"Kezek mozdulnak
és indulnak és lelnek
egy másik kezet." Fodor Ákos
Másnap reggel kifejezetten rosszul esett az erős fény, ami beáramlott a hatalmas ablakokon miután kinyitottam a szemeimet. Kellett egy kis idő, mire felfogtam hol is vagyok pontosan. Jobbra pillantva elém tárultak a hatalmas felhőkarcolók és a kissé felhős ég. Úgy rémlett behúztuk a sötétítőt. Harry ágya felé pillantva egyből feltűnt, hogy az már üres, így gondolom ő húzta ki őket. Ahhoz képest, hogy új helyen voltam egészen jól aludtam. Harry sem horkolt, járt álmában vagy csinált bármilyen furcsaságot, így mindössze egyszer kétszer ébredtem csak fel, de hamar visszaaludtam.
- Hé, jó reggelt - mosolyodtam el, mikor megláttam őt a folyosónál. Kifejezetten halkan jött, fel sem tűnt egészen eddig az alakja.
- Neked is, rendeltem reggelit - válaszolta.
Végigpillantva rajta feltűnt, hogy a hotel köntösét viseli. Én is felvenném, de a tegnapi zuhanyzós eset után biztosan még most sem száraz teljesen. Gonoszság, hogy neki van.
Szavaira bólintottam és egy nagy nyújtózás után végül vissza dőltem a párnámra. Ismét felé pillantva láttam, hogy engem figyel, majd amint találkozott a tekintetünk elkapta azt rólam és az ágyához ment, hogy levegye a telefonját a töltőről. Reméltem nem azért nézett meg, mert szörnyen festek így reggel.
- Horkoltam? - kérdeztem. Mivel figyeltem a tetteit láttam rajta, hogy meglepődött, majd halkan nevetve megrázta a fejét.
- Nem, miért szoktál?
- Nem tudom, nem aludtam még mással - rántottam meg a vállam. Őszintén ha azt mondta volna, hogy igen, lehet megpróbáltam volna leugrani innen a sokadik emeletről annyira égőnek éreztem volna. Nem mintha tudnék bármit is csinálni ellene, de akkor sem Harrytől akartam megtudni ezt az információt magamról. - Mikor kell elmennünk a hotelből?
- Milyen beszédes vagy így reggel - szúrta oda, de arcán halvány mosoly pihent. Már megint csak kötekedik. - Dél körülig szerintem, ráérünk.
A gyomrom egy hangos korgással jelezte, hogy már készen állnék reggelizni. A telefonomra pillantva láttam, hogy fél kilenc van, ami nem lepett meg, hiszen alapvetően is minden nap ilyenkor kelek. A biológiai órám ébresztett fel most is.
A mosdóba lépve gondolkodtam, hogy átöltözzek-e, de mivel abban terveztem hazamenni amiben jöttem, úgy voltam vele még maradok inkább abban, amiben aludtam, aztán majd csak később veszem át. Magamat ismerve képes lennék le enni, aztán mehetnék haza rövidnadrágban a nulla fokban.
Miután a reggeli teendőimet elvégeztem a hajamat feltekertem egy kontyba, mert idegesített. Közben hallottam, hogy Harry átvette a szobaszervizt a reggelinkkel, így sietősen mentem ki.
- Nem túlzás ez kicsit?- húztam össze a szemöldököm, mikor megpillantottam a kávézóasztalt, ami lényegében terítve volt étellel, pedig inkább a nagyobb kávézó asztalok közé sorolnám. Volt ott tojás, bacon, bab, zabkása, gyümölcsök, kávé, gyümölcslé. Volt még más az étlapon? Nem hiszem.
- Te mondtad, hogy szeretsz reggelizni - rántotta meg a vállát Harry, miközben épp odébb tolta a kényelmetlen foteleket a kávézó asztal mellől és egyszerűen leült a földre az asztal elé.
Egyértelműen jól esett, hogy emlékezett rá. Mindössze egyszer említettem ezt neki, más akkor sem figyel, ha ezerszer elmondok nekik valamit.
Hozzá hasonlóan én is lehuppantam a földre, az asztal másik oldalára vele szembe, és az egyik üres tányért elvéve a zsúrkocsiról kezdtem el válogatni. Lényegében mindenből tettem egy kicsit a tányéromra és kifejezetten izgatottan estem neki. A hoteles reggeliknél nincs jobb. Nem tudom mi ez az óriási szerelem nekem a reggelik felé, de képes lennék csak a reggeli miatt hotelbe menni.
A reggelink egészen csendesen telt, amit valahogy már kezdtem megszokni Harry mellett. Szívesen fecsegnék és késztetést is éreztem rá belülről, de aztán inkább rendszerint visszafogom magam, mert ő nem az az ember, akivel könnyű pletykálni vagy haszontalan dolgokról csevegni, mint például Zaynnel, aki tűkön ül ha pletykát hall valakiről, bár általában alig öt perccel később meg is feledkezik róluk.
Jó lett volna ha tudunk legalább zenét hallgatni, esetleg olyat kapcsolni a tv-n amit szeretünk. Meg is jegyeztem magamban, hogy amennyire külsőre luxus ez a hotel belülről annyira nem. Ilyen helyen én már elvárnék okos tv-t vagy ha azt nem is, akkor legalább néhány digitális eszközt amit lehetne használni. Szinte semmi nincs a szobában extra, egyértelműen csak a hely miatt ilyen drága ez a hotel, hiszen lényegében New York közepén van. Voltam már elég hotelben, hogy meg tudjam mondani mi számít luxus luxusnak és mi számít csak látszólagosan annak. Ez a látszólagos kategóriában volt.
- Min agyalsz? - törte meg a csendet. Hála istennek most semmi mély dolgon nem gondolkodtam. Normális esetben ilyenkor már füllentenem kéne neki.
- Csak hogy nem vagyok elájulva a hoteltől - válaszoltam.
Az arcát látva egyből összehúztam magam és szégyenlősen elmosolyodtam, hiszen hitetlenkedve nézett rám. Felhúzta a szemöldökét és a fejét ingatta, de a száján emellett halvány mosoly ült, mintha nem hinne a fülének.
- Na és őfelségének miért nem tetszik? - kérdezte, miközben újabb tojást szúrt fel a villájára és közben kíváncsian figyelt rám.
- Csak sejtem az árát és úgy gondolom annyiért lehetne jobb, felszereltebb. Inkább a hely miatt kerül ennyibe.
- Fer - rántotta meg a vállát. - Lehet tényleg igaza volt Zaynnek.
- Miben? - kaptam rá a tekintetem a péksüteményről, amit épp próbáltam elfelezni a tányéron, hogy bele tudjak harapni és ne szórjam bele az ölembe.
- Még mikor visszajöttem nem értettem miért van veled egyáltalán jóban, és pufogtam valamin amire az volt a válasza, hogy téged nem lehet pénzzel lenyűgözni, mert ehhez vagy szokva, ez neked nem új. Azt hittem baromság akkor - rántotta meg a vállát.
Gondolom milyen kedves volt tőle az a pufogás, ha inkább nem magyarázta. Mondott rólam olyan szépeket az arcomba akkor, el tudom képzelni milyen szépen beszélt rólam a hátam mögött is.
Össze is szorult a gyomrom Zayn nevét hallva, hiszen féltem, hogy visszahallok most olyat, ahol ő sem kedvesen beszél rólam mikor nem hallom, de hála istennek nem így történt. Nem akartam csalódni benne.
- Sokkal többet látok emberekben mint a pénzüket, sőt. Én hiszem, hogy azok az emberek foglalkoznak csak a pénzzel annyit, akiknek nincs. Amint van, nem tűnik olyannak, ami mindent megad majd. Persze nem akarok képmutatónak hangzani, hálás vagyok az életemért és baromságnak tartom mikor valaki azt mondja a pénz nem boldogít. Boldogít, de nem ad meg mindent sőt.. van amit elvesz - magyaráztam.
- Mit vesz el?
- A tiszta kapcsolatokat. Ha tehetős vagy nagyon nagyon nehéz kiszűrnöd ki az, aki azért közeledik feléd, mert te érdekled vagy azért, mert ki akar használni, fel akar kapaszkodni, akár barátilag, akár szerelmileg. Nagyon kevés embert tartok tényleg a barátomnak, mert nagyon sok emberrel ismerkedtem már, ahol feltűnt közben, hogy állandó a kérés vagy a kihasználás és beleuntam.
Ismét kisebb csend keletkezett közöttünk.
A gondolataim most már mélyebben jártak, hiszen visszagondoltam arra, amit Zaynnek mondtam, amit Harry is emlegetett. Engem tényleg nem lehet lenyűgözni a luxussal, sőt. Ha valaki megkérdezné az álom randimat egyszerűen egy pikniket mondanék egy réten vagy egy parton semmi sallang nélkül, s nem egy luxus éttermet, ahol egy pincér tekintete folyamatosan ott pihenne rajtunk ugrásra készen.
Engem nem zavar, ha én fizetek egy randin vagy felezünk. A tenyéren hordozásra is úgy vágynék inkább, ha érzelmileg hordozna ott az illető. Ha figyelne rám, kiegészítene.
Most hogy így erről beszéltünk eszembe is jutott, hogy Harry vajon milyen családi háttérből jön. Még mindig alig tudok róla valamit, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ismerem.. nem tudom, nehéz lenne ezt megmagyarázni. Az biztos, hogy nem akarok kérdezősködni. Tudom, hogy egyszerűbb lenne ilyenkor, legalább beszélgetést is kezdeményeznék és őt is megismerném jobban, ugyanakkor ha olyan témába tapintok tudom azt is, hogy Harry egyből feljebb építené a falait és én ezt nem akartam. Azt akarom, hogy magától mondjon magáról dolgokat, amikor természetesen jön. Ha pedig az soha nem lesz én azt is elfogadom.
A reggelink után mind a ketten készülődni kezdtünk. Én lefoglaltam a fürdőszobát, hogy kisminkeljem magam, viszont Harry alig pár perc után csatlakozott hozzám. Én még mindig pizsiben és fél kész sminkben voltam, míg ő már egy farmert és egy pólót viselt kockás inggel a tetején és a haját jött be megcsinálni. Amennyire furcsa volt tegnap a jelenléte, vagyis hát az, hogy kettesben voltunk, illetve vagyunk itt. Mostanra annyira nem bántam... sőt. Kifejezetten érdekfeszítő volt nézni, ahogy egy kis zselét nyom a kezébe és végig szántja az ujjait a puha tincsein. Próbáltam nem bámulni nagyon, hiszen közben a szempillaspirállal elég csúnya lett volna kinyomni a szemem amiért rá koncentrálok és nem a feladatomra.
- Így jössz? - sandított rám a tükörben. Egyből megforgattam a szemem a szavaira, miközben a sminkes táskámat próbáltam összezárni magam előtt.
- Úgy mondod ezt, mintha legalább egy órája várnál rám, holott tíz perce még kint reggeliztünk.
- Csak kérdeztem - tette szét a kezét.
Arcán sunyi mosoly pihent amint látta, hogy én kissé durcásan pislogok rá, de közben tovább készülődtem és a hajamat kezdtem el összegyűjteni a kezeimbe hátra, hogy felkössem. A sunyi mosolya eltűnt, és a szemébe nézve kissé értetlenül próbáltam megérteni mi változott hirtelen. Csak csendben figyelt még mindig a tükörben, már egészen kezdtem zavarba jönni miatta.
- Mi az?
- Semmi - ingatta meg a fejét, majd elkapta a tekintetét is rólam.
Ha lehet még összezavarodottabb lettem és próbáltam gondolkodni, hogy mi üthetett belé hirtelen. Aztán leesett, még szerencse, hogy ennyi romantikus.. agh, romantikus, inkább szenvedélyes könyvet olvasok.
Akkor változott a tekintete égetővé és kezdett feszengni, amint a hajamat lófarokba kötöttem. Minden bizonnyal remek fantáziája van, ha szemmel láthatóan így kihatott rá. Mondjuk hirtelen én is forróbbnak éreztem magunk körül a levegőt, csak azért, mert arra gondoltam, hogy Harry mire gondolhat épp.
Letérdeljek elé?
Vicceltem.
Túl nagy a katyvasz az agyamban, képes vagyok magammal viccelődni. Arcomra ugyanakkor akaratlanul is sunyi mosoly csúszott, egyszerűen olyan magabiztosnak és erősnek éreztem magam ha arra gondoltam mennyire egyszerű őt frusztrálttá tennem. Mindössze annyit tettem, hogy felkötöttem a hajam.
A kisördög onnantól kezdve ott ült a vállamon. Neki elég egy aprócska jel, hogy felébredjen és onnantól kezdve minden második gondolatomat ő irányítja bennem. Ugyanakkor most próbáltam visszafogni és inkább arra koncentrálni, hogy a fürdőszobából és a nappaliból összeszedjem a cuccaimat és bevigyem őket a hálóba, a táskámba.
Harry lezseren pihent az ágyán, ő már készen volt, nem is értem hogyan tudott ilyen szélsebesen elkészülni és összepakolni. Én az ágyra téve a táskámat dobáltam bele mindent, miközben a tegnapi melegítő szettemet oldalra tettem.
Az a nyamvadt ördög már megint ötleteket adott.
Azt az ötletet, hogy már nincs kedvem visszamenni a fürdőszobába átöltözni valószínűleg a mérhetetlen lustaságom is mondatta velem, nem csak az ördög. Mindenesetre győzedelmeskedtek és Harry irányába sem nézve, lényegében mintha ott sem lenne a fal felé fordultam neki kicsit háttal, jobbra mellettem az ablak volt. Az apró topot, ami pizsamaként volt rajtam, egyszerűen áthúztam a fejem felett, majd a melegítő felsőt vettem a kezembe, hogy felvegyem.
- Legalább a sötétítőt behúzhatnád - szólalt meg frusztráltan mögöttem Harry. Magamban somolyogtam, bár amúgy sem látta volna, hiszen mögöttem volt. Úgy bele volt mélyedve előbb a telefonjába, hogy azt hittem fel sem tűnik majd neki mit csinálok, de feltűnt. Nagyon is feltűnt.
- Nem hiszem, hogy valaki is fel lát az ötvenedikre - válaszoltam kissé gúnyosan.
Túlságosan is élveztem ezt az egész helyzetet, és már csak az is vicces volt, hogy nem is az lepte meg, hogy előtte öltözök, hanem az, hogy az ablaknál, ahonnan egyébként maximum a madarak látnak. A felhőkarcolók ablakai ugyan ott voltak körülöttünk, de olyan távolságra, hogy ahogy én nem láttam innen semmit, úgy valószínűleg ők sem. Ha pedig de, nos, legalább volt egy jó reggelük.
Közben az ujjaimat bele akasztva a melegítő rövidnadrágom derekába kezdtem el lehúzni azt magamról. Ahogy a bokámnál volt az anyag odébb rúgtam azt, majd előre hajoltam, hogy beletegyem a lábam a hosszú melegítőmbe, amit felhúztam magamra. A combomnál lelassítottam, és kicsit lassabban húztam fel ott a fenekemen az anyagot, hiszen ott jobban feszült, míg végül a derekamon nem pihent a gumi rész.
Csak akkor fordultam meg, hogy össze hajtogassam a levett ruhákat és belesüllyesszem a táskámba.
Amint elkészültem összezártam a cipzárt és egy apró erőt véve magamon rápillantottam Harryre. A tekintete egyből beleakadt az enyémben, szóval azóta is figyelt. Ahogy szemkontaktust teremtettünk szikrák pattogtak körülöttünk a levegőben. Én halványan elmosolyodtam, de az ő arca komoly maradt és a mosolyomat látva megingatta a fejét.
- Remélem élvezte valami milliárdos középkorú fasz a műsort.
- Jó reggelt neki - válaszoltam angyalian. - Többet látott, mint te - kuncogtam.
Ezen a ponton megérdemeltem volna egy pofont, mégis hova ébredtem ekkora szájjal és attitűddel. Biztos voltam benne, hogy Harry agyára megyek és azt sem tudja pontosan, hogy hogyan kezelje a helyzetet hirtelen. Nem volt egyszerű, már csak visszakanyarodva a tegnap esti gondolataimra sem. Nem vagyunk együtt, nem is vagyunk még a kavargatós fázisban sem, nem tudjuk mi van közöttünk és így kérdéses az is, hogy hogyan viselkedjünk egymással. Mi sok, mi az ami még pont elég? Egyiken sem tudjuk. Ezzel egyetemben én egészen élvezem feszegetni a határait.
Az a fene nagy attitűdöm eltörpült kicsit, mikor Harry felpattant az ágyról és felém kezdett sétálni. Az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a mosolyom, ami ott terült az arcomon és kíváncsian figyeltem ahogy lassan felém lépked.
A keze hirtelen emelkedett fel, amint mellém lépett és a nyakamra téve azt emelte fel a fejem, hogy a szemébe nézzek. Egyből összébb kellett szorítanom a combom. Az érintése meleg volt az érzékeny nyakam bőrén, a tekintete kemény.
- Élvezed mindig az élen táncolást? - kérdezte. Egy pillanatig a szemembe nézett, viszont utána elkalandozott a tekintete az arcomon. Láttam ahogy lenéz az ajkaimra, a nyakamra, ahol a keze pihent, majd vissza a szemeimbe.
- Csak nem volt kedvem már visszamenni a fürdőbe, nem tudom milyen élen táncolásról beszélsz - válaszoltam, ami félig igaz is volt, hiszen a lustaságom is közrejátszott. Persze félig füllentettem és emiatt is terült halvány mosoly a számra, meg kellene tanulnom legalább füllenteni.
- Na persze.
Szavai közben elnézett rólam, fel a plafonra és láttam ahogy a mellkasa is megemelkedik majd visszasüllyed, amiért mély sóhajt vett. Tettei miatt elém tárult a nyaka, olyan puhának és hívogatónak tűnt, na meg az állcsontja, ami rendszerint elkapja a figyelmem ha rá nézek, hiszen ez az egyik kedvencem a külsején. Nem tudtam helyes-e vagy jó-e amit tettem, de nem bírtam ki, hogy ne lépjek közelebb hozzá és kissé lábujjhegyre állva egy halvány puszit nyomtam az állcsontja alá. A közelség miatt az illata még intenzívebb lett, mintha megbabonázott volna nem húzódtam el, ahogyan azt alap terveztem egy puszi után, hanem még egyet és még egyet nyomtam a bőrére. Míg az egyik keze még mindig a nyakamnál pihent, addig a másik a teste mellől oda csúszott a derekamhoz és bedugta a pulóverem alá a kezét, majd megmarkolta a bőrömet. Egyből libabőr futott végig rajtam, jól esett ott érezni az érintését és jobban fel is bátorodtam, hogy még több puszival, illetve egy két harapással is fűszerezzem a tetteim. Közben lehajtotta a fejét, de oldalra billentette, meghagyva nekem a helyet, s közben oda szuszogott a fülemhez és az arcunkat összeérintette. A bőrömön éreztem ahogy mélyebb levegőket vesz a megszokottnál.
- Utálom, hogy ennyire tudod a dolgod - morogta a fülembe, s újra megmarkolta erősebben a bőrömet a derekamnál. Szavaira elmosolyodtam, miközben a kezeim felsiklottak a felsőtestén, hogy aztán a tarkójánál a hajába csússzon. Néha annyira zavarban vagyok mellette, viszont ilyenkor egy olyan erő van a kezemben, amit még soha nem tapasztaltam. Az, hogy ilyen hatással vagyok rá egyszerre rémiszt meg és őrjít meg.
- Fogalmam sincs mit csinálok - motyogtam halkan az igazságot. Soha nem csináltam ilyet, Felixel az alatt a két éjszaka alatt nem volt különösebb macska egér játék vagy szórakozás, előtte pedig vele igencsak kevésbé volt felforrósodott a hangulat. Ha az életeimet fejezetekre osztanám Felix nem kapna jelzést, na jó talán egy 16 + -t egy két alkalommal, viszont Harry.. na nála már lehet felmutatnám a 18-ast. Ez a különbség a kettő között és ezért is mondom, hogy nem tudom mit csinálok.
- Ne hazudj - harapott rá a fülemre, egyből felsóhajtottam, de a fejemet ingattam.
- Tényleg nem - húzódtam el, de csak annyira, hogy a szemébe nézzek. A tekintete sötét volt, jóval közelebb volt hozzám nyilván, hiszen mostanra már egymás karjaiban álltunk. - Felix előtt középiskolában maximum pár randin voltam, bulikban összeakadtam egy két sráccal, de csókokon és kissé kellemetlen flörtöléseken kívül semmi más nem történt. Felixel pedig nem volt ez - sóhajtottam fel, miközben gondolkoztam, hogy magyarázzam azt, ami kettőnk között van.
- Mármint? - húzta össze a szemöldökét. Agh, csak ne magyaráztassa el velem, hiszen én sem értem teljesen.
- Vele gyerekesebb volt az egész, nem tudom hogy magyarázzam - mondtam, miközben elpillantottam róla inkább oldalra, hogy összeszedjem a fejem még akkor is, ha ilyen közel vagyok hozzá és ilyen kuszák a gondolataim.
- Nem indított be minden alkalommal, mikor rád nézett, mint én? - kérdezte pimaszul. Vissza kapva rá a tekintetem egyből szemet szúrt a vigyora, ami engem is halk kuncogásra késztetett.
- Ne fényezd magad, nem látsz a fejembe - ingattam meg a fejem. Bárcsak ne lett volna igaz amit mondott.
- A te Felixed a földre tette nekem a szinten mindenben. Szexben, viselkedésben, férfiasságban. Nem nehéz megugrani - válaszolta kissé hidegen.
Akárhányszor feljön Felix befeszül, ami nyilván nem meglepő. Hű de nagy fordulatot vettünk, előbb még azt vártam hogy az ágyra teperjen, most pedig még a kedvem is elment ha vissza gondoltam arra mi lett a Felixes kapcsolatom vége. Mégis hogyan kötöttünk ki az exemnél?
- Csak várd ki míg rájön mit veszített, nincs még az lezárva - tette hozzá. Kifejezetten meglepett a mondata, ennyire nem érdekelné ha Felix tényleg visszalépne az életembe? Miért szomorított el ennyire ez a gondolat?
- Én meg vagyok nélküle - válaszoltam kissé komorabban és el is húzódtam tőle, viszont utánam hajolt. Odadugta a fejét a nyakamhoz és a fülembe kezdett suttogni.
- Szívás, hogy legközelebb már rajtam keresztül kell próbálkoznia, én a helyében nem csinálnám.
A mondata, a hangsúlya na meg a közelsége nagy sóhajtásra késztetett. Az ajkamba harapva nyomtam el a mosolyom, hogy ne mutassam annyira, hogy a hátsó gondolatot, ami a fejemben volt egyből elhessegette és boldoggá tett vele.
Már kezdtem volna továbbgondolni az egészet, de elvette az eszem azzal, hogy a nyakamat kezdte puszikkal halmozni, hasonlóan ahogy én előbb az övét. Bár az ő puszijai inkább csókok voltak, hiszen keményebbnek érződtek és vitt bele egy egy halvány szívást is, ami még nem hagyott nyomot, de azért elég volt ahhoz, hogy még nagyobb hatással legyen rám és a testemre.
Olyan rég húztuk már ezt itt most, kívántam a csókját, hiszen itt voltunk két napja, de egy igazán intenzív csókot még mindig nem váltottunk egymással. Olyan abszurd volt közöttünk ez a két nap, ugyanakkor semmiért nem cserélném el hiszen jól éreztem magam. Nagyon is jól.
Kezdett ez a játék az agyamra menni. Már a fürdőszobás eset óta bizsereg a testem, ugyanakkor Harry mestere annak hogyan vigye fel -le az izgalmamat és ezen a ponton kezdtem elveszíteni a türelmemet a nyakamon hagyott kemény puszijai és a hatalmas kezei a derekam körül miatt. Miért nem tesz végre többet vagy adja fel és hagyja lógva akkor az egészet? Biztos vagyok benne, hogy ő is hasonlóan érzett sőt.. én még inkább húztam ma reggel az agyát, és valahogy mégis ő az, aki irányít és szórakozik.
- Elég - húzódtam el tőle és pár lépéssel odébb is léptem, hogy a kezei leessenek rólam. - Csak játszol, akkor inkább menjünk - mondtam, mire arcára egyből halvány mosoly csúszott miközben lenézett rám.
- Oké, menjünk - válaszolta, hangja megremegett, valószínűleg, mert visszafogta a nevetést.
Nos ha tényleg ő ennyire jól bírja biztos nem én leszek az, aki majd itt rá mászik vagy azt mutatja többet akar mint ő.
Éppen ezért csak bólintottam és odaléptem a táskámhoz ismételten és behúztam azt a cipzárt amit az előbb nyitva hagytam. Ő is hozzám hasonlóan tett és az ágyáról felvette a telefonját, majd jött szorosan utánam, amint a nappali felé indultam.
Ahogy elment mellettem legszívesebben felpofoztam volna, hiszen a tenyere végigsimított a fenekemen, de úgy tett mintha mi sem történt volna és a táskájához lépett. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy a cérna elszakadjon bennem, bár nem igazán tudom mi történt volna akkor. Hm.. leginkább egyértelmű lenne, hogy én akarom most őt jobban és én adnám fel előbb, amit nem akartam bevallani, hiszen én kezdtem ma reggel ezt a játékot, ő neki kéne lenni annak, aki megtörik és bántotta az egómat, hogy nem úgy volt.
- Kész vagy? - pillantott rám.
Én csak csendben bólintottam miközben körbenéztem és próbáltam megbizonyosodni, hogy tényleg az voltam és nem hagyunk itt semmit. Bostonból biztosan nem vezetnék vissza semmiért szívesen, de annyira ködös volt az agyam az utóbbi jelenetek után Harryvel, hogy igencsak nem volt egyszerű koncentrálnom.
Türelmesen vártam, míg Harry bezárja a hotelszoba ajtaját, s mielőtt elindult volna megfogta a kezemből a táska pántját és szó nélkül magához vette, majd liftek irányába indult.
Egyértelműen érződött közöttünk a szexuális feszültség, vagy csak az én agyam ment el teljesen, nem is tudom már pontosan. A liftben csendben álltunk egymás mellett, s még az is rátett egy lapáttal az amúgy is nevetséges szituációnkra, hogy beszállt egy idős házaspár mellénk alig pár emelet megtétele után. Harryre sandítva láttam, hogy ő is rám néz épp és a nyelvét a fogához érintve mosolyodik el, majd pillant inkább a földre maga előtt. Legalább most ne viselkedne vonzóan.
A recepción mindössze le kellett adnunk a kártyát, valószínűleg mindent aláírattak Harryvel már a becsekkolásnál, úgyhogy újabb lift út következett, hiszen a mélygarázsban parkolta le a kocsit. Ugyanakkor most sem voltunk kettesben. A hotel személyzetének egyik tagja utazott velünk, ami valahol szerencsés is volt, hiszen kellemetlen lett volna egymásnak esni egy alig pár másodperces lift út alatt, aztán ismét elszakadni. Már amúgy is egészen kezdett lenyugodni a testem és nem sóvárgott, bizsergett annyira Harry érintése után. Egy érzelmi hullámvasút ez a nap, pedig még csak tíz óra körül lehet.
Ha az egész helyzet amúgy sem lett volna rettentően nevetséges, de valahol kínzó is, anya hívása még feltette az i-re a pontot. Harry épp akkor indította be a kocsit és az ölemben pihenő telefonomra sandított, mikor az hangos zajjal csörögni kezdett. Ajkaira sunyi mosoly csúszott az anya feliratot látva a képernyőn, mintha csak az lenne az arcára írva: vedd fel szépen hercegnő édesanyádnak a telefont, és játszd el, hogy nem úgy viselkedtél ma reggel, ahogy. Inkább figyelmen kívül hagytam őt és elcsúsztattam a kijelzőt jobbra, hogy fogadjam a hívást.
- Szia anya, mi újság? - szóltam bele és közben figyeltem, ahogy Harry kitolat és elindulunk a parkolóból a kijárat felé.
- Jó reggelt, semmi különös csak gondoltam felhívlak minden rendben van-e?! - kérdezte anya. Biztos voltam benne, hogy Harry hallja anya minden szavát a telefon túlsó végéről, hiszen még a rádió hangereje is le volt tekerve és nem vette feljebb azt.
- Most csekkoltunk ki a hotelből, okés minden - válaszoltam.
Igazából örültem, hogy anya hívott. Olyan kapcsolatunk van, hogy szabadon beszélhettem volna neki most is bármiről, persze nem túl részletesen és lehet meglepődne egy két dolgon, de én szívesen elmondanám neki, ha rákérdezne. Lehetséges, hogy éppen ezért nem kérdez inkább rá. Ismer.
Közben kikanyarodtunk a forgalmas utcára, ahol egyből meg is álltunk a közlekedési lámpa miatt. Harry bal keze lezseren pihent a kormányon, míg a másikkal eddig középen könyökölt, de elemelte azt onnan és átcsúsztatva a hatalmas kijelzőn középen, a lábamra tette a tenyerét. Érintésére egyből megfeszültem, amit próbáltam leplezni és nem rá pillantani. Inkább a térdemhez volt közelebb, de a tenyere kifejezetten nagy volt a lábamhoz képest. Kicsit beljebb csúsztatva rámarkolt a combomra, majd ismét fel- le simogatott, s lényegében ezt ismételgette.
Az a pimasz, direkt csinálja.
- Akkor nem érsz haza ebédre, mindegy majd rendelsz valamit. Mi beugrunk majd a városba egy étterembe ebédre, ha nem lennénk itthon. Kulcs van nálad? - magyarázta közben anya. A könyökömet az ablak szélére téve pihentettem miközben tartottam a telefont és szigorúan a zsúfolt utcára koncentráltam, hogy ne is figyeljek sem Harry arcára és a érintésére sem a combomon, amit nagyon nem úgy tűnt, hogy el akarna onnan venni.
- Na az szupi, van!
- Jól van, vigyázzatok az úton lehet csúszik. Elég hideg van, inkább később gyertek és lassan - mondta. Itt már nem bírtam ki hogy ne pillantsak Harryre, mintha ezt neki mondaná, aki anya szavaira egyből elvigyorodott. Szóval tényleg hall mindent.
- Úgy lesz - bólintottam, mintha csak látna. - Még egyelőre a városban araszolunk.
- Aha, hát New York ilyen. Még itt is beáll Boston sokszor. Vigyázzatok, hívj ha valami van!
- Oké, puszi! - köszöntem el végül, majd tettem a telefont vissza az ölembe, mostanra Harry karja mellé. Egy pillanatra megakadt a tekintetem a kezén. Olyan nagy volt és férfias, az ujjait gyűrűk díszítették és a kissé feltűrt ing miatt látszódott egy egy tetkója alsó része is.
- Hogy féltenek - jegyezte meg. Rá pillantva láttam, hogy az utat figyeli, de valószínűleg megérezhette, hogy nézem hiszen felém sandított, majd vissza az útra.
- Anyának szokása, hogy minden szituációban a legrosszabbat látja és ez nyilván aggodalmat szül nála - válaszoltam. - De többes számban beszélt, nem csak engem félt - tettem hozzá.
- Gondolom - bólintott, de a szavai egyértelműen kicsit hitetlenül és szarkasztikusan hangzottak.
A new yorki, vasárnap délelőtti forgalom egyértelműen szörnyű volt. Minden sáv tele volt autókkal, a járda emberekkel. Kicsit meg is bántam, hogy nem keltünk fel hajnalban, hogy korán induljunk és elkerüljük a forgalmat.
Minket leginkább Harry lejátszási listája szórakoztatott. Időközben feljebb tekerte a zene hangerejét, addig vette csak el a kezét a combomról, de aztán visszatette azt oda. Furcsa helyzet volt ez is, ismét egy olyan, amiben nem voltunk korábban, ugyanakkor folyamatosan fenntartotta az izgatottságom. Jól esett ahogy ott pihent a keze, éreztem a lábamon a súlyát és a nadrágon keresztül is a meleget, ami áradt belőle. Kellemes volt és megnyugtató. Bár kicsit irónikus a megnyugtató szó rá, hiszen ezzel egyetemben felébresztett bennem valamit, ami folyamatos bizsergésben tartotta a testem és ami még többet kívánt Harryből és kínzásnak élte meg az az énem, hogy nem kapta meg azt, amit pontosan akart.
Kellett majdnem egy óra, mire kiértünk a több sávos autóútra. Alapvetően ez a táv alig fél óra sem lett volna, de a folyamatos araszolgatás és dugó miatt elhúzódott. Harry ugyan nem puffogott, csapkodott vagy szidta a maga körül autózókat, de láttam és éreztem rajta, hogy megunta a helyzetet és feszült lett miatta. Néhányszor mindössze hangosan felsóhajtott ha valaki bevágott elé, a helyében én már rég ordibáltam volna.
A feszültsége egy dologban mutatkozott mostanra, aminek nem igazán örültem. Éreztem, hogy a több sávos úton az autó gyorsul. Eleinte betudtam annak, hogy felveszi a tempót, ami nyilván szükséges itt vagy éppen előz a belső sávban, de a szemem sarkából a kilóméterórára nézve láttam ahogy a mutató csak egyre feljebb és feljebb megy, a sebesség és a lóerő belenyomott az ülésbe, kipillantva a fák és a lassabb kocsik a másik sávban olyan sebességgel száguldottak el mellettünk, hogy egyértelműen megrémisztett. Láttam, hogy már majdnem az autó max sebességén állt a mutató. Harry keményen tartotta a tekintetét az úton és a bal kezét a kormányon, a másik még mindig az ölemben volt. Már nem éreztem magam olyan kényelmesen, sőt egy félelem suhant rajtam át.
- Sietünk valahova? - törtem meg a csendet, nem akartam egyből rákiabálni, hogy márpedig lassítson le, nem vagyok sem az anyja sem a főnöke.
- Nem, csak örülök, hogy végre haladunk - válaszolta egyszerűen. Ezzel egyetemben épp kicsit keményebben taposott a fékbe, az öv fogott meg, hogy ne bukjak előre, mert egy autó előttünk nálunk nyilván sokkal lassabban előzött a belső sávban egy másikat.
- Én nem - válaszoltam egyszerűen. A tekintetem az úton tartottam, de éreztem hogy ő rám pillantott, majd vissza az útra. Az autós előttünk közben letért, így Harry ismét rátaposott a gázra, a mutató pedig ismét felfelé indult a számokon 200..220..és még feljebb.
- Félsz? - mosolyodott el sejtelmesen.
Nekem ez nem egy olyan dolog volt, amit viccesnek éreztem. Még ha tudnám, hogy Harry a világ legjobb sofőrje akkor is félnék ilyen sebességnél, hiszen nem egyedül vagyunk az úton és más hülyesége is elég lenne ahhoz, hogy valami olyan történjen, amire nem számít sem ő, sem én.
- Igen - válaszoltam őszintén.
Inkább nem néztem rá, hanem lepillantottam az ölembe ahol szemet szúrt egyből, ahogy Harry keze beljebb csúszik a combomon és kicsit jobban rámarkol, majd fel le simítja a hüvelykujját. Mintha csak varázscsapás történt volna a kocsi nem gyorsult tovább, hanem motorfékkel ugyan, de egyre lassabban ment.
- Ne haragudj - mondta halkan.
Hova volt ez a férfi ennyire megfélemlítő, de mégis biztonságérzetet adó? Tisztelettudó, de mégis kifejezetten pimasz, már már bunkó is néha? Egy érzelmi hullámvasút az, amint részt veszek mellette minden alkalommal és csak kapkodom a fejem, amint próbálom megérteni éppen melyik érzelmet is élem át éppen.
Az, hogy így megfeledkezett most magáról egyértelművé tette, hogy minden bizonnyal ő így közlekedik ha magában van és kifejezetten nem volt ínyemre, hogy ezt az információt így összeraktam magamban.
Ismerjük már egymást annyira, hogy rendben legyen, hogy aggódom érte?
Agh, hiszen már akkor is aggódtam mikor Olaszországba ment szó nélkül, hova is tagadjam.
- Ne mondd, hogy neked az volt a megszokott tempód - sandítottam rá. Oldani akartam a feszültséget, ami kialakult közöttünk.
- Néha - rántotta meg a vállát. Ne essék félreértés, még most is kifejezetten tempósan mentünk. Harry lényegében mindössze egyszer ment ki a külső sávba, de hamar visszatértünk, hiszen mindenkinél gyorsabban mentünk, de legalább már 200 alatt. Valahogy jobban tetszett, hogy egyessel kezdődött.
- Le kellene szoknod róla - jegyeztem meg. Egyből rám kapta a tekintetét és így láttam, hogy vigyor csúszik a szájára, mintha valami vicceset mondtam volna.
- Miért?
- Mert nem egyedül vagy az utakon, vezethetsz tökéletesen és biztonságosan ha előtted vagy melletted valaki nem úgy tesz, és máris megvan belőle a baj.
- Aw, csak nem aggódsz értem, bébi? - válaszolta. Agh, már megint gúnyos volt. Fel is sóhajtottam a szavaira és megingattam a fejem. - Sosem aggódott még értem senki - tette hozzá.
Már megint egy ugyan olyan utalás, mint a járdán tegnap este. Nem aggódott érte senki, nem ölelte még meg senki. Mégis hogy létezhet ez? Nem volt soha egy lány sem, akár tini szerelem? Vagy egy családtag, szülő, nagyszülő, unokatestvér akár nagybáty, bárki. Mégis hol vannak az érzelmi támogatások az életében? Annyira érdekel, de tudom, hogy ez biztosan egy olyan téma, amit meg akarok várni míg ő mond el magától és nem én kezdek róla kérdezősködni.
- Én igen, már mikor olaszban voltál is aggódtam. És a csapat is aggódott - tettem hozzá. - Tudom, hogy nem szeretsz te sem ilyen érzelgős dolgokról beszélni és nehezen nyílsz meg, de ha bármikor beszélnél erről, hozzám mindig jöhetsz, oké? - tettem a kezem a lábamon pihenő övére és a ujjai közé fűztem az enyémet, hogy megfogjam. Nagy erő kellett ahhoz, hogy ezt elmondjam és féltem is mit válaszolt. Féltem, hogy butának néz amiért egyáltalán azt feltételezem, hogy ő nekem megnyílna valamikor is.
- Oké - bólintott.
Egy pillanatra rám nézett az útról és egy nagyon halvány mosolyt is küldött, amit szívesen viszonoztam neki. Nem tudom mi van mögötte, de az biztos, hogy nem volt az élete zökkenőmentes és szerettem volna tudni, hiszen úgy jobban megérthetném és megismerhetném őt. Csak reménykedtem, hogy egyszer bízik majd bennem annyira, hogy ez megtörténik.