Van benne valami, állapította meg Murphy és követte a lány utasítását. Az egyik kezével támasztotta magát a sziklához, a másik kezével pedig kigombolta a felsőjét. Kissé ügyetlenül, hiszen csak az egyik keze állt rendelkezésre, a másik kezével félt nem támaszkodni, mert nagy esély volt arra, hogy eldől. Eddig is ideges volt, de mikor azt látta, hogy Moyna minden figyelme rá irányul, teljesen kezdett bezsongani. Az arca égett és a keze remegett a lány szilárd tekintete alatt. Azt várja , hogy levetkőzzek, gondolta, idegesen pislogott Moynára. Az agya teljesen más okokat is fel tudott sorolni, ahelyett amiért a lány várja a fedetlen bőrét. Még jobban elpirult a gondolatoktól, ő is ember, aki megélte a serdülő fiúk kíváncsiságát. A lány viszont semmit sem értett a fiú zavarából, csak azt látta, hogy kínlódik levenni a felsőjét. A Grounderek között sosem volt nagy ügy a meztelenség, ahogyan az sem ami az után következett, így Moyna sem csinált nagy ügyet abból, hogy egy meztelen avagy félmeztelen fiút lásson. Csak hogy az volt a baj, hogy nem akármilyen fiú dobta előtte a földre a ruháit, hanem a fakó égi fiú. Ám az érzései koránt sem tűntek számára mélynek. Ugyan a kíváncsisága hatalmasodni kezdett felette, látni akarta a fiú fehér bőrét, meg akarta érinteni, kíváncsi volt mennyire érdes vagy puha, de mindent anélkül hogy megforduljon a fejében a 'szerelem' szó.
- Kell segítség? - kérdezte óvatosan a lány, de Murphy gyorsan megrázta a fejét
Murphy arca égett és egy csipetnyi megalázást érzett, mintha Moyna kihasználná, miközben, ő maga is tudja, valójában ő húz hasznot a lány kíváncsiságából.
Nagy nehezen lerázta magáról a nadrágját, végül alsónadrágban maradva. Libabőrös volt, az idő nem éppen félmeztelenkedésre volt alkalmas. Moyna ezzel ellenben nem fázott, fürdött már hidegebb vízben is. Végignézett a fiún és egy vigyor jelent meg az ajkán.
-A nadrágot nem volt kötelező levenni - nevetett Moyna - Elég lett volna ha felhúzod.
Murphy az ajkába harapott és bizonytalanul elmosolyodott. Ledöbbent, hogy a lány ezt milyen lazán veszi. Habár, azelőtt is látta, a lány nem sokat problémázott, mikor megszabadult a ruháitól. Nyugi, úgysem fog megenni. Oké, megént rossz gondolatok, tépelődött magában. Egy pillanatig azt hitte már nem is ideges, de aztán hozzá lépett Moyna és Murphy-nek újra megugrott a pulzusa. A lány úgy tűnt egy pillanatra, mintha át akarná ölelni, Murphy majdnem kiugrott a bőréből, amikor a lány kezei a vállát surolták.
-Mit csinálsz?
Moyna ártatlanul felnézett a fiú világos kék szemébe és tényleg nem értette miért ilyen ideges a fiú. Murphy feje zavaros volt a lány gyengéd érintésétől.
-Elviszlek a vízhez. Tudod, szerintem nem fog az inkább hozzád jönni.
-Logikus. - motyogta a fiú
-Mit mondtál? - ráncolta a szemöldökét Moyna, nem értve a szót
-Vagyis érthető. - javította ki magát érthetőbbre Murphy
A fiú Moyna támogatásával eljutott a sziklás folyópartra és újra egy sziklának dőlt, mert a lány pehelysúlyú érintései és a bizonytalan állapotú bokája nem biztos, hogy fennt tudná tartani. Murphy a hideg sziklának támasztotta a hátát és beleborzongott amikor a folyó vize elérte lábujját. Murphy nézte ahogyan a lány elsétál a vízhez és megmeriti a kulacsát. A lány viselkedése túl természetes volt számára, túl jól érezte így magát. Hogy levegye a tekintetét Moyna hajlongó alakjáról, inkább a lassú folyású folyót figyelte és túl mélynek ítélte. Amikor Moyna a fiúhoz ért a kulaccsal, Murphy megszólalt:
-Itt nincsenek óriás kígyók?
Moyna majdnem kinevette a kérdését, de az ajkába harapott, hogy megfékezze magát, arra viszont nem számított, hogy erre meg Murphy-nek kell megfékeznie pár őrült gondolatot. Direkt csinálja ezt?, kérdezte magától a fiú és Moyna hívogató mozdulatait nézte.
-Olyan helyre nem viszlek. - felelte lazán a Grounder lány - Itt amúgy sincs. Évek óta járok ide és egyet sem láttam.
Moyna lehajolt, hogy lemossa a lábán a sebeket és Murphy felszisszent. Nem, nem gondolok semmi rosszra, mondogatta magának és ráharapott a saját nyelvére. Moyna újra félreértelmezte a fiú merev testét és a feszültséget közöttük. Azt hitte túl durván nyúlt a sebbe és azért harapdálja a halovány, vékony ajkát, így lassabban, finomabban kezdte letörölni az alvadt vért. Nem, nem nem kell lassabban, csak essünk már túl rajta, könyörgött a szemével Murphy. A sebek csíptek és fájdalmasan lüktettek, de a fiú így is ki tudta venni a lány finom ujjbegyeinek érintését a bőrén. Moyna befejezte a lenti sebek tisztítását és elment kimosni a rongyot. Murphy fellélegzett amikor ellépett tőle a lány és próbált nem arra a figyelni, hogy milyen jól kinéző hátsó fertája van a lánynak. Murphy igenis érezte, hogy a tapasztalatlan, kíváncsi fiú benne egész élénk és folyton ötleteket ad neki. Rossz ötleteket, Murphy szerint, például amikor egyszer hosszasan nézte Moyna ajkát amikor nem figyelt, a belső azt zengte, hogy csókolja meg.
Amíg ezeket a bosszantóan hívogató gondolatokat küzdötte le, Murphy észrevette, hogy Moyna sehol sincs. A tekintete végigfutott a parton és nem találta. Bepánikolt és egy dolog járt csak a fejében: itt hagyott. A keze a fejéhez kapott és hirtelen repülni kezdett vele a világ, elárulva érezte magát és sorsára hagyva.
-Rosszul vagy? - hangzott Moyna hangja a vízből
Murphy felkapta a fejét és kettőt is pislogott mire észrevette a vízben úszkáló barna hajú lányt, aki éppen a part felé tartott. Csak a feje látszott ki, Moyna haja csurom víz volt, az arcán hirtelen gondterheltség lett úrrá. Murphy-nek majdnem leesett az álla, összekapta magát és hirtelen eszébe jutott, hogy megbizonyosodjon, nincsenek óriás kígyók a vízben.
-Te mit csinálsz? - kérdezte óvatosan
Moyna visszafordult a parttól és egy kicsit beljebb úszott. Évek óta jár ehhez a tóhoz, oda sem kell figyelnie, ismer minden zegzugot, minden mélyedést.
-Pihenőt tartok. - vágta rá Moyna - Szabad, nem?
Murphy bizonytalanul bólintott.
-Gondolom.
Moyna becsukta a szemét és élvezte a vizet. Murphy pedig megbűvölve nézte, mintha valami varázs alatt lett volna.
-Tudsz úszni?
-Nem.
Moyna nevetett és kiúszott a partra. Ahogyan felállt kicsavarta a hosszú, barna haját. Murphy végignézett a lányon és a belső hangok felerősödtek, úgy a melegség az arcán. A lány nedves, hívogató bőre kényszeredetten is magához szegezte a fiú a tekintetét. Igen, biztosan szándékosan csinálja, állapította meg kipirult arccal. Moyna felkapta a rongyot és Murphy felé vette az irányt. Majdnem megtorpant amikor a elkapta a fiú erős tekintetét, amint tetőtől talpig bemérő őt magának. Nem volt teljesen ismeretlen. Találkozott már Grounder fiúk epekedő pillantásával, akkor érezte úgy, hogy ha egy lépéssel is közelebb megy, biztosan neki vetik magukat és megteszik mindazt amit akarnak vele. Murphy pillantása már-már viccesnek tűnő sóvárgás, ami tényleg akármikor kirobbanhat. Mégis, Moyna nem érezte a kényszerítettség undorító szagát a levegőben, ami arra szokta kényszeríteni, hogy hagyja ott az őt kiszemelő hímet. Nem, Murphy vágyakozása inkább melegséget fújt a lány arcába és pizsergett a puszta feltételezéstől is, hogy a fiúnak esetleg imponál.
Moyna visszatért és kicsavarta a rongyot, majd megállt a fiú előtt. Murphy máris érezte a feszültséget nőni közöttük. Amíg a bokáját látta el, nem volt muszáj a lányt nézze, most viszont ha már előtte állt, nem nézethette a folyót. Viszont az sem jó ötlet, hogy Moyna nedves testét nézzem, állapította meg keserédesen Murphy és a tekintete megállíthatatlanul a lányra ragadt.
A lány sem volt éppen ura önmagán, erősen harcolt a vággyal, hogy az ujját végighúzza Murphy hófehér, sebek mozaikjával ékesített mellkasán. Éppen olyan volt, ahogyan azelőtt nap elképzelte: cseppet sem vad és csupa izom Grounder férfi mellkas, nem, Murphy mellkasa még inkább bizonyította a lány állítását a fiú férfiasságáról. Szőrtelen és kevésbé izmos, inkább olyan mint egy márvány szobor, amit gondosan kivéstek és égivé tettek.
Moyna semmi kivetnivalót nem talált Murphy testében, a Grounder harcosokkel szemben ő a jéghideg és sápadt ég, ami sokkal törékenyebbnek néz ki, mint amilyen valójában. Moyna nem tudta nem észrevenni, hogy a fiú soványsága ellenére figyelemre méltó bicepsszel és hátizommal rendelkezett. Az ajkába harapott és lopva nézett csak a fiú mellkasára, mint tiltott gyümölcsre.
Moyna ellátta a sebeket a fiú vállán és karján, a mellkasán viszont nem tudott sokat tenni, hiszen csak kisebb kék foltok tarkították. Rendesen megkínoztam, állapította meg bűntudatosan, amikor a fiú feszült arcát látta. Hogy megbizonyosodjon róla, hogy mennyire súlyosak azok a kék foltok, az ujjával kissé megnyomta az egyiket. Murphy felszisszent és úgy érezte valami elpattant benne, talán egy visszatartó kötél, ami eddig féken tartotta minden bolond ötletét. Amikor Moyna keze a mellkasa bőrébehez ért, forrót és hideget érzett egyszerre, nem tudta mi hideg a bőre vagy Moyna ujjbegyei, és mi forró a környezete vagy csak kezd belázasodni. A torka száraz volt és a gyomra görcsbe szorult, mikor Moyna és a tekintete összefonódott.
-Miért nem öltél meg? - kérdezte halkan Murphy - Úgy igazán?
Moyna nem habozott őszintén válaszolni a fiúnak:
-Kíváncsi voltam.
Murphy lelkében valami ropogni kezdett egy fellángolóban lévő tűz, a lány őszinte szavai felmelegítették és nem látott semmit maga előtt csak Moyna arcát és nem érkezett semmit, csak a lány érintését a ruhátlan mellkasán. Ez felboritott Murphy belsejében valamit, egy régóta fenntartott rendet, ami nem engedte a fiút másra gondolni csak az önmaga túlélésére. Mégis, most itt van és fogalma sincs mik ezek az érzések amiket hirtelen táplál a lány iránt.
-Te miért nem futottál el? - kérdezte óvatosan Moyna, a szeme a fiú jegesen kék szemét nézte
Murphy egy pillanatig gondolkodott mit feleljen, még maga is nehezen emesztette meg ezt tényt, hogy olyan máshogy cselekedett, mint máshogy szokott.
-Azt hiszem én is kíváncsi voltam.
Moyna ajkán egy ravasz mosoly volt, amitől a fiúnak kettőt ugrott egyszerre a szíve. A pillantása a lány rózsaszínű ajkán ragadt. Kíváncsi vagyok milyen ízű az ajka, gondolta hevesen Murphy és úgy érezte nem bírja tovább, túlságosan kíváncsi. Az egyik keze átölelte a lány derekát és a fejét lejjebb hajtotta. Moynát meglepte a fiú hirtelen érintése a ruhátlan derekán, a bőre szinte ujjongva fogadta a fiú forró kezét. A bőre hideg volt az úszás miatt, a fiú pedig a jegesen kék szemei ellenére meleg volt. A mozdulat kibillentette az egyensúlyából és az egész tenyerével Murphy mellkasának támaszkodott. Megérezte a fiú meleg lehelletét az ajkán és majdnem minden szó a torkán akadt. Murphy félig nyitott szemmel figyelte a lányt, a lassan fülig vörösödő arcát és remegő, csábító ajkát. Még soha sem csókolózott, mint már említette, nem volt a lányok kedvence. Most viszont nem akart arra gondolni, hogy a lány nem engedi, hogy megcsókolja.
-Mi..? - szaladt ki a száján, de több hang nem tudott kijönni
-Csak kíváncsi vagyok. - suttogta rekedten és nem habozott az ajkát a lányéra tapasztani