Sergio
Ma van a visszavágó napja. Cort már két napja nem lehet elérni, mert munka után folyton a másik csapattal lóg. Nem tudtam vele két szót sem váltani, mert mindig hívta valamelyik kék oroszlán. Így azt sem tudtuk megbeszélni eddig, hogy megjött a papír, ami kimondja, Angie hivatalosan is Ramos lett.
- Indulás! - csap a vállamra Iker és már lépünk is ki az öltözőből. Még pont látom, ahogy Rina Angieval a kezében puszit ad Matának. Elönt a féltékenység, ahogy rájuk nézek. Cor egy pillanatra felém fordul, de én elkapom a tekintetemet. Iker mellé lépek és a szokásos puszival kívánok neki szerencsét a kapuban.
- Észnél légy! - szól utánam, én csak vigyorgok rajta.
Hajtós meccs. A másik csapat nagyon meg akarja mutatni, hogy ők a jobbak. Úgy látszik Morinhou rendesen felkészítette őket a taktikáinkra. Egyet azért elfelejtett a Mister, mégpedig, hogy Anchelotti sokat változtatott a csapat felállásán. Az első félidő az ellenfél felmérésével telik el. 0-0-val megyünk be a pihenőbe, ahol Cor már vár minket és akinek szükséges, egy-két finom mozdulattal segít, hogy a megterhelt izmai bírják a további játékot. Az én vádlim is görcsöl, de semmiképp nem szólnék neki. Iker észreveszi az arcom rándulását mikor magam felé húzom a lábam. Kérdőn rám néz, majd mikor megrázom a fejem, Rinához lép és mond neki valamit. Cor befejezi Marcelo lazítását és elém guggol.
- Mutasd! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, én pedig kénytelen vagyok rábízni magam. Ahogy finom ujjai hozzáérnek a lábamhoz, a szemem tágra nyílik. Óvatosan masszírozni kezd és bennem kellemes melegség árad szét. Egy perc múlva már semmi bajom. Most értem meg, hogy miről áradoztak a többiek. Sajnos túl hamar vége van az egésznek. Rina feláll, majd a kapus vállát gyúrja át. Amint befejezi, már vége is a szünetnek. Újult erővel lépünk a pályára. Egy támadásnál David Luiz passza után Mata indul a kapunk felé, muszáj valahogy szerelnem , így egy kemény becsúszás után veszem el tőle a labdát. A mentés sikeres, de Juan a földön marad. Sárgát kapok, amit rezzenéstelen arccal fogadok. Ikerre nézek, aki bosszúsan csóválja a fejét. Matát kiviszik az oldalvonal mellé. A meccs folytatódik és fél szemmel látom, hogy Rina Mata mellé lép és kezelésbe veszi a lábát. Megint elönt a féltékenység. Annyira rákoncentrálok, hogy Nando simán elhúz mellettem és figyelmetlenségemet kihasználva értékesíti is a helyzetét. 1-0 a Chelseanak.
- Sergio, mi a fenét csinálsz? - hallom meg a kapus bosszús hangját.
- Bocs - morgom az orrom alá és innentől próbálok csak a meccsre koncentrálni. Közben Mata is visszatér a pályára. A gól után próbálunk nyomást gyakorolni az ellenfélre, ami sikerül is, mert a 78. percben Roni találatával kiegyenlítünk. Kilencven perc és négy hosszabítás után megint döntetlen az állás. Miután a bíró lefújja a meccset, lepacsizunk az ellenféllel. Nando jön felém és már veszi is le a mezét. Vigyorogva veszem el tőle és nyújtom át az enyémet neki.
- Idióta - vág nyakon.
- Most mi van? - nézek rá értetlenül.
- Azt hittem, hogy mire találkozunk, Bebě már veled lesz. Ehelyett távolabb már nem is lehetnétek egymástól.
- Nézd, Kölyök! Én mindent megtettem, még a kezét is megkértem.
- Igen, tudom - bólint. - De azt hiszem, hogy beszélnünk kell erről a témáról egy nyugodt helyen.
- Oké - sóhajtok fel, mert tényleg szükségem van a tanácsára, mert nála jobban senki nem ismeri Rinát.
- Reggel átmegyek hozzád, ha nem gond - lép az öltözőjük ajtajához.
- Gyere csak, de ne túl korán, mert ma bulizunk - vigyorgok teli szájjal rá. - Megünnepeljük, hogy nem tudtatok megverni.
- De ti se minket - nevet fel, majd belép az ajtón és eltűnik a szemem elől. Tovább megyek a mi öltözőnkhöz, ahol egy izgatott Marcelo ugrik a nyakamba.
- Képzeld Sese, visszajött!
- Kicsoda?
- Hát a Tündér! - vigyorog rám és a kezébe meglátom a kedvenc csokinkat, amit azonnal kibont és már nyom is a szájába. - Hmm. Ez isteni, de hiányzott már - nyammog rajta csukott szemmel.
- Mint egy kéjenc - röhögök fel az arckifejezését látva. A helyemre megyek, ahol engem is vár a meglepetés édesség és egy morcos kapus.
- Mi a gond? - teszem a vállára a kezem.
- Hogy mi a gond? - villantja rám a tekintetét. - Te vagy a gond!
Döbbenten nézek rá, míg a többiek felénk fordulva hallgatják Ikert.
- Képes voltál felhozni a magánéleted a pályára! - mondja szemrehányón. - Veszélyeztetted a csapatod és a meccset.
- Ez nem igaz! - védekezek.
- De igen! Képes voltál felrúgni Matát, mert Rinával láttad. Aztán arra figyeltél, hogy mit csinálnak a pálya szélén és eközben elengedted Nandot. Ha Cris nem egyenlít ki, akkor szívunk, mint a torkos borz.
Ránézek a csapattársaimra és látom a szemükben az egyetértést. Elszégyenlem magam,. mert igazuk van.
- Sajnálom - nézek rájuk megtörten. Leülök a padra és a kezeim közé hajtom a fejem. - Igazatok van, kicsit összecsaptak felettem a hullámok. Bocsánat mégegyszer - halkulok el.
- Bocsánatkérés elfogadva - ül le mellém Marcelo. - De jó lenne, ha Rinával végre tisztáznád a dolgokat.
- Mégis hogyan? - nézek rá meggyötört arccal.
- Egyszerű, mond meg neki, hogy mit érzel - szól bele most már Cris is. - Nyögd már ki végre, hogy szereted!
Megkövülten nézek a portugálra, majd mint derült égből a villámcsapás, úgy ér a felismerés. Szeretem Cort! Arcomra kiülhet a döbbenet, mert a fiúk hangosan nevetni kezdenek.
- Te nagyon hülye vagy! - lép hozzám Iker és már nyoma sincs rajta az előbbi idegességnek. - Magadtól még nem jöttél rá?
Megcsóválom a fejem. Annyira hülye vagyok. A saját érzéseimmel sem voltam tisztában. Most pedig, hogy rájöttem mi ez a fura érzés, félek, hogy már késő bevallanom neki. Lehet, hogy Rina nem is érez irántam semmit. Beugrik a kép, ahogy Matához rohant a pálya szélén és az én lelkesedésem alább hagy. Nem akarom újra elveszíteni őket, mert ha Juan nyer, akkor Rina és Angie visszamennek vele Angliába.