Nem is tudom hol kezdjem... Miután vége lett a pénteki gólyabálnak, még egyikünknek se volt kedve hazamenni, így a "kis" csapatunk (Lara, Adam, Ben, Sarah, Grace, Brandon, Jake és én) bement a városba. Igazából fogalmunk se volt, hogy hova megyünk, de úgy gondoltuk, hogy péntek este csak van valami a központban. Végül egy disco-ban kötöttünk ki, ahonnan meglepő, de nem tűntünk ki a ruháink miatt, mert mindenki eléggé ki volt öltözve. Találkoztunk pár végzőssel is, Linda rögtön oda is jött hozzánk, valamint jó pár évfolyamtársunkat is megismertem, egész sok emberrel jóba lettem. Lara-val és Adam-mel fél négykor indultunk haza, addigra már mindenki kellően kifáradt. A magassarkúinkkal a kezünkben, kócos hajjal és elkenődött sminkkel sétáltunk Adam két oldalán... Igazán idilli képet mutathattunk. Lara nálunk aludt, így szombaton a nap egyik felét végig aludtuk, délután pedig egy darabig nálunk lézengtünk aztán meg a többiekkel találkoztunk a parkban.
Vasárnap meccsre mentünk, ez volt Adam első meccse a sérülése óta. 3:1-re nyertek, szóval mindenki baromira örült, majdnem hétig a pályán voltunk. Nagyjából ennyi volt a vasárnapom, aztán már csak otthon készülődtem lelkiekben a mai napra, mert ma már tényleg normális tanítás lesz, és mivel is kezdhetnénk a hetet, ha nem hét órával?!
Viszonylag gyorsan elkészülődtem, így Maddy-vel együtt mentünk suliba. Első óra előtti szünetben még a hétvégéről beszélgettünk, de aztán elkezdődött a káosz. Az első órán az osztály négy felé volt szétszedve, valaki németet tanul, a többiek pedig spanyolt, latint, vagy franciát. Ezek a fakultációk, amiket 11.-ben kell felvenni, szóval a többiek sem tudtak segíteni nekem, hogy ez, hogy megy mert nekik is új volt. Annyit tudtam, hogy itt össze vagyunk vonva az évfolyamtársainkkal. Pechemre az osztályból persze senki olyan nem vette fel a spanyolt akivel én jóba lennék. Lara és Adam franciára mentek, Jake, Brandon, Ben és Grace németre, Sarah pedig latinra.
-Fogalmam sincs kik lesznek ott. -tanulmányozta Lara az órarendem. -De a második óránk, a töri közös. -mosolygott rám.
-Mennem kell, mert nem fogok odaérni. -sóhajtottam idegesen. -Hol a fenében van a 2A4? -ráncoltam a szemöldököm a "kód" láttán, ami a spanyol mellett szerepelt.
-Második emelet, A folyosó, 4. terem. -nevetett Lara az értetlenségemen.
-Haza akarok menniii. -húztam el a szavakat a szememet forgatva, a következő pillanatban pedig becsöngettek. -A francba! -kaptam fel a füzetemet és a könyvemet sietve.
-Adios! -vigyorgott Lara, én pedig szinte futva távoztam a teremből.
Sietve kerülgettem ki a folyosón lévő embereket, lementem a másodikra, de beletelt egy kis időbe még megtaláltam a termet. Szerencsére még nyitva volt az ajtó, viszont már mindenki bent volt. Láttam egy-két ismerős arcot akiket már korábban láttam a folyosón, valamint az osztályunkból Logan-t és Greg-et, de velük még egy szót sem beszéltem, és ez most sem változott, mert együtt ültek.
-Sasha, gyere ülj ide! -hallottam meg a nevemet az ablak melletti padsorból.
Hálásan pillantottam meg Rachel-t, és megindultam felé. Még pénteken találkoztunk a disco-ban. Lara bemutatta nekem is, így egész jóba lettünk.
-Szia! -mosolyogtam rá mikor leültem mellé.
-Na, hogy telt a vasárnap? -vigyorgott.
-Másnaposan. -nevettem fel. -Lara-val végig aludtuk a fél napot. Ti mikor mentetek haza?
-Valamikor négy után indultunk el Lottie-val, de aztán Noah hívott, hogy várjuk meg őket. Szóval vagy húsz percet vártunk fagyoskodva ezekre a barmokra. -csapott az előtte ülő fiú hátára.
-De aztán felmelegítettelek, nem? -fordult hátra hozzánk vigyorogva Noah.
-Csak szeretnéd. -forgatta a szemét nevetve Rachel.
-Ó, a méltóságom! -kapott a mellkasához szinpadiasan a fiú.
-Az már rég nincs. -vigyorgott Rachel, majd a tanárnő hangja szakította félbe a beszélgetésüket.
Nem csináltunk különösebben semmit, csak bemutatkoztunk, hogy megismerjük egymást, meg elmondtuk, hogy ki mióta tanul spanyolt, és, hogy mik a terveink vele a jövőre nézve. Persze mind ezt spanyolul. Gyorsan eltelt az óra, a csengőszó hallatán, mindenki egyszerre igyekezett ki a teremből. Épp Rachel és Noah között sétáltam amikor a tanárnő megszólított.
-Sasha, van egy perced? -kérdezte.
-Persze. -fordultam vissza.
-Kint megvárlak. -mondta Rachel, majd kiment a teremből, én pedig kíváncsian a tanárnő felé fordultam.
-Megkérdezhetem, hogy honnan tudsz ilyen jól spanyolul? Komolyan öröm volt hallgatni, ahogy beszéltél! -mosolygott rám.
-Igazából önszántamból kezdtem el tanulni a nyelvet, mert a londoni iskolámban nem volt kötelező, csak szakkörre járhattunk délután. Aztán a kilencedik utáni nyáron elvégeztem két nyelvtanfolyamot, aztán tizedikben megcsináltam a középfokú nyelvvizsgát. -meséltem.
-Elképesztő! -mondta hitetlenkedve. -Ez lesz a választott érettségi tárgyad?
-Valószínűleg igen. -mosolyogtam.
-Remek! -mosolygott ő is. -Az iskolánkban sok verseny szokott lenni, remélem számíthatok majd rád! -nézett rám bizakodva. -De nem is akarlak tovább feltartani, menj csak szünetre!
-Biztosan számíthat rám! -biztosítottam. -Viszlát! -köszöntem mosolyogva mielőtt kimentem a teremből.
A folyosón Rachel ahogy ígérte, megvárt. Miközben felmentünk elmeséltem neki, hogy mit akart Mrs. Clarke. A termünk előtt elköszöntünk egymástól, én bementem, ő pedig ment tovább az ő termükbe.
A padunkhoz érve Lara nem volt a helyén, így Adam lépett oda hozzám miközben a cuccaimat pakolásztam.
-Mit csinálsz délután? -kérdezte.
-Filmezhetünk, de én választok! -vágtam rá, mert tudtam, hogy úgyis ezt akarja kérdezni.
-A múltkori után? -vonta fel a szemöldökét. -Felejtsd el! -nevetett.
-Végül is a javadra vált a pocsék film választásom, nem? -nevettem fel, de amikor felfogtam mit is mondtam, lesütöttem a szemem és csak remélni tudtam, hogy nem hallotta mit mondtam.
De persze, hogy hallotta. Pont ezt ne hallotta volna.
-Az nem a film választáson múlt, Cica. -vigyorgott öntelten. -Mit akarsz nézni? -kérdezte végül.
-Már régóta meg akarom nézni a Baywatch-ot. -néztem rá reménykedve. -Zac Efron 10/10-es pasi. -tettem hozzá vigyorogva.
-Most komolyan ezzel akarsz meggyőzni? -nevetett fel hitetlenkedve. -Amúgy leszámítva azt a mitugrászt, egész jó filmnek tűnik, megnézhetjük. -adta be a derekát.
-Szeretnél te olyan mitugrász lenni, mint Zac Efron. -forgattam a szemem nevetve.
-Én sokkal jobb vagyok, mint egy Zac Efron. -vigyorgott magabiztosan.
-És az egód ismét az egekben. -sóhajtottam, miközben beengedtem magam mellé az idő közben megérkező Lara-t.
-Elugrottam a büfébe, hoztam neked is egy muffint. -rakott le elém egy csokis sütit.
-Úúú, köszi. -vettem a kezeim közé azonnal.
-És én? -tettetett felháborodást Adam.
-Te Szívem pontosan tudod merre van a büfé. -vigyorgott Lara.
-Szarrá oltotok ma. -fonta össze a kezeit maga előtt Adam, mint egy öt éves kisfiú akinek nem vettek a boltban nyalókát.
-És hol van még a nap vége? -néztem rá "biztatóan".
Csöngetés után alig egy perccel Mr. Lee lépett be az ajtón azzal a szándékkal, hogy törit tanítson. Őt nem érdekelte, hogy ez még csak a második hét a suliból, és lélekben mi még a nyárnál tartunk. Az előző órához hasonlóan most is végig diktálta az egészet. A csuklómat maszírozva fordultam Lara felé amikor kicsengettek.
-Mit csinálsz a hétvégén? -kérdeztem.
-Vasárnap családi vacsi, azon kívűl semmit. -gondolkozott. -Miért? -kérdezte.
-A szüleim üzleti útra mennek, nem lesznek itthon egész hétvégén. Megengedték Maddy-nek, hogy pénteken áthívja pár osztálytársát. Szóval számítok rád. -közöltem a tervem, de még nem volt vége. -Szombaton meg megígértem neki, hogy elviszem egy igazi disco-ba, még sose volt.
-De jó! Én benne vagyok. -lelkesedett.
-Bíztam benne, mert nem tudom mit kezdenék egyedül, péntek este egy csapat lázadó kilencedikessel. -szörnyedtem el a gondolattól, mire Lara felnevetett.
A töri óra után egy matek következett, amin szintén együtt volt az egész osztály, aztán informatika az osztály egyik felének, nekünk pedig média. Itt már jóval több olyan volt az osztályból akit ismerek, így Grace mellett ültem a média előadóban, mert Lara infón volt. A negyedik óránk tesi volt, az ötödik irodalom, a hatodik fizika, a hetedik pedig nyelvtan. Viszonylag gyorsan eltelt ez a nem túl könnyűnek minősíthető nap.
A húgommal mentem haza, gyorsan megírtam a házikat holnapra, aztán négy körül átmentem Adamék-hez.
-Heló! -köszöntem mosolyogva a konyhában ülőknek. Mason éppen Courtney-val tanult.
-Sashaaa! -ugrott fel a kis szőkeség és felém futott, majd amikor odaért szorosan átölelte a derekamat.
-Mi a helyzet Court? Hogy megy a tanulás? -mosolyogtam le rá, miközben megsimítottam a haját.
-Apával most írjuk a matekot. Képzeld, kaptam ma egy ötöst. -fecsegett vidáman.
-Nagyon ügyes vagy! -dicsértem meg mosolyogva.
-Na és, mi szél hozott Sasha? -kérdezte Mason. -Ne érts félre, nem mintha baj lenne, hogy itt vagy, itt mindig szívesen látunk, csak mostanában nem igazán hallottunk rólad. -magyarázta.
-Belőlem nem tudtál kiszedni semmit, szóval most nála próbálkozol? -nevetett fel Adam.
-Lebuktam. -vonta meg a vállát Mason nevetve, én pedig örültem, hogy nem kell ezt a kérdést megválaszolnom.
-Na léptünk filmezni. -jelentette ki Adam, és megindult a lépcső felé.
-Ha később lejöttök, megint olyan feszült hangulatra számíthatunk mint múltkor? -húzta az agyunkat Mason.
-Nem, most nem lesz vihar a paradicsomban. -néztem vissza rá a lépcső aljáról vigyorogva, az ő szavait idézve.
-Se tornádó a nappalinkban. -kiáltott vissza Adam is, én pedig nevetve követtem.
Már sokkal ösztönösebben mozogtam a házukban, mint amikor először voltam itt. Adam szobájába érve felhúzott lábakkal ültem az ágyán és vártam, hogy elindítsa a filmet. Végül ő is oda jött és az ágyon elterülve kezdtük nézni.
Rengeteget nevettünk, sokkal jobb volt mint a másik két film amiket múltkor néztünk. A sok nevetéstől a fejem Adam mellkasára hanyatlott, ő pedig a derekamat átölelte és úgy feküdtünk az ágyon. Jól éreztem magam vele, mikor vége lett a filmnek, még akkor is a szememet törölgettem, mert a nevetéstől még a könnyeim is kicsordultak.
Már egy ideje csend ereszkedett ránk. A szemeimet egyre nehezebb volt nyitva tartani. Adam a hajamat simogatta, engem pedig elnyomott az álom.
Elzsibbadt végtagokkal ébredtem fel. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de aztán minden értelmet nyert amikor körbe néztem. Alig tudtam mozdulni, alvás közben a végtagjaink teljesen összekavarodtak, Adam szorosan simult a hátamnak és átölelte a derekamat. Nagy nehezen megfordultam a kezei között és mosolyogva figyeltem ahogy alszik, de aztán megpillantottam a falon lévő órát ami fél kilencet mutatott, és szinte azonnal kiment az álom a szememből.
-Adam! -suttogtam, de meg se mozdult. -Adam! -ismételtem meg hangosabban, de válaszként csak egy morgás szerűséget kaptam. -Nehogy vissza aludj! -mondtam kicsit hangosabban és csikizve próbáltam felébreszteni.
Meglepetésemre hirtelen felém kerekedett és vigyorogva a szemembe nézett, én pedig ijedtemben majdnem felsikoltottam, de aztán megpillantottam az álmos tekintetét, és az össze-vissza álló haját, és akaratlanul is elmosolyodtam. A kezem önálló életre kelt és hajába túrva a helyére simítottam egy hajtincset. Mosolyogva a fejét a vállamra hajtotta és továbbra se szállt le rólam.
-Vissza ne aludj! -próbáltam lelökni magamról, de esélyem se volt.
Mocorogni kezdett amíg az arcát a nyakamba nem tudta fúrni. A haja csikizett, borzongás futott végig rajtam. Ezt ő is megérezhette, mert felbátorodva egy puszit nyomott a nyakamra.
-Adam! -szóltam rá erőtlen hangon.
Egy kis tétovázás, és még egy puszi után elhúzódott.
-Tudom. -sóhajtott mosolyogva.
Annyi féleképpen befejezhette volna ezt a mondatot. "Tudom, csak barátok vagyunk." "Tudom, nem kéne ezt csinálnunk." "Tudom, megbeszétük." De ő mégis csak ennyit mondott, majd legördült rólam.
Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és egy kis nyújtózkodás után felültem. Hozzám hasonlóan tett ő is.
-Jól bealudtunk. -ásított.
-Anyáék ki fognak nyírni. Öt és fél órája eltüntem. -néztem ismét az órára. -Mennem kéne. -motyogtam álmosan, és nagy nehezen összeszedtem magam és feltápászkodtam az ágyról.
Szó nélkül követett, lementünk a többiekhez. Anne és Courtney a konyhában terítették az asztalt, Mason meg olvasott valami újságot a nappaliban.
-Hát itt vagytok! -mosolygott Anne amikor megpillantott minket. -Akartam szólni, hogy kész a kaja, de nem akartalak felébreszteni titeket. Maradsz te is vacsorára, Sasha? -kérdezte kedvesen.
-Most nem hiszem, anyáék már várnak. -mosolyogtam rá.
-Akkor most nincs vihar, ugye? -nézett fel rámk az újságból Mason vigyorogva.
-Nincs. -vágtam rá nevetve. -Jó étvágyat nektek a vacsorához! -mosolyogtam rájuk búcsúzkodva.
-Remélem nem sokára újra találkozunk! -mosolygott Anne.
-Biztosan. -mosolyogtam miközben belebújtam a cipőmbe. -Sziasztok! -köszöntem el.
-Mindjárt jövök. -szólt oda nekik Adam, majd kinyitotta előttem az ajtót.
Kiérve az utcára már sokkal hűvösebb volt, mint délután. Vacogva néztem rá a kapujukban állva.
-Menj, nehogy megfázz! -mosolygott rám.
-Jó éjt! -mosolyogtam én is.
-Jó éjt! -ölelt magához, én pedig a vállába fúrtam az arcomat. Jó érzés volt átölelni, hirtelen nem is fáztam már. -Tetszett ez a filmezés. -suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg a leheletétől amit a bőrömön éreztem.
-Nekem is. -suttogtam, majd elhúzódtam.
Mosolyogva még utoljára a szemébe néztem, mire ő is elmosolyodott, én pedig megindultam a házunk felé.
Egész este nem tudtam az arcomról levakarni a mosolyt, pedig anyáéknak volt mit megmagyaráznom. Igaz, hogy Maddy-nek mondtam, hogy átmegyek Adam-hez, és anyának is írtam egy sms-t, de már kezdtek aggódni értem. Aztán megkaptam a szokásos szöveget, hogy hétköznap ne ilyen későn járjak haza. De nem érdekelt, egyszerűen nem tudott érdekelni amit mondanak, a felét fel se fogtam. A gondolataim teljesen máshol jártak. Boldog voltam. Hosszú idő óta végre igazán boldog, úgy éreztem minden rendben van körülöttem.
Ha elolvastad és tetszett, jelezdd egy vote-tal, vagy egy hozzászólással, hogy tudjam érdemes-e folytatni!❤️❤️