Az első találkozás
Nyolckor ébredtem fel. Felültem a matracomon, és megdörzsöltem a szemem. Nicol még aludt. Csendben kikészítettem a ruhámat, és átöltöztem. Egy fekete szaggatott farmert, britt zászlós fehér rövidujjut, és egy hasmellényt vettem fel. Hozzá majd a kedvenc emelt sarkú csizmámat és a comb középig érő fekete kabátomat veszem majd fel. Leosontam a konyhába, és készítettem egy-egy tál müzlit. Visszamentem a szobámba, és felébresztettem Nicot.
-Jó reggelt!-mondta álmosan, és nyújtózkodott egyet.
-Neked is. Öltözz át, már csináltam reggelit.
-Ó, köszönöm! Sietek.-mondta, és a bőröndje felé vette az irányt.
Újra lementem a konyhába. A szüleim már elmentek itthonról. Fél tízre jönnek értünk.
Öt perc sem telt el, Nicol jelent meg az ajtóban egy fekete rózsás felsőben, és egy fehér farmerban. Leültünk reggelizni az asztalhoz.
-Hú! Egy óra múlva már a Big Ben felé fogunk tartani.-mondtam lelkesen.
-Bizony ám! Kettő teljes hétig összezárva velük! Piszok jó lesz!
Reggeli után elmosogattam, Nicol pedig eltörölgetett. Rendet raktunk a szobámba, én pedig még néhány holmit bedobáltam a bőröndömbe. Mind a ketten letusoltunk. Zuhanyzás után szempilla spirál, és a kedvenc száj fényem, aminek eper íze és illata van.
Levittük a bőröndjeinket az emeletről, és már csak tíz percet kellett várnunk. Hamarosan be is futottak a szüleink. Apa bepakolta a cuccainkat a csomagtartóba, mi pedig beültünk hátra. Dugóban csak húsz percnyire lakunk az órától. Út közben a szüleim kérdésekkel bombáztak minket. Már kicsit örültem is, hogy odaértünk. Apa megint segített kiszedni a csomagjainkat. Majd hosszas ölelkezés és búcsúzkodás következett. Nico is szinte család tagnak számít, ezért őt is megölelték anyáék. A srácokat már nem tudták megvárni, mert sietniük kellett a munka helyeikre.
Tíz perccel korábban érkeztünk, de a fiúk pontosak voltak. Pontban tízkor egy hatalmas, fekete turné busz állt meg előttünk. Kinyílt az ajtó és először Harry szállt ki belőle.