-És mielőtt arra gondolnál,mind a ketten heterók vagyunk.
-Értem. Bocsánat.-hajtottam le a fejem.
-Mindenkinek az életében van egy olyan személy,aki a legfontosabb számára,a szerelmén kívül. Neked is van. Csak még nem tudod,hogy ki.
Egyszer csak kinyílt az ablakom,majd Harry berepült rajta. Mikor meglátta Alex-et az ablak mellett állni,több érzelem futott végig az arcán. Meglepődötség,ijedtség,szomorúság,düh és félelem. Vajon ennyire megijesztette Alex látványa?
-Te mit keresel itt?
Sziasztok,srácok!
Remélem tetszik a rész.
Ha tetszett kérlek ✏📄 kommentet és ⭐-zatok.🙏
Kíváncsi vagyok a véleményetekre,és hogy érdemes-e folytatni a story-t. Nagyon hálás lennék,ha jeleznétek.
Puszi és ölelés: Adri 😘❤