A nyár utolsó napjai nyugisan teltek. Szombaton Maddy hazajött, egész nap a szobámban lógtunk és beszélgettünk. Vasárnap a sulira vettük meg a cuccokat. Már vártam a mai napot, minden nyár végén van bennem egy kis lelkesedés, most meg az új suli miatt főleg, de ez a kezdeti lelkesedés sosem tart pár hétnél tovább...
Kipihenten ébredtem fel az ébresztőm csörgésére. 3/4 hétre állítottam, hogy biztos ami biztos, időben elkészüljek. A ruhával igazából nem nagyon kellett bajlódnom, csak belebújtam az ünneplőmbe ami egy fehér 3/4-es ujjú, csipkés felsőből, egy fekete szoknyából és egy fekete telitalpú cipőből állt. A hajamat csak átfutottam az ujjaimmal és hagytam a vállamra omlani. A vállamra dobtam a táskámat amiben csak egy füzet és a tolltartóm volt majd indultam is.
Maddy a konyhában várt rám. Mikor leértem szinte azonnal fel is pattant.
-Na végre. -vette fel a táskáját.
-Nyugi már, csak elrakom a kajám és mehetünk. -léptem az asztalhoz és elpakoltam az innivalóm és a fornettis zacskót amit anya készített oda.
-Sok sikert az első naphoz, este találkozunk! -mondta, és egy-egy puszit nyomott az arcunkra, miközben ő is készülődött a munkahelyére.
Negyed nyolc után sikerült elindulnunk, még szerencse, hogy Lara-val megbeszéltük, hogy együtt ülünk és ő előbb bement, hogy foglaljon helyet. Adam is írt, hogy menjünk együtt, de passzoltam, és inkább a húgommal mentem.
Viszonylag gyorsan oda értünk. Az iskola környékén már egész sok diák lézengett, hozzánk hasonlóan fekete-fehér ünneplőben. Nem időztünk sokáig, azonnal bementünk a suliba. Miközben mentünk fel a másodikra, végig Maddy-t bíztattam, hogy ne féljen a gólyaavatás miatt. Mikor felértünk elváltak az útjaink, ő az A folyosóra ment, én pedig a B-re. A folyosó vége felé találtam meg a "11/B" feliratú termet. Egy nagy levegőt vettem, majd félve benyitottam az új osztályomba.
-Sziasztok. -köszöntem félve a többiekre nézve, de még nem volt bent mindenki.
Válaszul csak pár sziát és helót kaptam, nem nagyon foglalkoztak velem. Szerencsére megláttam Lara-t az ablak melletti sor egyik hátsó padjában és oda siettem hozzá.
-Szia. -ugrott fel rögtön és megölelt. Megkönnyebbülten szorítottam magamhoz, végre egy ismerős arc.
Nem sokkal utánam beléptek a terembe a fiúk is. Adam, Brandon, Ben, Jake és David. Hozzánk hasonlóan ők is a terem vége felé igyekeztek. Mind az öten megöleltek minket, mintha olyan régóta nem láttuk volna egymást, majd tovább beszélgettek.
-Szia. -mosolygott rám Adam széttárt karokkal, ő volt az egyetlen aki még nem ölelt meg.
-Szia. -lépkedtem oda hozzá, és a nyaka köré kulcsoltam a kezem, ő pedig átölelte a derekamat.
-Van valami köze annak ami pénteken történt, ahhoz, hogy kerülsz? -suttogta a fülembe.
-Ha kerülnélek, most megöleltelek volna? -húzódtam el egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Nem szeretem ha kérdésre, kérdéssel válaszolsz. -mosolyodott el.
-Nem kerüllek. -szögeztem le, majd elhúzódtam tőle. Nem vele volt bajom, hanem a szempárokkal, amik megállás nélkül, nem túl diszkréten bámultak minket.
Visszamentem a többiekhez, és felülve Lara mellé a padunkra csatlakoztam a beszélgetésbe. Brandon és Adam ültek a mögöttünk lévő padba, melléjük David, a mellettünk lévő padba pedig Jake és Ben.
-Na és, hogy tetszik a mi szerény kis iskolánk a hercegnőnek? -nézett rám vigyorogva Jake.
-Hát, nem kaptam hercegnői fogadtatást, a könyveimet se cipeli helyettem senki, az ajtókat se nyitják ki előttem... -soroltam, de erősen kellett koncentrálnom, hogy ne nevessem el magam. -Mit is mondjak, talán túl élem itt ezt a két évet.
-Meg ne sajnáljalak. -nevetett fel Jake a válaszom hallatán.
-Legalább herceged már van. -vigyorgott Brandon, mire én és a többiek is kérdőn néztünk rá. Egyedül Adam lökte meg a fiú vállát alig láthatóan és a fejét rázta, hogy Brandon fogja be a száját. Gyanítom a társaságunkból csak én vettem észre.
-Hát mi öten vagyunk a hercegeid, nem? -próbálta menteni a helyzetet, mire a fiúk és Lara felnevettek, én viszont felvont szemöldökkel néztem Adam-re.
-Na gyere Cica, mutatok valamit. -pattant fel hirtelen.
-Már is megmutatod neki? -vigyorgott Jake, mire a fiúkból kitört a nevetés.
-Semmi korhatáros. -rázta a fejét Adam nevetve, mi pedig Lara-val csak a szemünket forgattuk.
Követtem Adam-et, a padok között. Többen is végig mértek, gondolkoztak, hogy vajon ki lehetek, de senki nem vette a bátorságot, hogy érdeklődjön.
Kimentünk a folyosóra, és megálltunk a teremmel szemben lévő ablak előtt. Tudtam, hogy nem akar semmit mutatni, csak látta rajtam, hogy mondani akarok valamit.
-Elmondtad Brandon-nak, igaz? -kérdeztem szemrehányóan.
-Mit is?
-Ne játszdd a hülyét. -forgattam a szemem.
-Azt mondtad ne beszéljünk arról, amiről most kérdezel, szóval nem játszom a hülyét, csak nem beszélek róla. -vigyorgott.
-Amikor azt mondtam, hogy ne beszéljünk róla, úgy értettem, hogy másnak se beszélj róla! -csattantam fel.
-Miről is? -vigyorgott még mindig pimaszul, de látva a dühös arcomat elkomolyodott. -Brandon a legjobb barátom, csak kicsúszott a számon, előtte nincsenek titkaim. De nem fogja senkinek elmondani.
-Aha gondolom, az osztályba se utalgatott semmire... -mondtam dühösen.
-Nem tudta, hogy nem tudják a többiek. -rázta a fejét.
-Ja tényleg, az egyikünk tudja tartani a száját, és nem beszélt róla senkinek. -csattantam fel.
-Azt ne mondd, hogy Lara-nak se mondtad, az egyik csajos pletyizésetek közben. -forgatta a szemét.
-Hát képzeld Adam, nem nem mondtam el neki, mert nekem ez olyan dolog volt amihez azt hittem csak kettőnknek van köze. -hadartam.
Először a csengő, majd az osztályfőnök akadályozta meg abban, hogy válaszolni tudjon.
-Sasha, Adam! Gyertek légyszíves, mindjárt kezdődik az évnyitó. -hívott be minket a terembe.
Szó nélkül ott hagytam Adam-et és bementem. A helyemre ballagtam Lara mellé, pár másodperccel utánam pedig Adam is helyet foglalt mögöttem. Az ofő megvárta még elcsendesedünk, majd belekezdett.
-Mindenki itt van? -kérdezte, mire többen is bólintottak. -Remek. Akkor köszöntök mindenkit, újra itt az iskolában. 11./B... Elég hihetetlen nem? -mosolyodott el.
-Még most sem értem, hogy jutottunk el eddig. -kiáltotta be Ben.
-Látod, ezen néha én is elgondolkozok. De gondolom semmi köze nincs a puskázásaitokhoz. -nevetett fel az ofő.
-Ááá, nem vagyunk mi olyanok. -legyintett egy másik fiú, akinek még nem tudtam a nevét, de a mondatán mindenki jót derült.
-Hát persze. -mosolygott még mindig az ofő. -Tíz perc múlva kezdődik az évnyitó, lassan induljunk! Ahogy az évek alatt megszokhattátok, nem tudok ott lenni veletek, mert én mondom a beszédet, de légyszíves viselkedjetek! Nem szeretném, ha rögtön az első napon a 11/B-re lenne panasz! Nicole, megtennéd, hogy figyelsz a többiekre? -kérdezte.
-Persze. -vágta rá egy lány, valahol az első padokban.
-Remek, akkor induljunk, utána a négy osztályfőnöki órán mindent megbeszélünk. Gondolom már mindenki észrevette, hogy van egy új tagja az osztálynak, de erre is kitérek majd az évnyitó után.
Ha eddig nem néztek volna elegen, most már az osztályban szinte mindenki engem bámult. Szerencsére indultunk le az udvarra, így nem kellett sokáig állnom a pillantásaikat.
Csendben sétáltam Lara mellett, nem volt kedvem beszélgetni senkivel, Adam-nek sikerült elcsesznie a reggelem. Brandon sokszor rám nézett, de mindig elkaptam a tekintetem, hogy véletlenül se szólítson meg, de egy idő után megunta és mellém lépett a lépcsőn.
-Ne haragudj, csak hülyültem amikor azt mondtam van már lovagod. Nem mondom el senkinek, nem is akartam eddig se. -nézett rám és láttam rajta, hogy tényleg bántja a dolog.
-Nem érdekes. -vontam meg a vállam, és továbbra is magam elé bámultam, de aztán megsajnáltam. -Nem haragszok, RÁD... -hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Rá se haragudj, nem akart ezzel dicsekedni, se semmi ilyesmi. Ez ilyen fiús dolog, szinte mindent elmondtunk egymásnak. -sóhajtott.
-Megkértem, hogy ne beszéljen róla, mert nincs senkinek semmi köze hozzá, de úgy látszik baj van a hallásával, vagy a felfogásával. -forgattam a szemem.
-Adam jó srác, nem akart megbántani, azt hiszem fontos vagy neki már most.
-Hát azt látom. Én is elmondom mindenkinek azokat a dolgokat amiket valaki olyan kért, hogy ne mondjam, aki fontos nekem. -nevettem el magam kínosan.
-Szerintem kár ezen balhéznotok, az elején olyan jól kijöttetek. Tőlem senki nem fogja megtudni. -vonta meg a vállát, amolyan "én minden tőlem telhetőt megtettem" stílusban.
Válaszként csak bólintottam, jelezve, hogy felfogtam amit mondott, majd visszamentem Lara-hoz. Az évnyitó már elkezdődött, csendben álltunk egy kupacban a többi osztály között. Az ofó, aki egyben az igazgató is, belekezdett a szokásos évnyitói beszédébe. A gondolataimba merülve, kedvtelenül bámultam a földet, amég Lara oldalba nem bökött.
-Mi van veled? Akkora világfájdalom van az arcodon, mint akinek reggel elütötték a kutyáját. -nézett rám kérdőn.
-Ezt hozza ki belőlem a suli. -vontam meg a vállam.
-Szép próbálkozás, de ezt nem veszem be. -nevetett fel. -Mi van vele? -biccentett Adam felé, aki a fiúk társaságában ácsorgott és épp olyan kedvtelenül meredt maga elé, mint én.
-Nem tudja tartani a száját. -kerültem Lara tekintetét, de bunkónak éreztem magam amiért ennyire haragszok Adam-re. Lara már épp mondott volna valamit, de megelőztem. -Megyek beszélek vele. -mosolyogtam rá, majd megindultam Adam felé.
Nem állt messze tőlünk, de amennyire tudtam lassítottam a lépteimet. Mikor odaértem hozzá kérdőn nézett rám.
-Beszélhetünk? -kérdeztem szinte suttogva.
-Szeretnél megint leszidni, vagy kioktatni? Csak mert nem fogok többször bocsánatot kérni, sajnálom, de nem tudok már mit csinálni, nem gondoltam, hogy ekkora ügy lesz belőle. -hadarta.
-Oké. -bólintottam egyszerűen.
-Oké? -kérdezett vissza értetlenül, mire elmosolyodtam. -Kikészítesz. -sóhajtott fel megkönnyebbülten. -Utáltam, hogy megbántottalak és haragszol rám.
-Nem haragszok. -vontam meg a vállam. -Lehet, hogy egy kicsit túl reagáltam.
-Ó tényleg? Na ne mondd. -nevetett fel.
-Az egód látom visszatért. -forgattam a szemeimet, mire az ölelésébe vont.
Szorosan hozzá bújtam, és sokáig el sem engedtem, csak a mellkasába fúrtam az arcomat.
-Ne haragudj Cica. -nyomott egy puszit a fejem tetejére.
-Nem haragszok. -mosolyodtam el, majd elhúzódtam tőle, és kézenfogva odahúztam magammal Lara-hoz, aki vigyorogva nézett ránk.
Az évnyitóval az egész első óra eltelt, már ki is csengettek. Az ofő még beszélt egy darabig, de aztán már be is csengettek, szóval mehettünk rögtön a terembe.
-Na akkor kezdjünk is bele. -csapta össze a tenyerét. -Új diákunk érkezett az osztályba, Sasha, mondanál magadról pár szót? -mosolygott rám én pedig felálltam, hogy mindenki lásson.
-Sasha Black vagyok, Londonból költöztünk ide. Októberben leszek 17. Tudok zongorázni, és gitározni, meg egy kicsit énekelni. -hadartam el, majd megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és visszaültem a helyemre.
Ezután sorban mindenki elmondta a nevét, de nem hallottam az összeset, mert Lara végig faggatott.
-Zenélsz? Sosem mondtad, se a gitárt se a zongorát. -kért számon.
-Egy akusztikus gitár van a szobámban, szerinted csak dísznek van ott? -nevettem fel.
-Jó, na. Igazad van. -nevette el magát ő is.
A négy osztályfőnöki óra gyorsan eltelt, a harmadikon az ofő lediktálta az órarendet, a negyediken meg végig beszélgettünk. Órák után az osztályban lézengtünk még páran mielőtt elindultunk haza. Egy lány jött oda hozzánk, Becky, akit felismertem Brandon bulijából.
-Ó de kis édesek vagytok. -nézett végig rajtam és Adam-en, aki éppen mögöttem állt és átkarolta a derekamat, vagyis Becky így láthatta, de igazából csak csikizett, majd mikor Becky ide jött valamiért így maradtunk. -Te vagy az új ribanca? -vigyorgott gúnyosan.
-Nem Szívem, nem vagyok. Attól, hogy te voltál a régi ribanca, én nem vagyok. -mosolyodtam el, mire Lara-ból kitört a nevetés.
-Nem tudod kivel szórakozol. -mondta Becky hisztérikusan.
-De igazából tudom, biztos te vagy Becky. Sok jót hallottam már rólad. -mondtam szarkazmussal teli hangon.
Nem reagált semmit, csak egy lesajnáló pillantást kaptunk mindannyian, majd elsétált. Ahogy hátat fordított mindannyiunkból kitört a nevetés.
-Oké ez a régi ribancos beszólás tarolt, hivatalosan is a banda tagja vagy. -nevetett még mindig Ben és nyújtotta a kezét, hogy csapjak bele.
-Megtisztelsz. -nevettem fel, majd végül belecsaptam.
Elhúzódtam Adam-től, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Jól kezdődik az év. -mosolyodtam el kínosan.
-Igazi harcias kis Cica vagy. -hajolt közelebb és nevetve a fülembe suttogott.
Végig járt rajtam a borzongás, amit egyre többször vált ki belőlem, így lefagyva néztem magam elé, nem is válaszoltam semmit. Látva a reakciómat vigyorogva húzódott el, majd a padjukhoz sétált és elkezdett a táskájába pakolni.
Mikor mind kész voltunk, együtt indultunk ki a suliból, a húgom pedig már ott várt rám.
-Mi megyünk, holnap találkozunk. -mosolygott rám Lara, miközben Ben Adam-mel beszélgetett.
-Csak okosan. -vigyorogtam rá, majd Adam felé biccentettem.
-Hülye. -nevetett fel köhögve.
Válaszként csak nevetve magamhoz öleltem.
-Este írj! -húzódtam el tőle.
-Írok. -bólintott, majd Ben is elköszönt és mindketten elindultak.
-Maddy már vár, jössz velünk haza? -néztem Adam-re.
-Most nem, megvárom Nina-t, holnap találkozunk. -húzott magához.
Csalódott voltam, és mérhetetlen fájdalmat éreztem. Nem volt jogom féltékenykedni, mégis baromira zavart, hogy engem ölelget, de mégis valaki másra vár. Egy mosolyt eröltettem az arcomra, majd elhúzódtam.
-Szia. -köszöntem el.
-Később délután rá érsz? -kérdezte mire hatalmas boldogság öntött el.
-Nina? -vontam fel a szemöldököm.
-Az unokahúgom, ma volt az első napja itt. -nevetett fel, mire hatalmas kő esett le a szívemről. -Csak nem féltékeny vagy, mert akkor filmezhetnénk egyet megint, ha gondolod. -vigyorgott.
-Felejtsd el. -nevettem fel. -Amúgy megbeszéltük Maddy-vel, hogy ma csajos napot tartunk, szóval nem érek rá. -húztam el a számat. -Holnap találkozunk.
-Akkor holnap. -bólintott. -Szia Cica. -vigyorgott rám utoljára, majd megindult egy szőke lány felé aki épp jött kifelé a suliból.
A húgomhoz sétáltam, aki a telefonját nyomkodva várt rám. Hazáig megállás nélkül mesélt az első napjáról, majd otthon én következtem. Egész délután csak zenét hallgattunk, ruhákat válogattunk, sorozatot néztünk és mindenféléről beszélgettünk. Este vacsi után még chateltem egy darabig Lara-val, aki mesélt a Ben-nel töltött délutánjáról, majd tíz körül elaludtam.
Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot!❤️❤️