Kicsit megkésve ugyan, de itt az én karácsonyi ajándékom, azaz az új rész.😊❤️
A gondolataimba mélyedve feküdtem az ágyamon már negyedik napja. Fogalmam sem volt mennyi az idő vagy, hogy mi zajlik körülöttem. Már nem sírtam, a könnyeim elfogytak valahol a második nap környékén. Csak meredten bámultam magam elé ki az ablakon, miközben a nappal és az éjszaka váltották egymást. Javarészt csak annyi időre mentem ki a szobámból míg lehuhanyoztam és ittam egy bögre teát. A hasam korgott, éhes voltam, de mégsem tudtam enni. A lelket Rihanna tartotta bennem, ugyanis ő üvöltött a fülemből kilógó headsetben egész álló nap, folyamatos lejátszásra állítva.
"De ezegyszer más volt. Úgy éreztem csak egy áldozat vagyok. Úgy hasított belém, mint egy kés, ahogy kisétáltál az életemből. Ebben az állapotban, jelentkeztek azok a tünetek, amelyek az összetört szívű lányoknál szoktak. De nem számít, sosem fogsz sírni látni!"
Fogalmam sem volt, hogy kötöttünk itt ki. Mintha egyik napról a másikra minden összeomlott volna. Csütörtökön még minden rendben volt, pénteken pedig szakítottunk. Akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam megfejteni a miértjét. Azzal még kibékültem volna, ha csak féltékennyé akar tenni Chloe-val, de Adam megcsókolta őt. Megcsalt, a saját szemem láttára. Az egészben az fájt a legjobban, hogy én végig azt hittem, hogy szeret, és komolyan gondolta azt ami köztünk volt. Az eltelt négy hónap alatt tényleg úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyemet itt Bridgeport-ban, most viszont újra elveszettnek éreztem magam.
-Elég ebből! -húzta ki a húgom a fülemből a headsetem. Annyira a gondolataimba mélyedtem, hogy még azt sem vettem észre, hogy bejött a szobámba. -Ez a negyedik napja, hogy úgy viselkedsz, mint egy élőhalott. Nem tudom tovább nézni ezt. Kezdj magaddal valamit, adok negyed órát, aztán kimozdulunk. -mondta ellenkezést nem tűrő hangnemben.
-Nincs semmi bajom, csak egy kis magányra van szükségem. -nyúltam a fülhallgatóm után, amiből még mindig Rihanna Cry című száma üvöltött, de Maddy rácsapott a kezemre.
-Ha magányra vágysz, akkor kimész és sétálgatsz egy-két kört az utcán, de te lassan kezdesz eggyé válni az ágyaddal. -forgatta a szemét.
-Nem tudom miről beszélsz. -fúrtam a fejem a párnámba.
-Komolyan mondom Sasha, 5 perced van felkelni! Ne akard, hogy én rángassalak ki az ágyból. -nézett rám szúrós szemekkel, majd kiviharzott a szobámból.
Nem tudom, hogy mitől féltem jobban, attól hogy azt mondta kirángat az ágyból, vagy attól, hogy elképzeltem, hogy nézhetek most ki. Végül erőt vettem magamon, és miközben feltápászkodtam, a napokban hallgatott dalszöveg sorai jártak a fejemben.
"Nem vagyok az a fajta, akinek összetörik a szívét.
Nem vagyok az a fajta, aki szomorkodik és sír."
A tükörképem viszont elegendő okot adott volna arra, hogy újra sírni támadjon kedvem. Nyúzott arc, amin világfájdalom ül, karikás, bedagadt, vörösre kisírt szemek és napok óta nem fésült, kócos haj. Ezt még megkoronázta a ruházatom, ami egy fekete elnyűtt cicanadrág, és egy combközépig leérő, extrán oversize pulcsi volt. Azt hiszem ez teljesen észhez térített. Több sem kellett, azonnal összeszedtem pár ruhát, és a fürdőbe mentem. Először letusoltam, és jól megmostam a hajam. Kész hadművelet volt a kifésülése. Gyorsan megmostam az arcom és a fogam, majd belebújtam egy sima csőszárú farmerbe, és egy fekete bebújós pulcsiba. Megszárítottam a hajam, majd próbáltam sminkkel eltüntetni a szenvedésem nyomait. Igazi mestermű lett. Még egy kis rúzst is tettem fel a hatás kedvéért. Jó érzéssel töltött el, hogy így láttam magam.
Ahogy kiléptem a fürdőből, Maddy-vel futottam össze. Egy pillanatra tátott szájjal meredt rám, mintha nem hinné el, hogy én vagyok az.
-Megtettem minden tőlem telhetőt. -vontam meg a vállam.
-Kár, hogy jó kedvet nem tudsz magadnak sminkelni. -húzta el a száját.
-Egy kevésbé törött szívvel is megelégednék. -nevettem fel keserűen.
-Túl sok sírós számot hallgattál. -mosolyodott el ő is.
-Mit akarsz ma csinálni? -érdeklődtem.
-Igazából azt hittem, hogy nem tudlak majd kirángatni az ágyból, és akkor csatlakoztam volna hozzád, és nézhettünk volna valami sorozatot. -ismerte be nevetve. -De akkor már menjünk be a plázába és vegyük meg a karácsonyi ajándékokat. -jutott eszébe.
-A fenébe, teljesen elfelejtettem! -csattantam fel. -Még senkinek nem vettünk semmi ajándékot. -szörnyülködtem.
-Nem gáz, ma van időnk. -nyugtatott a húgom.
-Szemét Adam! Ez is az ő hibája! -szorítottam ökölbe a kezem idegesen.
-Ó, ez már jó jel! -vigyorgott, de én csak értetlenül néztem rá. -Ha már nem sírsz miatta, hanem szidod az már haladás. -magyarázta.
-Na most én adok neked tíz percet, hogy elkészülj, aztán indulunk! -sürgettem miközben bementem a szobámba.
Elpakoltam mindent ami kellhet, majd pár cseppet fújtam magamra a parfümömből, aztán olyat tettem, amit napok óta nem. Megnéztem a telefonomat... Nem tudom mire vártam, de a barátaim aggódó üzenetein kívűl semmi nem várt. Titkon talán bíztam benne, hogy Adam hívni fog, vagy írni, de semmi ilyesmi nem történt. Csalódottan a táskámba csúsztattam a telefonom, majd lementem.
Már napok óta nem mozdultam ki a szobámból, így teljesen más környezetbe csöppentem. Minden karácsonyi díszekbe volt öltöztetve.
-Maddy tudsz segíteni egy kicsit? -szólt anya a nappaliból amikor meghallotta a lépcsőn a lábdobogást.
-Sasha vagyok, de szívesen segítek. -mosolyodtam el.
-Sasha? -kérdezett vissza, mintha nem hallotta volna jól.
-Tudod, a lányod. -emlékeztettem.
Mikor a nappaliba értem, úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Gondolom nem számított rám az elmúlt napok után.
-Na akkor kell segíteni, vagy nem? -kérdeztem a tőlem megszokott, türelmetlen stílusban.
-Persze. -pislogott nagyokat anya, még mindig döbbenten. -Csak a világítást kéne feltenni, de egyedül nem tudom mindkét végét tartani. -magyarázta.
Letettem a táskámat és segítettem neki feltenni az égősort. Anya nem faggatott, amiért végtelenül hálás voltam neki, mert arra még nem álltam készen, hogy beszéljek az egészről, ugyanis annak megint csak sírás lett volna a vége.
Nem sokkal később Maddy is csatlakozott hozzánk. Anya örömmel fogadta a hírt, hogy elmegyünk vásárolgatni. Azt hiszem egy pillanatra mintha megnyugvás suhant volna át az arcán amiért nem kell tovább aggódnia azon, hogy sírás közben belefulladok-e a párnámba. Adott egy rakás pénzt, amire igazán nem volt szükségünk, mert mindkettőnknek volt spórolt pénze, de anya addig nem mozdult míg el nem raktuk a pénztárcáinkba.
Maddy-vel helyijárattal mentünk a plázába. Útközben mindenféléről beszélgettünk. Azt hiszem ilyenkor mutatkozik meg a legjobban, hogy milyen jó is amikor az embernek van egy testvére, akire bármikor számíthat, és nem kell előtte megjátszania magát.
Ahogy leszálltunk a buszról Lara-t pillantottam meg. Értetlenül fordultam a húgom felé.
-Gondoltam jól jönne egy kis társaság. -vonta meg a vállát vigyorogva, mire elmosolyodtam.
-Szia. -borultam Lara nyakába amikor odaértünk hozzá.
-Szia. -szorított magához ujjongva. -Azt hittem már sosem értek ide! Mindjárt ide fagyok. -mondta miközben átölelte a húgomat is.
-Menjünk be. -tanácsolta a húgom, és elindult a pláza bejárata felé.
Ahogy sétáltunk, akaratlanul is elkalandozott a tekintetem a pláza mellett lévő jégpálya felé. Ha lehetséges, még ennél is több darabra tört a szívem, ahogy láttam magam előtt Adam-et és Chloe-t. A kezem ökölbe szorult, a körmeim a bőrömbe vájtak.
A plázába érve megcsapott a fahéj és a mézeskalács illat, amitől ösztönösen elmosolyodtam.
-Na ezt imádom én a karácsonyban! -szippantottam egy hatalmasat a levegőbe.
Sorra jártuk a boltokat, a szatyrok pedig egyre gyarapodtak a kezünkben. Céltudatosan vásároltunk, anyának megvettük a könyvet amit már olyan régóta szeretett volna, apának egy inget vettünk, vicces karácsonyi nyakkendővel. A nagy fejtörést csak a többiek okozták. Mivel idén nálunk tartjuk az ünnepi vacsorát, holnap érkeznek anya nővéréék, Janet, a férje Rob, és a két gyerekük, azaz az unokatestvéreink, Isabelle és Lily. A két ikerlány rettentő aranyos, alig lehet őket megkülönböztetni. Ahhoz képest, hogy még csak hat évesek, rengeteget beszélnek.
Sok boltot végig jártunk, mire megtaláltuk a megfelelő ajándékokat. Eredetileg szerettünk volna magunknak is nézni egy-két ruhát, de ebből az lett, hogy fáradtan kullogtunk a Starbucks felé, annak reményében, hogy majd valami kávé szerűség lelket önt belénk.
-Az ott nem Noah? -kérdezte a húgom, a Starbucks előtt álló fiúra mutatva.
-De. -mosolyodtam el,
Noah a bolt előtt várt valakire, miközben a telefonját nyomkodta. Ahogy közeledtünk felé, megpillantott minket és a zsebébe csúsztatta a telefonját. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
-Mi a helyzet, csajok? -kérdezte mosolyogva, amikor odaértünk hozzá.
-Semmi különös, veled? -borzolta össze a haját Lara.
-A nővéremet várom. Hazajött az ünnepekre és el kellett kísérnem a nagy karácsonyi bevásárlásra. -forgatta a szemét drámaian.
-Meg ne sajnáljunk. -nevettem fel.
Lara és a húgom már félig a kávézóban voltak, de láttam Noah-n, hogy még valamit akar mondani.
-Mindjárt jövök, vesztek nekem addig egy karamellás latte-t? -néztem a lányok felé.
-Persze. -bólintott mosolyogva a húgom, én pedig a szememmel követtem, ahogy Lara-val beálltak a sorba.
Noah egy kicsit félre állt, én pedig követtem, hogy ne álljuk el az egész utat.
-Hallottam mi történt Adam-mel. -nézett a szemembe, de én szinte azonnal elkaptam a tekintetem.
-Aha. -motyogtam zavartan.
-Sajnálom. -mondta alig hallhatóan, mire felkaptam a fejem.
-Nem a te hibád. -ráztam a fejem tiltakozóan.
-De átléptem egy határt. -sóhajtott miközben idegesen a hajába túrt. Láttam rajta, hogy bűntudattal küzd. -Te vagy az egyik legjobb barátom Sasha, a másik felem. Nagyon megkedveltelek meg minden. Nem is akartam közétek állni, amikor először összevesztetek miattam, kerülni kezdtelek, mert a barátomnak tartottalak és nem akartam neked rosszat. De bevallóm jó volt néha húzni Adam agyát, pénteken viszont miattam csókolt meg valaki mást helyetted. -hadarta, de félbeszakítottam.
-Akkor sem a te hibád. Ha nem tudja felfogni, hogy barátok vagyunk, az az ő baja. -mondtam dühösen. -Az egészet azért csinálta, hogy nekem szar legyen, és én legyek féltékeny, ne ő. Csak hát arra nem gondolt, hogy előbb-utóbb elegem lesz. -hadartam.
-Jobbat érdemelsz, mint az a gyökér. -húzta el a száját.
-Úgy látszik nincs nagy szerencsém a párkapcsolatok terén. -nevettem fel keserűen.
-Sajnálom. -mondta ma már sokadszorra, de aztán észbe kapott. -Na nem Adam-et, az az idióta nem érdekel, csak szar így látni téged. -nézett a szemembe, mire elmosolyodtam.
-Köszönöm. -néztem rá hálásan.
-Na gyere ide. -húzott magához egy ölelésre.
Mosolyogva vesztem el a nagy kezei között amikkel körül ölelt.
-Akkor minden oké, továbbra is barátok vagyunk, ugye? -kérdezte bizakodva, miután elengedett.
-Persze. -nevettem fel. -Sosem haragudnék meg rád ezért. Adam nem először játszotta el már ezt a féltékenységi rohamot. -vontam meg a vállam.
-Féltem, hogy megutálsz. -vallotta be.
-Hülye vagy, ha azt hiszed ezért megutálnálak. -forgattam a szemem. -Most mennem kell, Lara-ék már várnak rám. -pillantottam a kávézó felé.
-Menj csak, majd beszélünk. -mosolygott rám. -Mondd meg Lara-nak, hogy puszilom. -tette hozzá gyorsan.
-Megmondom. -nevettem fel, majd bementem a kávézóba.
Ahogy mentem be, egy velem szembejövő lány elég feltűnően nézett rám, és mosolygott, de nem tudtam mire vélni, egészen addig amíg meg nem fordultam és megláttam, hogy oda sétál Noah-hoz. Bizonyára a nővére, végülis a hasonlóság stimmel. Biztos azt gondolja, hogy Noah egyik kis barátnője vagyok. Remek.
-Na mi a helyzet? -kérdezte Lara vigyorogva miközben átnyújtotta az italomat.
-Jó sokáig elbeszélgettetek. -tette hozzá a húgom.
-Noah puszil téged. -fordultam Lara-hoz.
-Ennyi? Ezt beszéltétek végig? -méregetett hitetlenkedve.
-Aha. -bólintottam egyszerűen, de alig tudtam visszatartani a mosolyom, ezért inkább belekortyoltam az italomba.
-Kamuzik. -vágta rá a húgom. Túl jól ismer...
-Na folytathatjuk a vásárlást? -tereltem a témát, és meg sem várva a válaszukat kimentem az üzletből, ők pedig nevetve követtek.
Hihetetlen, hogy a Noah-val való beszélgetés mennyire feldobta a kedvemet. Valahogy úgy éreztem rá számíthatok, és bármit elmondhatok neki anélkül, hogy elítélne. Szeptember óta szinte minden nap beszéltünk, az egyik legjobb barátommá vált, Lara mellett. Olyan jól éreztem magam vele, mint Adam-mel az elején, amikor még csak barátok voltunk, és mindent meg tudtunk beszélni. És ezt a Noah-val való színtiszta bizalmon alapuló barátságot nem cseréltem volna el semmire. Talán ez is zavarhatta Adam-et, pedig tényleg soha semmi nem volt köztünk.
Majdnem hat óra volt mire hazaértünk, és felcipeltük a szobámba az összes cuccot. Lara maradt segíteni mindent becsomagolni, aztán feldíszítettük a karácsonyfát, amit anya direkt meghagyott nekünk. Lara szinte már családtagnak számít, ezért nem volt meglepő, hogy maradt vacsorára, és nem túl hosszas hezitálás után, végül úgy is döntött, hogy itt alszik. Forrócsokival, és egy rakás rágcsával a kezünkben ültünk a kanapén, Maddy-vel kiegészülve, és sorra néztük a kedvenc sorozatainkat.
Ha elolvastad és tetszett, nyomj egy vote-ot, vagy hagyj egy kommentet!❤️