" Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még
szégyenkezve és kissé tartózkodóan,
mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer
egészen kinyílni." Szabó Lőrinc
- Szia gyönyörű!
Harry elég hangosan köszönt ahhoz, hogy mindenki hallja, de nem annyira hangosan, hogy feltűnő lenne. A szívem hevesen kalapált a mellkasomban és még mindig csak kissé elnyílt ajkakkal, meglepetten figyeltem a mostanra már távolodó alakját. Konkrét hidegzuhanyként ért az egész, szinte éreztem ahogy a testem leverte a víz és ugyan már nem volt mellettem, de még mindig melegem volt. A derekam talán még mindig bizsergett a férfias markolása miatt és az orromban is éreztem még mindig az illatát.
- Négy whiskyt és egy vodka sprite-ot légyszíves - mondta Aaron.
Hangjára visszakaptam rá a tekintetem és meglepett kicsit, ahogy az eddig somolygó arca mostanra szúrós lett. Inkább nem néztem a többiekére, hanem csak bólintottam és heves léptekkel megfordultam és a pult felé mentem. Már hátulról is kiszúrtam Harryt a bárszéken, ahol rendszeresen ült. Tartása görnyedt volt, a kezén támaszkodott a pulton. Amint elé értem rám kapta a tekintetét és minden mozdulatomat figyelte. Én kicsit zavarodott voltam és úgy voltam vele kell legalább egy fél perc mielőtt hozzászólok, így addig nekiláttam kiönteni a rendeléseket.
- Ez mi volt? - szedtem végül össze magam.
- Kimentettelek - rántotta meg a vállát. A szokásos Harry formáját hozta. Szűkszavú válaszok, semleges tekintet. Ez mindig csak arra késztetett, hogy a fejemben lévő kérdéseket lefelezzem vagy inkább lenegyedeljem.. aztán általában marad csak egy.
- Ez hogy volt kimentés? - húztam össze a szemöldököm.
- Meg akarod adni az örömöt annak a baromnak, hogy szar helyzetbe hozzon vagy inkább tükröt mutatsz neki és te is úgy játszol ahogy ő?
Tényleg minden egyes szóra figyelhetett, mikor Zaynék kertjében Lizzyvel beszéltem. Más esetben fogalma sem volna kik is ők és mi ez a helyzet. Mondjuk Lizzyvel mindössze a csajról és Felixről beszéltem, az Aaronos helyzettel még mindig nincs tisztában de így is meglepő volt, hogy így kapcsolt és hogy egyáltalán ilyen eszébe jutott. Álmomban sem gondoltam volna, hogy úgy alapvetően képes lenne bármit tenni azért, hogy nekem jobb legyen. Nyilván nem volt egy hű de nagy dolog, de azért egy nagyon halvány picit aranyosnak tartottam ezt a köszöntést tőle. Még akkor is ha tudom, hogy csak egy szerep volt.
- Inkább egyiket sem tenném - sóhajtottam fel és közben arra figyeltem, hogy a poharakba egyforma mennyiséget öntsek az üvegből.
- Vagy te játszol vagy veled játszanak.
- Ah micsoda filozófus lettél hirtelen - válaszoltam. A szemem sarkából figyeltem csak rá, de láttam ahogy halványan elmosolyodott szavaimra. Mégis mit tartott ennyire mulatságosnak abban, hogy mennyire tele van a hócipőm azzal, ami most van körülöttem? Bár jelen esetben még vele is szívesebben ültem itt, minthogy Felixékkel jópofizzak. - Miért pont gyönyörű?
Kérdésemet hallva láttam rajta, hogy meglepődött, hiszen most már egyenesen a szemébe néztem. A mosoly egyből eltűnt az arcáról és a szememből is elpillantott, le a pulton pihenő kezére. Egyszerűen csak előbb vártam volna valami mást a szerep kedvéért. A hercegnő jutott eszembe először. Nemrég egy könyvben olvastam ahol az elején a főszereplő srác hercegnőnek hívta a lányt, igaz mindig gúnyosan, de a lány nem értette.. aztán kiderült, hogy azért, mert a srác haszonltalannak tartotta és ezért esett neki a hercegnőre a választása. Mert haszontalan volt a szemében a lány.. Ah, romantika.
- Csak kitaláltam valami random nyálas hülyeséget - rántotta meg a vállát és újra visszanézett a szemembe.
- A gyönyörű nem nyálas. A nyuszi, cica vagy bármilyen állatos hülyeség az igazi nyálas, de ez nem - magyaráztam, miközben figyeltem ahogy a poharakat töltöm majd elővettem egy tálcát, hogy azokat rápakoljam. A hercegnőt inkább nem említettem neki, nem akartam neki ötleteket adni.
- Most megkérdőjelezed miért neveztelek gyönyörűnek? - firtatta tovább. Tényleg kíváncsinak tűnt, ami egyben össze is zavart. Amúgy is dühös voltam magamra amiért egyáltalán most beszélgetek vele, hiszen pár napja megbántott és még mindig rossz íz volt a számban ha a hülye megjegyzéseire gondoltam Zayn udvaráról. Még tartottam volna a sértett külsőt.
- Nem, csak eddig nem ilyen szavakkal illettél.
1 Sosem tettem megjegyzést a külsődre - védekezett egyből. Így hogy visszagondoltam arra tényleg nem volt precedens eddig.
- Nos, abból ítélve amilyet minden másra tettél.. hála istennek - válaszoltam, viszont mielőtt válaszolhatott volna kislisszoltam a pultból a kezemben a tálcával és az asztal felé mentem.
Olyan hirtelen jött Harry jelenléte, hogy teljesen megfeledkeztem, hogy mielőtt itt lett volna miért is voltam olyan feszült. A tálcát két kézzel fogva próbáltam úgy egyensúlyyoztatni, hogy ne borítsam ki és imádkoztam, hogy most senki ne is lökjön fel míg oda nem érek. Már amint közel jártam láttam, hogy ismét mindenki rám pillant, sőt még hatásosabb lett a belépőm, hiszen még a beszélgetésük is abbamaradt.
- Parancsoljatok - mondtam, miközben a tálcát középre tettem az asztalra. Magamban hezitáltam egy kicsit, hogy lepakoljak-e róla, de végül inkább ott hagytam úgy tálcástól mindenestől és amilyen gyorsan csak lehetett eljöttem az asztaluktól vissza a pulthoz, ami előtt még mindig Harry üldögélt. - Szólj ha felvegyünk - szúrtam oda, hiszen feltűnt, hogy az ital amiből előbb öntöttem mostanra ott van előtte, mellette egy pohárral és nem emlékeztem, hogy ezeket odaadtam volna neki.
- Csak feltaláltam magam - mondta egyszerűen és újabb adagot öntött a poharába a Jack Daniel's-es üvegből. Inkább már nem is mondtam rá semmit, amúgy sem maradt benne sok és Harryt ismerve nem különösebben hatná meg ha rá is szólnék.
Onnantól a beszélgetésünk abbamaradt. Ő csendben iszogatott, miközben én elfoglaltam magam a pultban. Kiszolgáltam pár embert, elmostam néhány poharat és próbáltam nem különösebb figyelmet nyújtani Harrynek, hiszen az sosem tesz jót az idegeimnek.
- Megbántottalak Zaynnél múltkor? - törte meg a csendet.
Mint az megszokott, kérdésére most is össze kellett ráncolnom a szemöldököm. Kicsit furcsán kérdezte, ha igent mondok elégedett lesz? Igen, megbántott még akkor is ha konkrét bántást nem mondott. Elég néha hallani a hangsúlyát és ahogy rámnéz és szinte elég csak belegondolnom mik lehetnek a fejében. Mondjuk kicsit furcsálltam, hogy ettől függetlenül mindig idehozza az útja. Eddig legalább értettem, hiszen mindig lecsekkolta a banda körüli dolgokat, viszont ma egyenesen hozzám jött. Lehet csak alkoholfüggő volt, őszintén szólva nem lepne meg.
- Nem - válaszoltam. Oké, hazudtam de csak mert nem akartam gyengének tűnni a szemében és bevallani, hogy hatással vannak rám a szavai.
- Akkor miért mentél el? - kérdezősködött tovább. Közben folyamatosan figyelt, az már feltűnt hogy nagyon mélyen tud méregetni és nem rémül meg akkor sem, ha szemkontaktust teremtek vele. Általában rezzenéstelenül figyel tovább és ez most sem volt másképp.
- Nem szeretem ha a családomról beszélsz. Közel állnak hozzám és ugyan rám irányítod mindig az ítélkező kommentjeidet, attól még őket is belekevered és azt utálom.
Inkább úgy döntöttem nem kertelek tovább és bevallom amit tényleg gondolok. Szavaimat egy kicsit emésztgette, de aztán bólintott egyet jelezve ezzel, hogy érti. Érti, de nincs hozzáfűzni valója.. nyilván.
Így hogy jobban figyeltem rá feltűnt, hogy az arcán tök szépen gyógyultak a sebek. Már csak a szemöldökénél volt egy kicsi jele annak az estének, de semmi több. Az öltözéke más volt mint eddig, egy fekete pulóvert viselt a famerjához a megszokott ing és póló helyett. Magamban meg is jegyeztem, hogy jól állt neki ahogy a kapucni lezseren pihent a vállánál a hátán, bár amúgy is úgy gondolom, hogy a kapucnis pulóver a legtöbb pasinak jól áll. Egyszerűen szeretem ezeket rajtuk. Már csak ezekből a gondolatokból is lejött mennyire nem voltam haragtartó. Egyszerűen nem szeretek semmit magamban emésztgetni, ha valami bánt inkább beszélek vagy esetleg kiabálok róla, de muszáj magamból kiadni hamar. Még most is lett volna bennem rendesen, de Harry arcába nem mertem csak úgy kiabálni, főleg nem itt a Romban. Na meg Felixék is itt voltak, akik valószínűleg azóta is azon agyalnak ki Harry, hiszen sosem említettem nekik őt. A kis titokzatos partnerem. Agh na persze, a valóságban ő még nekem is titokzatos és egyáltalán nem partner.
Ha már Felix.. kifejezetten meglepett, hogy a csapatból pont ő volt az, aki később Harry mellett megjelent a pénztárcájával a kezében.
- Fizetnék, ha ráérsz - mondta. Ránézve egyből láttam, hogy zavarban van. Össze vissza kerülte a tekintetem. Ami valószínűleg nem segített rajta az Harry volt, aki amint meglátta hogy áll valaki mellette ránézett és onnantól kezdve csendben méregette. Én a halvány mosolyomat próbáltam visszafogni miközben beütöttem a gépbe a cuccaikat, majd a blokkot elé tettem.
- Haragszol? - kérdezte, mivel nem szóltam egy szót sem. Mi van ma a levegőben amiért mindenki ezt kérdezgeti a tőlem? Megbántottalak? Haragszol? Igen, igen képzeld meg és igen, de nyilván nem mutatok ebből semmit, hiszen az lenne az utolsó napom a földön mikor ezekből a pasikból egy is sírni látna miattuk. A sírás amúgy sem az én műfajom még egyedül sem, nem hogy miattuk és előttük.
- Dehogy csak gratulálni szeretnék a kapcsolatodhoz, úgy összeilletek - válaszoltam kissé gúnyosan. A szemem sarkából láttam, hogy Harry egy pillanatra rám néz, majd egy halvány mosollyal megingatja a fejét és inkább lepillant a kezére. - Nehogy Aaron lenyúlja bosszúból - tettem hozzá.
- Nem mindenki te, hogy le lehet nyúlni.
- Sosem voltam együtt Aaronnel és veled sem, amúgy is úgy gondolom hogy ti ketten Aaronnel lennétek az igazi álompár, úgy lesitek állandóan egymás lépését - bukott ki belőlem. Esküszöm nem akartam drámát, de azért kicsit hidegzuhany volt a megjegyzése. Méghogy nem mindenki én, uram isten eldobom az agyam mit gondol magáról ez a két pasi.
- Kösz, majd megmondom neki - motyogta és közben a pénztárcájából kihúzta a pénzt és elém tette. - Szia, Clarissa!
Na ez meg mégis mi volt? Felix volt az utolsó abban a csapatban aki azt gondoltam majd idejön fizetni, a szavai pedig végképp nem rá vallottak. Bár lehet eddig csak elvakítottak az érzéseim, amikben már nem is hiszek hogy valódiak voltak de akkor sem volt eddig ilyen. Aaron igen, ez a beszélgetés inkább rá vallt és talán ezért még örültem is hogy Felix állt eddig előttem és nem ő. Aaron jobban felhúzott volna.
- Nem semmi - szólalt meg hirtelen Harry a száján még mindig egy halvány mosollyal.
- Ezen mi ilyen vicces? - forgattam meg a szemem. Igazából annyira nem voltam dühös rá, hiszen ez a beszélgetés tényleg nevetséges volt. Külső szemlélőként meg gondolom végképp.
- Semmi semmi - nevetett halkan. - Ki az az Aaron?
- Hosszú - sóhajtottam.
- Én ráérek - rántotta meg vállát.
- Mindjárt zárunk - pillantottam a pulton pihenő telefonomra, ami már 2:00-t mutatott. Általában három előtt jócskán bezárok, hiszen ilyenkorra már kevesen vannak. Most is Harryn kívül mindössze csak egy csapat volt az egyik asztalnál.
- Én utána is ráérek.
Kicsit meglepett, hogy ilyen kíváncsi, na meg az is, hogy ezek szerint ma tényleg csak azért jött ide, hogy itt üldögéljen előttem. Hazudnék ha azt mondanám értettem őt, egyik pillanatban utál, a másikban kérdezősködik, aztán ismét hideg velem. Ugyanakkor kicsit torkig voltam most az Aaron és Felix dologgal és azt éreztem jól esne csak úgy kiönteni az agyamból a velük kapcsolatos gondolataimat.
- Akkor várd meg míg bezárok és utána elmesélem - válaszoltam. Egy apró, nagyon halvány jele volt annak csak, hogy meglepték a szavaim. Valószínűleg nem számított rá hogy ilyesmit mondok de bólintott és egy halvány mosoly is ült a száján, ami valahogy folyamatosan meglepett. Ugyanakkor nem is próbálkoztam azzal, hogy megértsem mi ez az egész és hogy miért érdekli olyan nagyon újonnan a szerelmi életem, lehet csak még több infót akar amiért be tud majd szólni, vagy ki tudja.
Amint a legutolsó ember is távozott a csapat pakolni kezdett. Harry a bandához ment, hogy beszéljen velük pár szót, míg Robert összerámolt kicsit, én pedig a kasszát zártam le. Már rutinból ment ez és az időnk is egyre jobb volt, lassan rekordot döntöttünk a gyorsasággal, hiszen ilyenkor már mindannyiunk csak arra vágyik, hogy dőljön otthon az ágyba. Ma nem voltam fáradt, kicsit talán éltetett az adrenalin amiért tudom, hogy kettesben kell maradnom itt nemsokára Harryvel és valljuk be volt bennem egy kicsi aggodalom, hogy hogyan fog alakulni. Igaz nem ismerem nagyon, de amennyire igen, abból biztosra állíthatom, hogy egy szócsatáért nem kellene vele a szomszédba mennem. Makacs volt, mint én, erős véleménnyel mindenről.
A hasamban egyértelmű gombóc keletkezett, mikor már tényleg csak én és Harry voltunk az épületben. Amint bezártam a bejárati ajtót és lekapcsoltam a nyitva neon fényt felé pillantottam. Épp egy vezetéket tekert fel. Még mindig nem értettem honnan van ilyen jóban a bandával, de mivel Zaynékkel is hasonlóan közeli kapcsolatban van, nem kérdőjeleztem meg inkább a kedves tetteit feléjük, inkább aranyosnak tartottam. Furcsa volt a hirtelen csend a Romban, de kifejezetten jól esett a több órás hangos zene után.
Lassú léptekkel közelítettem a színpad felé, s amint odaértem kicsit felemeltem magam s leültem a színpad oldalára. Harry az összetekert vezetéket épp akkor tette az egyik hangfal tetejére, majd felém közeledett. Ő neki a magassága miatt sokkal könyebb volt felülni a szélére mint az előbb nekem.
- Na hadd halljam ki az az Andy?
Egyszerűen a teljes alakjával felém fordult. Az illata egyből belekúszott az érzékszerveimbe és csak akkor jöttem rá, hogy most nincs egy pult ami elválaszt minket.
- Milyen Andy? Aaron - nevettem fel.
- Oh, tényleg. Aaron - forgatta meg a szemét.
- Aaront hamarabb ismertem meg, mint Felixet. Elhívott néhányszor randizni, tök sokat beszélgettünk és feltűnt, hogy pár hónap után életemnek hívott és szerelmet vallott, ami belőlem pánikon kívül semmit nem váltott ki - kezdtem el. Harry arcára mosolyt csalt a pánikos mondatom, de tényleg úgy volt. Nem tudtam hova tenni a szituációt. - Bennem semmi nem indult el, de nem akartam megbántani így mindig kerteltem ha kellett. Még csak azt sem hagytam, hogy megcsókoljon, mert nem vonzódtam hozzá, de barátilag kedveltem és megbántani sem akartam. Aztán egy fesztiválon ő elment piáért, én pedig addig kettesben maradtam Felixel és lényegében ő több vonzalmat váltott ki belőlem, mint Aaron az idő alatt összesen. Én utána le is zártam Aaront, elmondtam neki, hogy nincsenek felé érzéseim, de megkért hogy legyünk barátok. Úgy is lett volna, ettől függetlenül kiakadt mikor rajtakapta Felixet velem beszélni rá pár hétre. Felix közölte is velem, hogy neki fontosabb a barátsága Aaronnal, meg is értettem, éppen ezért volt meglepő mikor arra rá egy hétre megcsókolt. Mi közeledni kezdtünk onnantól kezdve és az elején Aaron mindig beszólt és cukkolt, de úgy voltunk vele majd leáll és ilyen mostanra körülbelül már csak a lenéző tekintetek maradtak tőle, mármint én ennyit látok, azt nem tudom miket mondhat a hátam möhött Felixnek - fejeztem be a zavaros történetem. Körben folyamatosan cikázott a tekintetem Harry szemei és a kezem között, ami az ölemben pihent. Ez elsősorban azért volt, mert gondolatban visszarepültem kicsit az időben, viszont akár hányszor rápillantottam vissza csöppentem.
- És Felix? Szeretted? - kérdezte. Még mindig meglepett mennyire rendes volt most velem és hogy mennyire figyelmesen csak hallgatott miközben meséltem, de nem akartam elrontani azzal hogy megkérdőjelezem.. éppen elég fura volt mikor ma a gyönyörű megszólalását kérdőjeleztem. Néha gondolkodnom is kéne mielőtt beszélek.
- A szeretet nagy szó. Vonzódtam hozzá és hajtott a csak azért is.. aranyos személyisége volt, sokban hasonlítottunk - rántottam meg a vállam. - Valami hiányzott..
- .. és ez lett a vege - fejezte be a mondatom.
- Uhum - bólintottam és elmosolyodtam, hiszen kezdtem zavarba jönni amiért olyan mélyen nézett folyamatosan a szemembe. Nem sok zöld szemű embert láttam eddig az életemben, az övé is olyan különleges volt. Sehol egy kék vagy barna beütés, puszta smaragdzöld volt az egész. Mint egy drágakő.
- Elég egyértelmű miért - mondta, miközben hátra támaszkodott a kezére. A haja kicsit előrehullott, de elég volt ahogy megrázta kicsit a fejét, hogy a puha tincsek ne menjenek a szemébe.
- Mi? Miért? - kérdeztem közben. Nem akartam túl feltűnően beleméllyedni a kémlelésébe.
- Tuti Aaron kavart be, nem bírta tovább nézni az egója azt ami van, és bekavart vagy addig fújta a csávó fejébe a féltékenységet vagy épp pár fenyegetést a barátságukról, hogy gondolom besokallt és inkább elengedett. A bro kód nagy szó, már nagyon élén táncolás volt az is, hogy egyáltalán eddig eljutott veled.
- De ezeket pont elmondhatta volna, megértettem volna és nem is bántott volna meg akkor így.
- Ha ilyen beszari, hogy nem lép fel érted a saját haverja ellen hónapokig, akkor ne várj tőle sokat, hogy majd eléd oda mer állni - válaszolta.
Kicsit megleptek a szavai. Olyan nyugodtan beszélt és úgy, mintha száz százalékig biztos lenne ebben. Ugyanakkor jót tett. Kicsit azt éreztem megnyugodott a szívem és már nem marcangolnak a gondolataim azzal, hogy én mit tettem ami kevés volt. Miben több nálam az a nő. Ki gondolta volna, hogy pont Harry lesz az, aki segít nekem ebben. Ha valaki reggel ezt mondja biztos kinevettem volna, vagy elküldtem volna a francba.
- És amúgy mi hiányzott?
- Mármint? - zavarodtam össze hirtelen ismét.
- Mondtad, hogy valami hiányzott vele.. mi? - kérdezte. Oh ne. Igen, tudtam hogy mi hiányzott de abban nem voltam biztos, hogy ezt pont vele kellene megosztanom. Ezek nagyon privát dolgok voltak és igaz ma rendes volt velem, de ettől függetlenül fogalmam sincs mit várjak tőle a jövőben.
- Csak néha lehetett volna határozottabb - válaszoltam.
- Egy nyámnyila gyerek - nevetett fel, miközben megingatta a fejét. Én inkább már csak halványan somolyogtam, kicsit vicces volt mennyire negatívan áll hozzá. - Legalább a szex jó volt vele?
A kérdése olyan volt, mintha forró vagy hideg vizet öntöttek volna hirtelen a nyakamba. A szemem egy pillanatra elkerekedett, majd most én nevettem fel és ingattam a fejem. Ez már tényleg nagyon privát.
- Harry!
- Mi az? Csak egy kérdés - húzódott kaján mosolyra a szája a reakciómra. Nem vagyok egy hű de szent, a szex mint téma sem tabu nálam. Egyszerűen pont ez az, hogy Felix ott is lehetett volna határozottabb és nem igazán voltam biztos, hogy ezt az információt Harry kezébe akarom adni. Nem Felix miatt, inkább magam miatt. Egy ilyen mondatból könnyű kitalálni én mit is keresek olyan téren és nem akarok neki opciókat adni néhány bunkó beszóláshoz a jövőben, egyszerűen csak tudom, hogy képes lenne rájuk.
- Nem volt rossz - rántottam mega vállam. Mivel folyamatosan a szemembe nézve várta a válaszom egyből elvigyorodott mikor azt meghallotta.
- Szóval szar volt.
- Nem ezt mondtam - ingattam meg a fejem.
Ugyanakkor ahogy az ő ajkán az enyémen is folyamatosan mosoly ült, túl vicces irányba jött ez a beszélgetés és esélytelen volt fa pofával ülnöm mellette. Közben mivel kicsit kényelmetlen kezdett lenni ahogy ülök, a színpad széléről felemeltem a lábam és jobbra, a teste felé fordultam. Kicsit hátrébb csúszva a hátam találkozott a hangfallal, míg a lábaimat felhúztam és átöleltem. Az államat a térdemre téve néztem ismét vissza rá és kaptam rajta, ahogy épp a combomon pihent a tekintete, de megérezhette, hogy nézem hiszen egyből vissza emelte a tekintetét a szemembe. - Túl sokat akarsz tudni.
- Csak nem tudtam, hogy inkább a kinky vagy a vanilla típus vagy - válaszolta közömbösen.
Ajkaim elnyíltak a meglepettségtől a szavaira, ami ismét mosolygásra késztette.
- Még most sem tudod.
- Sejtem - horkant fel. A szemöldökömet összeráncoltam, hiszen semmi jelét nem adtam neki egyikre sem. Magamban sejtettem, hogy csak a szája nagy, de gondoltam belemegyek a játékba. Egyszerűen azt éreztem ki kell élveznem, míg ilyen velem. Míg nevet, mosolyog, és normálisan beszélget velem. Valahol úgy gondoltam, hogy lehet holnapra visszafordul és ismét olyan lesz mint eddig volt.
- Oh, na persze.
- Inkább a vanilla típusnak tűnsz - szúrta oda.
- Mert? - mosolyodtam el halványan. Ha tudná mi zajlik a fejemben néha..
- Hmm szóval nem - kapta el hirtelen tekintetét és sunyin elmosolyodott. Én ha lehet még összezavarodottabb lettem, ami valószínűleg fel is tűnt neki, hiszen újra megszólalt. - Ismerem az embereket. Tudom mire, mikor, mit jelent ahogyan reagálnak anélkül, hogy kérdeznék.
Oh ne, megint a sötét oldala. Valahogy volt olyan sejtésem, hogy ezt a tulajdonságát nem sakkozás közben fejlesztette ki. Szóval ezért figyel mindig olyan erőteljesen. Legalább erre választ kaptam.
- És én hogy reagáltam?
- Ha rátapintottam volna zavarba jöttél volna. Kihívásnak vetted a vanillát, ezért mosolyodtál el úgy, hogy tűz gyulladt a szemedben, bébi - válaszolta mélyen a szemembe nézve, majd egy halvány kacsintással fejezte be a mondatát.
Minden erőmmel azon voltam, hogy ne reagáljak. Hogy ne mutassam, hogy a szavai, a becenév és a kacsintás nem küldött egy kisebb hullámot végig a testemen egyenesen a hasam alá. Mégis hova ez a nagy hatás? Eddig még egy idióta barom volt velem, oké vonzó külsővel, de akkor is szó szerint utáltam. Erre most hirtelenjében azon gondolkodom milyen ízű lehet a csókja. Valószínűleg whisky, talán nikotin, egy kis mentollal? Terápiára van szükségem.
Mivel fogalmam sem volt mit is válaszoljak erre, inkább lehajtottam a fejem és az ujjaimmal babráltam az ölemben. Kicsit kezdtem túlgondolni is a dolgokat, hiszen már azon is járt az eszem, hogy hogyan viselkedjek úgy, hogy ne tudjon belőlem bármit is kiolvasni. Nem akartam egy nyitott könyv lenni neki, főleg mert ő soha nem mutat semmit magán.
- Lassan mennünk kéne - törtem meg végül a kicsit elhúzódott csendet és ismét rápillantottam a kezemről. A szemembe nézve egyszerűen bólintott egyet és leugrott a színpadról, míg én jóval lassabban és óvatosabban ugrottam le róla. Mentségemre szóljon, nekem sokkal magasabb volt.
A pultban összeszedtem a dolgaimat, míg ő a hátsó bejárat előtt várt rám, ahogy aztán akkor is mikor bezártam az ajtót majd a rácsot is. Nem igazán értettem miért áll mellettem biztonsági őrként, hiszen milliószor végigcsináltam már ezt egyedül is, de inkább nem tettem szóvá.
- Jó éjt, vezess óvatosan - mondtam, mikor már a kocsim mellett voltunk. Nem voltam biztos hogy ő is kocsival van, gyakran látom, hogy az első bejárat felől jön és valószínűleg olyankor a másik oldalon parkol az úton, de azt sejtettem, hogy igen. Mondatomra egy egyértelmű mosoly csúszott a szájára.
- Te vezess óvatosan és jó éjt - intett, majd sarkon is fordult és elindult mellőlem. Egy kis ideig még figyeltem a távolodó alakját. Kifejezetten hosszú lábai voltak, a háta széles volt. A tartásán egyértelműen lehetett volna mit csiszolni, de még így is elment volna egy modell srácnak is ezzel a felépítéssel. Csak a személyisége ne lenne ilyen titokzatos.