Elindultam, és minden rendben volt egy ideig, szép lassan, félig még aludva botorkáltam lefelé, amikor egyszer csak kopogó léptekre lettem figyelmes.
-Vajon ki lehet? -gondoltam, de nem jutottam tovább, ugyanis ekkor hirtelen valaki megragadva a csuklóm, a számra tapasztotta a kezét és berántott az egyik sötét folyosóba...
Elkezdtem rúgdalózi, próbáltam szabadulni a szorításából, majd félig kiszabadítva a kezem jól hasba könyököltem.
-Aú! - szólalt meg, és egy percre ismerősnek tűnt a hangja, de mivel meg voltam ilyedve, nem foglalkoztam vele, csak kirántottam magam a szorításából, hogy elfussak (ugyanis továbbra se engedett el), de ő visszarántott, aminek az lett az eredménye, hogy megfordulva elbotlottam a lábában, elesem és őt is magammal rántottam.
-Mi volt ez? - hallottam meg mufurc hangját, és már kiálltottam is volna segítségért, amikor egy kéz tapadt a számra, aminek következtében végre ránéztem "támadómra" és hatalmasra kerekedett a szemem, ugyanis kit könyököltem hasba? Rowoont...
-Te vagy az? - tátottam el ekkor a számat is- Jaj, ne haragudj, nem tudta.... -kezdtem volna magyarázkodni, mire csendre intett, majd közelebb húzódott, hogy őt se érje el a lámpafény, és így ne vegye észre mufurc, ugyanis, mint később megtudtam, ha ő valakit éjszakai mástkáláson kap, akkor az az ember másnap plusz feladatokra számíthat....
De visszatérve, mikor ott vártunk csöndben, elszállt minden félelmem és haragom és egy dologra lettem figyelmes...
Miért dobog olyan hevesen a szívem?
Mi ez az érzés? Egy ideje mindig ilyen vagyok, amikor Rowoon közelébe kerülök....
Mi lehet ez?
De ekkor egy másik dolog ugrott be, hogy ha meglát így minket mufurc, akkor vajon mit fog gondolni?!?!?!?!?
És ez el is felejtette velem minden előtte lévő gondolatomat...
Szerencsére azonban lassan elhalt mufurc lépteinek el zaja, így fellélegezhettem. Vagyis fellélegezhettünk gondolom...
-Amúgy te hogy kerülsz ide? -néztem végül Rowoon tőlem kb 2 centimeterre lévő szemébe.
-Hát lejöttünk kajálni és amikor megláttalak, gondoltam megmentelek...
-"Lejöttünk"? -vontam fel a szemöldökömet- Miért nem csak te vagy itt?
-Nem, Jaejoon is itt mászkál valahol, bármikor ideérhet...
-Hogy mi? -ugrottam ekkor egy hatalmasat, ugyanis elképzeltem, hogy mit mondana, ha így bukkanna ránk...
Ennek viszont az lett az eredménye, hogy most nem hasba könyököltem, hanem hasba rúgtam Rowoont... Így mikor Jaejoon ránk talált, azt láthatta, hogy Rowoon a földön fekszik a hasára tapasztva a kezét, én meg csak azt ismételgetem, hogy "Jaj, bocsánat, nem így akartam! Ugye nem esett bajod? Jól vagy? Hogy lehettem ilyen hülye?!?!?!"...
-Mi az hyung letepert egy csaj? -nevetett így végül fel Jaejoon.
-Na! Ne bántsd, én voltam a hibás! -vágtam rá, mire mindkét fiú hatalmas szemekkel nézett rám. És ekkor esett le, hogy iciri-picirit furán reagáltam... Olyan gyorsan vágtam rá a válaszom, mintha egyértelmű lenne nekem, hogy megvédem Rowoont... Mintha nagyon fontos lenne nekem... Kicsit mintha a barátnője lennék, akinek ez természetes... Hupsz... Bár ha belegondolok az nem is lenne olyan rossz... Kata! Állítsd le magad! Ne ábrándozz!
De... ez azt jelenti, hogy örülnék ha a barátnője lehetnék? Akkor ezek szerint én....? Nem! ráztam meg a fejem, amivel azt értem el, hogy a fiúk még furábban néztek rám...
-Waa mindegy! Inkább menjünk kajálni, mert ha jól tudom ti is enni indultatok - mondtam, majd megragadva Rowoon karját felsegítettem és elindultam.
Csak tudnám miért nézett rám somolyogva Jaejoon...
-Na Miss Hasba Könyöklő, mit szeretne enni? -kérdezte Rowoon, mikor leértünk.
-Hmm nem tudom, mi van egyáltalán Mr. Támadó Megmentő?
-Hé! Ez nem ér, akkor már nekem is kell egy név! -szólalt ekkor meg Jaejoon.
-A "Mr. Ne Üvölts A Fülembe" megfelel? -válaszolta Rowoon, miközben valami ehetőt keresett.
-Gonosz vagy! - vágta be a durcást erre a mellettem álló, tulajdonképpen igazi nagy gyerek. Hova kerültem...
Miután összedobtunk egy ramen-t (ne kérdezzétek, hogy miért nem valami egyszerűbbet ettünk), leültünk és dumálni kezdtünk.
Mivel fáradtak voltunk, semmi értelmes dolog nem került szóba, inkább csak ugrattunk egymást, míg egyszer csak Jaejoon el nem szólta magát.
-Inseong holnap -vagyis ha jól látom az órát, akkor igazából már ma- ugye meglepetést szervez Seolhyunnak, de vajon Taeyang mikor fogja bevallani az érzéseit?
-Ő is szerelmes? - tátottam el a szám.
-Hát persze, Yunseo-ba, már évek óta...
-Jaejoon! Ha Taeyang megtudja, hogy kifecsegted a titkát, nem lesz túl boldog! -nézett rá szúrós szemmel Rowoon.
-De hát már mindenki tudja nem? Egyértelműen látszik rajta... És egyébként is, nem hiszem, hogy Kata holnap egy táblát akasztana a nyakába, hogy "Figyelem, figyelem! Nagy hírem van! Taeyang évek óta szerelmes Yunseoba!!! Nem tudom sejtette e valaki, de nagy tapsot az ifjú párnak!"-válaszolt Jaejoon, mire Rowoonnal összeráncolt szemöldökkel összenéztünk, majd a komolyságnak annyi, elnevettük magunkat.
-Megnyugodhattok, tényleg nem fogok ilyet csinálni. -mondtam vigyorogva. -Amúgy ha már itt tartunk, hogy értetted, hogy évek óta? Nem most találkoztak először?
-Nem, már korábbról ismerik egymást, egy gimibe jártak...
-Ó, értem... De várjunk csak! Van valaki rajtam kívül, aki nem ismert titeket személyesen mielőtt idejött volna? Chae Won? Ha Eun? Gyerekkori játszópajtás? Osztályfőnök lánya? Beszélgetőtárs egy vonatúton? Cserediák? Önkéntes munkában a másik segítő? Drámatagozatos osztálytárs? Vagy esetleg egy szegény lány a nem létező országotokban, akibe beleszerettetek, mint egy kdramában? Vagy... Ú tudom, egy titkos feleség?
-Nee! Hagyd abba! Nem bírom...-fogta a hasát a nevetésől Jaejoon. - Ezeket hogy jutottak eszedbe??? És ha már ilyen élénk a fantáziád miért nem mentél el írónak? -nevetett tovább, mire én is elmosolyodtam.
-Hát végül is az vagyok...
-Hogyhogy? -nézett erre rám csodálkozva a két fiú.
-Háát... Nem tudom lehet-e... Na jó, elmondom ha nagyon akarjátok, de meg kell ígérnetek, hogy titokban tartjátok, oké?
-Aha persze -bólogattak válaszul mindketten.
-Jó... Szóval igazából... nem is tudom, hogy mondjam el... na, nem kerítek köré hatalmas beszédet..., újságíró vagyok...
-Mi? -néztek ekkor zavartan egymásra.
-Igazából azért jelentkeztem, hogy kifigyelhessem, milyen az élet gyakornokként egy koreai cégnél és hogy hogyan viselkednek az emberek, az idolok igazából, hogy utána egy szenzációs cikket írjak róla. - mondtam, és azt az arcot amit erre vágtak, semmiért sem hagytam volna ki...
-Te akkor most... -próbálta meg összeszedni a gondolatait Jaejoon.
-De... -szólalt meg Rowoon is.
-Mi "de"? -kérdeztem ránézve.
-Melyik újságnál dolgozol?
-Öhm. (Jaj, mit mondjak?) Singer's Life. (Idáig terjedt az a hatalmas fantáziám, amit Jaejoon dicsért...) Amerikai lap, tudjátok ott éltem egy ideig, mielőtt elmentem volna a meghallgatásra.
-Hadd gondolkodjak. -állt fel ekkor Rowoon, majd járkálni kezdett.
-Akkor igazából csak ezért barátkozták velünk? A jó story kedvéért? - kérdezte Jaejoon, aminek eredményeként eszembe jutott, hogy lassan abba kéne hagynom ezt a színjátékot, mert a végén még tényleg megharagszanak rám...
De még mielőtt szóra nyithattam volna a szám, hogy elmondjam csak ugrattam őket, hirtelen valaki mögém lopózva nagyon gyengén megszorította a nyakamat.
-Csikis vagy? -kérdezte suttogva, én meg hirtelen nem tudva mit kezdeni a helyzettel, rávágtam az igazat.
-Igen, de miért? - kérdeztem egyben vissza, ám választ már nem kaptam, helyette csak egy kiátást hallottam:
-Támadás! -mire a mögöttem lévő Rowoon és Jaejoon is "rámvetették" magukat és csikizni kezdtek.
-Mii, hagyjátok abba! Ez igazságtalan! Kettő egy ellen? Hé! Majd adok én nektek! - mondtam és én is támadásba lendültem.
Kb 10 percen át "bunyóztunk", majd nevetve rogytunk a földre.
-Kedves "Uraim", megtudhatnám, hogy ezt miért kaptam? -néztem rájuk, mikor újra levegőhöz jutottam.
-Ne mondd, hogy nem tudod.. Újságíró? Ráadásul Singer's Life? Melyik újságnak van ilyen béna címe? Ráadásul miért jönne egy Amerikában élő magyar újságíró Koreába az FNC Entertainmenthez? -vigyorgott rám Rowoon.
-Gonosz vagy! Jaejoon neked mi a véleményed? Azt mondtad, hogy szuper a fantáziám, szóval tetszik neked ez a név?
-Hát... Khm.. Érdekes... -nézett erre másfelé...
-Jól van fiúk, ezt megjegyeztem... - kezdem el durcogni. -Bár ha megígéritek, hogy majd egyszer mindketten teljesítítek egy-egy kérésemet, na jó, inkább egy kérésemet teljesíti valamelyikőtök, akkor megbocsájtok. -vigyorogtam rájuk szemtelenül.
-Rendben, de semmi újsággal kapcsolatos, rendben? -nevette el magát Rowoon.
-Oké. - vigyorodtam el. - De nyugi, normális kérés lesz. Szóval áll al alku?
-Igen - vágta rá Rowoon.
-Szuper.
-Hé én még nem is mondtam semmit! -háborodott fel Jaejoon.
-Nem baj, majd megteszem én, hiszen elég egyikőnknek megcsinálni, csak egy kérése lesz. -válaszolta Rowoon.
Önként vállalja, hogy megteszi Jaejoon helyett is amit kérek? néztem rá csodálkozva, mire köhintett egyet, majd így szólt:
-Viszont nem akarom rontani a hangulatot, de vissza kéne mennünk, ha holnap fel akarunk kelni... - mondta, és mivel ebben mindannyian egyetértettünk gyorsan elpakoltuk mindent, elbúcsúztunk egymástól és mindenki elindult a saját szobája felé... De útközben még valami megütötte a füleimet:
-Amúgy nem akartam ott mondani, de van Taeyangnal rosszabb tag is, aki még csak magának se vallja be, amit érez... -hallottam Jaejoon elhaló hangját...
Vajon kire gondolt?
• • •
Másnap reggel, ahogy Rowoon megjósolta, nagyon nehéz volt felkelni, de megtettem, hiszen nem ronthattam el Seolhyun szülinapját és Inseong ajándékát azzal, hogy nem megyek le reggelizni, ugyanis igen, kaptam egy kis feladatot...
Mikor leértünk, még minden úgy volt, mintha egy általános nap lenne. Valakiknek biztos az is volt, de két embernek nem hiszem...
Miután leültünk egy asztalhoz, körbenéztem, és láttam, hogy Seolhyun is itt van, így megvakartam a szemöldökömet, hogy jelezzek, minden készen áll (senki ne kérdezze, hogy ki találta ki ezt a fura jelet... Annyit mondhatok, hogy nem én... Bár néha én is eljutott arra a szintre, hogy ilyeneket javasoljak... Néha... Khm...)
Kb 3 perc múlva bekapcsolták a vetítőt, és a falon képek jelentek meg Seolhyunról, majd a zene is szólni kezdett.
Nem volt hatalmas ajándék, lufik meg minden, de azok a képek, amik közös élményeket elevenítettek fel, az aláírt pár sorok, és a személyes boldog szülinapot kívánó leveleket összegyűjtő könyv, amit Rowoon adott oda Seolhyunnak (Inseong egyesével kért meg mindenkit, hogy ha akar írjon neki pár sort), szerintem sokkal többet jelentettek a lánynak, mintha például egy újabb karkötőt kapott volna...
(Nem mondom, hogy az nem olyan dolog, aminek nem nagyon lehet örülni, de ez mégis több volt...)
És ekkor jöttem én. A feladatomat nagy részben megkönnyítette, hogy nem nekem kellett odamennem és közölnöm mindenki előtt Seolhyunnal, hogy ha akar Inseonggal találkozni, akkor elmondom hogy hol van, hanem ő maga állt fel és indult a keresésére, majd mikor látta, hogy intek neki egyet és felé sietek, odajött, és csak egy dolgot kérdezett:
-Tudod hol van Inseong?
Legközelebb ebédnél láttuk őket, ahova már kézen fogva jöttek be és nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen boldogok együtt. Seolhyun arca úgy ragyogott, hogy biztos voltam benne, hogy élete egyik legjobb ajándékát kapta ma meg...
🔸 🔸 🔸
Az a reggel óta, mikor Inseongék összejöttek két hét telt el. Azóta is akármikor látom őket, mindig öröm rájuk nézni...
Csak azt nem értem, hogy miért ugrik be nekem ilyenkor mindig Rowoon arca...
A tanárok állták a szavukat, ugyanis a pihenős nap után minden beindult és tele voltunk órákkal. Egyenlőre csak tánc, ének és rap, de az is bőven elég volt, ugyanis nem csak napi 1 órán át gyakoroltuk, tanultuk...
Haza kétszer mentem, a fiúkkal meg a kajálásoknál mindig találkoztunk, de azon kívül szinte egy szót se váltottunk. És igen hiányoztak. Mindannyian. De főleg egyikőjük. Rowoon..
Őt se láttam többet, egy alkalmat kivéve. De az minden mást elsöpört, ugyanis rájöttem valamire...
Arra, hogy teljesen, visszafordíthatatlanul beleszerettem....
Megértettem, hogy mi az az érzés, amit egy ideje már próbáltam kizárni, de nem ment. Hogy miért gondolok sokat rá, miért érzem magam olyan jól a társaságában...
És ezért dobogott olyan gyorsan a szívem azon a kajálós éjszakán is, amikor megvédett attól, hogy lebukjak mufurc előtt... Csak akkor még nem jöttem rá...
Azóta a nap óta, -amit mindjárt elmesélek-, nem nagyon beszéltünk, de legalább már tudtam magyarázatot adni magamnak arra, ami velem történik... És igen, sokszor gondoltam rá...
De akkor először is elmondom, hogy mi is történt...
Mufurc még nem felejtette el az a bizonyos reggeli párnacsata miatt adható feladatokat, de mivel nekem most nagyon sűrű volt a programom, megengedte, hogy kicsit később csináljuk meg őket. Kivéve egyet.
Egyik nap fontos vendégek érkeztek a céghez, akik miatt volt egy kis felfordulás és akik mellé nem ártott egy tolmács. Tudtak angolul, de a biztonság kedvéért akartak keresni valakit melléjük, aki tud mindkét nyelven beszélni.
Ám erre nem volt szükség, mert valaki ajánlott egy jobb megoldást. Engem. Hogy hogyan? Azért, mert akik jöttek, magyarok voltak... Én nem tudom, hogy hogyan és miért jöttek ide, és hogy kik ők, de azt a feladatot kaptam, hogy segítsek a fordításban. (Amúgy ez kedves nem? Segítsek nekik úgy, hogy azt se tudom kik ők... Jó, lehet, hogy nem rám tartozik, de akkor is... Ha legalább tudnám, hogy mennyire fontos ez a találkozó nem izgulnék annyira... Vagy igen?)
Viszont legalább Rowoon segített nekem "hogy nehogy valami nagy hibát csináljak"...
Amúgy igazából szerintem mufurc büntetésnek szánta, hogy mindketten egész nap csak mosolyogva társalogjunk, ugyanis mint megtudtuk, szerinte a kényszerű beszélgetés a legborzalmasabb dolog a világon...
Szóval szerinte nagyon fogunk szenvedni...
Mikor megérkeztek a vendégek, egy idősebb pár és egy fiatalabb fiú szállt ki a kocsiból.
-Üdvözlöm Önöket! -köszöntöttem őket, mire csodálkozó szemekkel fordultak felém.
-Maga magyar?
-Igen uram, az vagyok. -mosolyogtam rá, ám mivel felkeltettem a kíváncsiságukat, egész befelé úton, -míg oda nem értünk a teremig, ahova vezetnem kellett őket-, az életemről meséltem nekik, hogy hogyan jutottam el ide. Útközben amúgy láttam a többieket is, akik nagy mosollyal az arcukon, bíztatóan integettek, és Su Bin-t, aki viszont majdnem megölt a tekintetével, gondolom egyrészt azért, mert hirtelen az érdeklődés középpontjába kerültem, másrészt meg azért, mert ott sétált mellettem Rowoon, aminek én speciel nagyon örültem, hiszen annak ellenére, hogy nem beszélhettünk, legalább végre láthattam, néha titokban ránézhettem...
Ezek után egy nagy ebéd következett, ahol különféle koreai és egy-két magyar (!!) ínyencség volt, és én nagyon élveztem, hogy például gulyást ehettem (az a mai napig rejtély marad számomra, hogy ki főzhette vagy, hogy honnan szerezhették be...)
Emellett Rowoon is megkóstolta, és azt az élményt ki nem hagytam volna, ahogy felcsillant a szeme és egyre nagyobb lendülettel evett tovább... Magyarul nem, dehogy, nem rá figyeltem igazából, miközben a mellettem ülő magyar fiatalemberrel beszélgettem. Én? Soha...
A másik 21 év körüli asztaltársam jó beszélgetőpartnernek bizonyult, sok közös témát találtunk, így miután ebéd után megkérte, hogy vezessem körbe, nem volt okom, amiért visszautasítottam volna...
Megmutattam neki a különböző termeket, hangstúdiókat, ebédlőt, hogy merre vannak a szobáink, meg még pár helyet, de a tetőt nem. Oda valamiért nem voltam képes felvinni... Pedig biztos sokan jártak már ott, de én úgy éreztem, hogy az az SF9 és a Crazy helye, azon belül is leginkább a mienk Rowoonnal... Tudom, ez egyáltalán nincs így, de akkor se akartam odavezetni, ezért messze elkerültem azt a részt...
Már mentünk egy ideje, amikor beszélgetést hallottam, mintha... Igen... Ők voltak... Rowoon és Su Bin. És itt olyan erővel tört rám a féltékenység, hogy nem tudtam nem észrevenni...
-Ó épp titeket kereslek, csak találkoztam Su Binnal. - szólalt meg ekkor rámnézve Rowoon. Lehet hogy tényleg csak ezért találkoztak? éledt fel bennem a remény, de utána mégsem ezzel foglalkoztam, hanem azzal az érzéssel, ami az előbb elöntött... Ez lenne a féltékenység? De ha tényleg az..., akkor az azt jelenti... hogy szerelmes vagyok... Rowoonba....
És itt hirtelen rájöttem, hogy igen, az első perctől fogva, amikor megláttam, szeretem őt... Csak nem mertem ezt bevallani magamnak és elfojtottam az érzéseimet... Sokáig mindent tagadtam, és milyen az élet, ma jöttem rá, nem valami romantikus jelenet közben, nem is valami váratlan esemény miatt, hanem egyszerűen azért, mert meglátom egy másik lánnyal és rájövök, hogy féltékeny vagyok, mert igazából szeretem őt...
A felismerésem miatti csöndben szerencsére Rowoon kezdett el beszélni, amivel egyrészt kihúzott a csávából, ugyanis most nem lettem volna képes megszólalni, másrészt meg így nyugodtan figyelhettem őt. Hiszen az ember ránéz arra, aki beszél, nem?
Minden egyes szó után, amit mondott, nagyot dobbant a szívem és hirtelen nagyon boldog lettem. Végre rájöttem arra, hogy mit érzek és a napok óta tartó feszültségem elszállt. Nem érdekelt, hogy mi lesz, eldöntöttem, hogy ezentúl nem fogom elfolytani az érzéseimet...
-De mindjárt visszajövök, jó Kata? -hallottam meg ekkor Rowoon hangját.
-Tessék? Mit mondtál? Öö bocsi nem hallottam. - válaszoltam álmodozásomból felébredve.
-Az, hogy egy percre el kell mennem, az előbb hívtak, de sietek vissza...
-Ja, persze, nyugodtan. -mosolyogtam rá, de közben mindent akartam, csak azt nem, hogy elmenjen. Miért pont most? És jó, lehet, hogy ez kicsit gonosz gondolat, de miért nem fordítva van, miért nem maradthatna Rowoon és mehetne el az a magyar fiú??
Így bár kelletlenül, de folytattam az udvarias csevegést...
Ám egyszer csak valaki megragadta a karom. Már azt hittem, hogy Rowoon jött vissza és épp elmosolyodtam volna, amikor megláttam, hogy nem ő az, hanem a beszélgetőtársam...
-Öhm már megbocsáss, de mit csinálsz? - húztam fel a szemöldökömet.
-Nem emlékszel rám Kata? Én vagyok az!
-Mi? Te? Hogy kicsida vagy? Gőzöm sincs, úgyhogy bármilyen fontos szereped is van itt a cégnél neked és a családodnak, kérlek engedj el! - próbáltam kihúzni a karom a szorításából, de nem engedte...
-Ne taszíts el megint! Gergő vagyok, tudod középiskola! - és ekkor leesett... Gimnáziumban volt egy csöndes fiú, akivel úgy kb jóban voltam, ám amikor egyik nap szerelmi vallomást tett nekem, kedvesen, de visszautasítottam, ugyanis én nem éreztem semmit iránta (és nem azért mert másba lettem volna szerelmes). Ám ezek után állandóan mellettem volt, és nem mondom, aranyosan viselkedett, de egy idő után mégis kezdett zavarni... Végül aztán utolsó év végén azt mondta, hogy már nem szerelmes belém, maradjunk barátok és így ebben maradva búcsúzunk el egymástól és azóta nem is láttam, nem is hallottam felőle...
-Tudod Kata tényleg elfelejtettelek, de ahogy ma megláttalak, újra beléd szerettem, csak nem tudtam elmondani mert itt volt az a béna gyerek. -utalt Rowoonra, amire nekem felment az agyvizem.
-Őt hagyd békén, rendben? Ne merj még egyszer rosszat mondani róla! - mondam mégesen, majd nagyobb erővel elrántottam a karom. - Nagyon örülök, hogy találkozunk, örülök, hogy minden rendben van veled, de mostmár vissza kéne mennünk.
-Megint elutasítasz? Nem tudnál adni nekem egy esélyt?
-Figyelj -sóhajtottam - tényleg nagyon kedves ember vagy, nagyon jó volt beszélgetni veled, de az én életem mostmár más, gyakornok lettem, te meg Magyarországon laksz. Nagyon régóta nem is láttuk egymást, és szerintem te se vagy belém szerelmes, csak ezt képzeled a múlt miatt. Emlékszel a megállapodásunkra? Maradjunk barátok, jó? -kérdeztem mosolyogva, de mivel nagyon fura arcot vágott, gyorsan elindultam. Nem mintha félnék tőle, de már szerettem volna inkább Rowoonnal lenni.
-Nem lakom már Magyarországon. Ideköltöztünk. - szólt ekkor utánam, amire lefagyott a mosoly az arcomról. Ugye csak rosszul hallottam? Igen tudom, ennek örülnöm kéne hiszen lenne egy magyar, akivel beszélhetnék időnként, de ugye nem igaz, amit mondott? - Szóval a távolság többé nem áll közénk... -folytatta erre ő és közeledni kezdett felém. -Ennek nagyon örülök, de tudod... Nem akartam elmondani... De én mást szeretek... Sajnálom. - hajtottam le a fejem. Ezt tényleg nem akartam közölni vele, ugyanis már el tudtam képzelni, hogy milyen szörnyű lenne, ha például Rowoon mondaná ezt nekem, de nem tehettem mást, különben nem hagyott volna békén...
-Ez nem igaz! Tudom! Te engem szeretsz, csak nem akarod bevallani ugye? -kérdezte, amire én már hátrálni kezdtem. Mi a fene történik velem? Belecsöppentem egy klisékkel teli mesébe? Támadás, viszonzatlan szerelem, féltékenység...
-Ugye, hogy igazam van? Valld be! - folytatta. Mi van vele? Megőrült? Már azon gondolkodtam, hogy megfordulok és elfutok, amikor nekiütköztem valakinek, aki egyszer csak hátulról átölelt. Mi? Ki ölelget? Mi a fene van ma? De várjunk, ha aki mögöttem van egy másik idegen ember, akkor miért lettem hirtelen ilyen eszeveszett boldog? És miért nyugodtam meg hirtelen?
Ám mielőtt bármit tehettem volna meghallottam azt a hangot, ami a világon az egyik lehető legnagyobb örömet tudja okozni nekem ha hallom.
-Nyugi csak én vagyok, segítek. - mondta Rowoon, majd szorosan magához ölelt. Én meg csak álltam ott, és úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lény a földön...
-Ti..ti együtt vagytok? -kérdezte erre Gergő, akit meg abban a pillanatban a legkevésbé akartam látni...
-Igen. -válaszoltam, megérte Rowoon szándékát, majd rámosolyogtam a fiúra. Hogy milyen megnyugtató volt az ölelésében lenni...
-Mivel ő úgysem érti, ezért elmondom most. Nem fogok ebbe belenyugodni, az enyém leszel, akkor is ha most azt hiszed, hogy ez nem jó ötlet. Szóval hidd el, nem kell sokáig szenvedned, kiszabadítalak ennek a szörnyetegnek a karmai közül. - válaszolta erre Gergő, megtörve az idilli pillanatot, amire én nagyon mérges lettem.
-Ha még egyszer valami rossz szót mersz szólni rá, akkor én kinyírlak! -emeltem fel a hangom és már indultam is volna, hogy megtegyem, amikor Rowoon gyengéden megfogott és visszahúzott.
-Csak sejtem, hogy miről van szó, de nem éri meg, oké? -nézett rám.
-De rólad mondott rosszat! - csúszott ki a számom, amire elvigyorodott.
-És emiatt lettél ilyen mérges?
-Öhm...nem, csak... mégse hagyhatom, hogy ezt mondja rólad! -válaszoltam durcásan, amire magához szorított.
-Mindenesetre azért köszönöm. -mondta mosolyogva, amitől én megint a fellegekben éreztem magam.
Ám ekkor Gergő mérgesen elviharzott mellettünk, így Rowoon kis idő múlva (bár mintha előtte még egy percre magához szorított volna), elengedett. És bármennyire sajnáltam is ezt, csak boldog tudtam lenni, arra gondolva, amit az előbb tett értem...
Később még túlestünk egy nagyon kínos esti vacsorán, majd vendégeink távoztak, Gergő is, aki amikor elhaladt mellettem, a fülembe súgta, hogy nem adja fel, de engem nem érdekelt, én csak Rowoont figyeltem, ahogy udvariasan elbúcsúzik... Hogy lehet valaki még a sötétben, ráadásul nekem félig háttal is helyes??
Miután mindenki elment, megérkezett mufurc és közölte, hogy azonnal menjünk aludni, nincs dumálás, mert holnap nem lehet lustálkodni. Így csak rámosolyogtam Rowoonra, majd már mentem is a szobámba, ahol várt egy hosszú éjszaka, sok kesze-kusza gondolattal..
• • •
Szóval így történt...
Rowoonnal meg, -bár azóta láttuk egymást-, nem nagyon tudtunk kettesben beszélni, így még csak azt se tudom, hogy hogyan értette meg, hogy mit vallott be nekem (magyarul) Gergő...
Ám semmi sem tart örökké, így ma nagy hírt közöltek velünk, amit mikor meghallottam (bár próbáltam leplezni), repdestem a boldogságtól, ugyanis mivel az SF9 visszatérésre készül, ezentúl sokat lehetek Rowoon mellett úgy, hogy senki sem fog gyanút, hiszen kellenek a comebackhez háttértáncosok, akik közül az egyikek mi vagyunk...
Holnap lesz az első próbánk, szóval amellett, hogy persze nagyon várom már, izgulok is hiszen biztos, hogy a tanárok a teljesítményünket is nézni fogják, ami meg beleszámít abba, hogy mikor debütálhatunk...
Meg az a bizonyos valaki miatt vagyok izgatott, de szerintem mindenki tudja, hogy ki ő...
Vajon minden rendben lesz?
Hű, hát ide is eljutottunk, a 10.részhez és a 3600 szóhoz...
Írhatnék megint olyanokat, hogy hogyhogy 3 részben írtam meg ezt a részt (sokáig gondolkodtam azon is, hogy mit tudnék mondani a "rész" szó helyett, hogy ne legyen szóismétlés, de nem jutott semmi eszembe😅 epizód, fejezet... semelyik sem illik ide... szóval sorry😅😂), mire lehet számítani a következőben, mikor rakok fel újat, de szerintem az össze-vissza dumálásom helyett mindenki kíváncsibb arra, hogy
AZ SF9 TÉNYLEG VISSZATÉR EGY ÚJ ALBUMMAL FEBRUÁR 26-ÁN!!!!😱😱😍😍❤️❤️