-Marinette/Katica szemszöge-
Kimegyek az erkélyre, és a jojómat a Eiffel-torony felé hajítom, és utánarántom magam. Egy háztetőn landolok, és megállok, várva fekete maszkos társamra
-Épp időben! Cicuskám.
-Heló... - Zöld szeme ütközik az enyémmel, és pár másodpercnyire elkalandozok.
-Hagyjuk ezt. Menjünk, meg kell találnunk az akumalizált személyt.
-Nem látjuk sehol.
-Katica! Macska! - fut oda a PKK - avagy a Párizsi Kígyó Klub egyik alkalmazottja.
-Az én hibám! Véletlen kiengedtem az egyik ketrec kígyóit.
-Nem baj. Valamennyire. - Nézek rá kicsit furcsán, nem is tudom milyen arcom lehet most.
-Macska! Össze kell terelni őket, és próbáljuk meg bevinni a helyükre! - Átemelem tekintetemet macskára, aki -most kivételesen- komoly arccal figyel és rám, és próbál elcsábítani.
-Kérésed parancs, bogárkám. - és már lendül is a botja előttem hosszúra nyúlva. Utánaugrok, és végigcikázva az utcán próbálunk valami jó tervet kieszelni, a kígyók becsalásához. A sziszegők pár villanyoszlopra tekeredve támadnának, de szerencsére még időben észbekaptam, és a kislány elé ugrottam, a jojómat a kigyónak dobva.
-Há! Egy megvan! Mennyien is vannak összesen?
-Nemtudom.. Ahogy elnézem lehetnek vagy 50-en.. 100-an.. 200-an.....
-Értjük a célzást, cicus. Sokan vannak. Ezért kell összefognunk!
-Csináljuk?
-Csináljuk! - öklözünk, és mindeketten elugrunk, ellentétes irányban.
Talán egy óra múlva, az utolsó kígyót is kiütöttem, és kicsit már fáradtan, de betettem a terráriumba, ami segítségével egy helikopter elszállítja őket a klub helyére.
-Adrien/Fekete macska szemszöge-
-Na partner, ezzel végeztünk. - Mondtam, bár ez a fejemben egy kicsit jobban hangzott. A pöttyös ruhás lány rám bólint, és utána tovább figyeli a felszálló helikoptert, annak érdekében hogy minden jobban menjen. Próbálok picit nem arra a másodperce gondolni, amikor egymás szemébe néztünk. Mellettem a társam, amint int a helikopternek, és le sem veszi róla a szemét, amíg végleg el nem tűnik egy ház mögött, és már csak halan hallatszik a propeller zúgása.
-Na bogárkám, van valami programod ma estére? - Nézek rá hívogatóan.
-Marinette/Katica szemszöge-
Különös érzések kavarogtnak bennem. Ha jól értelmezem.... Macska el hívott engem...?
Picit megállok, és már nyitottam a számat, mire át gondoltam: Marinette-nek otthon kell lennie, leckét írnia. Katica pedig akkor sem lesz örökre katica, ha nem használja a szerencse talizmánt. Végül kicsúszik pár szó a számon.
-Nemtudom.. talán legközelebb.
Ebben a másodpercben az arcom elvörösödik, és képtelen vagyok a szemébe nézni. Ketten állunk, egyikünk sem szól.
-Nembaj. - Nyögi ki, és hallatszik a hangján a csalódottság. Fogja a botját, és ráülve el kapaszkodik:
-Később találozunk. - Visszanéz, majd már csak a távoli házak mögött látszik a kissé kócos, szőke haja.
-Mit tettem... - Suttogom a csendes, Párizsi szélbe. Eldobom a jojóm, és a pekség felé veszem az irányt.