"Egy pillanat volt az egész
s most mégis vezekelni kéne,
káromkodni, dühöngeni,
tiporni, ölni,
téged, magamat,
mindent,
mert ez az egy pillanat is
elég volt,
hogy gondolatban
megtegyek minden
becstelenséget kedvedért." Szabó Lőrinc
- És eddig miért nem meséltél róla? Majd egy éve ismered már és egyszer sem említetted - ráncolta a szemöldökét anya.
Épp a belvárosban voltunk egy kávézóban, a szülinapom után két nappal. Első nap otthon feküdtem, a plafont bámultam és próbáltam kipihenni a hülye estémet, aztán következő nap rávettem magam, hogy muszáj beavatnom anyát, mert nem szeretek nekik hazudni. Egyelőre ott tartottam a sztoriban, hogy van egy helyes srác, aki Zaynék haverja és nála voltam akkor este. Igazából ha egy random pasival lett volna egyéjszakás kalandom is elmondanám anyának, még akkor is, ha tudom hogy ítélkezne felettem miatta, de még mindig úgy vagyok vele, hogy inkább őszinte vagyok.
- Mert nem feltétlen... ajj anya, nem tudom hogy mondjam - sóhajtottam és inkább a teámra pillantottam, ami ott pihent előttem az asztalon. Néha megfordult a fejemben miért járok állandóan kávézóba ha nem kávézok, bár igazából mindenki más körülöttem szereti, így én általában csak sodródok és itt kötök ki. Nekem tök mindegy hol iszom kólát vagy teát, vagy ami épp van.
- Mégis mire kéne most számítsak? - ráncolta a szemöldökét, miközben a szőke hajába túrt. Most elmondjam, hogy egy drogokkal foglalkozik és bunkó néha, ami kicsit piros zászló vagy mondjam, hogy egy tetovált rossz fiú, de néha kedves? Mind a kettő opció igaz.
Kicsit rossz fiús a külseje - mondtam. Hú, micsoda magyarázat.. gratulálok Clarissa.
- Csak annak néz ki vagy az is? - kérdezte már gyanakodva anya, túl sokat kerülgettem a dolgot.
- Az is - válaszoltam őszintén.
- Hmm - bólintott. Nem tudtam pontosan mi lehet a fejében és hogy nála a rossz fiú mit is takar pontosan. - Nézd, felnőtt ember vagy. Azt csinálsz amit akarsz, de legyél észnél és ne vegye el az eszed az, ha egy férfinek jó a beszélőkéje.
- Nem veszi, nem is arról beszélek most, hogy érzéseim vannak felé vagy bármi. Csak jóban vagyunk és egyszerűen el akartam mondani legalább így nagyjából ki ő, hogy ne kelljen a Harry névnél mindig értetlenül néznetek, hiszen még sosem említettem azelőtt - magyaráztam.
Nem azért beszéltem most róla, mert engedélyt kértem. Huszonöt évesen érdekes lenne, viszont ugyan úgy ahogy meséltem róla Serenának vagy Miának, úgy akartam neki is megemlíteni.
- Értem, örülök is - bólintott. - És legalább jóképű ez a rossz fiú? - mosolyodott el.
- Eléggé - nevettem fel. - Mindig a hideg arcát mutatja mindenkinek, de van kedves és mosolygós oldala is. Nem tudok sokat róla, mert nem nagyon szeret megnyílni embereknek.
- Idevalósi? Milyen családból jön?
- Itt nőtt fel azt tudom, Zaynnel gyerekkoruk óta ismerik egymást. A családját még sosem említette. Egyedül lakik itt a belvárosban - mondtam. Így, hogy anya említette el is gondolkodtam, hogy az apa, anya, vagy család szó soha nem hagyta még el a száját, sem pozitív, sem negatív értelemben. Én sokat beszélek neki a családomról is, gyakran szóba jönnek, de az övé soha.
- És akarom tudni miért rossz fiú? Vagy csak a tetoválások miatt? - kérdezett bele anya.
Szavára, elhúztam a szám és elfordítottam a fejem.
- Nem csak amiatt és nem hiszem hogy akarod - ingattam a fejem.
- Hát jó, rád bízom. Bízom benned - mondta.
Valószínűleg látta rajtam, hogy kicsit folyamatosan zárom a témát és nem akart faggatni. Egyszerűen csak sejtem, hogy ha a drog és illegális dolgok szóba jönnének, minden alkalommal mikor Harryvel vagyok stresszelne és aggódna, amit inkább el akarok kerülni és jobb megtartani magamnak. Bár azok alapján amiket mondtam már biztosan sejti, de örültem, hogy nem húzta tovább a témát és egyszerűen lezárta annyival, hogy bízik bennem és tudom mit csinálok. Nem tervezem magam lecsukatni, és Harry tudom, hogy soha nem bántana vagy sodorna direkt bajba, így egyelőre azt éreztem nem lehet baj. Aztán lehet nagy pofára esés lesz a vége a fene nagy barátságomnak Harryvel, de az még a jövő zenéje.
A kávézóból egy tárgyalásra mentem. Igen én, egy tárgyalásra. A szorongás megvolt, nem túl meglepő módon, de izgatott is voltam, hiszen ez a tárgyalás azt mutatta működik a tervem és haladok előre. El akartam kezdeni koktélokat is árulni, főleg tavaszi-nyári időszakban jó lenne néhány menő koktél, amiket főleg lány csapatok kérhetnek majd, a nők jobban szeretik az ilyesmiket, ahogy én is, így gondoltam jó lehet. A tárgyalás így néhány beszállítóval volt, hogy ezekhez a koktélokhoz legyen folyamatos hozzávaló. Sőt, Abby és Robert tanfolyamát is fizettem, hogy részt vegyenek egy képzésen, hogy tényleg tudjanak is ilyesmit gyártani. Szerettem volna folyamatosan bővíteni a helyet, hogy feljebb és feljebb lépjünk még ha csak apró lépésekben is egyelőre.
Egészen jól ment, mindent lefixáltunk, megbeszéltük a szállítást és az árakat, majd végeztünk is. Gyorsabb és könnyebb volt mint gondoltam.
A tárgyalás után még beugrottam a Romba is. Ahogy beléptem a bejáraton meglepetésemre kiszúrtam Aaront a pultnál, épp Abbyvel beszélgetett és már megfordult a fejemben, hogy még gyorsan kitolatok, de inkább nem tettem, hanem egy mosolyt erőltettem az arcomra és a pult felé tartottam.
- Sziasztok - köszöntem. Abby és Robert a pultban foglalatoskodtak, így én már nem akartam még több helyet foglalni és csak oldalt álltam meg. Eredetileg csak az volt a terv, hogy beugrom megnézni minden rendben van-e. Nem terveztem sokáig itt lenni, de már ez volt a harmadik napja, hogy nem voltam bent.
- Szia, azt hittem bent leszel - üdvözölt Aaron és egyből leugrott a bárszékről, hogy egy gyors ölelésbe húzzon. Ezért örülök mikor a pult ott van előttem, semmi felesleges emberi kontakt. Mindig megvéd.
- Nos, itt vagyok - mondtam. Rettentően kínosan éreztem magam, egyszerűen azok után ami véghez ment Aaron és Felix között ezen a ponton már nem akartam tovább húzni és elengedtem volna mind a kettőjüket. Ugyan ezt láttam Feixen is. A nyáron egyszer voltak bent együtt, és láttam rajta, hogy ő is be van sokallva Aarontől akárhányszor engem szóba hozott, hozzám beszélt vagy épp cukkolt minket Felixel a múlt miatt. - De csak beugrottam megnézni minden oké-e - tettem hozzá mikor elengedett és visszaült a bárszékre.
- Jött áru, itt a számla és itt vannak a jelenlétik a hónapra - adta a kezembe Robert a köteg lapot. Én csak bólintottam és a kezembe vettem. - Amúgy minden jó.
- Szuper, holnap jövök - köszöntem el és a hátsó kijáraton, a raktáron keresztül távoztam is. Nem akartam sokáig húzni, Abby tudta is miért jövök el ilyen gyorsan, így magyarázkodnom sem kell majd a jövőben.
Ahogy kiléptem egyből belekapott a hajamba a hűvös szél. Kifejezetten hideg volt, amit én nem bántam, hiszen olyan nagyon szerettem a téli időszakot. Már csak a havazásnak örültem volna még jobban. A kocsim anyósülésére bedobtam a lapot és a táskámat, majd megkerülve a kocsit már épp beszállni készülődtem mikor valaki szólította a nevem.
- Várj, nincs kedved sétálni egyet? - kérdezte Aaron. A nap már lemenőben volt, a kinti lámpák akkortájt kapcsolódtak fel, hiszen tél révén korán sötétedett. Nem tudom mennyire éreztem volna magam komfortosan a sötétben sétálni, na meg Aaronnel.. inkább nem.
- Még dolgom van ma, ne haragudj - válaszoltam.
- Csak egy gyors séta, beszélünk egyet ahogy régen - győzködött.
Ahogy régen, te jó ég mintha házasok lettünk volna régen, pedig mindössze alig néhányszor sétáltunk de ennyi, semmi más múltunk nincs. Szőkés barna, rövid haja most is tökéletesen be volt lőve. Egy kifejezetten szűk farmert viselt, egy piros-fekete bomber kabáttal, ami talán még jól is nézett volna ki, ha egy mérettel nagyobbat vett volna, hogy lazábban álljon. Az arca inkább kisfiús volt mint férfias, ajkai kicsit vékonyak. Biztos vagyok benne van akinek ő a tökéletes a pasi, de én nem az az ember vagyok. A viselkedése, attitűdje az, ami leginkább taszít. Néha amilyen arcát nekem mutatja az minden mézes mázas dolog, csak nem a valóság.
- Inkább kihagyom - tartottam ki a szavam mellett.
Közben a parkolóba épp bekanyarodott Harry a fekete Mercedessel. Magamban próbáltam elnyomni a mosolyt amiért olyan gyors tempóban jött a parkolóban és parkolt le az én kocsim mellé.
- Azt hittem barátok vagyunk - nézett vissza Aaron rám a kocsiról, mire egyből a szemöldökömet ráncoltam és visszakaptam rá a tekintetem én is.
- Mondtam, hogy nem? - ingattam a fejem.
Közben már hevesebben vert a szívem, mert tudtam, hogy Harry pillanatokon belül ki fog szállni és nem akartam semmilyen kínos helyzetet. Aaron túl sok kellemetlen szituációt alakított már ki Felix és köztem, az épp elég volt. Nem nagyon akartam neki több esélyt adni rá.
- Nem, de egyértelműen kerülsz.
- Nézd Aaron, az egész Felix, te, én szituáció nekem elég volt - sóhajtottam fel. - Már akkor, körülbelül másfél évvel ezelőtt mondtam, hogy legyünk csak barátok és sajnálom, de ez még most is így van.
- Felix az oka mi? Ő szart bele és állt kettőnk közé - csattant fel. Isten, gyere le - gondoltam magamban.
- Nem, nem ő. Nem volt te meg én, Aaron! Te álltál én és Felix közé, nem fordítva - ingattam a fejem.
- Ó hát akkor sajnálom, hogy megakadályoztam a kis szerelmeteket - váltott gúnyos hangnemre. Tipikus Aaron. Ezen a ponton legszívesebben már faképnél hagytam volna és leléptem volna. Átzongoráztam már magam egyszer ezen a helyzeten, nem kellett még egyszer. - Vagy bocs, Felixnek úgysem kellettél, akkor lehet mégsem én voltam a hunyó - húzódott gúnyos mosolyra a szája.
Esküszöm kezdett megijeszteni az attitűdje. Ahogy egyik pillanatban előadja a hős szerelmest, majd védekezik és végül támad?! Mintha mindent bevetne, hogy lássa melyik tör meg engem legjobban. Nos, nem mutattam, hogy valószínűleg az utolsó. Egyszerűen Felixel nem zárult le közöttünk semmi, és kicsit ahogy ő is mondta eldobva éreztem magam utána még akkor is, ha ezt nem szívesen vallottam volna be senkinek, mert szégyelltem.
- Kibeszélted magad? Mert akkor mennék - intettem magam mögé a kocsimhoz. Próbáltam felhúzni magam köré egy képletes védő falat, hogy kizárjam és ne adjak neki teret tovább arra, hogy dühíteni tudjon. Okosabb voltam ennél.
Óh ez az igazi éned. A nagyképű kis ribanc, aki élvezte, hogy két barátot egyszerre fűz, miért nem próbálkoztál be az egész csapatnál, lehet jobba..
- Neked nem fáj, mikor ennyi hülyeséget összehordasz és járatod magad? - szólalt meg hirtelen egy mély hang.
Egyből mind a ketten oda kaptuk a tekintetünket. Harry volt az, szájában cigi lógott, miközben tekintete hideg és már már üres volt. Olyan nyugodtan beszélt, mintha azt közölné épp hány óra van. A jelenléte miatt összeszorult a gyomrom, izgatott lettem és egyben örültem is.
- Hozzád ki szólt? - csattant fel Aaron. Mmm, ezt nem mondtam volna - gondoltam magamban megint. Kicsit stresszelni kezdtem, hiszen ismerem Harryt. Tudom, hogy nem szereti ha felidegesítik és még szerencsére nem láttam azt az oldalát, de nem is nagyon akartam s terveztem.
- Hagyd, Aaron már úgyis menni készült - mondtam. Harry tekintete az enyémbe fúródott egy pillanatra, mintha biztos akarna lenni benne, hogy nem bántott meg Aaron és hogy jól vagyok. Jól voltam, sokkal keményebb csaj vagyok annál, hogy egy féltékeny és önbizalomhiányos férfi szavai meghassanak.
- Ő az új áldozat? - mutatott Harryre. - Vigyázz tesó, nehogy beleüljön a legjobb haverod ölébe - vigyorgott Aaron. Kezdett felfordullni a gyomrom attól ahogy rólam beszélt. Ha Harry nem szólal meg valószínűleg én kezdtem volna kiabálni, hogy megvédjem magam.
- Ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz róla én foglak téged valaki ölébe ültetni vagy szimplán kivágatom a nyelved, hülyegyerek - mondta Harry. Hangja megfélemlítő volt már csak azért is, mert halál nyugodtsággal beszélt, miközben lezseren cigizett és mélyen Aaron szemébe nézett, akinek épp lehervadt a szájáról a vigyor mikor megértette Harry szavait. - Ne próbálkozz velem, haver!
- Jójó nyugi - tette fel a két kezét és kissé értetlenül nézegetett én és Harry köztem, de már javában hátrált, hogy elmenjen.
Én nagy levegőt vettem és inkább lehajtottam a fejem. Nem volt ínyemre ez az egész eset, és magamban már azt kívántam bárcsak soha ne is ismertem volna Aaront. Akármennyire is az ő elmondása szerint reménytelenül szeretett, biztos hogy hazugság volt. Ha valakihez érzéseid vannak azt nem akarod csak azért bántani, mert nem akar téged. Az én szememben nem férfi az, aki nem fogadja el a nemet.
Szégyelltem is magam az egész eset miatt és azért, mert Harry látta, ugyanakkor nem tudom meddig kellett volna még hallgatnom Aaront, ha ő nincs itt. Egészen lenyűgöző volt ahogy elijesztette. Aaron tipikusan az a pasi volt, aki idegbetegen nekiugrott olyan embereknek is egy egy szórakozóhelyen, aki épp nekiment véletlenül a vállának. Most viszont elég volt Harrynek pár szó, illetve egy kemény tekintet és egyből hátrált.
A szívemet melengette ezzel egyetemben Harry tette. Megtehette volna, hogy egyszerűen bemegy mikor meglát, de biztos voltam benne, hogy nem véletlenül ült egy ideig a kocsiban. Az is érdekes volt, hogy nem pattant ki egyből. Megvárta, hogy mi történik és valószínűleg akkor szállt csak ki, amikor már nem bírta tovább hallgatni Aaron agymenését.
- Mindig lenyűgöz ez a barom - szólalt meg Harry, miközben újra mélyen beleszívott a cigibe. Én csak némán megingattam a fejem és lehajtottam azt. Hezitáltam, hogy megköszönjem-e hogy beleszólt, vagy inkább ne hozzam fel és hagyjam a témát. - Ugye nem ért hozzád?
- Dehogyis - kaptam hirtelen fel a fejem, hogy a tekintetem találkozzon az övével. - Csak a szája nagy, nem hiszem hogy bármikor is bántana.
- Ha megteszi szimplán addig élt - válaszolta egyszerűen.
Én halványan a szemöldökömet ráncoltam a szavaira és csak figyeltem, hogy eldobja az elszívott szálat majd rátapos. Ahogy újra felnézett még épp távozott a szájából egy kis maradék füst, és kicsit lenyűgözött milyen sármosnak tűnt így. Ahogy magabiztos, megfélemlít mást és tökéletesen néz ki, miközben ezt csinálja. Egy nagyot nyeltem és egyből éreztem, hogy pír kerül az arcomra, hiszen Harry ajkára, amin még mindig a tekintetem pihent, mosoly csúszott.
Lebuktam.
- Hova tartasz épp? - kérdezte a sunyi mosolya közepette.
- Haza. Voltam anyával a városban, aztán egy megbeszélésen, itt pár papírért és most hazamegyek - magyaráztam.
- És mi lenne, ha nem haza mennél? - kérdezte. Szavára egyből felkapott egy hevesebb ritmust a szívem.
- Hát hova?
- Hozzám - rántotta meg a vállát. Az, hogy megint a lakására hív egyértelműen meglepett. Amilyen kínos volt az a múltkori reggel, annyira lett a vége kevésbé kínos és ha most arra gondoltam, hogy ismét ott kell vele lennem kettesben, már nem lett egyből gyomorgörcsöm. - Csak kiteszem ezt a bazinagy dobot a srácoknak, aztán jöhetsz velem. Majd visszahozlak ide a kocsidhoz - tette hozzá, micsoda kiforrt terv.
Én csak határozottan bólintottam. Nem éreztem biztosnak, hogy a legjobb dolog Harryvel időt töltenem, de ugyanakkor amíg távol volt hiányzott a jelenléte és egyszerűen nem tudtam mikor lép le megint. Néha azt érzem ki kell élveznem míg itt van, mert aztán újra eltűnik.
Persze egyértelműen izgatott lettem és kicsit összeszorult a gyomrom arra gondolva mit is fogunk csinálni kettesben már megint a lakásán. Soha nem volt még olyan férfi akinek a házába vagy lakásába járkáltam volna, nyilván ez is oda köthető, hogy nem voltam még kapcsolatban senkivel. Felixel sosem voltunk napközben csak úgy kettesben, középiskolában pedig max sétálgatni jártam, vagy csak beültünk valahova ha randiztam is valakivel. Ez új volt és ezért is volt bennem néha, hogyha nincs is romantikus kapcsolatom Harryvel még mindig nyithatunk egymás felé és tölthetünk egymással időt barátilag. Olyan kíváncsi vagyok ki ő.
- Régóta ismered a bandát? - kérdeztem. Már a kocsija anyósülésén ültem megint, és úton voltunk a belvárosba a lakására. A megszokott kék ledfény megvilágította a csupasz lábam. Egy fehér kötött pulóver volt rajtam, amit a hossza miatt ruhaként viseltem. Azon volt rajtam egy barna gyapjúkabát, egészen a térdemig ért és egy fehér sportcipő pihent a lábamon. Amint már említettem sosem fázok, így télen is a lehető leghidegebben kell csak jobban beöltöznöm, addig pedig szeretem kiélvezni ezt az időszakot. Még melegem is volt a kötött pulóver miatt mostanra.
- Ühüm még kis srácok voltak mikor először találkoztam velük - válaszolta. A bal keze lezseren pihent a kormányon, a másik az ölében, miközben az útra koncentrált. Akár hányszor így oldalról látom, mindig megfigyelem milyen férfias és éles az állcsontja. Közben pedig ezerrel agyaltam. A banda fiatal, diákmunkásokként vannak nálunk, míg Harry az én korom környékén lehet. Körülbelül oda vissza mínusz, de körülbelül tíz évvel lehetnek nálunk fiatalabbak.
- Sokszor miattuk jössz be.
- Segítek nekik kicsit - rántotta meg a vállát. - Tudom, milyen szar némelyikük helyzete. Én is voltam úgy és bárcsak lett volna valaki, aki segít - válaszolta. Valószínűleg ez volt az első bármilyen említést is tett a múltjáról és ezerrel próbáltam is magamban fejtegetni. Biztosan nem túl jó körülményekből jött, bár erre még így konkrétan mindig nem mernék rákérdezni nála.
- Ügyesek és megbízhatóak. Az elején fel voltam készülve hogy lesz egy kis munka mellé járkálás - mosolyodtam el. Fiatalok voltak, 16 - 17 év körüliek, nem lepett volna meg ha néha egy egy nap kimarad. Bár ezzel egyetemben menő lehet ilyen fiatalon a bandádban játszani egy bárban. - És hogy segítesz nekik? - kérdeztem. Most volt először, hogy egy olyan témáról beszélgettünk aminél nem feszült meg Harry egyből ha kérdeztem. Amikor úgy tesz mindig elterelem a témát és nem szeretem húzni, és most ki akartam élvezni, hogy végre nyitottabb valamivel kapcsolatban.
- Én vettem nekik a hangszereket, Zayn szervezte a melót. Most is azért hoztam új dobot, mert az az egy volt nekik egy régi kopott darab és gondoltam megérdemlik - válaszolta. Szóval anyagilag segített. De miért segít egy csapat random tinédzseren anyagilag? Rokona az egyik? Annyira össze voltam zavarodva.
- Ez nagyon kedves tőled - válaszoltam széles mosollyal és el is kaptam a tekintetét, amint épp rám nézett egy pillanatra az útról és szavaimra ő is elmosolyodott. Lehet nem a legtisztább úton szerzi a pénzét, de ha már csak egy kis részét is jó célra adja egyértelműen azt mutatja nekem, hogy nem rossz ember ő.. sőt. Csak rossz úton van.
Közben odaértünk a városba. Ugyanarra a helyre parkolt, ahova eddig minden alkalommal. Itt a belvárosban esélytelen lett volna parkolóhelyet találnom és valószínűleg ez is csak azért van mindig üresen, mert bérli. Még szerencse, hogy ott hagytam az autóm a Romnál.
A liftben nagyot sóhajtottam ahogy becsukódott az ajtó. Mintha csak egy hirtelen emlékkép villámlott volna a fejembe, láttam magam előtt ahogy pár napja a kezét szorongattam miközben a liftben voltunk. Agh, emlékszem alig álltam a lábamon, de arra is emlékszem milyen hevesen vert a szívem amiért ismét kettesben voltunk és amiért a kezem az övé között volt.
Ahogy a lakásába értünk felkapcsolta a lámpát, miközben a kulcsait ugyan úgy a polcra tette, mint legutóbb. Meglepő mennyire emlékeztem mindenre, lehet azért, mert most ismét ugyan ott voltam, eddig nem is nagyon gondolkodtam ilyen részletesen rajta, de most szinte sorra az agyamban voltak az emlékek arról az estéről.
A teret kék fény töltötte be, pontosan ugyanolyan sötétkék mint a kocsijában. Sokkal hangulatosabb volt így a lakása a sötét bútorokkal. A kék fény eltompított mindent, bár az én fehér pulóverem kifejezetten feltűnő lett így. Szinte világítottam, ahogy Harry ingjén a fehér kockák.
A cipőmet Harryhez hasonlóan levettem az előszobában, majd már egészen ismerősként tudtam a nappali irányába menni.
- Rendelünk valamit? Még ma nem ettem rendes kaját - mondta Harry a konyha irányából, és ahogy felé néztem láttam, hogy a hűtőt csukta vissza épp. Gondolom üres volt, nem is tűnt annak a vásárolgatós pasinak.
- Rendelhetünk - bólintottam. - Rád bízom mit - tettem hozzá egyből, így megkíméltem magunkat egy kis értetlenkedéstől, amit például mi a családommal véghez viszünk akárhányszor rendelünk valamit. Mindenki mást akar, aztán a végén már mindenkinek mindegy és csak döntésképtelenül nézünk a telefonra.
- Elég ha egy óriás pizzát rendelek, vagy legyen kettő? - kérdezte, miközben a telefonjába volt mélyedve és a konyha pultján könyökölt, míg én leültem a nappaliba a kanapéra. Amerikai konyhás volt a lakása, így a konyha és a nappali egyben volt, és kifejezetten jól nézett ki ahogy a házban mindenhol kék fény uralkodott a konyhát is beleértve.
- Elég egy - kuncogtam.
Miközben ő rendelt és ismét némán nézelődtem a szobában, de nem túl feltűnően, csak a kanapén ülve. Semmi nem változott mióta itt voltam és ami leginkább meglepett az a rend volt. Ha tippelnem kellett volna azt mondtam volna, hogy valószínűleg van egy takarítónője, de ő maga sem tűnt túl szétszórtnak. Agh, jó neki. Én szörnyű vagyok takarításban és rendtartásban.
- Nálad teljesen oké mindig ilyesmiknek heverni szanaszét? - nyúltam a kávézóasztalon pihenő füves cigi felé. Múltkor a konyhapulton volt egy, most itt. Közben ő is odajött a nappaliba és elvigyorodott mikor meglátta mit fogok, miközben leült mellém a kanapéra.
- Nincsenek vendégeim soha - rántotta meg a vállát egyszerűen. Nos, innentől én is reménykedek, hogy soha nem fog bajba kerülni és soha nem fog valaki házkutatást csinálni itt, mert ha ilyen könnyelmű ezekkel, biztosan nem lenne nehéz erősebb szereket találni sem valahol.
- Milyen érzés? Mármint beállva lenni - kérdeztem. Hajtott a kíváncsiság és ki mástól kérdeztem volna meg, ha nem tőle. Közben ott szorongattam a kezemben a betekert cigit, ami jóval vastagabb és kicsit hosszabb is volt mint egy normális cigaretta.
- Euforikus, de enyhébben mintha más drog lenne. A szívverésed felviszi, de egyben nyugodtnak érzed magad, mintha kiszívnák a negatív gondolatokat az agyadból. Felfokozódnak az illatok, ízek, hangok, érintések... érzékenyebb leszel rájuk. Körülbelül húsz perc után van a teteje, aztán pár óra alatt elmúlik - vázolta.
Annyit tudtam, hogy marihuána van valószínűleg benne és hogy vannak olyan országok, ahol ez nem is illegális. Azt sem tudom itt az-e vagy sem. Egyértelműen összeugrott a gyomrom a gondolataim miatt. Hirtelenjében olyan izgatott és kíváncsi lettem. Ott volt a ujjaim között és játszottam vele, miközben a tekintetem rajta volt és a gondolataimba voltam temetkezve. A neon kék lámpa fénye egészen eltompította a látásomat, de már hozzászokott a szemem.
- Mi az? Ki akarod próbálni? - kérdezte.
Rápillantva láttam, ahogy egy halvány mosollyal figyel miközben hátra van dőlve mellettem a kanapén. A karja két oldalt a háttámlán pihent, és a lábai is kisebb terpeszben voltak. Egészen nagy helyet elfoglalt, bár a kanapéja óriási volt és még legalább két ember elfért volna közöttünk.
Egy nagyot nyeltem mielőtt válaszoltam volna. Magamban rávágtam hogy igen, de ezzel egyetemben ott volt bennem kicsit a félsz, hogy ez nem feltétlen a legbölcsebb gondolat amit valaha hoztam.
- Kipróbálhatom?
Aprót sóhajtott és elkapta rólam a tekintetét, mintha hirtelen ő sem lenne biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
- Felőlem - rántotta meg a vállát és elhúzódott a háttámlától közelebb csúszva hozzám. - Cigiztél már valaha? - vette ki a kezemből és az asztalról felvett egy öngyújtót.
- Nem - ingattam a fejem.
- Füves cigivel akarsz indítani mikor még rendesen sem próbáltál? - nevetett fel és kissé hitetlenkedve nézett a szemembe.
- Minek próbálnám azt, ha nincs értelme? Ez legalább csinál is valamit.
- Végülis - bólintott.
A cigit a szájához emelte, kíváncsian figyeltem ahogy meggyújtja, izzani kezdett, majd füstölt és a szájából távozott a kicsit szúrós füst.
- De várj, ígérd meg, hogy te nem állsz most be.
- Mi? Nekem egy fél meg sem kottyan - nevetett.
- Akkor is, azt akarom, hogy te józan maradj - erősködtem. Jobban biztosnágban éreztem úgy magam ha tudtam, hogy kettőnk közül csak én leszek kicsit kótyagos.
Egy ideig némán nézett a szemembe, valószínű hogy lássa tényleg komolyan gondolom-e, de aztán egyértelműen bólintott és felemelte az ujjai között a cigit a számhoz. Mélyen a szemébe néztem még mindig és láttam, ahogy tekintete az ajkaimra esik amikor szétnyitom őket, hogy a cigit bele tudja tenni a számba. Óvatosan mozgott és nagyon figyelt minden tettére, míg bennem túltengett az adrenalin és kifejezetten izgatottan vártam mi fog velem történni.
- Csak kicsit szívj először - motyogta halkan és vissza felnézett a szemembe.
Ahogy mondta csak kicsit szívtam, de egyből éreztem, hogy a füst lemegy a torkomra és köhögni kezdtem. Az egész számban fura íz volt tőle és össze vissza füstöt köhögtem.
- Nem mondtam, hogy tüdőzd le egyből - nevetett halkan. - Miután szívod, csak tartsd először fent, ne engedd le a torkodra, fújd ki rögtön. Miután hozzászoksz kicsit mélyebben is bent tarthatod majd - magyarázta, így újra közelebb hajoltam és hagytam, hogy visszategye a számba és újabbat szívtam.
Most is láttam, hogy erősen szuggerálja ahogy az ajkam a papír köré fűzöm miközben szívok, majd felnéz a szemembe. A tekintete csillogott, a kék fényben még összetettebbek és intimebbnek tűnt ez az egész. Közel volt hozzám és zavarba ejtett, hogy ennyire szuggerálja minden porcikám az arcomon, miközben én arra koncentrálok, hogy jól csináljam.
- Ügyes - mosolyodott el a szemembe nézve, hiszen sikeresen nem kezdtem el köhögni, hanem miután beszívtam ki is fújtam a számon.
Hamar belejöttem, egyre többet szívva lett egyre könnyebb a dolog és úgy értettem meg egyre inkább a folyamatot. Éreztem hol a határ, hogy mennyire tarthatom bent a füstöt csak addig, hogy kicsit égessen belülről, de még ne kezdjek el tőle köhögni. Közben pedig Harry végig figyelt, ugyan olyan komolysággal és csillogással a szemében mint az elején és én titkon élveztem, hogy még csak a cigit sem kellett fognom, mert az ő ujjai között volt és ő tartotta nekem folyamatosan.
Ahogy a cigi egyre kisebb lett úgy ért hozzá az ajkam folyamatosan az ujjához, akár hányszor a számhoz emelte. Minden szívásnál a szemébe néztem és rendszerint láttam, ahogy a számat figyeli, majd újra a szemembe néz.
Nem bődületes tempóban szívtam el szerencsére. Közben Harry bekapcsolta a tévét és zenét indított rajta és minden szívás között beszélgettünk leginkább a zenei ízléséről. Hasonlókat szeretett mint én, leginkább alternatív rockot, popot hallgatok de neki is volt például egy nosztalgikus listája régebbi zenékkel.
Már miközben egyre lejjebb haladtam a cigi is éreztem, hogy egyre ködösebb az agyam. A mozdulataim egyre lassabbak lettek és egyre inkább az ereimben éreztem a zenét, ami eddig úgy tűnt, hogy csak a hattérben szólt. Egyelőre más nem jelentkezett bennem.
Kicsit megriadtam, mikor a csengő hangja megszólalt és kizökkentett az eddigi hangulatból. Az egész szobában füst volt a kék fény mellett, miközben a hangszóróból a The Weeknd the hills száma szólt épp.
- Átveszem a kaját, maradj csak - tette egy pillanatra a combomra a tenyerét Harry, ami egyből villámcsapást küldött végig a testemben. Eddig is ilyen érzékeny voltam az érintésére? Én csak halványat bólintottam és figyeltem, ahogy az ajtóhoz megy és átveszi a pizzát majd vissza is zárja az ajtót.
Istenemre esküszöm, hogy Harry ezerszer vonzóbbnak tűnt mint eddig. Izgatott lettem hirtelen ha arra gondoltam, hogy még mindig itt vagyok vele kettesben, sokkal izgatottabb, mint mikor érkeztünk.
A pizzát egyszerűen a kávézó asztalra tette, majd vissza ült mellém és felém fordult az alakjával. A szemembe nézve elmosolyodott, kicsit csípett nyitva tartani a szemem és könnyezett is és feltűnt, hogy amikor megmozdultam olyan volt mintha csak lassított felvételben mozogtak volna a végtagjaim. Mintha a lelkem mozgatta volna őket először, majd csak utána hallgatott rá a testem is.
- Jól vagy? - kérdezte. A hangja mély volt és halkan csengett és ahogy mellettem ült az illata is sokkal intenzívebbek és erősebbnek tűnt. Bele is szívtam mélyebben a levegőbe, hogy jobban érezhessem de bólintottam és halványan elmosolyodtam. - Nem akarsz enni? Nem akarom, hogy nagyon beüssön.
- Majd később - válaszoltam.
Kicsit összemosódtak a szavaim, amin halkan kuncogni kezdtem. Annyira furcsa volt, mintha kívül lebegtem volna a testemen és minden amit irányítani próbáltam magamban csak fáziskéséssel sikerült. Azt mondta kell legalább húsz perc, bár nyílván az én testemre előbb volt
nagy hatással az egész, mint az övére máskor. A szívem egyre hevesebben zakatolt közben a mellkasomban. Mintha lefutottam volna egy maratont, de nem lihegtem és nem voltam fáradt. Csak a szívem vert hevesen.
Harry ismét hátradőlt mellettem a kanapén. A lábai egy nagyobb terpeszben voltak és a kezeit felemelte, miközben nyújtózkodott egyet. Tette miatt felcsúszott a pólója anyaga és kilátszott így a boxere gumis része, illetve a bőre. Össze kellett szorítani a kezeimet a testem mellett, hogy visszafogjam magam és ne érintsem meg. Egyből eszembe jutott a combomon az ő érintése mikor felállt, annyira puha volt és meleg.
- Mit érzel? - szólalt meg ismét Harry.
Mielőtt válaszoltam volna feljebb tornáztam magam a kanapén. A lábaimat felhúztam és teljesen felé fordultam, így az oldalam dőlt a háttámlának, míg a bal kezem a tetején pihent ahogy rá figyeltem. Minden mozdulatom lassított felvételnek tűnt, pedig szerintem normális tempóban mozogtam.
- Mintha lebegnék a testemen kívül. Minden amit csinálok vagy mondok egy picit később történik mint akarom - válaszoltam. Szavaimra elvigyorodott. Amiért felhúztam a lábam, a térdem és a combom alsó része hozzáért a testéhez. A bőrömnél éreztem a farmere kicsit durva anyagát, de éreztem a teste melegét is, ami áradt belőle. - Ahogy előbb megfogtad a combom furcsa volt - tettem hozzá. Ha most tiszta lenne az agyam ezt tuti nem mondtam volna, már csak azért sem, mert egyből felém fordult és mélyen a szemembe nézett amint felfogta amit mondok.
- Furcsa? - mosolyodott el. Én csak bólintottam. - Hogy értve furcsa?
- Már nem emlékszem - ingattam a fejem és a számra mosoly húzódott.
Titkon azért csináltam ezt, mert azt akartam, hogy ismét hozzám érjen valahol, hogy megint érezzem azt a tűzijátékszerű érzést, ami végig áramlott előbb a hasamban. Ő is elmosolyodott, de közben megingatta a fejét és elpillantott rólam, mintha hezitálna. Én közben a fejemet oldalra döntöttem a háttámlára, mert olyan volt, mintha folyamatosan előre hátra dőlne. Esküszöm nem bírtam el a saját fejem súlyát.
- Oké, hogy te be vagy állva, de engem kínzol vele - motyogta.
- Mivel? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem akarok hozzád nyúlni vagy rád mászni így, nem vagyok egy barom - válaszolta és ismét felnézett a szemembe.
Még így, hogy nem voltam magamnál és még így, hogy a szívem már amúgy is hevesen vert, még hevesebb lett. Azt éreztem lassan szívinfarktust kapok. Inkább lesütöttem a szemem, hiszen hirtelenjében nem tudtam mit tegyek. Bár hiába akartam gondolkodni semmi épkézláb dolog, ami máskor eszembe jutna, most nem jutott.
- Nem azt mondtam, hogy feküdj le velem - forgattam meg a szemem. Kezdett bennem túltengeni, hogy ennyire vágyakozik és bizsereg a testem, de nem kap semmit cserébe.
Harry hirtelen mozdult hozzám közelebb és mire feleszméltem a hatalmas tenyere már a combomon volt az oldalsó részén, és ugyanaz a meleg érzés futott végig tőle a hasamban, ami előbb. Már épp megszólaltam volna, de a lábamat elkezdte húzni magával miközben ő visszahátrált, így ettől a tettétől egyszerűen az ölébe kerültem. Egyből felrémlett az, amikor a kocsijában voltam ilyen pozícióban vele, bár most másabb volt. Ahol a két keze a combomon pihent, ott folyamatosan olyan volt, mintha égetne az érintése, arról nem is beszélve milyen érzést keltett bennem ahogy lenéztem rá és csak előttem volt a kép ahogy lezseren a kanapé háttámlájának dől és felnéz rám. A kék fény intenzíven játszott rajta, s a szemei megszokott csillogása is jelen volt amint rám figyelt.
A kezeim egyszerűen a hasán pihentek, hiszen valahogy oda landoltak, mikor idekerültem. A fejem még mindig össze vissza forgott, mert megint nem tudtam letámasztani, és minden mozdulatom még mindig lassú volt, legalábbis nekem.
Velem ellentétben Harry szupergyorsnak tűnt, már már vámpír szinten volt hozzám képest. Fel sem tűnt mikor emelte el a kezét a combomról, de valamikor biztosan, hiszen hirtelen az arcomra tette a jobb tenyerét. A tenyere meleg volt és jól esett, ahogy fel le simított a hüvelykujjával az arcomon, miközben mélyen a szemembe nézett és a tettét is figyelte rendszerint.
Aztán éreztem, hogy a keze lefelé kezd csúszni. A kezeimmel összeszorítottam a pólója anyagát a hasánál amint megérintette a nyakam bőrét szépen learaszolva, magával tűrve a kötött felsőm magas nyakának anyagát, hogy odaférjen alá a keze. Amúgy is érzékeny a nyakam, ezt már ő is tudta. Most viszont az a melegség amikor ilyenkor egyszerűen végigjár a hasamban, most délebbre irányítódott és bizsergést hagyott maga után. Nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejem és sóhajtottam egyet, ami úgy tűnt visszhangzott a szobában. Harry felemelkedett, felsőteste neki nyomódott az enyémnek és mielőtt még lehajtottam volna a fejem nem is volt rá lehetőségem, hiszen odafúrta az övét és míg egyik oldalon a keze pihent a nyakamon, így a másikon a szája ért hozzám. A garbóm miatt nem volt annyi helye, mint amennyi alapjáraton lett volna, az állcsontom alatt csókolt egy apró sávban ahol hozzám fért. Én pedig csak csukott szemmel és elnyitott ajkakkal próbáltam nem felnyögni, pedig a testem minden pocikájában tűz égett.
Az a nyögés, amit én visszafogtam Harry ajkából szakadt végül ki.
A testem önálló életet élve csúszott előrébb az ölében, ezzel pontosan középre ültem rajta. A bal keze szorosan a derekam köré volt tekerve, hogy közel tartson magához és azt éreztem ha nem mozdítok egyet előre hátra a csípőmön, hogy könnyítsek kicsit magamon, megbolondulok. Ahogy a súrlódás megtörtént közöttünk Harry felnyögött, a testem bizsergett és csak nagyokat sóhajtoztam miközben kezem a hajába csúszott, hogy ott tartsam a puha fürtjei között, ami most szinte selyemnek tűnt és még puhábbnak mint valaha. Engem csak a bugyim vékony anyaga választott el tőle, rajta viszont ott volt a farmere és a boxere is. Nem volt fer, hogy én voltam beállva, ráadásul rám is volt nagyobb hatással az egész, mert engem kevesebb ruha is takart.
A fellegekben éreztem magam.
Harry minden tette csak feljebb és feljebb repített, de még mindig nem volt vége. Ajka lassan szakadt el a nyakamtól és araszolt az arcom felé. Én visszahajtottam a fejem és kinyitottam a szemem, az ajka ott lebegett az enyém előtt ahogy belenézett a szemembe. Én csak homályosan láttam, sokkal intenzívebb volt most őt érezni mint látni. Máskor ha a szemembe néz hatással van rám, most viszont az érintései voltak csak megsokszorozódva.
Amint megcsókolt hevesen viszonoztam azt. Keze erősebben tekerődött a derekam köré, hogy közel tartson miközben a másik a nyakamat simogatta lágyan folyamatos eufórikus hatást fokozva bennem. Ajka olyan puha volt, mintha lágy tollakkal cirógatná valaki az enyémet. Nyelvünk hamar szenvedélyesen játszott egymással, a mellkasom folyamatosan jobban majd kevésbé feszült az övének amiért hevesen emelkedett fel le a még mindig heves szívverésem miatt. Egy újabbat mozgattam a csípőmön, megint okozva magamnak egy kellemes hullámnyi érzést és Harryn is éreztem, hogy keményebben vette a levegőt.
- Légyszi ne - suttogta az ajkaimba. Biztos voltam benne, hogy ő folyamatosan harcot vív magával és én esküszöm nem akartam feszíteni a húrt, de olyan volt, mintha nem én, illetve az agyam irányította volna a testem, hanem a saját maga vágya után akart menni. Nem segített az sem, hogy éreztem magam ellen, hogy rá is hatással van mindez alattam, ami csak könnyített azon, hogy nekem is még jobb legyen minden mozdulatom.
- De olyan jó érzés - motyogtam. Amikor becsuktam a szemem és a kék fény eltűnt minden más szín volt előttem. Piros, sárga, zöld színek játszottak össze-vissza, aztán mikor kinyitottam ismét csak a ködös kék volt az elhomályosult látásom előtt.
- Tudom, bébi - válaszolta, de közben a keze eltűnt az arcomról. Mind a kettőt a derekamra tette és hirtelen elemelkedtem egy pillanatra, de csak addig, míg le nem landoltam ismét feljebb az ölében, inkább térde környékén, míg ő ismét hátradőlt a kanapén. Nagyot sóhajtottam így, hogy ismét messzebb voltam tőle. Kezem ismét a hasán pihent és ahogy belenéztem a szemébe láttam rajta, hogy valószínűleg nagyon nehezére esett ezt megcsinálni és eltolni magától.
- Most már ehetünk - mondtam egy halvány mosollyal.
Még így, hogy be voltam állva is volt annyi eszem, hogy nem akartam sem őt, sem magamat rossz vagy kellemetlen helyzetbe sodorni. Szavaimra elmosolyodott és bólintott egyet, így én gyorsan lemásztam az öléből és ismét törökülésben mellette ültem miközben ő a pizzáért nyúlt a kávézóasztalon.
Egy óriás pizzát rendeltünk és amint kinyitotta Harry a dobozt az ölében, rögtön összefutott a nyál a számban. Túlságosan is rajongtam az olasz ételekért. Ő egyből elvett egy szeletet, viszont én egyszerűen elkezdtem pakolgatni rajta a dolgokat.
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül nézve rám.
- Leszedem a paprikát - válaszoltam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ő csak halványan mosolygott és tovább figyelte, ahogy gondosan lepakolom az összeset a szeletről mielőtt a számhoz emeltem volna.
Ha már eddig arról volt szó, hogy minden mennyire felfokozódott, akkor egyértelműen az ízlelésem is oda sorolnám. A pizzának olyan íze volt, amilyet még soha nem ettem előtte. Vagy nagyon jó az az étterem amit Harry választott, vagy ez is a cigi miatt volt. Valószínűleg inkább az utóbbi.
- Szerintem soha életemben nem esett még ilyen jól étel - mondtam. Harry halkan felnevetett.
Így hát mivel ennyire élveztem utána percekig csak némán ettem és egyszerűen élveztem az ízorgiát a számban, miközben a háttérben még mindig kellemes hangerőn szólt a zene.
Tényleg nem volt semmi negatív az agyamban, csak arra koncentráltam ami abban a pillanatban körülöttem volt és azokat fokozta fel az agyam még intenzívebbre.
A pizzánk nagyobbik részét Harry ette, de azért én is besegítettem, így hamar elfogyasztottuk azt. Egy nagy sóhajjal dőltem hátra miközben a hasamat fogtam, hiszen tele voltam és azt éreztem kidurranok, míg Harry a dobozt a konyhába vitte, majd két pohár vízzel tért csak vissza, amit lerakott a kávézóasztalra mielőtt visszaült volna mellém. Olyan közel huppant le, hogy a kemény teste egyből érintkezett az enyémmel. A jobb kezét, ami eddig közöttünk volt kitette a háttámlára mögém, míg én a kanapéra felhúzott lábaim inkább felé döntöttem, így félig a combján pihentek. Hirtelenjében olyan közel voltunk ismét egymáshoz, megint áradt a testéből a meleg és fel is kellett tűrnöm a pulóverem ujjait, mert már nagyon melegem volt.
- Jól vagy? - kérdezte ma már sokadjára.
- Ühüm, ugyanúgy - válaszoltam. Még mindig nem ment el a hatás. Ugyanaz a furcsa késleltetés megvolt a testemben. - Kimegyek a mosdóba - pattantam fel hirtelen.
Harry csak halványan mosolyogva bólintott, ő úgy tűnt kifejezetten jól szórakozott rajtam. Mondjuk én is jól szórakoztam, egy szavam sem lehet.
A hálószobáján átvonulva érkeztem meg a fürdőszobába. Ahogy feloltottam a lámpát, egyből kicsit nyöszörögve behunytam a szemem egy pillanatra. Olyan volt mintha valaki két éles tűt nyomott volna bele, egyből égni kezdett a fény miatt és kellett egy kis idő mire hozzászoktam.
Mennyivel kellemesebb a benti kék fény.
Bulikban is mindig az a furcsa érzet van, hogy akkor jössz rá igazán mennyire részeg vagy mikor leülsz a mosdóban pisilni. Nos, ez most is úgy nézett ki, vagyis hasonlóan. A fejem körbe-körbe pörgött olyan érzetem volt, és ahogy a kezem megemeltem is még mindig olyan volt, mintha lassított felvételben mozgattam volna magam előtt az ujjaimat.
A tükörbe nézve meglepetés fogadott, miután odaléptem a mosdó elé, hogy megmossam a kezem. A szemeim össze voltak kicsit húzódva, mintha hunyorítanék és pirosak is voltak. Ha most nálam lett volna a telefonom csináltam volna egy képet magamról, mert még sosem láttam így magam, de bent volt a nappaliban.
A hajamat, ami néhol kicsit össze volt túródva megigazítottam, majd ismét visszafelé indultam.
A szememnek kifejezetten jól esett ahogy visszafelé tartottam a hálóba a jóval sötétebb fény irányába. Ahogy közelebb értem feltűnt, hogy kicsit még mindig füst van és a szaga is megcsapott. Harryt nem tűnt úgy hogy zavarta, mert még mindig ugyan ott ült, épp a telefonját nyomkodta.
Ahogy a kanapé elé léptem felnézett rám, míg én visszaültem ugyanoda szorosan mellé. Fészkelődött is egy kicsit, de nem húzódott távolabb, hanem a kezét egyszerűen leejtette a vállamra a háttámláról, így a tenyere a mellkasomon pihent és kicsit közelebb is húzott még jobban magához, amit hagytam és még közelebb csúsztam. A keze kifejezetten nehéz volt a vállamon, de jól esett ahogy magához húzott vele. A lábaimat ismét felhúztam és megint rádöntöttem őket az övére.
Nem vagyok az az ölelkezős típus, és Harry sem tűnt annak. Az én tetteimet azzal magyaráznám, hogy ahogy minden bennem, úgy a Harry iránti vonzalmam is fel van fokozódva és érzem, ahogy egy kis plusz adrenalint kap a testem akár hányszor érintkezik a Harryével.
És leginkább ezért tettem, mert élveztem azt az érzést.
- Ezt idd meg - dőlt előre, ezzel megtörve a csendet és a nagy pohár hideg vizet a kezembe adta.
Én nagy kortyokkal tüntettem el a folyadékot és feltűnt, hogy milyen jól esett, hiszen kezdett kiszáradni a szám. Közben már a hatás is kevésbé volt erős, de még mindig jelen volt. Már nem forgott velem annyira a világ, de még mindig lassúnak és kótyagosnak éreztem magam kissé. Valamivel tisztábban is gondolkodtam és fel is tűnt, hogy jobban elgondolkodtam azon mit is csinálok épp. Kicsit meg is rémisztett mennyire nem voltam magamnál, mikor nem rég Harry ölében ültem. Mintha nem is én lettem volna.
- Meddig leszek még így? - kérdeztem, miután visszatettem a poharat az asztalra és vissza dőltem. Harry karja ismét a mellkasomon pihent, és a testünk is közel volt, de nem tűnt úgy hogy bármelyiken is el akarnánk húzódni. Ugyanakkor olyan furcsa és idegen dolog volt ez megint. Alapvetően is, mert nem nagyon üldögéltem még így kettesben egy férfi nappalijában sem egy random este, és azért is, mert Harryvel voltam.
- Hát, attól függ. Hamarabb beütött neked, mint nekem szokott, valószínűleg tovább is fog tartani. Ha nem lettél volna olyan makacs elfelezhetted volna velem.
- Majd legközelebb - válaszoltam.
- Miért? Lesz legközelebb? - kérdezte és nem kellett ránéznem ahhoz, hogy tudjam hogy sunyi mosoly pihen a száján. Csak azért próbálnám ki ezt még egyszer, hogy megnézzem ő hogy viselkedik, illetve hogy hogyan viselkednénk együtt akkor, mikor nincs rajtunk egy burok. Biztos izgalmas lenne.
- Majd kiderül - rántottam meg a vállam egy halvány mosollyal.