Sziasztok! jó olvasást, várom a csillagokat és kommenteket ha tetszik :) xx M.
Harry szemszöge
Nem sokkal később éreztem, ahogy Tina megfeszül a karjaimban. Értetlenül pillantottam rá, majd a felénk közeledő alakokra. Ahogy közelebb értek megismertem én is Winniet, tudni illik pár hete őt vittem haza. Azt hiszem Tina elég jól megnézte, ha már most is ilyen távolságból megismerte és felhúzta magát.
- Ki hívta ide? – néztem körbe.
- Na mi van Harry, gáz a szemébe nézni miután betetted neki? – nevetett fel Zayn, mire Tina lehajtotta a fejét. Szinte láttam magam előtt keserves arckifejezését. Én nem gondoltam, hogy ennyire zavarja.
- Hello srácok, mi újság? – ért végül hozzánk a két lány, én pedig nagyot sóhajtottam. Oké, aznap este jó parti volt, de onnantól nem nagyon kívánom a társaságát. Éppen elég volt addig hallgatni az idegesítő hangját és vihogását, amíg befűztem. Tina nagy sóhaját hallva körbeöleltem egyik kezemmel a mellkasát, másikkal a derekát és szorosan a karjaimba vontam. Akartam, hogy érezze, hogy ő nem versenghet egy ilyen lánnyal, mint Winnie. Ők ketten Ég és Föld.
- Nem megyünk? – pillantott rám hátra.
- De, mehetünk - bólintottam.
Azonnal lepattant az ölemből és a többiekhez ment elbúcsúzni két-két puszival. Láttam, ahogy Sophiával sugdolóznak valamit, míg nekem Zayn hajtotta a hülyeségét, hogy fektessem ma meg, ugyanakkor tudtam, hogy csak poénkodik. Később már csak Winnie vinnyogó hangjára pillantottam hátra.
- Nem férsz el?- csattant fel Tina. Nos igen, nem feltétlen kell félteni.
- Már ne haragudj, de te jöttél nekem és ne merészelj ilyen hangnemet használni velem.
- Oh bocsi, ekkora seggel nem csoda hogy nem tudnak elmenni melletted az emberek. És a hangnem? Ugye megfelelt így, Winnie?- kérdezte gúnyosan Tina, mire mindenki nevetni kezdett. Én sem bírtam ki, így inkább átkaroltam és magam után húztam a kijjebb parkoló autóm felé.
- Még a végén balhét csinálsz, kislány.
- Lesz még ma több csaj akihez közöd volt? – válaszolta hidegen és lerázta magáról a kezeimet. Nagyot sóhajtva mentem utána és próbáltam csöndben lenyelni a féltékenységét. Mi lenne, ha együtt lennénk? Ezzel kergetne az őrületbe.
Egész úton csöndben volt, csak bámult ki az ablakon, én pedig inkább nem firtattam a dolgot. Miután a ház előtt leparkoltam azonnal kipattant a kocsiból, de gyorsabb voltam nála. Becsuktam mögötte a kocsim ajtaját és nekinyomtam. Dús ajkai szinte hívogatták az enyémet, ahogy mindig. Viszont mire megcsókolhattam volna lehajtotta a fejét és kitért a csókunk elől. Utáltam mikor ezt csinálta, jó párszor csókolóztunk már, mégis ilyenkor úgy viselkedik mintha az első lenne.
- Nem leszek egy újabb pipa a hülye listádon. Menj vissza, úgy láttam van választék – tolt el magától és sietősen hazament. Dühösen vágtam rá fekete kocsim tetejére, nem tudom elhinni, hogy így fel tud húzni. Hogy lehet ennyire nehéz eset?
Tina szemszöge
A kapcsolatom Harryvel mostanra a lehető legzavarosabb. Néha már bennem van, hogy a legjobb nem találkozni, mert csak még mélyebbre ásom magam a szakadékban. Így is nehéz lesz belőle kimászni. Ugyanakkor nem olyan egyszerű ez, hiszen talán mostanában még jobban szeretek vele lenni, mint eddig. Már feloldódtam mellette, és szorongás helyett inkább izgatottság kerít hatalmába ha tudom, hogy látni fogom. Könnyebb lenne viszont ha megpróbálnánk baráti távolságot tartani, hiszen túlzottan is játékos hírében áll, aki bármikor kihasználja a nőket és akár mennyire is kedvelem, félek velem is ezt teszi majd.
A másnapom szokásos nyugis szombat révén az udvaron telt egy jó könyv társaságában egészen addig, amíg Harry be nem állt az udvarukba a kocsijával és kezdett neki azt mosni. Félmeztelenül. Persze sehogy sem ment innentől, hogy a könyvemre koncentráljak. Folyamatosan fel-fel pillantottam a könyvemről, a hasa, a tetkói és V-vonala csak úgy vonzották a tekintetem.
- Stírölés helyett segíthetsz is – szólalt meg nem sokkal később. Nagy ég, ennyire tuti nem voltam feltűnő.
- Inkább maradok a stírölésnél.
Válaszom hallatán pajkos tekintetét rám emelte és elégedett félmosoly húzódott ajkaira. Oké, most ismertem be, hogy bámulom, az ő egójának pedig biztosan nagyon is jót tett. Úgy éreztem jobb lesz, ha inkább befogom a szám és legalább olvasást színlelek. Pedig belülről szinte késztetett a kisördög, hogy nézzek fel és csorgassam rá a nyálam. Annyira dögös volt és helyes. Be kéne tiltani az ilyet. A gondolataim tele voltak vele, viszont akkor sem számítottam egy hideg zuhanyra a szó szoros értelmében.
Visítva húztam össze magam, amikor Harry a jéghideg vizes slagot ügyesen átirányította a kerítésen és a végcélja én voltam.
- A hintám, a könyvem! Harry! – hisztiztem, míg ő csak nevetett rajtam.
- Eléggé rendben vagy, Tina – stírölt végig rajtam. Fehér hosszú póló, amit ruhaként viseltem szinte átlátszóvá változott a víz miatt, ezzel láttatva a halvány pink fehérneműimet. Szememet forgatva mentem át az udvarukba és kezdtem el kergetni a vödör mosószeres vízzel a kocsi körül. – Add fel, kicsi vagy még hozzám.
- Fuj de utállak, Harry Styles - dühöngtem.
Már mindenemből csurgott a víz, főleg amikor szembeszálltam vele a slagért. Az udvar a visítozásomtól és nevetésünktől volt hangos. Harry mindig kihasználta, hogy erősebb nálam, lefogta a kezem vagy csak szimplán odébb rakott az útjából. Gondoltam én is bevetem magam, így az alsó ajkamba harapva álltam meg előtte és simítottam végig tetszetős v-vonalán. Érintésemre azonnal nagyot sóhajtott és körülölelte derekamon a kezeit, miközben arcát a nyakamba rejtette. Jól esett, hogy hozzám bújt, de muszáj volt bosszút állnom. A vödörben még maradt egy kis víz, így míg egyik kezemmel a hajába túrtam másikkal a feje fölé emeltem a mosószeres vizet és leöntöttem vele. Arcát látva jobbnak láttam a menekülést, így kiabálva szaladtam előle a kocsi körül.
- Jobb ha menekülsz, Hilmer.
- Á Harry, hagyj – nevettem, ahogy beszorított a kerítés és maga közé, miközben felém tartott. Mindkettőnkből csöpögött a víz, Harry félmeztelen teste pedig talán még vággyal telibbnek hatott nedvesen. Kezei rátapadtak a csípőmre, ezzel közelebb húzva magához. Ennél csúnyább büntetésre számítottam. Kuncogtam, ahogy vizes, rakoncátlan fürtjei csikizték a nyakam. Eleinte nem értette reakciómat, majd rájött és bökdösni kezdte az oldalamat, ezzel még hangosabb nevetést kiváltva belőlem.
- Eljössz velünk holnap valahova? – duruzsolta a fülembe. Mély hangjától a hideg futkosott a hátamon és imádkoztam, hogy ne tűnjön fel neki. Így is nagy az egója.
- Kivel és hova?
- Te, én, Macy és Zayn. Két napra, az még kérdéses, hogy merre - magyarázta egyszerűen. Amint felfogtam mit mondott megingattam a fejem. Még ha egy egyszerű délutáni útról lenne szó meggondoltam volna, de egy több napos egyből vészjelzőt csengetett bennem. Nem voltam bizos, hogy készen állok Harryvel ennyi időt tölteni, főleg, hogy mostanában egyértelműen jobban vonzódunk egymáshoz. Egyszerűen csak tudtam, hogy semmi jó nem jönne ki belőle.
- A-a, tuti nem – húzódtam el nevetve. Próbáltam lazán kezelni a helyzetet, úgy gondoltam akkor hamarabb elfogadja, hogy nemet mondok. – Amúgy is nekem hétfőn suli.
- Nem lesz suli, mivel a tanáraidnak konferencia lesz. Macy mondta, hiába próbálsz hazudni, Tini. Akkor holnap délben a ház előtt – kacsintott rám, majd egy puszit nyomva az arcomra a házba indult. Utálom, hogy ilyen basáskodó és akaratos. A tudatalattim persze mindenáron menni akar, viszont félelem van bennem, ha erre a két napra gondolok.
Szombat délelőtt már a táskámba próbáltam minden szükséges holmit belepakolni, miközben kint Harryék már vártak rám. Az ötlet, mint kiderült Harry fejéből pattant ki, miszerint menjünk el négyen bárhova. Céltalanul az országúton egy gyönyörű Ford Capri kabrióval. Ismertem már annyira, hogy tudjam mennyire rajong a veterán autókért. Én azért jobban örültem volna, ha egy Ferrarit bérel, de mindegy is. Én még tegnap délután is próbáltam mindenáron terelni, hogy nincs kedvem hozzá, hogy anyáék nem engednek, tényleg mindent megpróbáltam. A vége az lett, hogy Harry átcsengetett hozzánk és elkért a szüleimtől. És mivel ők köztudottan bírják Harryt, önként és dalolva belementek.
A mai viseletem elég mutatósra sikeredett. Leginkább azért, mert a felsőm háta könnyen láttatni merte, hogy nem viseltem alatta semmit. Persze a felső kemény anyagú volt, nem átlátszó elől. Annyira azért nem voltam bevállalós. Bár mostanság egyre jobban, ami leginkább a szomszédomnak köszönhető. Szeretem birizgálni a fantáziáját. Alul pedig csak egy farmer shortot viseltem, egy fehér Converse tornacipővel.
Anyáéknak egy „majd jövök" kiabálás után kiléptem a ház kapuján. A nyitott kocsiból már dübörgött a zene, Harry pedig vigyorogva pattant ki az anyósülésről, hogy be tudjak szállni hátra. Éreztem magamon a tekintetét miközben bemásztam és lepacsiztam Zaynnel és Macyvel.
Nem sokkal később már az egyik autópályán voltunk. Fogalmunk sem volt hova megyünk, csak ahova visz az út. Élveztem, ahogy a hangos zene dübörög az ereimben, miközben a nagy sebesség menti szél borzolja a hajam. Május végének köszönhetően a hőmérséklet forró volt, a nap pedig szinte perzselte a bőrünket. Szabadnak éreztem magam.
Az út nagy részét leginkább Macyvel beszélgettem. A hangos zene miatt ha halkabban beszéltünk Harryék nem hallottak minket. Elmesélte a Zaynes dolgait és eléggé sikerült ráismernem a történetükben magamra és Harryre. Ugyan az az eszeveszett kavargatás. Bár nyílván nagy szerepe van ebben annak, hogy Harry és Zayn eléggé egyformák személyiségben. Feljebb tornázva magam az ülésben könnyedén átértem Harry ülésének háttámláját, és kócoltam össze a haját. Párszor nyugodtan közölte, hogy álljak le, majd mikor hátrafordult visítva és nevetve vetettem vissza magam az ülésbe. Szerettem játszani vele, húzni az agyát, vagy élvezni a figyelmét. Kettőnk közül amennyire ő játszadozott, ugyan annyira én is.
- Hé, gyere csak- rántott fel Macy egyenesen az ülés tetejére. Már egy kihaltabb kis utcán hajtottunk, így talán itt kisebb volt az esély arra, hogy lecsukjanak. Kezünket az égbe tartva énekeltük a zenét és nevettünk. Zayn és Harry pedig a visszapillantóban élvezték a műsorunkat. Tényleg szabad voltam és boldog. Kiléptem a komfortzónámból ezzel a kalanddal, de nem bántam, sőt. Jól éreztem magam és próbáltam kiélvezni a pillanatokat.
Végül egy gyorsétterem parkolójában álltunk meg alig fél órával később. Elég nagy hanggal voltunk, már a parkolóban is minket figyelt mindenki. Pár idősebb széles mosolyán látszott, ahogy szórakoznak rajtunk. Már csak azért is, mert ahogy kiszálltam Harry hátulról elkapott és szétborzolta az amúgy is szélfútta hajamat.
- Utállak – igazítottam meg, de szám szélén már bujkált a hatalmas vigyorom.
- Egyébként, jó ez a felső, nincs alatta semmi, mi? – húzódott ajkaira perverz vigyora, amire persze szokásomhoz hűen zavarba jöttem, de próbáltam ezt nem mutatni neki.
- És ha van? – fordultam végül hátra és csak nevetni tudtam, ahogy tekintete a melleimen pihen és minden erejével azon van, hogy rájöjjön a válaszra. – Ez már sosem derül ki számodra.
- Majd meglátjuk, Hilmer -vigyorgott. Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe.