Corina
A családi délután óta valami megváltozott köztünk. Sergio elhalmoz mindenféle aprósággal, hol virágot hoz, hol egy sálat, hol egy fülbevalót. Mindig talál rá okot, hogy megajándékozzon. A legújabb őrültsége, hogy kialakított egy babaszobát a házában.
Most is épp nála vagyunk, mert megígértem, hogy főzök neki egy finom ebédet. Ő elugrott a boltba a hozzávalókért, én pedig lefektettem Angiet az új birodalmában. A telefonommal a kezemben ültem a kanapén és Niňoval sms-eztem, mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és egy döbbent szempárral találtam szemben magam. Aztán a döbbenet gúnnyá változott az arcán.
- Helló! Sergio?
- Nincs itthon - néztem a nőre. - De ha akarod, várd meg, mindjárt jön - lépek félre az ajtóból. Ahogy belép, mintha ő lenne a tulajdonos, úgy veszi birtokba a kanapét.
- Ugye tudod, hogy vissza fogom szerezni? - támad nekem rögtön, mire én csak megvonom a vállam, hiszen semmit nem akarok a védőtől. - Te csak átmeneti kicsapongás vagy neki - folytatja, próbál fogást találni rajtam, de nem hagyom.
- Nézd, Pilar... - szeretném elmagyarázni neki a helyzetet, de nem hagyja. Felugrik és elém állva, az arcomba sziszeg.
- Nehogy azt hidd, hogy jelentesz neki valamit is. Sese engem szeret. Engem jegyzett el és engem akart feleségül venni - hajol egyre közelebb hozzám. - Én mindent megadok neki, és te? Mit tudsz nyújtani neki?
Szavai hatására elkap a harcihév és odavágom neki a legfájóbb dolgot.
- Lehet, hogy téged szeret, de nekem van tőle gyerekem - látom az arcán a döbbenetet, majd a rettenetes haragot.
- Hazudsz, te rohadt kurva! - üvölti és keze nagy csattanással az arcomon landol.
- Pilar! - hallom meg Sergio hangját. - Mi a fenét keresel itt? - lép mellém, majd az arcomra nézve, mérges, fojtott hangon szól a nőhöz. - Tűnj el a házamból és ha még egyszer meglátlak Rina közelében, nem állok jót magamért! - szemét nem veszi le rólam, úgy mutat az ajtóra.
Pilar sértetten, dühösen elrohan, becsapva maga után az ajtót. Ekkor tudatosul bennem, hogy miket vágott a fejemhez. Elbotorkálok a kanapéig, majd leülök és szememből ömleni kezdenek a könnyek
- Rina, kicsim - guggol le mellém Sese. - Nézz rám! - kérlel. - Miket mondott neked?
Csak megrázom a fejem, hogy nem akarok róla beszélni. Sergio átölel és a hajamat simogatva próbál megnyugtatni. Egy idő után elapadnak a könnyeim, így felállok, hogy rendbe szedjem magam, de a védő mellém lép és az államat megemelve kényszerít, hogy nézzek bele a szemeibe. Azokba a szemekbe, amik egyszer már a vesztemet okozták. Most is elmerülök bennük, nem érzékelve időt és teret. Arra eszmélek, hogy Sergio ajkai falják az enyémeket, én pedig hagyom, hiszen olyan régóta vágyom erre. Kezei birtoklón ölelnek át, de most ez is jól esik. Beletúrok a hajába, hogy a tarkójánál fogva közelebb vonjam magamhoz. Belemosolyog a csókunkba, majd mikor a kezemet végighúzom a gerincén, jólesően nyög egyet.
- Rina - suttogja a számba, de én nem akarom hallani mit mond, így inkább rátapadok újra az ajkaira. Egymást vetkőztetjük kapkodva. Nem tudok megálljt parancsolni az érzéseimnek és nem is akarok. Remegve kiált a testünk kielégülésért, amit kölcsönösen meg is adunk a másiknak.
Összebújva fekszünk a kanapén, hallgatagon. A védő mellkasát simogatva merülök el a gondolataimba. Teljes kielégülést érzek, amit eddig mással még nem. Egésznek érzem az életem és ez megrémít. Hallgatom, ahogy Sergio szuszogása egyre egyenletesebbé válik, majd érzem, hogy teste ellazul, tehát elaludt. Óvatosan kelek fel mellőle, felöltözöm és a gyerekszoba felé veszem az irányt. Átlépve a küszöböt, tudatosul bennem, hogy mit tettünk. Angie még alszik, így az ablakhoz lépek és kibámulok rajta. Próbálom rendezni a gondolataimat és az érzéseimet.