-Bocsá...-kezdtem miközben felnéztem, majd megláttam a koromfekete szempárt, aminek köszönhetően a szívem kihagyott egy ütemet. Közelről még szebbnek tűnt.
Mielőtt még elestem volna, megéreztem a kezét a derekamon.
-A szüleid nem mondták, hogy este ne mászkálj egyedül? -kérdezte különös hangon. Arcát nem láttam tisztán, de biztos voltam benne, hogy vigyorog.
-Ami azt illeti de, mondták. - mondtam elhaló hangon, a szeme mintha rabul ejtett volna. - De mitől kéne félnem? Valami rám ugrik és megöl? - nevettem halkan.
-Aha, mondjuk. -mondta feszülten, aztán elengedett és szó nélkül továbbment az erdő felé. Hátra néztem, de akkor már nem volt ott. Hazafele úton azon gondolkoztam, hogy mire gondolhatott. Megöl valami?
Mikor hazaértem egy idegen autót láttam a ház előtt, nem foglalkozva vele bementem.
-Majd elmondom neki ha készen áll rá. -mondta apa. Apa? Mit keres itt? Évekkel ezelőtt lelépett, most minek van itt?
-Nemsokára 17 éves lesz. Ideje tudnia. -kezdte anya.
-Megjöttem. - kiáltottam, mintha semmit nem hallottam volna.
-Szia kicsim. -mosolygott rám anya.
-Szia. -mondta apa feszült mosollyal az arcán.
-Azt hiszem most inkább felmegyek. -próbáltam kikerülni a beszélgetést apával.
-Rendben menj. -mentett meg anya, ő tudja mennyire nem akarok hallani róla.
A szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, de csak az járt a fejembe, amit beszéltek. Mit kell megtudnom? mi ez az egész? Először Adam most meg ez.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Reggel még annyira e volt kedvem felkelni mint tegnap, de elkésni sem volt kedvem szóval nehézkesen kimásztam az ágyból. Az utam egyből a fürdő felé vettem. Fogat mostam, kivasaltam a hajam és egy kis sminket is felraktam. A szobámba visszaérve felöltöztem. A változatosság kedvéért egy fekete szaggatott farmert, egy sima fekete pólót és egy hosszított fekete pulcsit, amin egy "If you don't Andy Biersack, leave me" felírat díszelgett. A táskámat felkapva indultam le. A konyhában a pulton egy levelet találtam. "Sietnem kell dolgozni, nem tudlak elvinni. Puszi, Anya" Remek. Sétálhatok ilyen hidegbe. A kabátom és bakancsom felvéve léptem ki a hideg, szeles időbe.
A suliba érve odasétáltam Eliékhez, akik nagyon figyeltek valamit.
-Mit nézünk? -kérdeztem kíváncsian.
-Kérem kisasszonyok, menjenek órára, nincs itt semmi látnivaló. -jött hozzánk egy fekete ruhás férfi. Az aulában legalább 10 ugyanolyan kinézetű férfi rohangált fel-alá. Mikor felfogtuk mit mondott a férfi elindultunk a terem felé.
-Mi történt? -kérdeztem sürgetőbben.
-Hana. -Mondta Em, mire értetlenül néztem rá.
-Hanat megölték. Először azt mondták baleset volt, de hallottuk amikor azt mondták, hogy nem maradt vér a testében. -magyarázta meggyötört arccal.
-Jézusom. -hüledeztem. - De mégis hogyan?
-Nem tudjuk. Semmi sem nincs rajta.
-Jött valami új férfi. -szólalt meg Eli és az aula felé biccentett,mire odakaptuk a fejünket.
-Az az apám. -mondtam halkan és elindultam felé.
-Szia kicsim. -mosolygott feszülten.
-Mit csinálsz itt?
-Hívtak, hátha tudok valami magyarázatot arra, ami történt. - biccentett Hana felé.
-Dr.Sparks, -jött oda egy fekete ruhás férfi-találtak valamit a lány hátán.
-Máris megyek. -bólintott apa- majd felém fordult. -Menj és tanulj, majd délután megbeszéljük. Rendben?
-Aha, jó..-motyogtam.
Egy kínkeserves töri óra után egyemberként indultunk meg az aula felé.
-Azta. -mondta Em- Mintha semmi sem történt volna.
És tényleg. Minden eltűnt, és mindenki úgy tett mintha egy órája nem feküdt volna ott egy lány holtan, vér nélkül. Kivéve Adam. A falnak dőlve nézte azt a helyet, ahol egy órája még Hana feküdt.
-Hé Ad. -jött a hang a hátunk mögül, mire mi is és Adam is odakaptuk a fejünket. Ben állt az ajtóban egy gyönyörű lány társaságában. Hosszú egyenes haját egy fekete beanie-vel takarta és öltözéke nagyon hasonlított Adaméhez. Fekete szaggatott farmer, bakancs, és fekete kabátja alól kilógott fekete pulóvere. Furcsa. Mind így öltözködnek. Adam, ez a lány és Adam haverjai is. Adam megindult feléjük és szorosan átölelte a lányt, majd egyszerűen elmentek.
-Ez ki volt? -kérdeztem.
-Adam nővére, Lexi. Ritkán látjuk erre, de ha itt van akkor csak azért mert Adam túl nagy balhéba keveredett.
-Aha. -mondtam.- És ez mi náluk? Mármint ez feketeség.
-Nem tudom, de Adam társaságában szinte mindenki így néz ki.- magyarázta.- Van egy csaj, Beth. Ő tök jó fej, aranyos lány volt, aztán elkezdett Adamékkel lógni és rögtön átváltott ilyen feketébe és bunkó lett. Náluk ez ilyen.
-Elég furi. - szólt közbe Emma is. -De hé,nem megyünk el délután a Black Latte-ba?- váltott témát egyszerűen.
-Oké. - mondtuk szinte egyszerre Elivel.
A nap további részében próbáltam nem arra gondolni, hogy mi történt Hanaval. Többé kevésbé sikerült is.
*
*
A kávézóba lépve Eli rögtön elkezdett rángatni egy hátsó asztalhoz, ami annak ellenére hogy hátul volt, mégis látható volt minden onnan. Az asztalok rendezett sorokban álltak egymás mellett és mögött. A falakat hatalmas ablakok díszítették, tették a helyet látszólag még tágasabbá. Miközben a kilátást csodáltam, a pincér elém tett egy bögre forrócsokit.
-Szerintetek miért volt Adam annyira kiakadva Hana miatt? -kérdezte Emma.
-Tuti volt köztük valami. -válaszolta Eli.
Ahogy ezt kimondta az emlegetett srác lépett be az ajtón nővére társaságában, és megindultak a mellettünk lévő asztalhoz. Nem csodálom, hogy hátsó asztalt választottak, furcsa lenne, ha beülnének ablak mellé mondjuk.
-Ashton volt. Láttam, hogy ő volt. Visszajöttek. -mondta feszülten Adam, miközben elmentek mellettünk.
-Ad, lehetetlen. Azt is láttad mi történt velük évekkel ezelőtt. -mondta nővére.
A lányokkal még egy órát töltöttünk a kávézóban, majd hazaindultunk.
Utálok sötétben egyedül sétálni, főleg a mai után. De úgy tűnik egyre gyakrabban fordul elő. Mi történhetett Hanaval? Ezen gondolkoztam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Este van és valaki követ. Ez nem az én napom. Sietősebbre fogtam a lépteim, de ahogy hallottam követőm is. Minden mindegy alapon normalizáltam a lépteimet, követőm nem lehetett valami figyelmes, ugyanis nekem jött.
-Ashton? -néztem értetlenül a szomszéd srácra.
-Szia. -vigyorgott rám.
-Mit csinálsz?
-Megyek haza, gondoltam mehetnénk együtt.
-Azért követtél?
-Nem követtelek, csak...-kereste a szavakat.
-Csak követtél.
-Nem kéne egyedül mászkálnod este, főleg azután ami Hanaval történt. -Mi? Ezt meg honnan tudja? Nem is a mi sulinkba jár.
-Aha..-motyogtam.
Csendben sétáltunk haza. Nem értem miért jön mindenki azzal, hogy nem kéne egyedül sétálgatnom.
Hazaérve az első dolgom lett volna megkérdezni apát, hogy mi történt, de amikor beléptem megint egy érdekes beszélgetést hallottam.
-Visszajöttek és nem félnek megmutatni magukat. -Hallottam apa hangját. Visszajöttek? Kik? Adam is valami ilyesmit mondott.
-El kell neki mondanunk,Will.
-Igen tudom, de még azt se fogadta el hogy visszajöttem és már álljak elé ezzel?
Eldöntöttem, hogy nem foglalkozok ezzel. Most nem.
-Hé apa. -léptem be a nappaliba. -Mi történt Hanaval?
-Semmi pontosat nem találtam. Az biztos, hogy nem baleset volt és hogy próbált védekezni.
-Aha. -próbáltam emészteni a hallottakat.
Este semmi kedvem nem volt sorozatot nézni sem, ami furcsa mert sorozatokon élek. Már fél kilenckor az ágyban feküdtem és gondolkoztam. Adam is furcsa volt, Ashtont sem igazán értem, miért követett? És Hana..
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Reggel a telefonomból pontban 6:30-kor felcsendült Andy Biersack csodálatos hangja. Félálomban átcsoszogtam a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, kivasaltam a hajam és feltettem egy minimális sminket. A táskámat felkapva indultam le a konyhába, ahol gyorsan megreggeliztem majd felvettem a bakancsom és a kabátom és kiléptem a csípős hideg havazásba. A kapu előtt Eli és Emma dideregve várt.
-Sziasztok. -mondtam, és felnevettem amikor megláttam Elit.
-Szia. -mosolygott rám Em, Eli csak intett. Szerintem meg sem tud szólalni a vastag sáljától, ami szinte az egész arcát eltakarta.
Ebédszünetbe az asztalnál ülve turkáltam a kaját, amiről nem tudtam eldönteni hogy mi is igazából, amikor valaki hirtelen leült mellém.
-Szia. -mosolygott rám Adam. Akkor tűnt fel,hogy egy ezüst ínyfék piercing díszeleg a szájában.
-Öm..Szia. -néztem rá kérdőn.
-Este lesz egy buli, nincs kedved eljönni?- kérdezte lazán, mire Eliék felé fordultam, akik döbbenten néztek minket.
-Jöhetnek ők is. -tette hozzá Adam a lányok felé biccentve.
-Öm..Még átgondoljuk.
-Rendben. Ha esetleg jöttök, akkor ide gyertek. -tett le elém egy papírt, amire egy cím volt felírva,majd rám kacsintott és elment.
-Adam Blake elhívott egy buliba. -mondta még mindig ledöbbenve Emma.
-Aha. -bólintottam.
-Soha senkit nem hív el. -tette hozzá, Eli pedig csak bólogatott.
-Elmegyünk?- kérdeztem.
-Persze.- vágták rá egyszerre mire felnevettem.
Otthon a ruhásszekrényem előtt állva gondolkoztam, hogy mit vegyek fel amikor Emmáék toppantak be az ajtómon. Csodálatosan néztek ki. Emma egy testhez simuló fehér térdig érő ruhát viselt, ami kiemelte irigylésre méltó alakját egy fehér magassarkúval. Eli pedig egy sötétkék ruhát, fekete magassarkúval.
-Még nem vagy kész?-kérdezte döbbenten Eli.
-Hát.. Nem. Ami azt illeti, nem tudom mit vegyek fel.
-Nos. -kezdett turkálni a szekrényemben.- Meg is van. -mondta és egy fekete combközépig érő ruhát tartott a kezében, aminek a háta egy masni volt.
-Uuu, ez de jó. Gyönyörű leszel. -mosolygott rám Emma és Eli a kezembe nyomta a ruhát.
-Van fél órád hajat és sminket csinálni. -nézett az órára.
-Oké.- mondtam és a fürdőbe siettem.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhát. A szememet egy kicsit füstösre csináltam a hajam pedig egyszerűen csak kivasaltam.
-Kész vagyok. -léptem ki a fürdőből.
-Adam imádni fogja. -vigyorgott Em.
-Szerintem csak kedvességből hívott el. - ezt most tényleg kimondtam?
-Adam nem szokott kedveskedni, se buliba hívni másokat-
-Majd meglátjuk mi lesz. -kacsintott rám Eli és abban a pillanatban valaki dudált.
-Ez biztosan Rob. -mondta Eli miközben lefelé tartottunk.
-Az ki? -kérdeztem a kabátom felvéve.
-A bátyám.
-Sziasztok. -mosolygott ránk Rob, amikor beültünk az autóba. Szőke haját felzselézte és barna szemeit hosszú szempillák keretezték. Egy egyszerű fekete farmer és póló volt rajta és egy szürke kabát.
-Ott maradsz velünk?- kérdezte bátyját Eli.
-Nem. Majd hívtok, ha haza akartok jönni.
-Nemááár.
-Eli el ne kezdj hisztizni
-Jó..
Mosolyogva figyeltem, ahogy Eli a bátyját győzködi, amikor az autó lassítani kezdett.
-Na jó bulit. -mosolygott ránk Rob, mire Eli szúrós tekintettel nézett rá.
-Szia. -integettünk Emmel.
Egy csodálatos és hatalmas előtt álltunk ahonnan dübörgő zene hallatszott.
-Gyerünk. -vigyorgott izgatottan Em.
Az ajtón egy lány nevetve rontott ki és szaladt el mellettünk,egy srác pedig követte. Amikor utolérte elkapta és mosolyogva megcsókolta.
-A buli végére lehet Adammel ti is így fogtok kinézni.- biccentett a pár felé Eli.
-Inkább menjünk. -indultam el az ajtó felé.
Bent a zene még hangosabbá vált a mellkasomban éreztem a dübörgést, éppen Eliéket kezdtem volna keresni, amikor valaki hátulról átölelte a derekam.
-Gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe Adam, mire lassan megfordultam.
-Reméltem, hogy eljössz.-mosolygott.
-Miért?- kérdeztem mélyen a szemébe nézve
-Csak meg akarlak ismerni.
-És erre ez a megfelelő hely?- nevettem fel.
-Hát..- nézett körbe.-ki is mehetünk.
-Oké. -bólintottam.
Megfogta a kezem és a hátsó ajtó felé kezdett húzni. Az udvar közepén egy nagy medence volt, amiben annak ellenére hogy tél volt, néhányan úszkáltak. És bár nem volt különösebben hideg, szerintem ők fázni fognak ha kijönnek a vízből.
-Amúgy, hogy-hogy New Yorkba jöttél?-kérdezte még mindig a kezemet fogva.
-Anyát áthelyezték ide.
-Nem akartál elköltözni ugye? -mosolygott rám.
-Ami azt illeti, nekem jó volt New Orleans-ba. Nem akartam otthagyni a barátaim.
-Csak barátokat hagytál ott? Semmi pasi vagy valami? -kérdezte hirtelen.
-Nem. -néztem rá értetlenül.- Semmi pasi.
-Bocsi, nem akartam bunkó lenni csak azt hittem..
-Semmi baj. -szakítottam félbe.
-És nem lenne kedved..-kezdte.
-Szia Zoe. -szólt közbe valaki, mire a hang irányába fordultam.
-Ashton? -néztem rá- Hát te?
Éreztem, hogy Adam izmai megfeszülnek és szorosabban fogja a kezemet.