"Lehetséges egyszerre igent
és nemet mondani valamire?
Úgy vágyni valamire,
hogy közben rettegek tőle?"
S. J. Watson
- Szállj be!
- Minek? - ráncoltam a szemöldököm ismét. Ha Harry tovább lesz az életemben el kell gondolkodnom, hogy botoxoltassak a homlokomba, olyan gyakran csinálom ezt.
- Parancs volt, nem kérés - válaszolta hidegen.
Mondatára drámaian megforgattam a szemem, csak mert tudtam, hogy utálja. Én is utálom ha ő parancsol, így legalább egálban voltunk, de megtettem amit őfelsége óhajtott és lehuppantam mellé a kocsiba.
Egyből megcsapott a kellemes férfi parfüm illat és csak úgy ittam ismét a látványt magamba ahogy a kocsi belső led fényei megvilágították a lábam és a testem. Harryre pillantva az ő arcán is a kék különböző árnyalai játszottak, amik rávetültek a ledről. Ez a kocsi még mindig egy álom.
Egy egyértelmű csend telepedett ránk, ami kifejezetten összezavart, hiszen ő hívott ide. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, így csak csendben nézelődtem az autóban. Próbáltam nem különösebb figyelmet fordítani a fekete táskának, amit láttam egy pillanatra a hátsó ülésen pihenni és annak sem, hogy Harry vonásai mennyire kemények voltak. Kifejezetten dühösnek tűnt.
- Minden oké? - kérdeztem.
Wow, ennyi volt a szerepem. Ennyi volt a nem leszek vele kedves és levegőnek nézem elméletem. Egyszerűen nem akartam vele bunkó lenni, mert az van bennem, hogy amúgy is annyira nehéz rajta átlátni, hogy ha azt a pár téglát is visszaépíti amit eddig levettem a képzeletbeli falról közöttünk, akkor nem volt értelme semminek. Ugyanakkor azt még mindig próbáltam tartani, hogy nem szabad neki mutatnom, hogy vonzódom hozzá, barátilag is lehetek vele kedves.
Szavaimra halványan, de megingatta a fejét, ami úgy tűnt nem a kérdésemre adott választ, hanem még jobban idegesítettem vele.
- Ha ma nem te idegesítettél volna fel először, akkor valószínűleg épp összeverém azt az idiótát, aki elhitte, hogy engem le tud húzni, de mivel te voltál az első, vele később foglalkozom csak - válaszolta túlságosan is érzelemmentesen ahhoz, hogy ne ijesszen meg kicsit vele. Próbáltam nem elképzelni ahogy Harry épp egy üres sikátorban ver valakit eszméletlenre pontosan azután, hogy most itt van velem.
- Mivel idegesítettelek fel? Csak dolgoztam - rántottam meg a vállam. Egyből felém fordult és a hideg tekintete találkozott az enyémmel. Hallani akartam a szájából, hogy Felix zavarta és hogy féltékeny volt rá.
- Ne játszd a hülyét, pontosan tudom mit csináltál ma. Nem szeretem ha szórakoznak velem - válaszolta.
Már megint az a szörnyű ember ismerete, nekem is vennem kéne néhány pszichológia könyvet, majd kölcsön kérek húgomtól.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hiszen nem értettem ha olyan nagyon dühös volt rám minek hívott egyáltalán ide.
- Semmit nem csináltam - ingattam a fejem, viszont nem bírtam visszafogni még az ajkamba harapva sem azt a halvány mosolyt, ami szétterülni készült a számon. A kemény tekintete ismét rám szegeződött és egyszerűen nem bírtam tovább és halkan kuncogni kezdtem. Mindössze túl nevetéges volt ez az este, és most Harry hú de nagy dühe csak rátett egy lapáttal. Ami meglepő volt, hogy láttam Harryn ahogy a kifejezetten erős és hideg tekintete ellágyul mikor a nevetésem látja és inkább értetlenül néz rám, mint dühösen. - Sajnálom, hogy a csávó átverni próbált - szólaltam meg újra. Kicsit furcsa volt még mindig ilyen témákról beszélgetnem, de az adrenalin szétterül bennem akár hányszor Harry a közelemben van, mert minden alkalommal olyan, mintha a tűzzel játszanék.
- Nem lényeges, majd elintézem - sóhajtott.
Gondoltam ha már úgyis oldottam valamelyest a hangulatát nem fog egyből a kezemre csapni ha a középen lévő nagy, érintőképernyős kijelzőhöz nyúlok. Vitt a kíváncsiság, így egyszerűen a led fény ikonra kattintottam és egyből elém tárult egy csomó opció. Eddig csak kéken láttam a kocsiát, így most a rózsaszín ikonra nyomtam és egyből minden körülöttünk átváltozott rószaszínné. Rásandítva láttam, ahogy engem figyel és egy halvány mosollyal megingatja a fejét.
- Mindig dühös vagy rám - motyogtam, hiszen közben eszembe jutott, hogy pontosan a raktárban is erről beszélgettünk, mielőtt megcsókolt.
- Csak ha okot adsz rá - válaszolta közömbösen és közben a tekintete a telefonján volt, majd újra rám pillantott és az ölébe ejtette azt. - Jól érezted magad legalább?
- Dolgoztam, semmi extra nem volt - ismételtem magam mostanra kicsit hangosabban, s a kezem is a mellkasomra tettem, hogy még hatásosabb legyen, de már megint egy kicsi mosoly díszelgett a számon. Agh, de rosszul csinálom.
- Mosolyogsz, le is lövöd amit mondasz - horkant fel és egy pillanatra hátrahajtotta a fejét és az autó teteje irányába nézett, de még így is láttam, hogy próbálja elnyomni a mosolyt ami az arcára csúszott.
Már kezdett kicsit nevetséges lenni ahogy mind a ketten kerülgetjük, de Felix neve ott lógott a levegőben. Én nem akartam rávezetni, de amint kimondta volna egyből egyértelmű lenne, hogy igenis féltékeny. Viszont ahelyett, hogy megkaptam volna a választ csak értetlenül figyeltem ahogy Harry kicsit előre hajol és az ülése még hátrébb tolódik, mint ahol eddig volt.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Neked helyet - válaszolta közömbösen.
Szinte egyből végigjárt bennem egy szikra és egyben pánik is. Izgatott lettem amiért ilyeneken járt az esze, felpezsdítette a bensőm, hiszen ezzel az én gondolataim is olyan vizekre eveztek ahol ott ülök az ölében. Ugyanakkor már megint ugyanott tartunk. Ha kimutatom milyen hatással van rám és beadom a derekam megint kitárulkoznak a kártyáim felé és ezen agyalok már két napja, hogy hogyan akadályozzam ezt meg. Az ördög és az angyal ott csücsült a két vállamon és sorra veszekedtek, még nem voltam biztos benne melyikőjük nyer.
- Nekem jó itt - válaszoltam angyalian, hiszen abban a pillanatban épp az az oldalam volt hangosabb. Az ülés kétségtelenül olyan volt egyébként mint egy nagy masszázsfotel, kicsit el is vesztem benne.
Nagyon erősen el kellett magamban nyomnom a vonzalmat. A rózsaszín led fény egyértelműen még erősebbé tette a csábító hangulatot körülöttünk, a parfümjének illata hívogatott és szinte azt éreztem sóvárog a testem azért, hogy Harry erős kezei úgy megérinsték ahogy a raktárban pár napja. Ezeket tuti az ördög oldal gondoltatta velem.
Az a ribanc.
Annyi merszem volt mindössze több, hogy a szemébe nézzek. Kifejezetten aranyos volt, ahogy hátradőlt az ülésében, a fejét a háttámlán pihentette és kicsit ledöntötte. Lábai enyhe terpeszben voltak, a gyűrűkkel díszített kezei az ölében pihentek. Most nem volt rajta kockás ing, csak egy fehér póló, de így is kifejezetten gyönyörű volt, csak úgy falta a látványt a tekintetem. Mély óhajok hagyták el a testem miközben percekig némán egymás szemébe néztünk. Kicsit kínzásnak tűnt, hiszen olyan közel volt hozzám, mindössze a konzol választott el minket, de képletesen mégis olyan távol volt. Egy komplett idegen.
- Miért? Félsz tőlem? - utalt vissza a korábbi kérdésre. Úgy elvette az eszem, hogy azon is gondolkodnom kellett mit is mondtam előbb. Mostanra a hangszíne is megváltozott, sokkal mélyebben hangzott és az arca is játékosabb volt.
- Ha félnék nem ülnék itt az éjszaka közepén.
- Akkor? Gyere ide, bébi - intett a fejével és a két kezét az ölében megmozgatta.
A lábaimat jobban össze kellett zárnom a szavaira hiszen egyenes szikrákat küldött a testemben a hasam irányába és délre is. Nem tudom mit csinált velem, de azt nagyon jól csinálta. A levegőben szikrák pattogtak és hirtelen melegem is volt. Ha nem mentem ki magam ebből a sziutációból nem fogom sokáig bírni.
Csak gondolj bele hány csajjal csinálta már ugyan ezt, nem te vagy az első.
De olyan jól csókol és ez a kocsi arra lett kitalálva.
Azt sem tudod ki ő csak a tested kell neki.
És ha nekem is csak az ő teste kell?
Elment ami nem volt..
Szerintem megőrültem.
Ezen a ponton már a gondolataimban akkora katyvasz uralkodott hogy esélyem sem volt egyenes fejjel gondolkodni.
- Mit kell ezen ennyire túlgondolni? Látom ahogy agyalsz - nevetett fel, a kézfejemről ismét rápillantottam. Arcán mosoly pihent ahogy figyelt engem.
- Utállak - motyogtam és abban a pillanatban a vállamról lelökte az angyalt az ördög és győzedelmes táncot járt miközben én feltérdeltem az ülésben.
Láttam ahogy Harry tekintete egyből felragyogott és egy pajkos mosoly mellett kinyújtotta nekem a jobb kezét, hogy megfogja az enyémet és egyensúlyban tartson miközben átmászni próbáltam. Semmiképpen sem akartam a konzolon lévő hatalmas kijelzőn vagy bármiben kárt tenni, így kifejezetten nagyot kellett másznom. Először a bal térdemet tettem a teste mellé az ülésre, már épp éreztem, hogy kezdem elveszíteni az egyensúlyom és fogalmam sincs hogyan csináljam tovább kecsesen, mikor Harry határozottan megmarkolta mindkét kezével a derekam és egyszerűen áthúzott az ölébe.
Egy nagy sóhaj hagyta el a szám amint landoltam a combján. A két térdem a teste két oldalán volt, míg a kezeim a vállain pihentek. A ruhám anyaga nem vol túl hosszú, éreztem hogy feszül a combomon a pozíció miatt és felfelé csúszik, és a vállaimról is lecsúszott kicsit az ingem, bár az már amúgy is úgy volt, hiszen melegem volt és így próbáltam magamon segíteni már mikor ott ültem is.
Kicsit magasabban voltam így nála, nekem kellett kicsit lenéznem rá. Az arcánál beárnyékoltam a rózsaszín fényeket, egyedül oldalról az ajtóról szűrődött be még rá, míg engem hátulról és elölről is megvilágított.
- Szóval utálsz, hah? - húzódott a szájára ismét egy sunyi mosoly, miközben a kezei leestek a derekamról a combjaimra és fel-le simított rajtuk.
A szívem hevesen kalapált a mellkasomban. Amúgy is felmegy az adrenalin szintem ha Harry a közelben van, viszont most extrán fent volt. Úgy voltam vele ezen a ponton már fölösleges folyamatos csatát vívnom magammal a belsőmben. Csak egy picit engedem el magam és teszem amit akarok, utána hagyom hogy elöntse az agyam újra a negatív gondolat Harryről és erről az egészről ami közöttünk folyik, de először muszáj megtennem.
A jobb kezem a válláról lejjebb simítottam először a mellkasához, majd vissza fel a nyakához. A másik a mellkasán pihent és éreztem ahogy alatta fel-le emelkedik a mellkasa, mikor közelebb hajolok és a kezem még feljebb csúszik a nyakáról a puha hajához. Eközben az arcommal a nyaka másik oldalához hajoltam és épphogy az ajkam alig, de hozzáért az állkapcsához. Egyből éreztem hogy megfeszül a teste és a combomba markol, kifejezetten tetszett, hogy most én irányítok és én vagyok hatással látványosan az ő testére. Bár nem sokáig élvezhettem ezt, hiszen egy pillanat alatt tűnt el az egyik keze a combomról, vezette fel a testemen és tette az egyiket a nyakamhoz, hogy kicsit eltoljon magától. Sejtettem, hogy nem az a típus aki élvezi, hogy dominálják, de azért ennél több időt is kaphattam volna.
- Én nem Felix vagyok, hogy hagyjam, hogy te irányíts - motyogta a szemembe nézve. Hu, erre nem számítottam. A hasam bukfencezett is egyet, aztán még egyet hiszen mostanra ő hajolt a nyakamhoz és lejtett pár halvány puszit a túlságosan is érzékeny bőrömre. Az egyik oldalon keményen tartotta, a másik oldalon pedig az ajkaival kényeztette, buta dolog volt elárulni neki, hogy a nyakam a gyengém. Lehetett volna nehezebb dolga előhívni a testemben azt a bizsergést, ami már most is jelen volt. Bárcsak egyszerűbb lett volna visszafogni azokat a sóhajokat amik elhagyták az ajkaimat, de nem ment, mert rohadt jól csinálta. Ajka puha volt, de keményen csókolta vele a bőröm, néhányszor a fogát is éreztem de soha nem ment el addig, hogy nyomot hagyna rajta. Ha durvább volt utána egyből gyengédebb lett és az agyamra ment vele. - Olyan jó illatod van - motyogta két csók között.
- Ez így nem fair- sóhajtottam a levegőbe.
- Mi?
- El kell árulnod mi a gyengéd - mondtam, és meg is lepett, hogy a suttogás után végre megtaláltam a hangom. Még pár apró csókot hagyott a nyakamon a mondatom után, de utána megszűnt az érzés és elhúzódott tőlem az arcával, de a kezét még mindig ott tartotta. A nyakam bizsergett még mindig, a kezemen libabőr játszott. Már azt hittem tényleg ennyit kellett tennem csak és elárulja, de ajkára sunyi mosoly húzódott miközben a tekintetünk ismét találkozott egymással.
- Tapasztald ki, gondolod ilyen fontos információkat csak úgy kiadok?
A számat egyből lebiggyesztettem, ami az ő ajkára még szélesebb mosolyt csalt. Egyértelműen nem tetszett a válasza és le is szidtam magam közben képzeletben amiért én voltam olyan buta hogy csak úgy közöltem vele múltkor. Tanulnom kéne tőle egy két dolgot.
A ruhám anyaga már vészesen közel járt a combomnál ahhoz, hogy megadja magát és minimum a derekamig csússzon úgy feszült az anyag. Ezért sem öltözködöm így, mennyivel egyszerűbb lenne most itt ülnöm egy kényelmes pulóverben vagy leggingsben?!
Hogy elkerüljem, inkább kicsit felemelkedtem a térdemre, Harry keze egyből lecsúszott a combomról a térdem széléhez, a másik pedig a nyakamról a derekamhoz de nem vette el a kezét. Furcsa volt a meleg és kemény kezét ott érezni magamon ahol eddig sóvárogtam érte, a testemen. Mozgattam párat fel-le a csípőmön miközben a ruha anyagát lefelé tartottam és reménykedtem, hogy nyúlik még egy kicsit az anyag és segít rajtam. Amint rájött Harry mit is csinálok elvigyorodott és csak magában somolyogva figyelt. Ahogy vissza ereszkedtem és ismét a combjára ültem a ruha valamivel lejjebb pihent, így már nem kellett azon aggódnom.
A tettemmel egyértelműen kiestem a feltüzelt hangulatból amiben eddig voltam és zavarban is lettem hirtelen. Kezeim egyszerűen a lábamon pihentek ahelyett, hogy visszatettem volna őket Harry mellkasára és hátrébb is voltam most valamelyest a combján, így a felsőtestünk is távolabb volt. Mintha felébredtem volna egy álomból és hirtelen megkérdőjeleztem mi is történik, de nem álom volt, hiszen még mindig ott ültem Harry ölében, a kocsijában.
- Mi ez a szégyenlős tekintet hirtelen? - vigyorgott tovább Harry. Látszólag ő rettentően jól szórakozott és fele annyit sem agyalt mint én, vagy csak jól leplezte.
- Hagyj - takartam el az arcom zavaromban.
Olyan furcsa volt ez az egész, a testem még mindig biszergett, hiszen még mindig olyan közel volt hozzám, de valamelyest kitisztult jobban az agyam és emiatt voltam ennyire zavarban. Hallottam ahogy halkan felnevet, ez egy olyan hang volt, amit nem gyakran hallottam Harrytől, de szívesen tettem volna. Zene volt füleimnek. Közben mindkét keze ismét a combomon volt és hogy gondolom megnyugtasson megmarkolta néhányszor, majd újra fel-le simított a bőrömön. Tenyerei puhák voltak és nagyok, a bőre meleg, de gyűrűinek az anyaga hideg volt a felhevült bőrömmel kontrasztban.
- Jobban tetszett mikor közelebb voltál - szólalt meg ismét. Közben a kezeim lehullottak az arcomról és csak reménykedtem, hogy a sminkem valamelyik része még egyben van annyira, hogy takarja a pirosságot a zavarom miatt.
- Pedig azt mondtad nem tetszik ha irányítok - forgattam meg a szemem.
Egy hangos sóhaj szakadt ki belőlem ahogy hirtelen kicsit felemelkedett a lába alattam és ezzel én feljebb csúszódtam a combján. Csak a kezem állított meg, amit a mellkasára tettem mikor már teljesen közel voltam hozzá. Mestere volt ezeknek a hirtelen domináns tetteknek, rendszerint nem számítok rájuk. Viszont amint megtörténnek villámcsapás jár végig bennem és fel kell tőlük sóhajtanom, amivel rendszerint elárulom magam neki.
Ismét vészesen vonzó volt a nyaka ami ott volt az orrom előtt, de mielőtt túlgondolhattam volna ismét közelebb hajoltam hozzá. Kezemelt lágyan rátettem a másik oldalára, míg az ajkam apró puszikat hagyott a forró bőrén az állkapcsa alatt. Egyelőre nem reagált, csak tűrte, így tovább mentem. Kezem jobban hátracsúszott a tarkójához, a körmeimmel kezdtem halvány köröket rajzolni oda miközben a bőrére haraptam, de egyből lágy csókokkal lepleztem a tettem utána.
Még mindig semmi, basszus.
A kezem feljebb csúszott a hajához. A puha tincsek ott játszottak az ujjaim között, miközben ismét megcsókoltam a nyaka bőrét. Eleinte csak fel-le csúszott a kezem a hajában, de aztán felbátorodtam és kicsit megmarkoltam azt, ezzel egyetemben fentebb csókoltam az állkapcsánál, ami valószínűleg az egyik kedvenc részem volt az arcán, hiszen annyira éles és férfias.
Ez volt az, ami kicsalt belőle egy alig hallható sóhajt.
Elégedetten somolyogtam miközben éreztem, hogy megmarkolja keményebben a derekam és lehúz magához. Nekem vissza kellett fognom a sóhajt mikor megéreztem a kemény nyomást, amire pontosan ültetett. Még hogy nem volt rá hatással, csak rohadt jól leplezte, ahogy mindig mindent. Az egész testemben bizsergés futott végig, olyan szintű testi vonzalom volt ez amit nem hiszem hogy eddig valaha is éreztem.
- Szarul hazudsz - motyogtam a fülébe visszautalva a nem tetszésére.
- Túlságosan sok verziót tudok arra hogy hallgattassam el végre azt a csinos kis szád, ne akard hogy megmutassam - válaszolta, miközben ismét a nyakamhoz nyúlt, hogy elhúzzon vele a sajátjától és a szemembe nézzen. Zöld szemei sötétebbnek tűntek a megszokottnál és ahogy belenéztem hirtelenjében ismét az a rózsaszín köd gyűlt az agyamba is, amilyen fény körülöttünk uralkodott a kocsiban.
- Nagyon megijedtem - haraptam az ajkamra, hogy elnyomjam a sunyi mosolyom. Közben hogy tovább húzzam azt a dolgot, hogy ő van az én kezemben és nem fordítv, csak nagyon lágyan, épphogy mozdítottam a csípőmön egyet. A tettem egyből villámokat küldött bennem s felforrósodott a hasam alatt. Mivel egyből lehunyta egy pillanatra a szemét azt gondoltam ő is hasonlóan érezhetett mint én. - Most inkább én vagyok az, aki elhallgattat téged, baba.
Mondatomra kicsit meglepetten nézett vissza a szemembe, már a szélén voltam annak, hogy megbántam amit mondtam, illetve a becenevet is, és kezdtem is túlgondolni az egészet, de megakadályozott az ahogy kezeit az arcomra tette és egy határozott mozdulattal közelebb húzott és megcsókolt. Hirtelen volt, nem is eszméltem fel és kellett pár pillanat mire felvettem az ajkai játékának ritmusát és viszonoztam a kifejezetten kemény és határozott csókját. Puha ajkai táncot jártak az enyémmel, nyelve hamar találkozott az enyémmel és kezdett vele gyengéd játékba. Mentol és kicsi nikotin íze volt. Közben tenyere ott pihent az arcomon és a hajtövemnél. Valahol ez a tette mindig felébresztett egy egy pillangót a hasamban.
Az, hogy amikor megcsókol a keze mindig az arcomon és nem a testemen van valamiért megolvassza kicsit a fagyos szívem. Ha nagyon merész lettem volna még tovább ringathattam volna a csípőm, hogy könnyítsek valamelyest magunkon, de nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne. Így is elfajultak a dolgok kicsit, amit nem bántam, ha bántam volna meg sem tenném, egyszerűen csak ennyinek elégnek éreztem és nem akartam tovább táncolni azon a vékony cérnán, ami köztem és Harry között van épp kifeszítve.
Mindig olyan hévvel csókol. Rendszerint megszűnik a világ körülöttünk és az illata és a csókja egy másik dimenzióba küld, forog velem a világ és már már részegnek érzem magam úgy, hogy ma egy kortyot sem ittam.
Amint elszakadtak az ajkaink mindkettőnk mellkasa hevesen emelkedett fel-le és ahogy kinyitottam a szemem egyből elém tárult Harry gyönyörű pink fényekkel megvilágított arca, ami egészen álomszerűnek tűnt már ezen a ponton.
- Menjünk haza, már nagyon késő van - motyogtam.
Hangom kifejezetten kedves volt, azt akartam ne vegye rossz néven, hogy le akarom zárni ezt az estét, hanem hogy tényleg késő van és kezdek nagyon álmos és fáradt lenni.
Egy határozottat bólintott és az ajtó kilincse felé nyúlt, hogy kinyissa azt. Keze egyből megmarkolta az enyémet, hogy segítsen először nekem kiszállni. A hajnali kicsit hideg, de egészen kellemes levegő egyből megcsapott és fel is húztam a vállamon az inget, a ruhát meg le a combomon.
Agh, most nem veszek fel szoknyát legalább egy évig úgy felidegesített ez.
- Köszönöm - vettem el Harry kezéből a táskámat, miután ő is kiszállt és felém nyújtotta azt. Kicsit furcsálltam, hogy ahogy a kocsimhoz sétáltam ő is a nyomomban volt, múltkor mikor zártam is ezt csinálta és árnyékként vagy biztonsági őrként követett. No nem mintha nem adna biztonságérzetet, ha ő mellettem van mindig azt érzem semmi nem történhet velem, ami kicsit ironikus volt, hiszen ő volt a legzűrösebb ember, akit ismertem. Ahogy kinyitottam a kocsim vezetőülésének ajtaját még megálltam egy pillanatra és felé fordultam. Keze ott támaszkodott az ajtón, illetve a fekete autóm tetején. - Még most fogsz menni elintézni a pasit? - kérdeztem. Egyből halványan elmosolyodott és megingatta a fejét.
- Nem, majd akkor, mikor egyáltalán nem számít rá. De ez nem a te gondod, gyönyörű - válaszolta. Már megint az a becenév, ami rendszerint megdobogtatja a szívem.
- Vezess óvatosan - kötöttem a lelkére. Ezt mindig elmondom neki, valahol titkon tudom, hogy akkor vezet csak biztonságosabban valószínűleg, mikor vele vagyok. Még azt ki kell találnom hogyan vehetném rá arra, hogy bekapcsolja a biztonsági övét is.
- Te vezess óvatosan - emelte ki egy halvány mosoly mellett. - Aludj jól - motyogta és ismét elvette a lélegzetem egy pillanatra ahogy közelebb hajolt és egy halvány puszit nyomott a nyakamra.
- Te is - motyogtam és még utoljára viszonoztam a mosolyát mielőtt beültem volna a kocsimba.
Te jó isten mit műveltem ma este.