"Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd." Fodor Ákos
- Már megint flörtölsz velem - forgattam a szemem. Felix somolyogva ugyan de csak a szemeit forgatta. Mindig ugyan ez, egy örökös körforgás. Közelebb kerülünk, lángolunk, eltávolodunk aztán kezdődik elölről az egész mert élvezzük a játékot. Van valami abban, ahogy egymás agyára megyünk, amiért nem tudjuk pontosan mit érez a másik.
Agh, de kezdjük inkább az elejéről. A Felixel való kapcsolatom a kezdetek kezdete óta bonyolult és tele van piros zászlóval, amik mind azt jelzik nem illünk össze. Az egyik barátján, Aaron-on keresztül találkoztam vele, akivel elmentem néhány randira miután bemutatott neki Abby, de hamar rájöttem nincs meg a szikra és folyamatosan baráti szinten tartottam a kapcsolatot. Felixel egy házibuli keretein belül találkoztam először, Aaron egyik legjobb haverja ő. Akkor nem is különösebben figyeltem rá, mindössze annyit tudtam, hogy az ő házában ünneplünk és ennyit elégnek is éreztem. Aztán valami megfordult. Egy fesztiválon pár hétre rá Aaron kettesben hagyott minket, míg ő elment inni venni, mi pedig beszélgetni kezdtünk.. egyből olyan szikra gyulladt közöttünk ami elkezdte birizgálni a fantáziámat. Egy hétköznapi beszélgetés volt, csak érdeklődünk egymás felől, mégis valami megfogott benne. Érdekelt, meg akartam ismerni.
Kisebb káosz kezdődött.
Aaronnek rosszul esett, miszerint közéjük, azaz a barátságuk közé álltam.
Nem beszéltünk egy ideig.
Aztán bumm, elcsattant egy csók egy buliban közöttünk azok ellenére.
Aztán még egy egy másikban.
Aaron szépen lassan eltűnt és belátta tényleg érdekeljük egymást és félre tudta tenni a sértettségét elméletben, bár ezzel veszekednék.
Viszont mi nem láttuk be, hogy érdekeljük egymást.
És itt vagyunk most, másfél évvel később is ugyanabban a helyzetben. Időközben én elkezdtem a Romban dolgozni, és persze Aaronék is szépen lassan ide szoktak a baráti társaságával. Nem volt ellenemre, mert tényleg őszintén bírtam a fiúkat és mindig mindenki kedves és nyitott volt velem, jókat lehet velük nevetni és tényleg mindannyiukra barátként tekintek, persze mikor nincs tele a tekintetük ítélkezéssel az Aaron és Felix szituáció miatt. Még Aaronra is, aki határozottan ítélkező tekintetet küld felénk még erősebben mint a többiek még akkor is, ha azt mondja már rég nem érdeklem. Oké, talán mégsem olyan könnyű a helyzet. Igazából tényleg őszintén rosszul éreztem magam miatta az elején. Nem egyszer kiemelte, hogy kedvel mikor randiztunk, viszont én minden alkalommal ha visszafogottan is, de elutasítottam, mert nem volt meg az a szikra bennem felé. És hát igen, Felixel megvolt. Az a szikra ami Aaronnel hónapok alatt nem volt, Felixel két perc után jelentkezett. Őrület.
- Aki kettőnk közül mindig flörtöl, az te vagy - mosolyodott el Felix. A pultnál voltunk, a csapat az asztaluknál nevetett pár méterre tőlünk. - Mondjuk működik - tette hozzá. Kék szemei ragyogtak ahogy rám nézett. Akárhányszor a szemébe néztem izgatottság fogott el, még mindig hatással volt rám. Pedig másfél év sok idő. Annyi minden változott körülöttünk, mi mégsem haladunk. Persze nem mutogatok rá ujjal. Mind a ketten nyakig benne vagyunk ebben a sárban. Azt nem tudom pontosan ő mit gondol, de azt tudom hogy az én fejemben csak az lebeg, hogy nem állok készen egy kapcsolatra. Egyszerűen kényelmes és izgalmas vele a játék, ahogy néha elcsattan egy egy csók, akár le is fekszünk ha nagyon elhúzódik egy egy flörttel teli este, de nekem ez elég. Nem hiányzik a nyálas romantika, a kapcsolatok nem nekem valók. Félek az elkötelezettségtől.
- Csodásnak tartasz, karodba zárnál, megőrülsz értem, csókomra vágynál - énekeltem halkan nevetve. Egyből a szemeit forgatta, majd elrugaszkodott a pulttól és visszament a csapathoz. Mielőtt még visszaért volna hátra pillantott rám. Számon még mindig sunyi mosoly pihent az iménti cselekedetem miatt miközben a tekintetünk találkozott, míg ő is elnevette magát majd ismét elfordult.
Amint Felix kikerült a látóteremből újra a színpad felé pillantottam. Magamban megjegyeztem, hogy jobban tetszett az, ahogy a hosszabb hajú srác énekelt ma délután mint az énekes, aki most állt a színpadon. Aztán ismét kiszúrtam az említett srácot, a színpad mellett ült az egyik hangfalon és cigizett. Elméletileg nem lehetett itt bent dohányozni, de őszintén nem olyan típusú srácnak tűnt aki követi a szabályokat. Tekintete és a vonásai is kemények voltak, azt mutatták egy magabiztos és kissé hideg pasiról van szó.
A szemeim egyből felragyogtak, mikor a kocsma ajtaja nyitódott és belépett rajta Lizzy és Zayn. Széles mosollyal integettek nekem, viszont láttam hogy a színpad felé nézve meglátják a sötét hajú srácot és felé mentek először. Hmm szóval ismerik - mondtam magamban. Kíváncsian figyeltem, ahogy Zayn egy baráti pacsival köszönti, míg Lizzy csak mosolyogva köszönt neki. A srác továbbra is hideg maradt, még csak el sem mosolyodott, de szóba elegyedett velük végül.
Szívesen figyeltem volna tovább a srácot és vizsgáltam volna a viselkedését de egy nagyobb csapat srác kitakarta a képet, akik rendeltek. Halvány mosolyt erőltetve a számra próbáltam koncentrálni a rendelésükre a hangos zene mellett, majd munkához is láttam és sorra öntöttem ki a whiskyket a poharakba.
- Szia Clarissa, menő lett a színpad nagyon - jött végül oda Lizzy.
- Ugye? Tök hangulatos lett - bólogattam.
- Szívesen - jött oda Zayn is. Igazából ő volt az, aki szervezte a bandát és miután apáék meghallgatták nekik is egyértelmű volt, hogy rájuk fog esni a választás. Zayn egy nagyon jó haverom volt, nyilván Lizzyn keresztül ismertem és kifejezetten bírtam. Ő is sokat járt ide.
- Cserébe meghívlak valamire - forgattam a szemem és az imént félretett whiskyért nyúltam ismét, hogy öntsek neki egy pohárral.
Mivel már megszoktam, hogy szeretek mindenre figyelni mikor dolgozom most is feltűnt, hogy a kockás inges srác a kijárat felé tartott. Magamban kissé csalódott voltam, titkon talán reméltem hátha idejön Zaynékkel, csak hogy legalább a nevét megtudjam. Nem tudom miért birizgálta a fantáziámat ennyire. Az agyam ezerrel pörgött, hogy rákérdezzek-e Lizzynél vagy Zaynnél de végül inkább nem tettem. Nem akartam hogy a jövőben ha véletlenül egy társaságba kerülünk kínos legyen akár egy egy sunyi tekintet valamelyikőjüktől amiért érdeklődtem felőle. Így inkább megtartottam magamnak a gondolataimat.
Az este egyértelműen káoszos volt kicsit. Az élőzenés estének híre ment valószínűleg, hiszen hatalmas volt a tömeg egész este. Tele volt a bár egyetemistákkal és más társaságokkal is és időm sem volt Felixékre vagy épp Lizzyékre koncentrálni. Van olyan este mikor lazán akár hozzájuk is ülhetek, ha kevesebben vannak, de ma biztosan nem az az este volt. Folyamatosan pörögtünk a pultban Abbyvel, rendelésről rendelésre és már csak záráskor, mikor az utolsó vendég is elment realizáltam, hogy mennyire kimerült voltam. Nagyot sóhajtva pillantottam a telefonomra, ami 3:00 - át mutatott. Valószínűleg életünk legjobb döntése volt felvenni egy takarítónőt, aki másnap délelőtt mindig összerámolja kicsit a helyet, így azt már nem nekünk kell hajnalok hajnalán véghez vinni. Abby és Robert hangosan köszöntek és szépen lassan elcsendesedett a hely és egyedül voltam. Ha én dolgozom mindig én zárok és ez ma sem volt másképp. A kasszát lezártam, a táskámba beledobáltam a cuccaimat majd miután bezártam az első bejáratot, a hátsó felé mentem. A riasztó kódját beütöttem, ami halk pittyegéssel jelezte, hogy működésbe lépett a rendszer így már csak a rácsot kellett bezárnom. Már egészen rutinból ment ez még akkor is ha nem szerettem soha ilyenkor egyedül lenni. Mégiscsak hajnal van, sötét és az én felelősségem a hely na meg hát a saját életem is ugyabár.. talán ezért nem felejtem el soha a táskámba biggyeszteni a paprika sprayt.
Valószínűleg a lehető legrosszabbkor voltak ezek a gondolatok a fejemben, hiszen amint a kocsim felé indultam és a parkoló vége felé pillantottam megláttam ott két alakot. Átfutott az agyamon, hogy most itt végem és megerőszakolnak vagy kirabolják a helyet, így próbáltam minél halkabb lenni, és a falnak passzírozódva figyelni őket. Úgy tűnt nem rám pályáznak. Valamit nagyon tárgyaltak, majd az egyik átnyújtott a másiknak valamit és egy kézrázás után szétváltak. Jobbnak láttam visszafordulni a vasrácshoz és úgy csináltam, mintha most bajlódnék a bezárással, majd végre tényleg az autóm felé indultam. A sóder ropogására a földön felkaptam a fejem és meglepődtem, hogy az előbbi sötét alak az a kockás inges srác volt, akit bent is láttam és ezzel még titokzatosabbá tette magát a szememben. Biztos voltam benne, hogy bűzlik körülötte valami és akárhányszor a tekintetébe keveredtem, rossz érzés fogott el. Nem félelem, csak valami furcsa érzés, ami nyilván nem jelenik meg akármelyik fiúnál, és ami rettentően dühít, hogy így izgatja a fantáziámat.
- Egy sötét hátsó parkolóban olyan nyugodtan libegsz a kocsid felé, mintha meg sem fordulna a fejedben mik történhetnének veled itt – szólalt meg egy rekedtes hang. Kissé riadtan kaptam fel a fejem és hamar szembetaláltam magam a sráccal, aki a kocsim oldalának dőlve vizslatott. Észre sem vettem hogyan került elém, hiszen eddig idegességemben és zavaromban a földet pácáztam magam elött. Hangja egészen mélyen és talán kissé félelmetesen is csengett a sötét parkolóban. Lezseren támaszkodott a kocsimnak, a szájába cigaretta pihent, ami kisebb füstfelsőt generált köré. Egy nagyot nyelve néztem bele a szemébe.
- Megfordul, de akkor is be kell zárni valakinek és valahogy haza is kell jutnom. Megszoktam már – csaptam be a hátsó ajtót, ahova beraktam a cuccaimat. Próbáltam úgy viselkedni, mintha nem rémisztene meg és mintha nem is érdekelt volna az sem ki is ő valójában. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem akarok belekeveredni abba, hogy mit csinál.
- Nem bölcs döntés ilyen feladatot elvállalni – válaszolta egyszerűen. A belső számat haraptam, ahogy egy pillanatra lepillantottam a szájára a szeméből ahonnan épp távozott a füst. Az utcai lámpák fénye alig világított rá, de még így is egyértelműen látszottak a férfias vonások. Ami furcsa volt, az az hogy amint megláttam hogy ő az nem akartam egyből a paprika spray után nyúlni, pedig biztosan ha bármilyen másik férfi állna itt azt tettem volna. Nem mutatta jelét annak, hogy közeledne felém vagy el akar rabolni, tisztes távolságban volt hozzám képest és egészen nyugodtan beszélt, mondjuk kicsit fura dolgokat való igaz.
- Ez az egész olyan, mintha meg akarnál rémiszteni – tettem karba a kezeimet és értetlenül néztem rá. Nagyon nem értettem miért utalgat ilyenekre, főleg, hogy lényegében most találkoztunk és beszéltünk először. Még a nevét sem tudtam és ő sem tudott rólam semmit.
- Én a helyedben vigyáznék – kacsintott, majd a csikket eldobva elindult. Ha lehet még értetlenebbül figyeltem távolodó alakját a sötétben és a szemeimet forgatva léptem rá a még mindig izzó csikkre a földön. Esküszöm felidegesített a rejtélyes viselkedésével ez a srác. Általában jó emberismerő vagyok, de rajta nem tudok átlátni. Mintha egy zárt könyv lenne. Csak a borító alapján tudsz ítélni, de ha a borító megfog biztosan rettentően kíváncsi vagy a belsejére. És én bizony az voltam. Rohadtul kíváncsi.
Az egész hazaúton pörgött az agyam rajta. Nem voltam hülye, a parkolós dolog pontosan valamilyen illegális biznisznek nézett ki. Ugyanakkor eddig nem volt jellemző ez a Romkocsmára, apa többször a lelkemre kötötte hogy ha bárki furcsa alakot, fura viselkedést látok, akár csak bunkó valaki szóljak Billnek, a biztonsági őrünknek, vagy neki. Ugyanakkor nem akartam neki szólni erről a srácról egyelőre. Bent a szívét beletette abba a számba ahogy énekelt, majd amint lement a színpadról egy hideg alakká változott és kint pedig egyszerűen csak furcsa volt. Sosem találkoztam még ilyen emberrel. Azt vártam a parkolóban majd megfenyeget amiért láttam valamit vagy ignorál de a lehető leg furcsábbakat mondta. Agh, minek is agyalok ennyit rajta? Lehet soha többet az életben nem látom viszont.
Csak már már felüdülés volt egy olyan srácot látnom élőben, akit eddig csak könyvekben képzeltem vagy esetleg az interneten láttam. Úgy nézett ki mint egy jó alternatív rock zene. Tetoválások, hosszúkás haj, szép de férfias arc.
Más volt a stílusa mint amit látni szoktam magam körül a férfiakon és egyből felkeltette az érdeklődésem, hogy ki is ő.
Felix karakterét valahogy így képzeljétek😉 M. :