Minden akkor kezdődött mikor apám és anyám összeveszevesztek valamin, annyira hogy apám fogott engem és 8 éves nővérem, autóba ültetett és elhajtott velünk. Én akkoriban töltöttem be 4. Életévemet.
Azon a napon vastag jég fedte az utat.
Apám feldúlt volt... Egész úton bömbölt a zene.
Már-már féltettem volna ha nem csak egy kis 4 éves lettem volna... De akkor csak azt hittem migrénje jott2megint elő.
A sárga Suzuki szelte az utakat, közben a hó is esni kezdett.
Apám nagyon morcos volt.
Nem tudom mi történhetett. .. De látszott rajta hogy őt megviselte a dolog.
A kanyarokat élesen vette be, én, mint kis taknyos csak nevettem egy-egy manőverén.
Aztán egyszercsak túl éles volt a kanyar.
Se én, se nővérem nem volt bekötve.
A kanyarban nővéremre dőltem, ő pedig ösztön-szerűen kinyitotta az autó ajtóját.
Kirántott magával.
Apám az autóval fába rohant... Szörnyethalt...😢
Én nővérem hasára estem...
És csak vártam hogy ő felkeljen és azt mondja: minden rendben lesz.