Szédült szív, szédült agy, egy szédült éjszaka
Öntudatlan, bormámortól átitatva térsz haza
Melletted, s a fejedben is kiabálnak hangok
Nem szűnnek meg, hiába kérdezed tőlük "mit akartok?"
Mit a szív áhít magának, s továbbít agyadba
Kimondja most a szád, vigyázz hát szavadra!
Forgó világ ellenszélben, rajtad nevető őrület
Magával ragad, nem ereszt el ez a szédült szédület
A város bénult, éles fényei vakítottak idáig
Az utcákon csak bámuló nincstelenek szivaráig
Volt képes eljutni a túlitatott agyad
Hazaérkezve magyarázatod várják, de a szádon lakat.
Nem tudod hol vagy, nem tudod ki vagy
Emlékezeted majd holnap egész biztosan kihagy
Egy dolgot tudsz ezen az egész nagy világon
Szeretsz teljes szíveddel, s ezt talán majd megbánod.