Én vagyok.
Néhány baráttal, akik annyira ismernek, hogy már a gondolataimat is kitalálják. Én vagyok, egy olyan családdal, amely a saját szememben rémes, mások szemében csodálatos. Egy plátói szerelemmel, mely soha nem lesz kölcsönös. Ha engem emlegetnek, akkor csak úgy, mint a "csendes lány a sarokban", vagy mint "Charlotte, a stréber". De miért is említenének? Jelentéktelen vagyok. Senkinek sem számítok a barátaimon kívül.
Ez az én kis életem. Átlagos lány átlagos érzésekkel, átlagos külsővel, átlagos belső tulajdonságokkal.
Magyarul egy olyan lány vagyok, aki ha eltűnne, senki sem venné észre, sőt, még a létezésemről sem tudnak. Legalábbis eddig azt hittem.