"Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd." Fodor Ákos
A Romban a napok szinte rendszerint összefolynak hétfőtől csütörtökig. Igaz, csak kétszer voltam bent a héten, de az a kettő is rémesen egyforma volt. Aztán hétvégére bumm, bolondok háza, tömeg. Nem tudom igazából melyik a jobb vagy rosszabb. Ha kevesen vannak lassan megy az idő és unalmas az este, ha pedig sokan nagyon fárasztó. A kedvencem inkább, mikor pont a kettő között vagyunk, mikor van némi időm szusszanni de annyi nincs hogy unatkozzak.
Péntek este volt épp. És ami talán a legmeglepőbb volt, az az, hogy Felix üldögélt előttem az egyik bárszéken egy egyetemi osztálytársával mellette. Hát persze, hogy nem egyedül. Mondjuk még így is meglepődtem, mikor belépett az ajtón és felfedeztem, hogy nem a megszokott srácokkal van. Az a csapat néha nevetségesen össze volt nőve, valahol aranyos volt de nagyon érződött, hogy mennyire hatással vannak egymás életére. Érdekelte őket ki mit gondol egymásról, óriási volt a bro kód, amit nyílván kicsit Felix már megingatott és azóta is fél szemmel mindig rajtunk van valaki tekintete. Jó fejek voltak és barátságosak velem, de néha mindig soknak ítéltem az egymással való viselkedésüket.
A háttérben a banda zenélt. Eszembe is juttatták, hogy a héten a srácot, vagyis Harryt, egyáltalán nem láttam. Mondjuk annyira nem is bántam. Olyan furcsán viselkedett legutóbb, mikor egyedül üldögélt itt, aztán utána Zaynnel. Mivel agyaltam rajta kicsit arra gondoltam rájöttem, hogy talán tudok egy megoldást arra miért zavar ahogy viselkedik. Az egómat bántja. Amint rápillantottam már párszor eszembe jutott hogy vonzó, szép arca van, viszont abból ahogy velem beszélt könnyen lejött, hogy ő nem gondolkodik rólam így és ez volt biztosan az egyik ok amiért nem szimpatizáltam vele, de mégis piszkálta a fantáziámat.
- Tök meglepő, hogy nincsenek itt veled a fiúk - szúrtam oda Felixnek, ezzel egyetemben legalább a gondolataim is vissza keveredtek a való életbe Harryről.
- Miért, hiányoznak?
- Ühm nem?! Csak már megszoktam, hogy mindig velük vagy itt - válaszoltam egyszerűen.
- Az egyetemről ugrottunk csak be. A könyvtárban csináltunk egy projectet és elszaladt az idő. Kellett ez, hogy kikapcsoljon az agyunk - magyarázta Felix, miközben a kezében lévő sörre koncentrált. Én egy pillanatra figyeltem őt csak, hiszen hirtelenjében a bejárati ajtó nyitódása és a rajta belépő férfi volt az, aki elkapta a figyelmem. Harry gyors léptekkel egyenes irányban tartott a színpadhoz. Láttam ahogy amint odaér pár szót vált a dobossal.
- Megyek feltöltöm a hűtőt a raktárból - szólt Robert.
Én csak bólintottam, pedig egy pillanatra megfordult a fejemben hogy egy hirtelen "majd én" kiáltással átveszem a szerepét és megkímélem magam mára Harry jelenlététől, de késő lett volna és valószínűleg kínos is, így Felixék előtt, úgyhogy inkább maradtam.
Miközben kiszolgáltam a pult másik szélénél fél füllel Felixék beszélgetését hallgattam. Kifejezetten nem érdekeltek az egyetemes beszélgetéseik, de nem nagyon tudtam őket teljesen kikapcsolni. Mellette így is hatalmas volt a hangzavar az emberek miatt és az élő zene miatt is. Eszembe is jutott már, hogy ha így haladok lehet már igencsak fiatalon nagyot fogok hallani. Amint kiszolgáltam a nagyobb társaságot ismét visszaléptem Felixék elé.
- Hétvégén olyan gyorsan leléptél, ott aludhattál volna.
Felix szavai és sunyi mosolya kicsit először megleptek, aztán mire felocsúdtam volna a meglepettégből jött az újabb, hiszen láttam a háta mögött Harryt a pulthoz tartani. Nagy levegőt véve pillantottam le róla a kezeimre, majd vissza Felixre.
- És a húgom hogy repült volna haza? - kérdeztem. Próbáltam elviccelni a témát, hiszen valljuk be eszem ágában sem lett volna ott maradni. Közben Harry leült két bárszéknyire Felixtől, a pultra könyökölt és lényegében a tekintete egyből elkezdett égetni.
- Egy whiskyt, légyszi - mondta, pedig már épp felé fordultam volna hogy köszönjek neki és megkérdezzem mit adhatok. Várhatott volna egy másodpercet, de inkább csak bólintottam és a fejem felől az üvegért és egy pohárért nyúltam.
- Hazavitte volna valaki - válaszolta Felix közben.
- Fáradt voltam, korán el is aludtam miután hazaértünk.
Próbáltam a beszélgetést visszaterelni barátságosabb vizekre. Valahogy Harry miatt is és a haverja miatt is kínos lett volna ha csak itt elkezdünk flörtölni. Lehet csak a hormonjaimnak nem volt most kedve hozzá.
- Parancsolj - tettem Harry elé a poharat. A tekintetem ismét mélyen az övébe mélyedt, miközben bólintott egyet köszönésképp.
- Na viszont mi megyünk, holnap korán óráim lesznek - hívta fel ismét magára a figyelmet Felix. Én csak aprót bólintottam. Már megint megmutatkozott, hogy csendessé változtam Harry előtt, pedig nem is voltunk kettesben. - Jó legyél - tette kezét hirtelen az enyémre, ami a pulton pihent. Én csak halványan elmosolyodtam.
- Oké - válaszoltam kissé a fejemet ingatva. - Sziasztok!
- Örültem a találkozásnak - köszönt el a haverja is, majd hátat fordítva ki is indultak.
Egy kisebb sóhajtás mellett tettem el a két poharat a pultról a mosogatóba és mivel épp csak Harry ült még mindig ott a pultnál el is mostam őket. Nem, természetesen nem azért csináltam, hogy legalább addig is háttal legyek neki és ne kelljen vele szembenéznem. Nem tennék olyat.
- Nem is tudtam, hogy van barátod - mondta hirtelen. Már a kezemet törölgettem épp és a szemöldökömet ráncoltam ahogy ismét ránéztem. Meglepett a mondata, már csak azért is, mert Felix semmi olyat nem tett amivel arra utalna, hogy van közöttünk valami.
- Nem mintha bármi mást tudnál rólam.
Válaszomra nem igazán volt reakciója. A kezét figyelte amivel a pulton támaszkodott. Rávághattam volna egyből, hogy nem a barátom és hogy honnan szedte, de inkább nem akartam felé túlzottan feltárni a kártyáimat, így azt az információt megtartottam magamnak.
- Meg sem lep, hogy egy nyámnyila egyetemista gyerekről van szó - szúrta oda. Száján kaján mosoly díszelgett, ő jól mulatott a saját beszólásán míg én nem tudtam hogyan reagáljak. Egy picit talán vicces volt ez a mondata, de nem engedhettem meg magamnak hogy ezt mutassam felé. - Mondjuk nem is tűnik úgy hogy megveszel érte - folytatta. Ezen a ponton már a számat is el akartam tátani, mégis honnan szed ennyi mindent és most miért beszél ennyit, amikor máskor némán ül csak és figyel? Miért jön vele egyszerre mindig ennyi kérdés?
- Értenem kéne miről beszélsz?- ráncoltam a szemöldököm. Igaza volt-e? Igen. De eszem ágában nem volt helyeselni rá. A kaján mosoly ismét szélesebb lett az arcán a válaszomat hallva.
- Nagyobb tűz van a szemedben mikor rám nézel mint amikor rá, pedig én egy komplett idegen vagyok neked - válaszolta hidegvérrel.
Ajkaim elnyíltak egy pillanatra és a szemeimet is ismét összehúztam, hiszen megint meglepett a határozott mondatával. Miközben próbáltam kitalálni egy frappáns választ, mivel a természetes csevej vele még mindig esélytelen, a tekintetem elkalandozott rajta. A karjait eddig mindig eltakarta a hosszú ujjú inge, viszont most csak egy fekete póló volt rajta, ami megmutatta hogy mindig a két karja és a mellkasa is tele van mintákkal. Minden minta között volt egy kisebb hely, ami talán még érdekesebbé tette hiszen nem voltak a tetkók sehol egybefolyva.
- Hmm pedig nem tűntél annak az álmodozó típusnak.
Hiába próbáltam tartani a komoly külsőt az én arcomra is egy kaján mosoly ült, ami talán az övével mutatott tükörképet. Egy pillanatra tartotta velem a szemkontaktust, aztán lehajtotta a fejét és egy halvány, sármos mosollyal megingatta azt. Kifejezetten vonzó volt így, tetszett hogy a túlzottan hideg és komor arcára most valami más volt írva. Még mindig nem tudtam ugyan hova tenni őt. Néha random bevonul ide komoran, nem mutatja annak jelét, hogy meg akarna ismerni, ugyanakkor nincs különösebb oka annak, hogy itt van hiszen rendszerint csak rendel valamit. Furcsa, még mindig nagyon furcsa.
- Ha már pultos vagy tehetnéd is a dolgod, már legalább öt perce várok itt?! - szólalt meg hirtelen a pult másik végében egy szőke csaj. A hangneme kifejezetten nem tetszett, na meg azt sem értettem miért méterekre akart tőlem rendelni és miért nem elém állt ha olyan sürgős. Nagyot sóhajtva léptem felé.
- Ne haragudj, mit adhatok?
- Két vodka narancsot és a barátod telefonszámát esetleg - tette hozzá.
Száján mostanra vigyor ült ahogy Harryre nézett. Én is rápillantottam, miközben a pia üvegéért nyúltam. Az ő arca ismét hideg volt és nem nagyon volt hirtelen reakciója a lányra. Én magamban somolyogtam, valahol vicces volt a szituáció ahogy a vendég azért volt velem bunkó, mert bejött neki Harry és valószínűleg féltékeny volt. Holott lehet neki több esélye lett volna nála, az én lapjaim már rég tele vannak írva annyi furcsasággal vele kapcsolatban.
- Nem publikus, a bunkó csajok nem az eseteim - válaszolta Harry olyan hangnemben, hogy nemhogy a szöszinek, de még nekem sem volt rá egy szavam sem. Pedig már vártam, hogy flörtölni kezd. Mégiscsak egy szőke valószínűleg egyetemista nőről volt szó, akinek a dekoltált felsője és rövid szoknyája nem sokat hagyott a képzeletre. Onnantól inkább csendben maradt, majd kifizette az italait és sietősen el is ment. Nos ez egy picit ciki volt meg kell vallani. - Ne hagyd, hogy így beszéljenek veled - szólalt meg ismét Harry. Esküszöm minden egyes mondata annyira kiszámíthatatlan, most is meglepett és kezd nehéz lenni mindig leplezni a reakcióm.
- Hidd el nem fogok egy féltékeny csaj miatt a falnak menni - válaszoltam. Még mindig nem oldódtam fel. Máskor ha már ismerek valakit látásból, annyira mint őt és esetleg beszéltem is velük annyit mint vele, már sokkal oldottabb lennék. Most viszont még mindig ugyan úgy feszengek, mint mikor legelőször szólt hozzám és alig vártam, hogy ez végre vagy változzon vagy ijesszen meg annyira hogy ne is akarjak hozzászólni, mert ez az egész vékony cérnán táncolás rosszat tesz az idegeimnek.
- Mennem kell - mondta hirtelen amikor a karórájára pillantott. Már épp a zsebéhez nyúlt volna, de rászóltam.
- Hagyd, múltkor annyit fizettél hogy legalább egy hónapig ihatsz belőle.
- Hát jó, szia - köszönt. Wow már a köszönésig is eljutottunk. Eddig rendszerint csak leült vagy felpattant egy árva szót sem szólva.
Micsoda fejlemény.
Amint kilépett az ajtón kifújtam a levegőt. Szinte mindig megnyugszik a testem, nem nagyon tudom megmagyarázni miért van ez. Nem, nem félek tőle. Viszont kicsit félek a szavaitól, vagy a hangnemétől. Korábban már volt, hogy rosszul esett és egyszerűen nem akarom hogy valami durvább dolog jöjjön tőle. Ezentúl egyébként már annyira nem bánom mikor bejön és szórakoztat. Mindig gyorsan repül olyankor az idő, az agyam ezerrel jár és valljuk be vizuálisan nem egy rossz látvány. Kezdett jobban érdekelni. Szívesen megismertem volna, ha nem is mélyen legalább alap dolgokat róla. Hány éves, itt született, van családja, miből él, és satöbbi? Tényleg semmit nem tudok róla, viszont Zaynéknél nem akarok rákérdezni. Olyan furcsa lenne, minden bizonnyal egyből tovább kombinálnák, aztán csak ciki lenne ha esetleg egy társaságba kerülök velük, így inkább úgy voltam vele ha az élet úgy hozza majd megismerem, ha pedig nem akkor az úgy lesz rendjén.
Az a maradék pár óra a Romban kicsit lelassult. Egyre kevesebb ember volt, mindenki menni készülődött és én is inkább arra koncentráltam hogy rendet rakjak a pult mögött. Robert már hazament, hamarabb elküldtem, hiszen nem voltak annyian hogy ketten legyünk és amúgy is zárni készülődtem amint az utolsó vendég is elment.
A cuccaimmal a kezemben sétáltam a hátsó parkolóban a kocsim felé. Ahogy hirtelen hangot hallottam egyből arra kaptam a fejem ahonnan jött. A parkoló hátsó, sötét részénél volt ismételten egy kisebb csapat. Ha tippelnem kellett volna egyből azt vágtam volna rá, hogy Harry is közöttük volt. Inkább már csak megingattam a fejem és kicsit sietősebb léptekkel igyekeztem a kocsimhoz, nagyon nem rajongtam az ötletért, hogy pont ebben a parkolóban intézi ezeket. Ha elkapnák belekevernének minket is legalább egy kihallgatásra biztosan. Apa megölne ha megtudná hogy nem mondtam el neki.
Már épp indítani akartam a kocsit, viszont még a bezárt ajtókon keresztül is hallottam, hogy dulakodás kezd kialakulni. A szemeimet kicsit össze húztam és ezerrel próbáltam fókusztálni, hogy lássam mi történik. Pont a legsötétebb résznél voltak, oda az utolsó lámpák fénye már nem ért el, így nehéz volt kivenni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan kitolattam, viszont ahelyett, hogy a másik irányba mentem volna feléjük kanyarítottam a kormányt és feloltottam a reflektort. Egyből a szám elé kaptam a kezem és a szívem hevesen kezdett kapálózni a mellkasomban.
A földön fekvő férfi Harry volt, körülötte három másik emberrel. Szinte másodpercek alatt történt az egész. Az egyik épp egy hatalmasat behúzott neki, viszont egyből hátrakapta a tekintetét mikor a reflektorom rájuk terült.
Hezitáltam, hogy mit tegyek.
Megrémisztett amit láttam, viszont azt éreztem tennem kell valamit, hiszen nem fair Harryt összeverni úgy, hogy ő egyedül van, míg ők hárman és nem akartam kivárni azt, hogy mire képes így az erőfitogtatás, ami inkább a szememben gyávaság volt. Mielőtt gondolkodhattam volna tovább, valami arra ösztönzött, hogy kipattanjak a kocsiból. Egy komplett idióta vagyok.
- Öt másodpercetek van elhúzni innen, míg nem hívom a rendőrséget - mondtam határozottan. Hogy mennyire volt ez jó ötlet? Semennyire. Három férfiról volt szó, akik nekem legalább a háromszorosaim voltak egyedül is. Hiába szorongattam a kezemben a telefonom a rendőrség számával a képernyőn, vagy a gázsprayt a másikban. Ha ezek bármit tenni akartak volna velem nem lett volna esélyem.
- Hallod, lépjünk le - rántotta meg az egyik a másik vállát, aki még mindig azzal foglalkozott, hogy belerúgjon a földön fekvő Harrybe, aki kényelmetlenül morgott egyet a tett miatt.
- Clarissa hagyd - motyogta, hangja gyenge volt és már csak ez is elég volt hogy még inkább arra késztessen, hogy cselekednem kell.
- Hallo, három férfit akarok bejelenteni, drog van a birtokukban. A cím.. - kezdtem el a telefonba beszélni minél hangosabban.
Valójában nem telefonáltam, csak eljátszottam, viszont a tervem bejött hiszen a három pasi egyből felpattant és sprintelni kezdett. Nyámnyila pasik.
Futásban egészen ügyesek voltak. Pillanatok alatt tűntek el a parkoló színéről, míg én sietősen Harryhez közelítettem és mellé térdeltem. A telefonom és a gázspray mellém esett, miközben kezem a felkarjára tettem.
- Jól vagy? - kérdeztem. Mindkét karját a hasához simította és az arca tele volt kék és zöld foltokkal. Az a három undorító férfi így elcsúfította az ő szép arcát.
- Elment az eszed? - teremtett le egyből. A hangja még mindig gyengének tűnt még akkor is, ha dühösnek próbált mutatkozni. És a teste is gyengének tűnt, hiszen ahogy megpróbált feltámaszkodni újra összehúzta a felsőtestét miközben a szemöldökét összeráncolta. - Ez a három barom hadd ne soroljam mennyi mindent tehetett volna veled.
- Megkímélnéd a leszidást akkorra, mikor legalább hatásosan is tudod csinálni? - húztam el a szám. Válasza csak egy kisebb nyögés volt, hiszen megint elkezdett felülni, mostanra már sikeresebben. - Segítsek? - álltam fel és a kezéért nyúltam.
Ahogy felpillantott rám feltűnt, hogy így mennyire megtöröttnek látszott, de még így is olyan szép arca volt. Pár zúzódás nem veszi el a vonásait és a zöld szemének ragyogását, amiben megcsillant a kocsim reflektorának a fénye. Makacs volt, de legalább nem annyira, hogy ne fogadja el a kezem. Kicsit meginogtam ugyan ahogy hirtelen a teljes súlyát próbáltam felhúzni, de próbáltam összeszedni az erőm. Többet kellene edzenem, de mentségemre szóljon, hogy egy ilyen cselekedet nem nagyon volt a terveim között.
Amint sikeresen két lábra állt elengedte a kezem és nekidőlt a kocsim motorháztetőjének. Az arca így már alulról volt megvilágítva a kocsim fényszórói miatt. Kissé fintorogva a hajába túrt az egyik kezével, a másikat a szemöldökéhez tette ahonnan csak most vettem észre, hogy folyni kezdett a vér. Még szerencse, hogy nem szörnyedek el az ilyesmitől, szép lenne ha még itt el is ájulnék.
- Várj, szerintem van sebtapasz a táskámban - mondtam és egyből a vezetőüléshez siettem.
A kezemből ledobtam az ülésre a telefont és a gázsprayt, remélve hogy arra már úgysem lesz szükségem és a táskámban kutatva hamar a kezembe akadt a doboz. Hogy a kocsim akkumulátora még véletlenül se merüljön le inkább lekapcsoltam a fényszórót, majd vissza siettem Harryhez.
Ahogy elé léptem hezitáltam egy kicsit. Nem akartam belemászni a személyes terébe, viszont ő megkönnyítette a dolgom. Egyszerűen jobban terpeszbe állt mikor kiszúrta a sebtapaszt a kezemben, amit nem terveztem csak úgy a kezébe nyomni és lelépni, így én oda tudtam lépni elé. Még így is maradt egy kicsi hely a testünk között, de egyértelműen közelebb voltam hozzá mint eddig valaha.
- Otthon ezt fertőtlenítsd le mielőtt újra leragasztod - mondtam halkan.
Próbáltam a feladatomra koncentrálni. A papírt lassan fejtettem le az anyagról, majd felemeltem a fejem ismét, hogy ránézzek. Mikor látta, hogy készülök feltenni kicsit legörnyedt, hogy a magasságkülönbségünk ellenére is kényelmesen felérjem. Ahogy a sebhez tettem a tapaszt annyira nem ment egyszerűen az odafigyelés. Ő folyamatosan némán, de nagyon intenzíven figyelt, az illata körbelengett mindent körülöttünk és a testének melegét is éreztem.
- Mi volt ez az egész? - törtem meg a már percek óta húzódó csendet e cselekedetem közben.
- Üzletelni próbáltam, de nem tetszett a gyereknek és nem tudtam, hogy pár haverja kiugrik majd a bokorból - rántotta meg a vállát. Amint letapasztottam a sebet a másik kezemből elővettem egy nedves törlőkendőt, amit szintén itt tartok mindig a kocsiban, és óvatosan végig töröltem vele az arcát, ahova folyt a vérből. Nem tudtam hol voltak az arcán pontosan zúzódások, mivel lekapcsoltam a lámpát nem sok fény maradt itt, de nem akartam neki fájdalmat okozni és próbáltam szuper óvatos lenni.
- Jobban kéne vigyáznod.
- Kettőnk közül akinek jobban kéne vigyáznia az te vagy. Eszedbe se jusson még egyszer ilyen - kezdődött megint a kiselőadás. Egy nagyobb sóhajjal néztem a szemébe, a kezeim a testem mellé estek hiszen kész voltam a rögtönzött ápolással.
- Ha itt hagylak ennél is jobban bántottak volna. Egy szimpla köszönömmel is beérném - válaszoltam.
A tekintete folyamatosan fürkészett és úgy tűnt tényleg dühös rám, de nem azért, mert beleszóltam. Eleinte azt hittem ez lehet a baja, mostanra viszont egyértelmű volt, hogy azért dühös, mert nekem eshetett volna bajom miatta. Egy pillanatig némán álltunk egymással szemben. Én is mélyen a szemébe néztem, hiszen az utóbbi percekben mindig próbáltam elkapni a tekintetem ha összetalálkozott az övével, viszont most hagytam. Éreztem, ahogy a gyomrom bukfencezik egyet. Mégis mi bajom van? Mégis miért találom ilyen vonzónak a zúzódásokkal teli arcát vagy a kemény tekintetét? Terápiára kéne mennem.
Mivel nem tűnt úgy hogy mondani akarna valamit, egy aprót sóhajtva elléptem így már nagyobb hely volt közöttünk.
- Haza tudsz így vezetni? - kérdeztem. Mostanra jobban zavarban voltam.
- Vezettem már szarabb állapotban is.
Szavaira csak bólintottam és halkan figyeltem ahogy ellöki magát a kocsimból és kicsit meggörnyedve ugyan de elindul onnan. Szívesen felajánlottam volna, hogy hazaviszem de nem voltam elég merész és valószínűleg túl makacs lett volna ahhoz, hogy elfogadja. Így inkább én is a vezető ülés irányába mentem.
- Clarissa!
Már épp fél lábbal a kocsimban ültem. Hangjára egyből rákaptam a tekintetem és láttam ahogy megáll és hátrafordul az irányomba.
- Köszönöm.
Jobb híján halványan bólintottam mélyen a szemébe nézve, majd bepattantam a kocsiba mikor láttam, hogy tovább megy. Sietősen tolattam ki a parkolóból, viszont amint az útra értem egy óriási mély sóhaj hagyta el a szám és kifejezetten lassan próbáltam vezetni, hogy minél tovább húzzam, hogy hazaérjek. Túlságosan is sok minden történt. Már maga a Harryvel való beszélgetésem délután is furcsa volt, azon önmagában is agyalnék most, viszont ami utána jött.. azon még hetek múlva is agyalni fogok. Fogalmam sincs miért segítettem neki. Sosem drogoztam, nem voltak drogos ismerőseim és egyszerűen az egész téma hidegen hagyott. Oké, néhánszor fintorogva néztem egy két emberre, mikor undorítóan viselkedtek a hatása alatt, de nem foglalkoztatott túlzottan. Igaz Harry egy idegen volt, mégis azt gondoltam fordított esetben ő is megtenné ezt értem.
Lehet csak naív vagyok, vagy túl segítőkész.
Hallottam már, hogy emberek azt vágják hozzám, hogy gyakran másokat helyezek magam elé és ez akár még rosszul is végződhet. Nem bántam meg a tettem, ha visszamehetnék ismét segítenék neki. Tudom, hogy az a köszönöm nehezére esett, de egy jó pontot szerzett vele nálam, ahogy azzal is amilyen dühös volt rám a tettem miatt mert értem aggódott. Túlságosan könnyen adogatom a jó pontokat.