Anyám megismert egy pasit.
És állandóan hangos nyáladzsásuk zaja szűrődik ki a szobából.
Pfujj. Az én gyermeteg lelkem.
A pali 40 körüli volt, max 5 évvel idősebb anyámnál.
Egy év után összeházasodtak.
Anyám leszokott az italról.
Így, hogy nem volt részeg, nem kerültem útjába sem.
A helyzet egy paraszthajszálnyit javult...
Nevelőapám néha még a munkahelyéről, a pékségből nekem is hozott egy- egy kalácsot vagy hasonlót.
Kezdtem örülni hogy az életem végre jóra fordult.
A suliban javultak a jegyeim. Kevésbé voltam ideges. Lett egy barátom. Minden jónak tűnt.
Anyámmal továbbra se beszéltem de legalább ő se akart beszélni velem.
Addig a napig amíg anyám be nem került a kórházba.
Így utólag visszagondolva rájöhettem volna...de nem figyeltem a jeleket.
Anyám alapból is testes volt és nem tűnt fel hogy terhes.
Mikor befeküdt, nevelőapám akkor mondta el hogy ki a szitu.
Nekem ez kissé sokkot okozott. Egy pici anyám? ???
Neee ...
Bele kellett törődnöm.
Két nappal később megszületett a húgom, akit nevezzünk az egyszerűség kedvéért Kittinek.
Miután Kittit határozták anyám nagyon elfoglalt lett.
Egész nap a kölyök után futkosott, cumi meg miegyéb után kutatva.
Sokkal fáradtabb volt. Egyre ingerlékenyebb.
Egyre többször ordított be az én kis kuckómba hogy ez vagy az.
Közben senki nem világosított fel. Mikor pedig először megjött irány gyakorikerdesek.hu .
*miért vérzek odalent 3 órája* ? Képzelhetitek mekkora égés volt.
A húgom egyre csak nőtt. Felém se nézett.
Sokszor hallottam hogy a kisgyerek pár hónapon esetleg éven keresztül egynek kezeli magát és az anyját.
Szörnyű érzés volt , hogy azt hittem lesz gy testvérem, egy barátom. .. És helyette ellenséget szereztem magamnak.
Egyetlen barátom volt csak: a kis kés mely a polcomon feküdt, rászáradt vérfoltokkal.