Sergio
Álomhatáromról egy apró zaj húzott vissza. Felemeltem a fejem, majd gyorsan vissza is ejtettem a párnámra.
Pffh, apró légkalapácsok munkálkodtak a koponyámban. Próbáltam behunyt szemmel pihenni még, ha nem hallottam volna őket egyre hangosabbnak. Hirtelen pattantak ki a szemeim, mikor eszembe jutott az éjszaka. A szám magától húzódott kaján vigyorra végiggondolva a történteket. Nem csodálom, hogy ilyen fáradt vagyok, hisz átszexeltem az egész éjszakát. A lakás szinte minden pontján voltunk. Az éjjel akárhányszor ránéztem Cor testére, mindig többet és többet akartam belőle, amit elég lényegre törően a tudtára is adtam. Kezem önkéntelenül nyúlt az ágy másik feléhez, de csak a hideg lepedőt tapintottam. Oldalra nézve láttam, hogy üres mellettem a hely. Összeráncoltam a szemöldököm. Nem lehet hogy álmodtam, hiszen még mindig érzem az epres tusfürdője illatát magamon, ami szintén Corina védjegye. Végignézve magamon már száz-százalékig biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül aludtam meztelenül. Nehézkesen feltámaszkodtam és körülnézve a szobában csak egyre tudtam gondolni, biztosan reggelit készít nekem. Arcomra újra visszakúszik a vigyor, ami most éppen önteltségemből táplálkozik, hiszen mi másért ne lenne mellettem Rina, minthogy pótoltassa velem az éjjel elhasznált energiáimat. Úgy ahogy vagyok, anyaszült meztelenül indulok megkeresni őt, de legnagyobb meglepetésemre senkit nem találok a házban. Értetlenkedve nézek szét. A nappaliban csak az én szétdobált ruháimat látom, míg a nőé eltűnt.
- Cor? - szólongatom néhányszor, pedig már tudtam, hogy hiába.
Lelépett. Idegesen veszem magamhoz a telefonom és felhívom Ikert, hogy adja meg Rina számát. Először értetlenkedik, de mikor megérti, hogy muszáj beszélnem vele, enged az unszolásomnak, de közli, hogy nemsokára átjön egy "baráti csevejre". Elhúzom a szám, de beleegyezem. Amint kinyomom a kapust, már hívom is az általa megadott számot. Sokáig kicsöng, majd kinyomja. Mérgesen túrok a hajamba. Ilyen még nem történt velem. Én szoktam reggelente lelépni a nők mellől, nem fordítva. Hiúságomat piszkálja a dolog, majd mikor kipuffogom magam, rájövök, hogy úgy viselkedek, mint egy szerelmes barom. Na nem - rázom meg a fejem - biztos, hogy nem. Én nem akarok szerelmes lenni, pláne nem akarok tartós kapcsolatot, még ha reggel el is gondolkodtam rajta, hogy jó lenne Cor mellett ébredni, majd újra kezdeni az estét. A végén meggyőzöm magam, hogy még szívességet is tett nekem, hogy lelépett. Vállam megrántva úgy döntök, hogy inkább felöltözöm. Az ebédemet készítem, mikor csöngetnek. Kíváncsian nyitok ajtót, de csak Iker gondterhelt képével találom szemben magam.
- Hola - köszönök neki, majd visszatérek a konyhába az ebédemhez. A kapus becsukja az ajtót, tudom hogy követ. Leül az asztalhoz, és csak áthatóan néz. Egy ideig hagyom, de aztán már kezd idegesíteni.
- Most mi van? - csattanok fel, mikor már nem bírom cérnával.
- Ezt én akartam tőled megtudni - szólal végre meg.
- Amint látod, semmi - füllentem, de nem tudom átverni.
- Persze, én meg Pocahontas vagyok - kijelentésére elvigyorodom, de sajnos jókedvem nem tart sokáig, mert folytatja. - Mit műveltél hogy reggel őrült módjára akartad megszerezni Corina számát? Ugye nem bántottad? - néz rám, de amit kiolvas a szemeimből, az nem tetszik neki. - Na neeee! Ne mond, hogy le feküdtél vele!
Nem mondok semmit.
- Szólalj már meg! - kel ki magából.
- Most mondjam, vagy ne? - húzom az agyát. - Te mondtad, hogy ne mondjam, ha megfektettem.
Nézem az arcát, és látom, hogy mikor esik le neki, mit is válaszoltam. Fejét a kezeibe temeti és felsóhajt.
- Mi történt? - teszi fel újra a kérdést, most kicsit higgadtabban. Elmesélek neki mindent, egészen addig, hogy megbántva érzem magam, hogy Corina egy szó nélkül lelépett.
- Egy vadbarom vagy - közli velem utána. - Miért nem tudsz csak egyszer rám hallgatni?
- Te sem hagytad volna ki - nézek rá sértődötten.
- De igen, és tudod miért? Mert belém szorult emberség, ami úgy néz ki, hogy beléd, egy szikrányi sem.
- Naaa, ez azért durva volt - nyögök fel.
- Nem, ez nem az, de tudod mi az? - kérdezi meg, de nem várja meg hogy válaszoljak. - Először leitatod, majd lefekszel vele és még te nyafogsz nekem, hogy nem csinált neked reggelit. Na, ez a durva.
- Ha ennyire okos vagy, akkor mond meg, hogy mit kéne tennem?
- Nagyon nagy lehet nálad a baj, ha nem tudod magadtól. Szerinted miért lépett le reggel?
- Honnan tudjam? A teljesítményemre nem lehetett panasza - vigyorogtam a kapusra, aki csak a szemét forgatta kijelentésemre. - Meg akartam kérdezni, de kinyomta a telefonját. Így hogy tudjam meg?
- Szégyenli magát, te szerencsétlen! - ordított rám. - Jesus óta nem volt senkije, és még csak eszébe sem jutott volna hogy veled kezdjen, ha nem itatod le.
Elképedve meredtem a dühtől vörös Ikerre. Teljesen letaglózott, amit mondott. Lassan összeálltak a fejemben a dolgok.
- Ó - nyögtem ki.
- Ó bizony - vetette oda nekem. - Ezt nagyon elcseszted.
- Én csak jól akartam érezni magam - kezdtem mentegetőzésbe.
- Már megint csak te! - mérgelődött. - Gondolj már néha másra is! - állt fel az asztaltól, de az ajtóból még visszaszólt - Nőj fel végre, Ramos! - majd elment, otthagyva engem a kusza gondolataimmal.
Lehet hogy igaza van? Meg kéne már komolyodnom?