Medison Pirce vagyok és 17 éves. A szüleimet nem ismerem ,egy árvaházban nevelkedtem míg örökbe nem fogadott öt éve egy házaspár. Amióta velük élek minden este sírva hajtom le a fejem a párnára. Egy nap kiszöktem otthonról és a város szélénél húzódó parkba menekültem. Leült mellém egy lány és megkérdezte miért sírok,valamiért úgy éreztem megbízhatok benne így elmeséltem neki ,hogy a nevelőszüleim minden este bántanak és mindenért engem hibáztatnak...imádják megkeseríteni az életem. Minden este kimentem a parkba és találkozgattam Elarával ,igen mint kiderült a neve Elara Joys,legjobb barátnők lettünk,még a mai napig azok vagyunk.
Otthonról egy kisebb incidens után megint a megszokott helyünkre tartottam a megszokott időpontban, és igen ezt nem kellett volna. Nem kellett volna kimennem a házból az nap este,nem kellett volna a sötét sikátoron át sétálnom és legfőképp nem kellett volna egyedül lennem, mert sosem lehet tudni milyen veszély leselkedik rád a fedetlen éjszakában.
Sziasztok! Ez csak egy kis bemelegítő rész az új történetemhez...Remélem elnyeri a tetszéseteket. Örülnék a visszajelzéseteknek ,hogy érdekelne-e titeket ez a story azaz, hogy van-e értelme folytatnom. További szép estét mindenkinek!