Viszonylag gyorsan eltelt ez a hetem. A hétfői ájulásom óta semmi érdekes nem történt velem. A péntek estét a családommal és Adam-mel töltöttem. Anyáék őt is meghívták, hogy jöjjön velünk vacsorázni. Egész jól telt az esténk, sokkal kínosabbra számítottam.
Ma reggel, vagyis inkább hajnalban a vártnál jóval hamarabb ébredtem.
Az igazak álmát aludtam, amikor a telefonom iszonyat hangosan csörögni kezdett. Csukott szemmel tapogatóztam utánna. Meg sem nézve, hogy ki az felvettem és a fülemhez tartottam miközben visszadőltem a párnámra.
-Boldog 17. szülinapoooooot! -kiabált bele Lara, nekem pedig el kellett tartanom a készüléket a fülemtől, hogy ne süketüljek meg.
-Mrghhhm. -nyöszörögtem. -Mennyi az idő? -kérdeztem végül, mikor sikerült egy kicsit észhez térnem.
-Fél öt. -nevetett a telefonba.
Hitetlenkedve néztem magam elé. Azt hittem csak szivat, de amikor megdörzsöltem a szemem, hogy lássam a tv-m felett lévő órát, tényleg fél ötöt mutatott.
-Most már teljesen biztos, hogy a legjobb barátnőm nem normális. -dünnyögtem, de Lara nem vette a szívére, csak felnevetett.
-Szülinapod van. -jelentette ki teljes egyszerűséggel.
-Aha, meg hajnali fél öt is. -fúrtam a párnámba a fejem. Szinte láttam magam előtt ahogy a szemeit forgatja.
-Szedd össze magad, ma olyan szülinapod lesz amit sosem fogsz elfelejteni! -mondta lelkesen. Őszintén szólva, nem volt olyan a hangja, mint aki most riadt fel.
-Ha azt mondom, hogy az is maradandó emlék marad, hogy felkeltettél fél ötkor, akkor vissza aludhatok? -próbálkoztam.
-Hát, ha ilyen állapotban akarsz találkozni Adam-mel. -vágta rá, én pedig értetlenül néztem magam elé.
-Mi a francot terveztek? -kérdeztem két ásítás között.
-Tökéletes szülinapot neked. -nevetett. -Na én megtettem a feladat rám eső részét, felébresztettelek. Adam ötre ott van érted és elhoz a következő állomásra. -magyarázta. -És ne is gondolkodj rajta, hogy kikapcsolod a telefonod, hogy ne érjünk el, és vissza tudj aludni. A húgod fogja beengedni Adam-et hozzátok pontban ötkor. -figyelmeztetett.
-Én megöllek titeket! -mérgelődtem.
-Nem sokára találkozunk! Puszi. -tette le a telefont.
El sem tudtam képzelni mi a fenét akarnak csinálni amihez hajnali ötkor el kell indulnunk. Mindenesetre nem akartam egésznap úgy kinézni mint egy élő halott, szóval inkább felkeltem.
Gyorsan megmostam az arcomat és a fogamat a fürdőben, majd copfba kötöttem a hajamat. Nem vittem túlzásba az öltözködést sem, csak egy egyszerű kék farmert vettem fel, egy fekete feliratos pulcsival, és a fekete vans-emmel. A sminkkel sem bajlódtam sokat, csak korrektorral elfedtem a szemem alatti karikákat és egy kis szempillaspirált használtam. A zsebembe csúsztattam a telefonomat és halkan lementem a lépcsőn, hogy ne ébresszek fel senkit.
-Boldog szülinapot! -kiáltották a szüleim és Maddy amikor beléptem a konyhába.
-Mi a franc? -mondtam ki az első dolgot ami eszembe jutott. Mindhárman felnevettek az arcom láttán. -Valaki beavatna, hogy mi a fene van ma mindenkivel? -kérdeztem furán.
-Ma van a 17. szülinapod, a kapuban vár a lovagod. Ne várasd meg, siess nagyon, mielőtt a kedvét elrontod. -mondta anya, de inkább úgy hangzott mintha verset mondana.
-A 17 egy csodás szám, nem véletlen vagy te egy csodás lány. A kislányom felnőtt, de a szíve királya, még mindig az ő apukája. -folytatta apa a rímekbe szedett monológot amit anya elkezdett.
-Jó, Tesó én nem tudok ilyen szépeket mondani, de erre a napra biztos mindig fogsz emlékezni. Hát azt mondom vedd fel a kabátod, és csatlakozz a barátaidhoz. Boldog szülinapot! -fejezte be Maddy. -Ja igen, nem csak szépeket nem tudok mondani, de a rímelés se megy. -tette hozzá.
Pislogás nélkül meredtem rájuk. Az ezer kérdés közül ami megfogalmazódott bennem, azt sem tudtam hirtelen, hogy melyiket tegyem fel először. A húgom már fuldokolt a nevetéstől, de én még mindig tátott szájjal bámultam rájuk. Teljesen sokkolt a produkciójuk.
A kezemet kezdtem csipkedni, hogy meggyőződjek róla, hogy ami eddig történt velem az csak egy álom, de nem változott semmi, még mindig a konyhánk közepén álltam. Meredten néztem rájuk amikor valaki rátenyerelt a csengőre.
-Majd én kinyitom. -ragadtam meg rögtön a lehetőséget, hogy szabaduljak.
Belebújtam a fekete bőrkabátomba és a kulcsommal a kezemben indultam a kapu felé. Ahogy kinyitottam Adam-mel találtam magam szemben.
-Kérlek mondd, hogy te nem kezdesz el rímelve beszélni hozzám. -néztem rá kétségbeesetten, mire felnevetett.
-Áá, szóval meg volt a családod a szülinapi-rap-je. -nevetett még mindig.
-Hogy mi? -kérdeztem vissza rögtön.
-Lara mondta nekik, hogy csináljanak valamit amire nem számítasz, aztán Maddy kitalálta, hogy akkor rappelnek neked. -magyarázta.
-Ha tudnád mi zajlik le a fejemben ma reggel. -néztem rá értetlenül.
-Ne kímélj. -nézett rám várakozóan.
-Hát jó. -dörzsöltem meg a halántékomat, majd belekezdtem. -Melyik nem normálisnak volt az ötlete, hogy fél ötkor felébresszetek? Sőt, kinek az ötlete volt az, hogy egész nap szülinapozzunk? -hadartam. -Mégis miért beszélgettek a szüleimmel? A húgomnak, hogy jutott eszébe a rap? Várjunk csak, milyen rap? Mert amit a konyhában hallottam, azt nem is tudom mihez hasonlítani, de még mindig a hatása alatt vagyok. -soroltam megállás nélkül. -Valaki már igazán elő ugorhatna valahonnan, hogy "Ez a kész átverés!" Ja és, ha ez a valóság, ezer százalék, hogy be vagytok mind szívva, hogy ilyeneket találtok ki. -fejeztem be végül, Adam pedig türelmesen végig hallgatott.
-Nekem csak egyetlen kérdésem van. -mondta végül, mire kérdőn néztem rá. -Hol a jó reggelt csókom? -kérdezte vigyorogva.
-A hajnal ötöt nem igazán mondanám reggelnek. -vontam fel a szemöldököm.
-Igazán? -nézett rám kihívóan miközben közelebb lépett.
Mikor már alig pár centi választotta el az arcunkat a szemembe nézett, és kisimította a hajamat az arcomból.
-Boldog szülinapot Cica! -suttogta mielőtt megcsókolt.
Mosolyogva csókoltam vissza. A mai napom első normálisnak mondható pillanata volt ez.
Mikor bementünk a házba a szüleim és a húgom még mindig a konyhában voltak. Mindenki örült Adam-nek, már most megszerették.
-Őszintén, mi volt az első véleményed a produkciónkról? -kérdezte nevetve apa.
-Hogy "ugye csak szórakoztok velem?" -mondtam ki őszintén, mire a többiek is felnevettek.
-Indulnotok kéne, Lara már írt. -nézte meg a telefonját a húgom.
-Kezdem azt hinni, hogy a húgom a legjobb barátnője nem én. -néztem összevont szemöldökkel Adam-re mire felnevetett.
-Na induljatok! -sürgetett a húgom. -Este találkozunk! -lökdösött ki az ajtón minket.
-Mi lesz este? -néztem rá értetlenül.
-Semmi-semmi. -ködösített. -Boldog szülinapot! -csukta be mögöttünk az ajtót.
-Hát ez szép! Kilettem dobva otthonról. -fontam össze a kezeimet magam előtt, Adam pedig nevetve átölelte a vállam és egy puszit nyomott a hajamra.
-Gyere menjünk, mielőtt Lara engem is elkezd hívogatni. -fűzte össze az ujjainkat és megindult a kapu felé.
Fogalmam sem volt hova megyünk, vagy minek, ugyanis semmit nem mondott el. Bármennyire is faggattam, azt hajtogatta csak, hogy meglepetés.
-Nem szeretem a meglepetéseket. -nyafogtam.
-Már csak egy kicsit bírd ki, mindjárt ott vagyunk. -mosolygott. Nagyon is jól szórakozott a szenvedésemen.
Miközben sétáltunk Bridgeport kihalt utcáin szombat hajnalban, azon gondolkoztam, hogy mégis mi a franc történik ma velem. Hajnali ébresztő Lara-tól, rap a családomtól, aztán a húgom kidob otthonról, most meg itt tartunk. Negyed hat van, mi meg itt sétálgatunk kézenfogva, mintha ez teljesen normális lenne.
Negyed óra séta után az egyik kis utcában Adam megállt egy pizzéria előtt és kinyitotta előttem az ajtót. Értetlenül léptem be az épületbe. Követtem Adam-et az egyik asztalig ahol Ben és Jake ültek.
-Végre itt vagytok! -üdvözölt minket Ben.
-Elrángattatok negyed hatkor kajálni? -nevettem fel hitetlenkedve.
-És meg is nyertél minket társaságnak a reggelidhez. -vigyorgott Jake.
-Csak egy kérdésem van. -ültem le Adam mellé. -Hogy találtátok ezt a pizzériát ami fél hatkor is nyitva van? -kérdeztem.
-Éjjel-nappali. -mondta a leglogikusabb választ Ben.
-Semmit nem értesz, ugye? -nevetett fel Jake.
-Ötletem sincs miért reggelizek veletek reggel fél hatkor. -vontam meg a vállam, de én is elnevettem magam.
-Oké, vázolom a mai tervet. -nézett rám Adam. -Úgy gondoltuk, hogy ez a legmegfelelőbb nap arra, hogy megmutassuk neked a kedvenc helyeinket itt Bridgeportban, meg úgy nagyjából mindent ahova járni szoktunk. -magyarázta.
-Aha. Szóval ezért ülünk egy pizzériában. -bólintottam iróniával teli hangon.
-Ez nem csak egy pizzéria. -szakított félbe Ben. -Ez Bridgeport legkirályabb helye. Éjjel-nappal nyitva van, és itt lehet kapni a legfinomabb pizzákat. -hadarta.
A pizza tényleg finom volt, egyre kíváncsibb voltam mit találtak még ki mára. Alig ettük meg, de Adam már jelezte is, hogy indulnunk kell. A srácok boldog szülinapot kívántak aztán indultunk is tovább. A következő állomásig újabb negyed órát kellett sétálnunk. Ott Brandon várt minket.
Egy tóhoz értünk ahol egy világítótorony is volt.
-Jó reggelt Szülinapos! -vigyorgott Brandon.
-Neked is! -öleltem magamhoz nevetve. -Szóval, ennek a helynek mi a története? -néztem a srácokra.
-Sokat járunk ide nyáron fürdeni, vagy csak úgy bandázni. -mesélte Brandon. -Ott a parton van Lara szüleinek egy háza, szoktunk ott bulizni. -magyarázta miközben a házra mutatott.
Gyönyörű hely volt, még így is, hogy alig láttam az álmosságtól. A tó körül hatalmas fák voltak és rengeteg pad. Már most is ült pár ember a padokon.
Beszéltünk még pár szót Brandon-nal, de aztán indulnunk kellett.
Sétálás közben azon gondolkoztam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. Fogalmam sincs mihez kezdtem volna, ha nem fogadtak volna be a társaságukba.
-Min gondolkozol ennyire? -nézett rám Adam kíváncsian.
-Baromi jó fej dolog ez tőletek! -mosolyogtam. -Köszönök mindent. -mondtam, mire magához húzott és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
Egész nap a városban mászkáltunk. Sarah-val és Grace-szel találkoztunk egy kávézóban, aztán Rachel, Lottie, Noah és Josh, az évfolyamtársaink, vártak minket a központban.
Gyorsan elszaladt az idő, már fél kettő volt amikor elköszöntünk a többiektől.
-És most mi a terv? -fordultam Adam felé és átöleltem a nyakát.
-Ez. -mosolyodott el, majd a csípőmnél fogva magához húzott és megcsókolt.
Mosolyogva váltunk szét, a homlokának döntöttem a homlokom és egy kis ideig még úgy néztünk egymásra, aztán szorosan magamhoz öleltem.
-Már csak egy állomás van. -mondta. -Utána gondoltam elmehetnénk valahova vacsizni, vagy moziba, amit te szeretnél.
-Benne vagyok! -mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára.
A következő állomás egy Bowling Club volt. Amikor beléptünk rögtön megpillantottam a többieket. Lara, Ben, Jake, Brandon, Sarah és Grace is ott voltak. Lara felé futottam és a nyakába borultam.
-Köszönök mindent! -szorítottam magamhoz.
-Mondtam, hogy ez egy felejthetetlen szülinap lesz! -nevetett fel.
-Az már biztos. -bólintottam nevetve. -Te vagy a világ legjobb barátnője. -szorongattam még mindig.
-Tudom. -vigyorgott, mire felnevettem.
Mire ideértünk már feliratták a neveinket a kijelzőkre és kezdhettünk is játszani. Mondanom sem kell, hogy nekem szinte még a legkisebb golyó is nehéznek bizonyult. Lara-val csúnyán lemaradtunk a többiektől, de jót szórakoztunk rajta. Jake nyert toronymagasan, aztán a másik három fiú, majd Grace és Sarah, mi pedig Lara-val a sor végét zártuk.
A bowlingozás kora estig elhúzódott. Jól éreztem magam velük, rengeteget nevettünk. Adam-mel hatkor értünk haza. Megbeszéltük, hogy nyolckor találkozunk előttünk és akkor megyünk moziba.
Mikor hazaértem csak anya és apa voltak otthon, Maddy elment valamelyik barátnőjéhez. A szobámba érve találtam egy ruhát és egy cipőt kikészítve. A ruhán egy cetli volt: "A helyedben én ezt venném fel! Puszi: Maddy" Mosolyogva néztem a ruhára amit a húgom kiválasztott, tudta, hogy mennyire imádom azt a ruhát. Egy egyszerű fekete, térd fölé érő, teshez álló csipkés ruha volt, hozzá pedig egy telitalpú szandált rakott oda.
Gyorsan letusoltam és megmostam a hajam, majd készülődni kezdtem. Igaz csak moziba indultunk, de azért begöndörítettem a hajam és egy kicsit több sminket is tettem fel mint szoktam. Gyorsan megcsináltam a kedvenc matt rúzsommal a számat, belebújtam a ruhámba és a cipőmbe, majd elégedetten néztem a tükörbe. Elpakoltam pár cuccot az egyik kis táskámba, és indultam is.
A konyhában a szüleimmel futottam össze.
-Nagyon csinos vagy Kicsim! -mosolyodott el anya, és magához ölelt.
-Maddy rakta ki ezt a ruhát az ágyamra, de nem sok ez a mozizáshoz? -bizonytalanodtam el.
-Szerintem tökéletes. -vágta rá anya.
-Szerintem is. -csatlakozott apa a beszélgetésünkhöz. -Érezd jól magad Tökfej! -nyomott egy puszit a homlokomra nevetve.
Még egész kiskoromban kezdett el ezen a néven hívni. Egyszer halloweenkor tököt faragtunk Maddy-vel, én pedig a fejemre húztam az egyiket és úgy rohangáltam körbe-körbe a házban, miközben azt kiabáltam, hogy "Tökfej vagyok!" Amiről persze a szüleim videót is készítettek, és előszeretettel mutogatják mindenkinek.
Mikor kimentem az utcára, Adam már várt rám. Sötét farmert viselt amihez egy fehér inget vett fel. Feltűrte az ujjait, az alját pedig lazán a nadrágjába tűrte.
-Szia. -köszöntem miközben becsuktam magam mögött a kaput.
-Szia. -mosolyodott el, miután tetőtől talpig végigmért. -Gyönyörű vagy! -nézett a szemembe.
-Te sem nézel ki rosszúl. -néztem rá vigyorogva, majd oda léptem hozzá, a két kezem közé fogtam az arcát és egy csókot nyomtam a szájára.
-Beugrunk Brandonhoz a mozi előtt, oké? -kérdezte. -Nála felejtettem valamit. -tette hozzá.
-Persze, menjünk. - bólintottam.
Kézenfogva mentünk Brandonék házáig, közben mindenféléről beszélgettünk. Adam kinyitotta előttem a garázs antaját, de semmit nem láttam, mert vak sötétség volt bent.
A következő pillanatban valaki felcsapta a villanyt és hirtelen mindenki elő ugrott.
-Boldog szülinapooooot! -kiáltották mind egyszerre.
Brandon, Lara, Ben, Jake, Sarah, Grace, Rachel, Lottie, Noah, Josh, a húgom és Emma is mind ott voltak. Meglepetten a szám elé kaptam a kezem és egy könycsepp gördült ki a szememből. Adam hátulról átölelte a derekamat, Lara pedig oda futott hozzám és letörölte a könnyeimet.
-Fogalmatok sincs róla, hogy ez mennyit jelent számomra! -szipogtam mérhetetlen boldogsággal. -Köszönök mindent! -öleltem át mindegyiküket.
-Az ajándékod sem marad el. -vigyorgott Lara, és előhúzott a háta mögül egy kis tasakot.
-Ezek után még ajándékot is kapok? -nevettem fel elérzékenyülten, miközben belenéztem a tasakba.
Egy nyaklánc volt benne, amin egy kerek medál lógott. A kör alakú medál elején az állt, hogy "Friends forever" a hátulján pedig az, hogy "Sasha & Lara". Mosolyogva vettem a kezembe a nyakláncot és a könnyeim újra folyni kezdtek.
-Köszönöm! Imádom. -borultam Lara nyakába.
-Ne sírj, mert én is sírni fogok. -törölgette a szemét nevetve, miközben a nyakamba akasztotta a nyakláncom.
-Azt hiszem jó ruhát választottam. -vigyorgott Maddy mikor odaért hozzánk.
-Kitűnő választás. -dicsértem meg nevetve és magamhoz öleltem őt is.
A többiek is átadták az ajándékukat, viszont a sok ajándék közül mégis Adam-é lett a kedvencem. Az első napon amikor ide költőztünk, akkor csináltuk ezt a legelső közös képünket. Hihetetlenül sokat jelentett nekem ez az ajándék.
Miután mindenki odaadta az ajándékát kezdődhetett a buli. Felhangosították a zenét és lekapcsolták a lámpákat. A lányok rögtön el is rángattak táncolni. Boldogan, önfeledten ugráltam velük a zenére. Le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról. A mai nap egy olyan emlék maradt számomra, amit soha nem fogok elfelejteni, mert olyan emberekkel töltöttem akik a világot jelentették számomra.
Egy kicsit megkésve, de itt az új rész. ☺️ Ha elolvastad és tetszett, nyomj egy vote-ot!❤️