-Már csak egy kérdésem van. -nézett rám a húgom miközben a suli felé sétáltunk. Hűvös reggelünk volt, fel kellett vennem a bőrkabátomat is. Ma sikerült időben elkészülődnöm, így Maddy-vel együtt indultunk a suliba. Az egyik fülemben fülhallgatóval, a gitárommal a hátamon, és a kezemben az iskolatáskámmal sétáltam a húgom mellett. Igazi tinifilmbe illő jelenet volt.
-Igen? -néztem rá.
-Úgy kábé meddig tervezel még depisnek lenni? -kérdezte teljes egyszerűséggel.
-Nem vagyok depis. -forgattam a szemeimet sértetten. - Miért? -tettem hozzá a kérdést.
-Jövőhétvégén nem csinálunk valamit?
-Mire gondoltál? -vontam fel a szemöldököm kíváncsian, mert tudtam, hogy már biztos kitalált valamit.
-Hááát... -kezdett bele vigyorogva. -Tudod, hogy anyáék jövőhétvégén elmennek üzleti útra, és csak vasárnap jönnek haza. Gondoltam áthívhatnánk pár embert és filmezhetnénk, vagy bulizhatnánk vagy valami. -nézett rám bizakodva.
-Anyáékkal beszéld meg. -vontam meg a vállam.
-Anya azt mondta áthívhatom pár osztálytársam, ha te is belemész és "figyelsz ránk". -idézte anya szavait miközben a szemét forgatta.
-Van választásom? -sóhajtottam.
-Te lennél a legjobb nővér a világon. -vigyorgott miközben átölelte a vállam.
-Legyen. -adtam be a derekam, mire ujjongva a nyakamba ugrott és magához szorított -De vannak feltételeim! -szakítottam félbe.
-Hallgatlak. -vigyorgott még mindig, miközben odaértünk a sulihoz és megálltunk az ajtó előtt beszélgetni.
-Öt embert hívhatsz át, rendeltek valami kaját, megnéztek valami filmet a nappaliban, vagy körmöt festetek a szobádban, felőlem azt csináltok amit akartok, de nincs pia! Nem vállalom a felelősséget a többiekért. -hadartam. -Valamint az én szobám tabu! -tettem hozzá gyorsan.
-Hű, te jobban hasonlítasz anyára, mint gondolnád. -nevetett fel.
-Nem tudom, hogy ez most bók, vagy sértés, de ha át akarod hívni az osztálytársaid ezek a feltételek. -vontam meg a vállam.
-Oké. -bólintott. -És mikor mehetek én buliba? Úgy értem normális buliba, nem filmezős este vagy valami. -húzta el a száját.
-Egyszer eljöhetsz velem. -ígértem meg. -Tartsd a filmezést pénteken, én meg beszélek Lara-val és szombaton este elmegyünk valahova, oké? Szólj Emma-nak is, és eljöhettek velünk az első bulitokba. -ajánlottam fel.
-Komolyan? -csillant fel a szeme.
-Aha. -bólintottam.
-Anyáék bele fognak menni? -húzta el a száját.
-Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. -vontam meg a vállam. -Amúgy meg engem is először kilencedikben engedtek el bulizni, el fognak engedni velem. -nyugtattam meg, majd bementünk a suliba.
Ma az ofő minket, a zene kategóriásokat elkért az első óráról, mert nem beszéltük meg milyen produkcióval lépünk fel, így az egyik üres teremben gyültünk össze. Hamar vita alakult ki, egyedül Adam és én ültünk csendben, a többiekre hagytuk a veszekedést.
-Elég! Így nem jutunk semmire! -szólt közbe az ofő. -Sarah az énekes, talán az ő véleménye számítana a legjobban. -mondta és a világosbarna hajú lányra nézett, aki eddig hozzánk hasonlóan, csendben hallgatta a vitát.
-Bármit éneklek, csak akusztikus legyen, ahhoz passzol a hangszínem. -vonta meg a vállát.
-Ötlet? -nézett ránk az ofő.
-Az Ed sheeran számok jól szólnak gitáron, és könnyű őket énekelni. -szólaltam meg a beszélgetés során először.
-Te is énekelsz? -nézett rám Sarah.
-Szoktam néha. -vontam meg a vállam.
-Akkor duetteztek? -kérdezte a szintetizátor mögött ülő fiú, Noel.
-Nem hiszem, én inkább gitározok. -mosolyodtam el.
-Légysziii énekelj te is! Úgyis három számot adunk elő. -kérlelt Sarah, és hozzá hasonlóan a többiek is engem néztek.
-Oké, legyen. De csak egy számot! -adtam be a derekam.
Végülis sikerült összeállítanunk a műsort. Sarah kezd Ed Sheraan A team című számával, aztán Dua Lipa Scared to be lonley-ját énekli, és én fejezem be a műsort a legismertebb és legaktuálisabb dallal, a Despacito-val.
-Menni fog a szöveg? -kérdezte az ofő, a spanyol szövegre utalva.
-Persze. -bólintottam magabiztosan.
Mivel ezek elég ismert dalok, egyikünknek se kellettek se kották, se szöveg, hanem rögtön eltudtuk kezdeni a próbát. Sarah első két számát Adam és én kísértük gitárral, Jason dobolt, Noel pedig szintetizátorozott.
Simán ment az egész, Sarah-nak tényleg szép hangja volt, passzolt az összes dalhoz. Miután elénekelte a két számot, én jöttem. Persze, továbbra is gitároztam, csak közben énekeltem is. Kicsit izgultam, mert még sosem énekeltem senki előtt így, de megnyugodtam, amikor az arcokon elégedettséget láttam.
-Álljunk le egy kicsit! -szólt a szám fele körül az ofő. Ijedten néztem fel, azt hittem én rontottam el valamit. -Szerintem jobb lenne, ha ehhez a zenéhez nem lenne ennyi kíséret, elég egy gitár. Adam gitározik, Sasha meg énekel. -mondta az ötletét.
Jason és Noel egyetértően bólintottak, örültek, hogy nem kell még egy számot eljátszaniuk. Adam-re pillantottam, akinek az arcáról tisztán le tudtam olvasni a "hát ezt nem hiszem el" nézést, de aztán megrázta a fejét, és unottan bámult maga elé.
-Mehet? -kérdezte úgy, hogy szinte rám se nézett. Óvatosan bólintottam, ő pedig játszani kezdett.
Direkt az angol verziót választottuk, hogy utána meglepődjenek, hogy a spanyol résznek is tudom a szövegét. Sikerült meglepnem mindenkit a spanyol kiejtésemmel. Az egész felidézte bennem amikor Brandon bulijában énekeltem ezt, és Adam teljesen meg volt döbbenve. Az emlék hatására a szemem megtelt könnyel, de erőt vettem magamon és próbáltam visszatartani a sírást.
Amikor vége lett a zenének megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
-Ez remek volt, azt hiszem minden rendben lesz így! -mosolygott ránk az ofő. -Visszamehettek órára. Második órában találkozunk a csarnokban, sok sikert! -próbált minket lelkesíteni, majd ki is ment a teremből.
Mindenki a hangszereit kezdte pakolászni. Csendben álltam Adam mellett és a vállamra vettem a gitártokom.
-Beszélhetünk? -törtem meg a kínos csendet alig hallhatóan. Először csak kérdőn rám nézett, de aztán válaszra nyitotta a száját.
-Van miről? -kérdezte.
Nem tudtam válaszolni, a torkomban óriás gombóc keletkezett. Fájt, hogy ennyire bunkó velem. Tudtam, hogy én is hibáztam, de nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgaink.
Szinte azonnal elfordultam tőle, és kikerülve kimentem a teremből. A folyosón siettem ahogy tudtam vissza az osztályba. Utolértem Sarah-t és szinte rögtön utána léptem volna be a terembe, de akkor valaki elkapta a könyökömet és visszahúzott a folyosóra, mielőtt a tanár meglátott volna.
Miután majdnem sikítottam egy óriásit, megdöbbenve fordultam meg, hogy lássam ki az.
-Azt hiszem az előbb kicsit bunkó voltam, hülyén reagáltam. -nézett rám rezzenéstelen arccal Adam.
-Azt hiszed? -vontam fel a szemöldököm sértetten, majd meg sem várva a válaszát bementem a terembe.
-Elnézést a késésért, az osztályfőnökkel próbáltunk. -néztem a tanárnőre aki éppen a táblára írt.
-Semmi gond, a többiek már mondták. -mosolygott rám. -Te vagy az új diák, ugye? -ha annyi ötszázast kaptam volna, mint ahányszor a napokban feltették nekem ezt a kérdést, már rég milliomos lennék.
-Igen, Sasha Black vagyok. -eröltettem magamra egy mosolyt.
-Hát akkor, üdv itt a gimiben! -csacsogott. -Én Tamara Johnson vagyok, éneket és matematikát tanítok nektek. -mutatkozott be, én pedig mosolyogva a helyemre kullogtam.
-Mesélj el mindent! -még alig ültem le, Lara már faggatott is. -Jason mondta miután bejött, hogy miket adtok elő, nagy durranás lesz az biztos! -hadarta.
Persze nem erre volt kíváncsi, hanem, hogy tényleg igaz-e, hogy én is éneklek. Miután elmondtam, hogy igaz sikoltozva a nyakamba borult. Kicsit sem zavarta, hogy éppen órán ülünk...
Miután kicsöngettek, mind együtt indultunk le a tornaterembe. Hátamon a gitárommal sétáltam le a lépcsőn amikor Jason, a dobos lépett mellém.
-Muti, segítek vinni. -nyúlt a gitártokomért, mire hálásan rámosolyogtam és átadtam neki.
-Köszi. -fontom össze magam előtt a kezeimet. Lara sokat mondóan rám mosolygott, majd lemaradt, és megvárta a fiúkat.
-Baromi ügyes vagy. Mióta zenélsz? -nézett újra rám Jason.
-12 éves korom óta gitározok, és pár éve zongorázok is. -mondtam. -És te mióta dobolsz? -tettem hozzá.
-9 évesen kezdtem, de aztán egy-két éve meguntam, de tavaly óta újra elkezdtem. -mesélte.
-Azta. -döbbentem le, mire elmosolyodott.
Beléptünk a tornaterembe, aminek a közepére egy kisebb színpadot állítottak fel. A lelátón ült már pár osztály, de akik felléptek mind a színpad mellett gyülekeztek. Mikor az ofő is beért egy kisebb kupacba tömörültünk.
-Arra szeretnék kérni mindenkit aki nem lép fel, hogy üljön fel a lelátóra és onnan nézze végig a műsort! -mondta, a többiek pedig megindultak a lelátó felé, egyedül Lara maradt ott velünk.
-Tanár úr! Szeretnék videót készíteni, lehetne, hogy lent maradjak addig a többiekkel? -kérdezte az ofőt.
-Persze Lara, ez remek ötlet! -lelkesedett. -Akkor menjetek mind a színpad felé, én pedig leülök a többi tanárhoz. Ne izguljatok, mindent megbeszéltünk! Sok sikert! -mosolygott, majd ő is felment a lelátóra, mi pedig esetlenül oda mentünk a többiekhez.
Mindenki kis csoportokban állt a saját osztályával, mi is így tettünk, csak, hogy nálunk beállt a kínos csend. Én Lara és Jason között állva bánultam a földet. Adam is hasonlóan tett, csak ő velem szemben állt Noel és Sarah között.
-Na és Sasha, hogy tetszik a suli? -törte meg a csendet Noel.
-Hát, nem rossz igazából. Mondjuk egy kicsit úgy érzem magam, mintha egy film közepébe csöppentem volna, elég pörgős ez az év már most. -mondtam, mire szinte mind (természetesen Adam kivételével) elmosolyodtak.
-Majd megszokod, itt mindig pörgés van, el sem tudnám képzelni, hogy egy percre is unatkozna az ember. -forgatta a szemét Sarah, mire felnevettem. -Holnap lesz a gólyabál, hallottátok? -jutott hirtelen eszébe.
-Aha, tegnap mondta valaki, de már nem tudom ki. -vonta meg a vállát Noel.
Kérdőn néztem Lara-ra, fogalmam sem volt miről beszélnek.
-Minden évben az első hét utolsó napján gólyabálat tart a suli. Igazából csak azért ez a neve, mert régen ez volt a gólyahét, amikor a végzősök szivatták a kicsiket, de ezt már beszüntették pár éve, csak a bál nevét nem változtatták meg. -magyarázta.
-Óó. Értem. -bólintottam, majd mind elcsendesedtünk, mert egy lány elkezdett a mikrofonba beszélni.
A diákönkormányzat elnöke, az egyik végzős lány volt az. Csak elmondta a "szabályokat". Az egész természetesen versenyre megy, a végzős osztályok választják ki az első három helyezettet, akik a plusz pontokat kapják, mivel a végzős évfolyam nem versenyzik velünk, mert ők az utolsó évükben nem mehetnek már több napos kirándulásra, csak arra az egyre ahova minden évben a végzősök mennek öt napra. Osztályonként haladtunk sorba, a kicsikkel kezdtünk. A végzős osztályokból páran minden produkció után elmondták a véleményüket, és felkonferálták a következő osztályt. Mindenki egész jól kivitelezte a feladatot, rengeteg jó hangú lányt és fiút láttunk, de azért akadtak kivételek is, akiken viszont egész jól szórakoztunk.
Mikor befejeződött az utolsó előttünk lévő produkció, a gyomrom görcsbe ugrott.
-Ügyes legyél! -vigyorgott Lara, én pedig a nyakába borulva magamhoz szorítottam.
-Fogadjátok sok szeretettel a színpadon a 11./B osztályt! -konferált fel minket a DÖK elnök.
A fiúk előre engedtek minket, így Sarah-val mi mentünk fel először a színpadra, miközben a lelátón szinte mindenki tapsolt. Elfoglaltam a helyem az Adam melletti széken, Noel a dobok mögé ült, Jason a szintetizátor mögé, Sarah pedig a mikrofonállványhoz lépett. Mikor mindenki befejezte a tapsolást, mind Sarah-t figyeltük, aki jelezte, hogy kezdhetünk.
Szinte tökéletesen ment minden, már nem először gitároztam mások előtt, csak az énekléstől féltem. Sarah ügyes volt, egy szó erejéig sem csuklott meg a hangja, minden hangot tisztán kiénekelt. Hatalmas tapsot kaptunk a két szám után, aztán Sarah, Jason és Noel lementek a színpadról. Adam a vállára vette a gitárját, és együtt sétáltunk előre a mikrofonállványokhoz. A többiek kíváncsian várták mire készülünk, én pedig idegesen szorongattam a mikrofont. Adam felém pillantott és próbált szemkontaktust kialakítani.
-Nyugi! -tátotgta hangtalanul, csak a szájáról tudtam leolvasni mit mond.
Egy aprót bólintottam, ő pedig belekezdett. Amint a közönségünk felismerte a dalt, rögtön ujjongani kezdtek.
-Come on over in my direction. So thankful for that, it's such a blessin', yeah. -énekeltem az első sorokat félve.
Mindenki tapsolt, és sokan a lelátón velem együtt üvöltötték a dalszöveget. Így már felbátorodva kezdtem bele a refrénbe, és meglepetésemre pár sornál Adam is csatlakozott hozzám. Óvatosan felé néztem, ő pedig mosolyogva énekelt tovább. A szám végére szinte mindenki állva tapsolt, én pedig levakarhatatlan mosollyal az arcomon a helyére tettem a mikrofont. Még sosem volt részem ilyesmiben, hogy ennyi embernek tetszik az amit csinálok.
-Hát srácok, ezzel aztán meghoztátok a hangulatot! -szólt bele a mikrofonjába a lelátóról a DÖK elnök.
-Nagyon tehetségesek vagytok, nem semmi kis számot választottatok zárásnak, és külön szeretnék gratulálni a spanyol dalszöveghez! -mondta egy másik lány.
-Ha előadtok még egy számot amivel így fel tudjátok dobni a hangulatot, a mi osztályunk megajánlja nektek az első helyet! -mosolygott a DÖK elnök.
-Csatlakozunk! -szólt a másik osztály szóvivője.
Kérdőn néztem Adam-re, majd a színpad mellett álló többiekre. Ők is feljöttek a színpadra és egy kis kört alkotva tanakodtunk.
-Én benne vagyok. -bólintott Jason.
-De akkor duett lesz, nem úszod meg! -vigyorgott rám Sarah.
-Így van, mindkettőtöket imádnak. -bólintott Noel.
-De mit éneklünk? -kérdeztem idegesen.
-Numb? -kérdezte Adam egy kis töprengés után, mire mindannyian hevesen bólogatni kezdtünk.
-Azzal nem lehet mellé lőni, mindenki ismeri és szereti. -értettem egyet.
-Benne vagyok. -bólintott Sarah.
-Én is. -mondta Jason.
-Heló osztálykirándulás! -vigyorgott Noel.
Mikor látták, hogy énekelni fogunk, mindenki tapsolni kezdett.
-Mehet. -suttogtam hátranézve a többiekre.
Sarah kezdte a dalt, amit egytől egyig mindenki felismert és már a szám elején tapsoltak.
-I've become so numb, I can't feel you there. Become so tired, so much more aware. By becoming this all I want to do. Is be more like me and be less like you. -énekeltem a refrént, a többi diák pedig velem együtt énekelte teli torokból.
Ezzel a dallal is hatalmas sikert arattunk, a fiúk előre sétáltak hozzánk, és egyszerre hajoltunk meg.
Mikor lementünk a színpadról még mindig tapsoltak. Utánunk már csak a C-sek voltak, akiket a színpad mellől néztünk meg.
-Basszus Sasha! -ugrott a nyakamba Lara. -Imádtam az egészet! Őrület volt! -szorongatott.
-Köszi. -vigyorogtam még mindig.
-Felmegyünk a többiekhez? -mutatott a lelátó felé, mikor befejezte az ujjongást.
-Aha, mehetünk. -bólintottam, de ahogy elindultunk valaki elkapta a csuklómat.
-Várj egy kicsit. -nézett rám Adam.
-Menj csak, mindjárt jövök én is. -mosolyogtam Lara-ra, majd mikor bólintott, kérdőn Adam felé fordultam.
-Tudom, hogy most haragszol meg minden... -húzta el a száját. -De azért el akartam mondani, hogy baromi ügyes voltál, fogalmam se volt róla, hogy ilyen jó hangod van. -hadarta.
-Nem haragszok, csak vannak dolgok amik szarul estek. -vontam meg a vállamat. -Amúgy meg köszönöm, te is jól gitároztál. -mosolyodtam el.
-Hiányzol. -vágta rá, de látszólag ezt nem akarta kimondani, mert rögtön kikerekedtek a szemei, és fal fehéren várta a reakciómat.
-Te is nekem. -mosolyodtam el fájdalmasan.
-Tudom, hogy én is tehetek róla, és hülyén reagáltam sok mindenre, és azt is tudom, hogy megbántottalak, sajnálom. -nézett a szemembe.
-Én is megkérdezhettelek volna, mielőtt magamtól kezdtem kombinálni. -sütöttem le a szemem.
-Nem akarok veled veszekedni, fontos vagy nekem Cica! -mondta őszíntén, nekem pedig a becenév hallatán hatalmasat dobbant a szívem, és a hasamban a lepkék napok után újra csapdosni kezdtek.
-Én sem akarok veszekedni. -suttogtam mosolyogva.
-Holnap lesz ez a gólyabál, szinte mindenki jön... -kezdett bele. -Eljössz velem? -kérdezte végül.
-Szóval erre ment ki az egész, hogy veled menjek a bálba? -nevettem fel.
-Mi másra? -vigyorgott, mire vállba ütöttem. -Na jó, tényleg szar volt, hogy fasírtban voltunk és nem beszéltél velem. -vallota be.
-Elmegyek veled a bálba. -mosolyogtam rá, miközben a szememet forgattam, ő pedig magához húzott és megölelt.
A kezeimet a nyaka köré kulcsoltam, és a vállába temettem az arcom, ő pedig egy puszit nyomott a hajamra.
-Lehet, hogy te is hiányoztál nekem. -csúszott ki a számon.
-Tudom, Cica. -nevetett fel, én pedig még jobban a vállába temettem a fejem, hogy ne lássa, hogy elpirultam.
-Nyuszifül. -nevettem, mire az oldalamba csípett, én pedig felsikoltottam. -Te találtad ki ezt a becenevet. -emlékeztettem.
-Hidd el, bánom is, hogy kicsúszott a számon. -nevetett, majd egyik kezével átölelte a derekamat, és elindultunk fel a lelátóra a többiekhez.
A következő részek tartalmából:
"Amikor ide költöztünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi ember fontossá válik majd számomra. Aztán jött ez a csapat hülye akiken végig nézek, és a szívem szakad meg a tudattól, hogy még csak most ismertem meg őket."
Ha elolvastad, és tetszett, nyomj egy vote-ot! Hamarosan folytatás!❤️❤️