"Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - éskapjak belőle. " Fodor Ákos
Harry
Rég nem követtem el olyan amatőr hibát, hogy bárki is lássa az aznapi bizniszem. Mondjuk új volt a környék, jó pár éve elmentem ebből a városból és akkor még nem volt itt ez a hely, de muszáj volt itt is feltalálnom magam, és mivel épp a Romban volt dolgom gondoltam két legyet ütök egy csapásra.
Mint mostanra tudom: Clarissa, nem tűnt túl meglepettnek. Mikor eddig megesett, hogy egy nő rajta kapott elég rajtuk látnom a kisebb rémültésget és elég nekik pár félmosoly és kacsintás, máris biztosra tudom, hogy nem kapnak egyből a telefonjukhoz. Férfiaknál elég a fenyegetés, a nőkre egyszerűen nem szeretek ráijeszteni. Nem mintha annyira félnék a zsaruktól, mindössze a hátam közepére sem kívánnék most egy magánnyomozót aki figyeli minden lépésem.
Azt sem kívántam a hátam közepére, hogy bemenjek hozzá bájcsevegni, de nem tűnt túl biztosnak, hogy nem köp. Biztosra kellett mennem, hiszen új a város, újak a zsaruk, a helyek. Ki kell tapasztalnom a dolgokat még. Persze csak óvatosan.
Kicsit felkeltette az érdeklődésem az a csaj, vagyis Clarissa ma, mikor megláttam őt a pulton ülve olvasni az üres helyen. Eszembe is jutott, hogy tegnap is láttam őt a pult mögött, de akkor nem nagyon figyeltem fel rá. Viszont abban, ahogy lazán ült ott a könyvét szorongatva, a bő és laza pulóverében másnak tűnt, valahogy nem számítottam erre tőle.
Aztán később, a bárban már este arra sem számítottam, ahogy beszélt hozzám. Az volt megszokva hogy ismerem a nőket. A rezdüléseikből meg tudom mondani, ha zavarban vannak, felszabadultak vagy épp be vannak indulva. Viszont Clarissa meglepett. Egyik pillanatról a másikra váltott a csendes zavarba jött csajról a nagyszájúvá, aki a szemét forgatta rám és már már megvető tekintetekkel illetett amint olyat hallott tőlem ami nem tetszett neki. Hogy tetszett-e? Nem. Jobb szeretem az olyan nőket, akik hallgatagabbak és könnyebb őket kezelni. Az olyan nők mint ő csak feleslegesen sokat beszélnek és nekem egyszerűen nincs türelmem hozzájuk. Éppen ezért is léptem le és hagytam a francba a gondolatot is, hogy feljelent. Inkább majd megbeszélem a magánnyomozóval mint vele, lehet könnyebben lesz úgy. Még úgy is könnyebbnek gondoltam azt, hogy elszívtam előtte egy marihuánás cigit, hogy egyszerűbben menjen dolog. Hát nem ment.
- Csá, mizu? Hova ilyen sietősen? - nyújtotta Zayn a kezét egy pacsira, amivel elállta az utam, mikor a hely előtt összefutottam vele. Zaynnel már nem is számolom az éveket mióta jó barátom. Többek között azért is jöttem vissza ebbe a városba, mert ők itt voltak. Olaszország jó buli volt, sok kapcsolatot alakítottam ki, de mostanra úgy voltam vele visszatérek kicsit, aztán majd kiderül merre tovább.
- Semmi, haza. Csak felhúztak - ingattam a fejem és a kezem a hajamba simítottam, hogy eltúrjam azt az arcomból.
- Agh Styles, te mindig feszült vagy - ingatta a fejét. Nos, sok a gondom és a dolgom, mindig ezer felé áll a fejem. - Most épp ki a szenvedő alany? - poénkodott tovább Zayn, kezdett ő is vékony cérnán táncolni, bár ő tudta, hogy neki rohadt sok kéne ahhoz, hogy az a cérna elszakadjon, mert olyan volt mint egy idegesítő öcs néha.
- A pultos csaj - intettem magam mögé. Láttam Zaynen ahogy a szemei egyből elkerekedtek.
- Clarissa? Bro, ő a legegyszerűbb csaj akivel valaha találkoztam. Lehet vele poénkodni, beszélgetni, tök jó arc. Szerintem összekevered valakivel.
Kifejezetten meglepett ahogy Zayn egyből védelmezni kezdte, nem is nagyon gondoltam arra, hogy ismerik egymást de az, hogy jóban is vannak még jobban meglepett. Ezek szerint csak én szúrtam a szemét amiért velem ilyen lekezelő volt. Gondoltam nem hagyom nyerni ilyen könnyen. Biztosan az a legutolsó dolog amire számít, hogy visszamegyek. Szeretem az embereket meglepni akár negatív, akár pozitív értelemben. Szeretek én irányítani, így csatlakoztam Zaynhez vissza a Romba. Kicsit ráncolta a szemöldökét a hirtelen jött döntésem és hangulatváltozásom miatt, de inkább nem tette szóvá. Jobb is, érdekes lenne ezt kimagyaráznom.
Amint bementünk egyből a pult felé pillantottam, ő pedig egyenesen ránk. Akartam látni azt ami végigment rajta. Ahogy egy pillanatra elkerekedik a szeme, majd nagyot sóhajt és elpillant hogy leplezze amiért meglepte, hogy már megint én vagyok az. Egyből láttam, hogy kényelmetlenül egyik lábáról a másikra állt ahogy a pult felé tartottam, viszont mintha egy megkönnyebbülés szaladt volna át rajta amikor meglátta Zaynt mögöttem. Furcsa csaj volt.
- Oh nézzenek csak oda a kedvenc pultosom milyen laza ma - hangzott Zayn, pedig még oda sem értünk teljesen. A hangos zene ellenére is hallotta Clarissa, hiszen szégyenlősen elmosolyodott és a fejét ingatta. Tényleg nem volt az az átlagos pultos. Ha a legtöbb helyre bemész a pultos egy miniszoknyában fog előtted álldogálni, nem így.
Csak csendben leültem ugyan arra a bárszékre ahonnan pár perce felálltam. Mellettem Zayn volt, aki egyből szóba elegyedett vele, míg az én tekintetem rátapadt az arcára és a testbeszédére. Láttam, ahogy először kicsit feszeng, de hamar felengedett ahogy belemélyedt kicsit abba, hogy Zaynnek elmesélje milyen napja volt. Ahogy beszélt egyre inkább eltűnt a fejemből a düh és egyre inkább másra koncentráltam. Az első dolog ami kibillentett az az volt, ahogy felemelte a kezét, ami eddig eltűnt a pulóvere ujjában hiszen kicsit hosszú volt rá. Kifejezetten alacsony volt, így a végtagjai is nyilván rövidebbek voltak. A hajához emelte a kezét és egyszerűen kihúzta belőle a hajgumit. Hova volt ilyen megbabonázó az, ahogy a sötét haja tincsei erőtlenül hullottak le a hátára? El is gondolkoztam vajon igazi-e. Manapság olyan egyszerű mű szájat, mellett csináltatni minden nőnek, ilyen természetesnek tűnő hajat sem lehet nagy dolog. Ha a kezemet oda vezetném a tövéhez biztos hamar választ kapnék a kérdésemre. Olyan puhának tűnt. Meg is jegyeztem magamban, hogy jobban tetszett így leengedett hajjal, mint összefogottal eddig. Mik egyáltalán ezek a gondolatok?
- Honnan ismeritek amúgy egymást?
Zayn kérdése egyből visszarántott az amúgy is hülye gondolataimból a valóságba. Clarissa is egyből rám kapta a tekintetét, majd vissza Zaynre és a fejét ingatta.
- Nem ismerjük - válaszolta hidegen. Erről beszélek. Ahogy Zaynhez beszélt eddig mosolygott, ragyogtak a szemei, viszont amint eszébe jutott, hogy én is itt vagyok elkomorodott és hideg lett.
- Ja a banda, vágom - kapott a fejéhez Zayn, ezzel megválaszolva a maga kérdését. - És mi a probléma?
- Milyen probléma? - ráncolta a szemöldökét Clarissa.
- Hát Harry azt.. - kezdett bele Zayn, de a pult alatt a bokájába rúgtam. A mondata egyből félbeszakadt és értetlenül nézett rám. Elég volt a szemébe néznem hogy értse, hogy inkább ejtse a témát. A viselkedésünket látva Clarissa tekintete talán csak még összezavarodottabb lett, de nem kérdezősködött. Egyszerűen nem az én műfajom a magyarázkodás, márpedig az következett volna ha Zayn elmondja a bejárat előttit.
Ha valaki megkérdezte volna miért jöttem vissza nem tudtam volna rá válaszolni. Valahol bántotta az egóm, hogy a csaj nem hevert a lábaim előtt ahogy azt megszoktam. Az is kétségtelenül zavart, hogy ilyen jól kijött Zaynnel, bár én soha nem tudnék úgy bájcsevegni vele ahogy ő. Az nem az én műfajom. Azt rohadtul nem tudtam, hogy miért zavart. Egy csaj a sok közül, Boston tele van nővel az ország összes pontjáról a puccos egyetem miatt. Mindegyikük keresi a "kalandot" és abba a kalandba jó sok minden belefér nekik. Nem panaszkodom. Felőlem úgy nevezik ahogy akarják azokat az alkalmakat.
A tudatalattim mégis azt mondatta, hogy zavar amiért Clarissa átnéz rajtam, ha egy a sok közül, ha nem. Ha olyan nagy szája van miért nem olyan velem szemben folyamatosan?
- Miért jöttél vissza? - rántott ki a valóságba immáron Clarissa, aki felém címezte a kérdését. Zayn eltűnt mellőlem és oldalra pillantva még el is kaptam az alakját amint a mosdók felé tartott.
- Zaynel jöttünk meginni egy kört - rántottam meg a vállam miközben visszanéztem a lányra. Kifejezetten kerek barna szemei voltak, természetes vonásokkal.
- Elfelejtettetek akkor rendelni.
Uh, ezt nem gondoltam át. A pult előttünk üres volt és ő volt a pultos, így sehogy nem tudtam volna neki erről hazudni.
- A csaj számát akartam elkérni aki előbb itt volt, de ahogy látom már lelépett - raktam össze egy másik hazugságot. Körbe pillantva tényleg nem láttam a csajt, bár már arra sem emlékeztem milyen színű haja volt és hogy egyáltalán hogy nézett ki. Őszintén nem volt itt szó semmiféle csajról.
- Oh, értem - bólintott ismét szűkszavúan és lepillantott a kezeire. És ismét ugyanaz a csend jött, ami azelőtt is volt hogy kimentem volna.
Amint mondtam titkos képességem, hogy rezdülésekből tudom olvasni az embereket. Régen, tinédzser koromban sokat foglalkoztam a pszichológiának ezen oldalával, majd a bizniszembe is jól jöttek és szépen lassan egyre erősebb lett ez a képességem. Jó látni ha az ember, aki veled szemben áll hogy érez. Mikor feszült, dühös, jobban ki tudod következtetni mire hogyan reagál.
Clarissa egy kifejezetten belevaló és erős csajnak tűnt először, akinek a nagy szája viszi rossz helyekre, viszont mostanra látszott, hogy van egy kifejezett visszafogott és inkább aranyos oldala. Érdekes csajnak tűnt, ugyanakkor kezdtem kicsit unni hogy folyamatosan agyalok rajta. Valószínűleg elkezdett a füves cigi hatása elmúlni és egyből nem tűnt olyan érdekesnek mint eddig.
Ez abban is megmutatkozott, hogy az este további részében én nem nagyon vettem ki a részem a beszélgetésükből. Nem mintha eddig kivettem volna, de most még csak nem is figyeltem rájuk. A telefonomat nyomkodtam, vagy csak magam elé bámultam. Elég volt ennyi ebből a napból nekem.
Clarissa
Kifejezetten nem volt ellenemre, hogy végre szabad volt az egész napom. Egyszerűen csak jól esett reggel lustán feküdni az ágyban, miközben a telefonomat nyomkodtam és az instagramon nézelődtem épp.
Apa az egész családnak csinált reggelit, ahogy általába szinte mindig szombaton. Egy youtube videó mellett végeztem el a reggelimet miután felöltöztem egy kényelmes otthoni cuccba.
Aztán órákig a húgommal voltam. Beszélgettünk lényegében mindenről ami mostanában történt velünk. Megemlítettem neki Harryt is, hozzám hasonlóan kicsit furcsának tartotta a srácot, de betudta annyival, hogy vagy jobb fej lesz vagy egyszerűen úgyis lekopik. Igaza volt.
Aztán később már délután volt mikor az ágyamon fekve olvastam épp. Szerettem az ilyen nyugis napokat. Mielőtt Bostonba jöttünk volna sok ilyen volt és hirtelen nagy változás is volt a sok munka. Állandóan kimerült voltam és legszívesebben mindig otthon maradtam volna. Idővel jobban kezdtem élvezni és rájöttem, hogy valószínűleg csak megszokás kérdése volt a dolog és mostanra egy balansz keletkezett ilyen szempontból az életemben.
Felix: ezer éve nem láttalak :( - villant fel a telefonom kijelzője mellettem. Vártam egy kicsit mielőtt válaszoltam volna, hiszen nem akartam furának tűnni, hogy egyből megnyitom.
Én: tegnapelőtt ignoráltál egész este
Felix: csak láttam hogy dolgod volt. este tartunk egy kis grillezést a srácokkal, nem jössz? - kérdezte, Hát persze. Évek óta kavargatunk, de még esküszöm, hogy soha életünkben nem voltunk nappal kettesben. Nem találkoztunk, randiztunk. Mikor összegabalyodtunk az mindig akkor esedékes, mikor a baráti társasággal voltunk, így szinte mindig maximum este vagy éjszaka vagyunk csak kettesben, ha a többiektől félre vonulunk. Napközben néha írunk egymásnak, így képben vagyunk egymás életével, de alapjáraton ha ő jobban nyit én hátralépek, viszont ha ő teszi, akkor én torpanok meg és válok hidegebbé. Örökös játék a miénk. Néha úgy vagyok vele bárcsak az egyikünk engedne, de ezzel egyetemben élvezem azt, ami van és furcsa lenne az is, ha több és az is, ha kevesebb lenne közöttünk. Nekem megfelel ez a helyzet egyelőre.
Én: nálatok?
Felix: aha, már itt van mindenki. jöhetsz bármikor
Én: elkészülök és megyek :)
Szinte egyből ugrasztottam a húgomat is. Felixéknek elég nagy csapata van, van olyan srác akinek az öccse épp egykorú az én húgommal, így ő is jön velem néha, mert jóban van a fiúkkal.
Már amikor a kocsimba belültünk tudtam, hogy kicsit felelőtlenség volt, hogy nem vettem kabátot. Egy rövid fekete biciklis nadrág volt rajtam, aminek alig csak az alja látszott ki egy picit a szürke bő póló alól, ami rajtam volt. A póló kicsit kopottas stílusú volt egy rock banda logóval az elején. Hosszú hajam a vállamra hullott és a sminkem is hétköznapi volt. Semmi extra. Mia, a húgom is hozzám hasonlóan nézett ki, annyi különbsggel hogy rajta egy bővebb pulóver volt póló helyett. Ezerrel sütött egész nap a nap, meleg is volt még, de a hidegebb fuvallatokból ítélve biztos voltam benne, hogy később hűvös lesz. Mindegy túlélem.
Felixék alig tíz percre laktak tőlünk. A szüleinek egy hatalmas két szintes háza volt, kifejezetten tehetősek voltak. Van a belváros közepén egy albérlete, de a csapattal a bulikat vagy összejöveteleket mindig itt tartják, mert itt nagyobb a hely.
- Sziasztok - köszöntem fennhangon, miután a nyitott kapun besétáltunk. Mindenki egyből felénk kapta a tekintetét.
- Sziasztok, na végre - hangzott mindenki.
Csak mi ketten voltunk lányok, erre egyből rájöttem amint körbe pillantottam. A srácok körben ültek a kövekkel kirakott grill körül. Volt aki a lócán, volt aki egy plusz műanyag széken. Hamar összeakadt a tekintetem Felixével, aki csak némán megütögette maga mellett az üres helyet a lócán. Én egyből felé tartottam, míg a hugom tőlünk távolabb leült a lépcsőre az egyik srác öccse mellé. Övezte az érkezésünket egy kisebb csend, viszont szépen lassan az udvart ismét belepte a beszélgetések hangja.
- Reméltem, hogy ma nem dolgozol - törte meg a csendet. Ahogy körbe pillantottam mostanra legalább senki nem figyelt ránk. A csapatnak szokásává vált, hogy kíváncsiak ránk, illetve hogy mi van közöttünk Felixel a nagy "Aaron-os dráma" óta.
- Nem mintha nem jönnél be, ha épp ott vagyok - válaszoltam, miközben egy halvány mosoly húzódott a számra és rápillantottam. A sötét haja középen volt elválasztva, ha jól emlékszem mondta, hogy már kezd neki túl hosszú lenni, viszont nekem így kifejezetten tetszett a hossza. Testét egy sötétkék kapucnis pulóver és egy fekete pamut anyagú rövidnadrág takarta. Jól állt neki a kék szín, kiemelte a szemét, amik kíváncsian figyeltek engem.
- Igaz, de akkor is kell neked is a pihenés. Nem szeretem ha mindig ott vagy.
Hmm. Aggódik értem? Ez új. Vagyis nem új, már volt, hogy ilyen mondatokat elejtett de csak ritkán, így mindig újdonságnak hat.
- Jó buli, szeretek ott lenni, aztán ha sok úgyis intézek magamnak szabadnapot - rántottam meg a vállam, de a tekintetemet rajta tartottam. Ahogy egy pillanatra lenéztem az ajkára hirtelen bevillant az emlék mikor először megcsókolt. Egy buliban történt, az említett dráma után. Közölte velem, hogy fontosabb neki a barátságuk Aaronnel, mint én és meg is értettem, sosem akartam volna közéjük állni. Aztán rá pár hétre, egy buliban megint egymás mellett kötöttünk ki, félrevonultunk és emlékszem ezerrel magyaráztam neki valamit, mélyen benne voltam a kis sztorimban, amikor hirtelen ajkait az enyémen éreztem. Emlékszem úgy meglepődtem, hogy vissza sem csókoltam. A szívem csak úgy kalapált a mellkasomban hiszen ha addigra nem is volt még érzelem bennem felé, akkor is vonzódtam hozzá.
A gondolataimból kizökkentem. Pontosabban az zökkentett ki, hogy láttam Felix száját mosolyra húzódni az orrom elött. Egyértelmű volt, hogy rajtakapott, hogy az ajkait bámulom miközben kikapcsoltam az agyam.
Hirtelen közelebb hajolt.
Az illata egyből körbejárta az enyémet és a testének melegét is éreztem.
- Gyere utánam a konyhába öt perc múlva - mondta halkan a fülembe majd felpattant és a ház felé tartott.
Minél kevésbé feltűnően sóhajtottam egyet és nem is mertem körbenézni a többiek között. Nem mondom, hogy újdonság volt ez. Általában bulikból, vagy bármilyen összejövetelből így szökünk el kettesben a többiektől.
Ahogy azt kérte ott üldögéltem egy ideig. Addig legalább írtam Abbynek, hogy szóljon ha bármi gáz lenne bent, hiszen lassan nyitás van. Ha nem vagyok bent is őszintén félig ott vagyok fejben. Aztán egyszerűen felpattantam és én is a ház felé mentem. A bejárattól egy kisebb folyosó vezetett befelé. Jobbra a lépcső volt az emeletre, szemben pedig a konyha, ahova tartottam. Felix a pultnál állt annak támaszkodva, majd amint észrevette hogy bejöttem elrugaszkodott és a kezét kicsit kinyújva felém tartott. Halvány mosollyal ingattam csak a fejem amint a kezei lassan körbe záródtak a felsőtestem körül, míg ő kicsit lejjebb hajolt hozzám, hogy az arcát a nyakamba fúrja.
- Hmm de jó illatod van - motyogta a bőrömbe.
A nyakam vékony bőrénél éreztem a forró leheletét és egy kisebb libabőrt is okozott, hiszen a nyakam a legérzékenyebb pontom a testemen. Kicsit elhúzódott tőlem, hogy a tekintetünk újra találkozzon. Pár másodpercig mosolyogva nézett rám, majd lejjebb hajolt ismét és ajkait az enyémre illesztette. Kezeim a mellkasáról feljebb csúsztak a tarkójához és hátráltam is egy picit, hogy a konyhapultnak dőljek. Felix ugyan követett, miközben elmélyítette a csókunkat, de nem nyomott neki vagy tett semmi mást. Egyszerűen a kezei lágyan ölelték a felsőtestem, miközben a csókunkra koncentrált.
Néha eszembe jutott már, hogy ilyen szituációban hogy felpezsdítené a testem ha esetleg kicsit jobban neki nyomna a pultnak a testével, vagy határozottabban belemarkolna a csípőmbe a hatás miatt, de ez nem volt jellemző rá, én pedig nyilván nem tettem szóvá. Eddig kétszer történt közöttünk több. Az első az én szó szerinti első alkalmam volt, ahol nem is bántam a gyengédséget. Összességében egészen mesébe illő volt vele az az este. A mostanihoz képest akkor sokkal több érzelmem volt felé, remegtek tőle a kezeim és egyszerűen nem bánom, hogy vele történt. Aztán másodjára ahhoz hasonlóan gyengéd és harmonikus volt minden. Titkon vágytam volna csak egy picivel több dominánsságra.
Agh, bárcsak én is az a vanília típus lennék, akinek eszébe nem jutna, hogy mennyire vonzó lenne, ahogy egy férfi keze a nyakam köré fonódik hogy egy helyben tartson.
Egy kis falnak taszítás itt, egy kis harapás, markolás, dominancia ott és máris elégedett lennék. De Felix nem ez a típus volt és nem mintha valaha mondtam volna ezt neki, akkor is tiszteletben tartottam. Nem akarnék soha egy kínos ilyesmi beszélgetést, hiszen nem vagyunk együtt. Bár ha együtt lennénk sem tudom hogyan kezdenék ebbe bele.
Már megint elkalandoztam.
Az rántott csak vissza ahogy hallottam, hogy kicsit belesóhajtott a gyengéd és egészen mély csókunkba. Halványan elmosolyodtam, amint a nyelvem lágyan táncolt az övével, míg a tarkójánál a hajával játszottam. Amikor elhúzódott volna pimaszul az alsó ajkába haraptam. Szemében egyből felvillant a tűz, ahogy az enyémbe nézett, míg én csak angyalian elmosolyodtam. Kétségtelen volt, hogy vonzódott hozzám. Ezt meg tudtam mondani a tetteiből, szavaiból vagy abból, ahogy nézett rám. És én? Nos én is vonzódtam hozzá. Viszont amikor elkezdtünk ismerkedni annyival másabb volt minden. Sokkal izgalommal telibb volt, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy akkor több érzelmem volt felé. Azóta eltelt egy kis idő, lehet érettebb is lettem és egyszerűen a folyamatos egy helyben járás miatt elveszett a varázs. Ha lépett volna persze az lett volna a baj, hiszen ezekkel a gondolatokkal hogyan is akarnék tőle többet? Viszont ha nem lenne az életemben hiányozna. Normális vagyok én?
Az este további része kifejezetten barátian telt. Nem történt közöttünk semmi több, egyszerűen visszamentünk az udvarra és becsatlakoztunk a többiek beszélgetésébe. Aaron persze küldött felénk néhány furcsa, gyanakvó tekintetet de hamar átesett rajta. Azt nem igazán értettem benne mi zajlik. Biztos vagyok benne, hogy már mikor randizgattunk is mondtam neki, hogy barátként tekintek rá, aztán azóta is legalább háromszor. Felixel is végigcsinálták a teljes majdnem összeveszést, aztán mégsem. Egy ponton közölte is velünk, hogy nem zavarja már ha együtt lát esetleg minket. De a csípős megjegyzések és a megvető tekintet mégis jelen volt még mindig és egyszerűen ezen a ponton már nem nagyon foglalkoztam vele. Az pedig hogy Felix mit gondolt erről azt nem tudom, hiszen sosem beszéltem vele erről. Titkob féltem a válaszától.
Már kilenc óra is elmúlt, mikor a húgommal távoztunk és hazamentünk. Elhúzódott kicsit délután, ugyanakkor jól éreztem magam. Sokat nevettem. Miután hazaértünk vettem egy forró fürdőt, lemostam az aznapi sminkem majd a húgommal az emeleti nappaliban a tv elé huppantunk, hogy megnézzünk egy Szívek szállodája részt a nap zárásaként. Már hónapok óta gyűrjük ezt a sorozatot és kifejezetten szeretjük mind a ketten. Szeretem, hogy nem túl izgalmas. Az a típusú műsor, amit ha a háttérbe beteszel és nem is figyelsz nagyon is tudod követni, de mégis érdekelt hogy mi van benne, és mivel már több mint a felével végeztünk mindenképpen be akartuk fejezeni.
Aztán később még elalvás előtt olvastam egy kicsit, válaszoltam Lizzy néhány cukkoló üzenetére, amiket akkor küldött mikor elmondtam délután hol jártam, majd a telefont és a könyvet az éjjeliszekrényre tettem és lehunytam a szemem. Kutattam kicsit az agyamban, hogy vajon ki legyen most az aznap este kis képzeletbeli történetem főszereplője, hiszen mindig csak úgy tudtam elaludni ha gondoltam valakire. Ez a személy sokáig Felix volt, viszont mostanra nem volt jellemző, hogy ő eszembe jutott volna. Most jobb híján egyszerűen az egyik vonzó focista jutott eszembe, akit a hétvégén láttam játszani a tv-ben. Aranyos volt, az instagramját lecsekkolva a tetoválásai is megtetszettek a felsőtestén így nem volt nehezemre elképzelni ahogy egy hosszú meccs után velem vezeti le a feszültését amiért aznap vesztett a csapata. Hogy lehet ekkora fantáziám? Mindegy is, legalább segített elaludni, pedig a focista sráccal még a lényeghez sem értünk a képzeletemben..agh.
Sziasztok!
Remélem tetszett a mai rész! Szívesen hallanám a véleményeiteket kommentben róla! :)
Jó pár éve vagyok már itt író a Wattpaden, és szomorúan látom, hogy ahogy minden platformon, úgy itt is hangosak lettek a "szakértők" vagy "wannabe könyvkritikusok"🤦🏻♀️ és egyszerűen mintha csak akkor kommentelne néhány ember, mikor negatív mondandója van. Régen ez nem volt itt így..
Ez továbbra is az én könyvem, én alkotom, én döntöm el mit hányszor írok le vagy fejezek ki, én döntom el a karaktereim nevét, becenevét és lényegében mindent. Tele van a Wattpad könyvekkel, tovább lehet állni mielőtt elkezdenéd a műveimet kéretlenül kritizálni vagy kéretlenül okoskodni a kommentekben. Mindet törlöm, sőt még némítani is szoktam az illetőket mert nem akarom, hogy hozzáférjenek olyan emberek a könyveimhez és szórakoztassam őket, akik csak kritizálni tudnak cserébe, még egyszer mondom: kéretlenül.
Nem vagyok tökéletes és vannak hibáim, de nem kértem elemzést a fejezetekről, hogy mikor mi nem jó stb., elég nevetséges, hogy ezt egyáltalán el kell mondanom.
Persze akinek nem inge.. továbbra is látom, hogy itt vagytok, olvastok, és köszönöm is.
Csak arra kérek mindenkit, hogy ne csak akkor kommenteljetek valamire ha negatív hozzáfűzésetek van vagy hibát találtatok. Egyetlen író sem akarja azt ezen a platformon. Hangosabbnak kell lennie a pozitív és kedves embereknek mint az ellentétének! <3
Köszönöm a megértést x M.