Iker
Esélyeinket latolgattuk a holnapi döntő előtt, mikor Kölyök telefonja megszólalt. Felült, majd titokzatos mosollyal az arcán, otthagyott minket. Sergio rám nézett és megvonta a vállát.
- Olyan fura, mióta újra találkoztunk - osztotta meg velem a gondolatát. - Mintha titkolna valamit.
- Lehet, hogy Oli megint terhes - találgattam.
- Azért nem titkolózna - hördült fel Sese. - Nem menne ki telefonálni, és nem suttogva beszélgetne közben. Lehet, hogy megcsalja Olit? - ült fel az ágyon és ijedten nézett rám.
- Hülye vagy - közöltem vele tettetett nyugodtsággal, mert nekem is feltűnt a Kölyök furcsa viselkedése. - Imádja Olallát, sose csalná meg.
Felkaptuk a fejünket, mikor Torres visszatért a szobába. A szemei jókedvűen, sőt inkább boldogan csillogtak. Sergio jelentőségteljesen nézett rám.
- Ki volt az? - engedtem a kíváncsiságomnak.
- Csak Olalla - mondta, de éreztem rajta hogy zavarban van.
- Csillog a szemed. Jó hírt mondott? - puhatolózott már Ramos is. Nando fürkészve ránk nézett, majd elkomolyodott.
- Nem tudom, hogy mire megy ki a játék, de nem mondok többet - vette fel a felsőjét, és az ajtóhoz lépett. Még egyszer végignézett rajtunk, majd fejcsóválva otthagyott minket.
- Tuti, hogy titkol valamit - morgott mellettem a védő. - De ha megcsalja Olit, én a saját kezemmel fojtom meg.
- Szerintem se gömbölyű valami, de ha ő nem akar róla beszélni, akkor békén kell hagynunk - jelentettem ki. - Inkább pihenjünk, hogy holnapra legyen energiánk nyerni - hunytam le a szemem.
~ 0 ~ 0 ~ 0 ~ 0 ~ 0 ~
Vége az álomnak. 3-0-ra kikaptunk a braziloktól. Láttam a csapaton, hogy összetört, hiszen hatalmas álmokkal jöttünk ide, hogy a két VB. és az EB. cím után megnyerjük a konföderációs kupát is. Ez sajnos nem jött össze. Átvettük az ezüstérmeket, és szomorú szemekkel néztük, ahogy Marceloék boldogan ünneplik az első helyüket. Csalódottságunkat enyhítette valamennyire, hogy a csapat megkapta a FIFA Fairplay díját. Iniesta az ezüst labdát, míg a Kölyök az aranycipőt. Az interjúk után hallgatagon, mindenki magába roskadva tűnt el a szobájába. Sese pedig, hogy enyhítse a bánatát, lent maradt a bárban.
Néztem, ahogy Nando az ágyra dobja az aranycipőt.
- Hé, vigyázz vele! - szóltam rá. - Becsüld meg, mert megérdemled - mutattam rá a szoborra.
- Nem sikerült - nézett rám szomorúan. - Pedig annyira akartam - sóhajtott fel, majd végigdőlt az ágyon.
- Mindenki nagyon akarta - világosítottam fel. - Most jobbak voltak a hazaiak. Az a Neymar gyerek rohadt jó - utaltam a fiatal brazilra, aki sikeresen vette be a kapumat, zsebelte be az aranylabdát és a bronzcipőt.
- Ja, ő tényleg nagyon jó - nyögte, majd feltámaszkodott a könyökére és furcsán nézett rám.
- Mi a baj? Van valami az arcomon? - kaptam az említett testrészemhez.
- Nem - csóválta meg a fejét -, csak azon gondolkodtam, hogy Cor mennyire kiismert téged.
- Cor? Hogy jön ő ide?
- Azt mondta, hogy te soha nem a múltat nézed, hogy mi lehetett volna, hanem azzal törődsz, hogy a jelen jó legyen. Most is letudtad annyival az egészet, hogy jobbak voltak Marciék és kész. Nem nyafogsz hogy kikaptunk, hanem inkább arra buzdítasz, hogy becsüljük meg amit kaptunk - magyarázott.
- Ha nyafognék, jobb lenne? - néztem rá, de aztán valami motoszkálni kezdett a fejemben. - Ácsi, ácsi! Mikor beszéltél te Corinával? - szegeztem neki a kérdést, mire elpirult, mint egy lány és zavartan nézett a szobaajtóra. Nekem pedig, kezdett összeállni a kép a telefonokkal és a sutyorgásokkal. - Nálad van, ugye? - kérdeztem rá, de szinte azonnal tudtam a választ. - Hát persze - ráztam a fejem hitetlenkedve, hogy nem jutott eszembe, hogy ők nagyon jóban vannak. - Jó messzire menekült, Ramos elől - sóhajtottam fel, fájt bevallani, de hiányzott, mert nagyon megkedveltem őt.
Torres rémülten nézett rám.
- El ne mond neki, hogy tőlem tudod.
- Nem tőled tudom, magamtól jöttem rá - világosítottam fel.
- Mindegy, leszedi a fejem, ha megtudja, hogy elszóltam magam.
Felröhögtem
- Nando, te félsz tőle?
- Könnyen nevetsz - mordult fel -, nem téged terrorizál folyamatosan két nő. Ráadásul a csapatomat is az ujja köré csavarta seperc alatt. Lassan már többet vannak nálunk, mint otthon.
- Veletek lakik? - csodálkoztam el.
- Dehogyis, még csak az kéne. A szomszédban - tette hozzá halkan. -, de a masszázsszalonja nálunk van, a régi mosókonyhában.
- Hogy mije? - néztem rá értetlenül. - Masszázsszalon?
- Ja, te még nem is tudod. Cornak ez a szakmája, és mivel nem talált munkát, így nyitott egy saját szalont, ahova a fiúk örömmel jönnek szinte minden nap - húzta el a száját.
- Emlékszem, így ismertem meg - jutott eszembe az öltözőbeli találkozás. Elmeséltem Nandonak a történetet, amin még most is jót szórakoztunk.
- A fiúk szerint is isteni keze van - vigyorgott -, bár többen megjegyezték, hogy másra is használhatná.
- Kinek van isteni keze? - lépett be a szobába Sergio kissé kapatosan. - Ha valami jó nőnek, akkor bemutathatnál neki - vigyorgott ránk.
- Az új masszőrünkről beszéltünk - zárta le gyorsan a témát Nando, majd kérlelőn nézett rám.
- Sese, te csak foglalkozz Pilar kezével, Sarának panaszkodik, hogy soha nem mondod neki, hogy szereted és hogy ő már családot szeretne, ami elől te teljesen elzárkózol - tereltem gyorsan más mederbe a beszélgetést. A védő csodálkozva nézett rám, majd felmordult.
- Persze hogy nem mondom neki, ha nem szeretem, vagyis nem érzem, hogy szeretném - magyarázta, miközben leült az ágya szélére. - Valami hiányzik. Értitek? - nézett ránk, miközben a mellkasára mutatott. - Itt bent olyan, mintha üres lenne. Hiába jó vele, ha egyszer nem érzem azt, hogy ő az igazi - próbálta elmondani nekünk az érzéseit, míg mi csak megütközve néztünk rá.
- Akkor miért vagy vele? - kérdezte Nino.
- Először azért, mert ez a tökfej - mutatott rám -, azt mondta, ideje megállapodnom és nem egyéjszakás kalandokba bonyolódnom. Bár a legutolsó igen élvezetes volt - kúszott perverz vigyor a képére. - Életemben nem merítettem le magam annyira, mint akkor. Istenem azok a zöld szemek - dőlt hátra az ágyán és mi rögtön tudtuk, hogy kire gondol. - Már attól felállt, ahogy rám nézett és a teste... - nyalta meg a száját. Folytatta volna, de mi rászóltunk.
- Mi köze ennek ahhoz, hogy Pilarral vagy? - tudakoltam és próbáltam elhessegetni a képeket, ami Sese elmondása alapján kúszott az elmémbe.
- Mert, már annyira megszoktam ezt a komoly kapcsolatos dolgot, hogy szinte észre sem veszem. Arról már nem is beszélve, hogy így mindig rend van, van tiszta ruhám és néha még vacsorát is kapok, bár attól az Isten mentsen meg - röhögött fel. - Pilar kurva szarul főz.
Elhűlve néztünk rá. Nando nem rejtette véka alá a véleményét.
- Mondták már neked, hogy egy beképzelt, bunkó faszkalap vagy?
Nem finomkodott, hanem a szemébe mondta, amit kigondolt. Sergio abbahagyta a vigyorgást, majd felült. Csodálkozva nézett a barátjára.
- Komolyan ez a véleményed rólam? - döbbent meg, mire Nino bólintott.
- Amit az előbb elmondtál, abból ez jön le - közöltem vele most már én is a véleményemet.
Láttam a védőn, hogy nem estek neki jól a szavaink. Nem szólalt meg többet. Bement a fürdőszobába és csak egy fél óra múlva jött ki. Ránk se nézve bújt be az ágyába, hogy öt perc múlva, hangos horkolással adja tudtunkra, hogy elaludt.
Tanácstalanul néztünk egymásra Ferrel.
- Szerinted megsértődött? - kérdezte.
- Gőzöm sincs - vallottam be. - Majd holnap kiderül, de most már mi is feküdjünk le, mert hosszú lesz a repülő út haza.
Csendben, gondolatainkba merülve készültünk el, majd jó éjszakát kívánva mi is aludni tértünk.