Iker
Mire délután beértem az öltözőbe, már szinte mindenki ott volt, kivéve persze az állandóan késő Benzemát, de aztán nem sokkal utánam ő is megérkezett.
- Te is kaptál? - kérdezte Marcelo miközben lepakoltam a táskám.
- Mit?
- Hát csokit - vigyorodott el a bongyor hajú brazil. - Most korábban kaptuk meg a meglepit.
- Szerintem így jelzi, hogy megkapta a csokrunkat - szólt bele a beszélgetésünkbe Luka.
- Akkor nem nyúltunk mellé - néztem a többiekre, akik helyeslőn bólogattak, majd mindenki visszafordult a szekrénye felé, hogy befejezze az átöltözést. A csendet Ronaldo törte meg.
- Basszátok meg, elfogyott a zselém - nézett kétségbeesett szemekkel a kezében tartott üres tégelyre. - Most mi a fenét csináljak?
Egymásra néztünk Ramossal és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Ne röhögjetek, mert ez cseppet sem vicces - nézett ránk mérgesen, mi pedig annál jobban nevettünk.
- Adok én az enyémből - ajánlotta fel Mesut, mire a portugál csak a szemét forgatta.
- Az nem olyan, mint az enyém - durcáskodott, akár egy óvódás. Ekkor Khedira lépett oda hozzá.
- Ha kinyitnád a szemed, tudnád, hogy Jótündér mindenre gondol - vigyorgott és Roni felé nyújtott egy pont ugyanolyan márkájú zselét, mint ami elfogyott neki.
- Hát, ez meg honnan van? - lepődött meg a csatár és kérdőn nézett Samire.
- Az ajtó mögötti kis szekrényen volt. Elfogyott a tusfürdőm és tudom, hogy Jótündér figyel rá, így gondoltam, hogy rakott ki nekem. Akkor láttam, hogy van hajzselé is, mégpedig olyan amilyet te használsz - adott magyarázatot mindenre.
- Kincs az a nő! - sóhajtott Roni, majd eltűnt a zuhanyzóban, hogy rendbe tegye a haját a meccsre.
- Hát, srácok azt hiszem, hogy tényleg megfogtuk az Isten lábát ezzel az ismeretlen jótevővel - mondtam. - Gondoljátok el, mekkora patália lett volna, ha CR7 nem tudja belőni a séróját. Az egész meccsünk úszott volna - vigyorogtam a többiekre, akik vették a poént és ők is nevetni kezdtek.
- Hallottam ám! - kiabált ki az emlegetett szamár a zuhanyzóból.
Jókedvűen mentünk ki az Osasuna ellen. Felspannolva vágtunk bele a játékba, ami meg is látszott rajtunk. Ötöt lőttünk be, de sajnos egyet én nem tudtam védeni, így lett 5-1 a vége. Jókedvűen indultunk az öltözőbe. Én még Saraval telefonáltam, miközben a többiek már elkezdtek hazafelé szállingózni.
- Iker, jössz? - nézett rám Cris, aki ilyenkor mindig bevállalja a csapat hazafurikázását.
- Nem, kösz! - tapasztottam a tenyerem a mobilomra, hogy ne zavarjam meg Sarat a mesélésben, aki éppen egy Atlético Madrid mérkőzést tudósított a meccsünk alatt, és most nekem mesélte el a látottakat - kocsival vagyok - fejeztem be a mondatom és intettem a srácoknak. Egyedül maradtam az öltözőben, majd miután elbúcsúztam szerelmemtől, elindultam zuhanyozni. Bosszúsan rázogattam a tusfürdős flakonom, amiből egy cseppet sem tudtam már kisajtolni. Eszembe jutott Khedira, és az útmutatása alapján meglepődve vettem észre, hogy az én kedvencemből is van a szekrényen. Fütyörészve zuhanyoztam, majd öltöztem fel. Egy óvatlan pillanatban megcsúsztam a vizes kövön és hogy ne essek el, a lábamat megtámasztottam a falnál, mire a combom iszonyúan begörcsölt. Nagy nehezen elvánszorogtam a padhoz és próbáltam kimasszírozni, de nem jártam sikerrel. Már úgy voltam vele, hogy felhívom valamelyik csapattársam, hogy jöjjön vissza és segítsen, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta az egyik takarítónő. Még nem vett észre, mert háttal húzta befelé a takarítós kocsit, így mikor megfordult meglepetten kapta a szája elé a kezét.
- Bocsánat - habogott. - Azt hittem, már mindenki elment - fordult meg, hogy elmenjen, amikor utána szóltam.
- Kisasszony! - megállt a hangomra, majd felém fordult, de nem nézett a szemembe. - Tudna szólni valamelyik gyúrónak, hogy segítsen?
- Már mindenki elment - közölte velem csendesen, mire nekem grimaszba húzódott az arcom a fájdalomtól. Mire feleszméltem, már előttem guggolt, feltűrte a nadrágom szárát és szakértő mozdulatokkal mulasztotta el a fájdalmat. Míg apró kezei a combomon munkálkodtak, én becsukott szemekkel és halk nyögésekkel élveztem a mozdulatai után maradó, kellemes zsibbadtságot. Aztán abbahagyta, mikor érezte, hogy az izomkötegek ellazultak, én pedig kinyitottam a szemem és belenéztem a világ legzöldebb íriszébe.
- Köszönöm - nyögtem ki, miközben nem tudtam levenni róla a szemem, ő pedig zavartan felkuncogott és felállt, hogy elmenjen.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem rá nevetése okára.
- A szitu - mutatott ránk. - Ha valaki benyitott volna, senki nem mosta volna le rólunk, hogy nem valami rosszat csinálunk.
Eszembe idéztem az előbb történteket, kénytelen voltam igazat adni neki. Újra az ajtóhoz lépett, hogy magamra hagyjon, de én nem így gondoltam.
- Hogy hívnak? - szaladt ki a számon.
- Corina - suttogta, de közben nem nézett rám.
- Hát, még egyszer nagyon köszönöm, Corina. De ha nem veszed tolakodásnak, honnan értesz hozzá?
- Nem szeretnék erről beszélni - mondta, majd otthagyott.
Megkövülten bámultam utána. Megbántottam volna, vagy csak szimplán nem volt kedve beszélgetni? Megvontam a vállam és összepakoltam a cuccaim. Elindultam az autómhoz, mikor eszembe jutott, hogy Saraval telefonáltam és a mobilom betettem a szekrényembe. Visszafordultam és sietve léptem be az öltözőbe, ahol már gyönyörű rend fogadott. Benyúlta a szekrényembe és máris kezembe akadt a készülék. Mikor megfordultam azt hittem, hogy rosszul látok. Sergioék titokzatos vörös hajú nője nézett velem farkasszemet, ismerős zöld szemeivel. Nem tudom, hogy melyikünk jött nagyobb zavarba, de végül is én voltam az, aki először szólalt meg.
- Te vagy a lány az Unasunából? - néztem rá.
Nem szólt semmit, csak sóhajtott egy nagyot és bólintott
- Iker Casillas - nyújtottam felé a kezem mosolyogva, ha már így kell megismerkednünk.
- Corina Navas - mondta halkan, mire felkaptam a fejem.
- Navas? Mint, Jesus Navas? - ránéztem újra, és most tüzetesebben megvizsgáltam az arcát. Hát persze! Hogy nem tűnt fel nekem eddig! Pedig ismerős volt, csak nem tudtam hova tenni. Hetekig volt velük tele a sajtó a válásuk után.
- Sajnálom - nem tudom, hogy miért mondtam neki, de rögtön meg is bántam, mert a szeme elfelhősödött és mérgesen nézett rám.
- Nem kell sajnálni. Utálom, ha sajnálnak - vetette oda. - Megkérhetlek, hogy ne mond el senkinek, hogy én vagyok az? - kérdezte megenyhült hanggal.
Összeállt a kép a fejemben. A bő ruhák, amik most is takarják az alakját, a kendő, ami alá eldugta feltűnő vörös haját. Mind-mind a rejtőzködéshez kellett.
- Miért bujkálsz? - tettem fel a következő kérdésem, ami nagyon izgatta a fantáziám.
- Pont azért, ahogy te is lereagáltad ezt - mutatott magára. - Nem akarom, hogy kérdezősködjenek, hogy mi történt, hogy történt, stb. Szeretném élni a saját életem. Corina szeretnék lenni, a takarítónő, és nem Corina Navas, a megcsalt feleség - rogyott le mondandója közben az öltözőpadra, és arcát a kezei közé temette. Mellé ültem, és valami miatt átöleltem a vállát, hogy megnyugtassam. Felemelte a fejét, rám nézett könnyes szemeivel. Hát ha Jesus szemei vibráló kékek voltak, akkor Corináé vibráló zöld volt. Illettek egymáshoz. Ők voltak Spanyolország egyik álompárja. Jesus sokáig pánikbeteg volt, a felesége végig kitartott mellette, majd mikor meggyógyult, azt úgy hálálta meg, hogy megcsalta egy tizennyolc éves lánykával. Hatalmas vihart kavart a lány nyilatkozata, amiben mindenről kitálalt az újságoknak. Sokáig foglalkoztatta a közvéleményt, hogy Corina megbocsát-e, de végül beadta a válókeresetet, míg Jesus eligazolt a Manchester Cityhez.
- Megértem, és hidd el, nálam jó helyen lesz a titkod - mosolyogtam rá bátorítón.
Végre ő is elmosolyodott, majd kitörölte a szemeiből a könnycseppeket.
- Kösz Iker - állt fel mellőlem, majd visszakötötte a kendőt a hajára. Így elnézve a fene se gondolná, hogy ez a nő szombat éjszaka úgy nézett ki, hogy három idióta focista versengett érte.
- Várj! - állítottam meg még egyszer. - Te vagy a mi Tündérünk, ugye?
Elmosolyodott, majd benyúlt a zsebébe és a kezembe nyomott egyet a kedvenc csokimból. Most már sok fontos kérdésre választ kaptam, bár volt még egy-kettő amit jó lett volna megkérdezni, de úgy gondoltam, hogy mára elég volt. Corina kihúzta a kocsit maga után, majd intett egyet és eltűnt a személyzeti öltöző ajtaja mögött.Én pedig szépen lassan elsétáltam az autómhoz, a történteken gondolkodtam. Beültem, már majdnem indulni akartam, mikor megláttam egy motoros-overallban lévő alakot, amint kilép a stadionból. Bukósisak volt rajta, de ahogy az egyik lámpa alá ért, a fény megcsillant a vörös hajfonaton, ami kikandikált a nyakánál. Érdeklődve vártam, hogy most mit csinál. Egyszer csak valahonnan előgurult egy csodaszép Kawasakival. Intett a portásnak, majd gázt adott és eltűnt a szemem elől. Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Nem hétköznapi nő az biztos.