Cameron
Az utunk Angyalkám házáig csendben telt.Én ugyebár vezettem,ő csak ült és nézett ki az ablakon.Néhányszor éreztem magamon a tekintetét,de mikor odanéztem elvörösödött és lehajtotta a fejét.Amikor odaértünk hozzá még ültünk pár percig.
-Mond meg a fiúknak,hogy válasszanak napot a visszavágóhoz.-törte meg a csendet.
-Átadom nekik.-válaszoltam és a csend megint rászállt a beszélgetésünkre.-Összebarátkoztatok Sierrával?
-Igen.Számot is cseréltünk és mondta,hogy ha megbántasz,akkor hívjam fel és ő elintéz téged.-elnevette magát.
-Remélem azért nem fogod felhasználni!-túrtam a hajamba idegesen.
-Nem,csak ha megbántasz!
-Nem foglak megbántani!-ráztam a fejem örülten,mire ő megint elnevette magát.-Mi olyan vicces?
-Á,semmi.-legyintett.-Csak te azt hitted beárulnálak a tesódnak,pedig nem vagyok árulkodós.
-Köszi!-rákacsintottam és elpirult,majd kuncogott egy kicsit.
-Fent vannak a ruhák a szobámban,bejössz értük?
-Persze.-kiszálltunk az autóból.Megfogtam a kezét és ő az összefont ujjainkat kezdte el bámulni.Felemelte a fejét és találkozott a tekintetünk.Szemeztünk néhány percig,majd zavartan elkapta a fejét és elkezdett húzni a ház felé.Kinyitott az ajtót és indultunk a nappaliba,ahol Jason és Angyalkám apukája valamin nagyon nevetek.
-Sziasztok!-köszöntötte őket Angyalkám,mire odakapták a fejüket és minket kezdtek el nézni.
-Helló!-köszöntem én is.Apukájának a szemei a kezeinken állapodott meg.Jasonnek is,de ő vigyorgott.
-Apa van itthon pop-corn?-kérdezte Beca és maga után húzott a konyhába,én csak követtem.
-Szerintem igen,de pszt már!-kiabált be a konyhába az apukája.
-Biztos birkózást néz megint!-morogta Angyalkám és elkezdett keresgélni az egyik szekrényben.
-Ilyenek az apák,de minek kell neked kukorica?-kérdeztem.
-Mert filmet fogunk nézni!-vigyorgott rám a kezében a pop-cornnal és betette a mikroba,két percre beállította az órát és visszafordult hozzám.
-Erről nem volt szó Angyalkám.
-Tudom,de annyira unatkoznék.Na Cameron,kérlek!-kiskutyaszemekkel nézett rám,aminek nem tudtam ellenállni olyan cuki volt.
-Hát jó,de akkor én választok filmet!-mosolyogtam rá.
-Kösziii!-nyújtotta el az "i" betűt és kivett a szekrényből egy nagy tálat,amibe beleöntötte a pop-cornt,mert közben megállt a mikro.
-A szép zöld szemeid győztek meg.-mondtam és egy puszit nyomott az arcomra.
-Mehetünk?-kezébe vette a tálat és az én kezembe nyomott egy üveg narancslevet,meg két poharat.
-Apukádék a nappaliban vannak,akkor hol fogunk filmet nézni?
-A szobámban,gyere!-elém ment és indult fel,követtem.Átmentünk a nappalin,a tv előtt és kaptunk pár szidást miatta.Felértünk a szobájába és leültünk az ágyra.Elővette a laptopját és a kezembe adta,ő felállt és a szekrényben kezdett el kutakodni.-Keress filmet!
-Miért te mit csinálsz addig?-felvont szemöldökkel néztem rá.
-Letusolok!-azzal bement a fürdőszobába,ami az ő szobájából nyílt.Én megnyitottam egy filmesoldalt netten és elkezdtem keresni valami filmet.Végül a Chucky átka mellett döntöttem,ami horrorfilm és így hozzám tud bújni,ha fél.Úgy két perccel később kilibbent a fürdőbből egy rózsaszín pizsama szettben és a tállal együtt leült mellém.-Mit fogunk nézni?
-Chucky átka.-gonoszul vigyorogtam rá.
-Az horror,ugye?
-Igen,az.Láttad már?
-Nem,még nem,de akkor nézzünk már!-bebújt az ágyba és mutatott maga mellé.-Nem jössz be?
-Ja,de,persze!-bebújtam mellé,a vállát átkaroltam és az ölembe vettem a laptopot.-Ha megijedsz nyugodtan ölelj át!
-Nem vagyok ijedős fajta,de azért köszi!-mosolygott.
-Majd meglátjuk mi lesz!-nevettem és elindítottam a filmet.Az első húsz percben nem történt semmi különös,de csak utána következtek az izgalmas részek.Ijesztő részeknél Angyalkám hozzám bújt (pedig azt mondta nem ijedős) és ezt én ki is használtam a helyzetet.Tudom,hogy egy dög vagyok,mert kihasználtam.De valahogy közelebb kell kerülnöm hozzá oly annyira,hogy el tudjam mondani neki az érzéseimet mielőtt késő lesz.Mert mikor a színpadon belenéztem a szép zöld szemeibe egyből beleszerettem.Az a csók utána nekem nagyon sokat jelentett,de nem tartott sokáig sajnos.És ő csak barátként tekint rám,ami a legnagyobb baj.Mellette önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magam.Bírja a fiúkat és a hülyeségünket,ami fontos nekem hisz a barátaim.Nem használta ki,hogy híres vagyok és nem kért tőlem semmit.A többi lány már az első percben rám ugrott volna és sikítozott volna,de ő nem csinálta ezt.Lehet vele hülyéskedni és komolyan beszélgetni is.Külsőleg és belsőleg is gyönyörű.Okos,kedves,vicces,aranyos.
-Hé Cameron!Jól vagy?-szakította meg a gondolatmenetemet Angyalkám hangja.Rápillantottam és nagyon aggódóan nézett rám.
-Jól vagyok,miért?-kérdeztem.
-Mert legalább öt perce csak nézel előre és két perce vége a filmnek.
-Csak gondolkoztam.
-Értem.-átmászott rajtam és letette az üres tálat az íróasztalra,amiben eredetileg tele volt pop-cornnal és egy szem sem maradt belőle.
-Na,akkor én mentem haza!-felálltam az ágyról.
-Már is?-elszomorodott.-Akkor odaadom a ruhákat mielőtt megint elfelejtjük.
-Oké.-helyeseltem.Angyalkám elővette a ruhákat a szekrényből és a kezem nyomta.
-Ki is mostam.
-Szuper vagy!-adtam egy puszit az arcára,amitől megint elpirult és rámosolyogtam.Derekára tettem a kezeimet és úgy húztam közelebb magamhoz.Homlokomat az övének döntöttem,az orrunk összeért.A szája és szemei közt kapkodtam a tekintettem,ahogy ő is azt tette.Amikor összetalálkozott a tekintettünk mélyen a szemébe néztem.Csak csillogtak.Az örömöt,a boldogságot lehetett kivenni belőlük.Elkezdtem a számmal is közelíteni.-Szeretlek!-suttogtam az ajkaira és megcsókoltam.Azonnal visszacsókolt és a kezeit felvezette a hátamra.Csak álltunk a szoba közepén és csókolóztunk.Amíg tartott a levegőnk addig csókoltuk egymást,majd elváltunk egymástól.
-Cameron én..én..én..-dadogott a zavartságtól,ami látszott rajta.
-Jaj,istenem!Megegyeztünk,hogy barátok leszünk és én erre itt megcsókollak.Nagyon hülye vagyok,sajnálom!-eltoltam magamtól és kezemben a ruhákkal lerohantam a lépcsőn.Hallottam,hogy mondott még valamit,de nem hallottam tisztán.Lesiettem a lépcsőn és mentem volna ki az ajtón (nem volt senki sem a nappaliban),mikor visszarántott Jason.
-Na,mit csináltattok?-perverzül vigyorgott,de amikor meglátta a szomorú arcomat lefagyott a vigyor az arcáról.
-Filmet néztünk és én megcsókoltam.
-De ez jó,ugye?
-Nem,nem jó.Ő csak barátként tekint rám és semmi mást nem szeretne tőlem!
-Ó!Attól még beszéljek vele?
-Nem kell.Mentem inkább.Jó éjszakát.Szia!-azzal kimentem a házból.Beszálltam az autóba,becsatoltam magam és indultam haza.Szinte mindig átléptem a sebesség határt,de nem vette észre senki.A házam elé értem és a fiúk autója még itt volt,de Sierráé már nem,akkor ő biztos hazament.Kiszálltam az autóból és bevágtam magam mögött az ajtaját.Idegesen bementem a házba és annak az ajtaját is bevágtam.A nappaliba mentem és levágtam magam a kanapéra.A fiúk csak kérdőn néztek rám.
-Mi lehet vele?-kérdezte Gilinsky Shawntól.
-Nem tudom.-rázta a fejét Shawn,majd felém fordult.-Mi van veled Haver?
-Megcsókoltam és ő visszacsókolt.-válaszoltam.
-Kit?-kérdezte szöszi Jack.
-Hallod,Jasont.Ennyire hülyék vagytok!Becát!-vágtam hozzájuk bunkón.
-És azzal van valami baj?-érdeklődött Nash.
-Az,hogy ő utána lefagyott és zavarban volt.Megegyeztünk,hogy barátok leszünk csak erre én lekapom.Nem vagyok normális!
-Azt tudtuk eddig is!-röhögött Taylor.-Beca is szerelmes beléd,szóval együtt lesztek nemsokára!-csak legyintett.
-Dehogy szerelmes belém,nem érez semmit sem irántam.
-Azt meg honnan szeded?Ahogy rád néz lehet rajta látni,hogy ő is érez valamit.Meg vissza is csókolt.Ha nem érezne semmit,akkor nem csókolt volna vissza vagy eltolt volna.Gondolkozz már!
-Megint részeg?-kérdeztem a fiúktól,akik csak kikerekedett szemekkel néztek Taylorra és megrázták a fejüket.Taylor csak akkor szokott össze-vissza beszélni,mikor részeg.Ezért gondoltam.
-Nem vagyok részeg és tudom mit beszéllek.Beca is érez valamit irántad!
-Jól van Taylor,beszélj csak!-hagyta rá Shawn.
-Hát jó,de ha összejöttök én megmondtam!
-Én megyek!-állt fel Nash és a többi fiú követte őt.Miután elköszöntünk egymástól és elmentek gyorsan letusoltam,felvettem egy boxert és úgy,ahogy voltam bedőltem az ágyba.Azon gondolkoztam,hogy igaz-e,amit Taylor mondott.Beca is érezhet valamit?-állandóan ez a kérdés kavargott a fejemben.A szomorúságtól és a bánattól hamar elaludtam.
Rebeca
-Szeretlek!-mondtam alig hallhatóan és reméltem,hogy meghallotta,de nem.Hallottam,hogy valakivel még beszélt lent.Az autójának hangját hallottam lentről és azt is,ahogy elhajtotta.Ráfeküdtem az ágyamra és csak bámultam a plafont.Én hülye,nem tudtam mondani semmit és így elveszítettem.Összezavaródtam és nem tudtam mondani és tenni sem semmit.Ahj,de hülye vagyok!
-Bejöhetek?-nézett be az ajtó résén Jason.
-Gyere!-felültem az ágyon és Jason mellém ült.
-Össze vagy zavarodva,ugye?
-Aha.Megcsókolt és nem jött kis egy szó sem a számon.Elveszítettem!
-Nem,dehogy.Ha tényleg szeret,akkor megbeszélitek és együtt lesztek!
-Tényleg?-könnyes szemekkel néztem rá,csak megölelt.
-Igen.Amikor bementél a suliba nekem mondta,hogy beléd szeretet már az első percbe.
-Komolyan?
-Igen.Szeret téged!
-Nem tudom.Én is szerettem,de most minden kavarog bennem.Nem vagyok az érzéseimben biztos!
-Az a lényeg,hogy te szereted őt,ő is szeret téged és nektek együtt kell lennetek.Tudom,hogy együtt lesztek nemsokára!
-Lehet,nem tudom.Jason,te mikor lettél ilyen bölcs?
-Mindig is az voltam,csak nem mutattam meg!
-Persze.-nevettem fel,amikor felállt és ki akart menni.-Jason?
-Mi az?-fordult vissza.
-Nem maradsz itt?-bociszemekkel néztem rá.
-De maradok!-befeküdtem az ágyba és mögém bújt.A karjai közt aludtam el.