Kezdjük ott, hogy Stella Han-nak hívnak, 17 éves vagyok.Gimibe járok. Nincsenek barátaim, magamnak való lány vagyok. Nem is igazán akarok barátokat, max 1-et. Megvannak rá az okaim, hogy miért. Nem mondanám magam egy minta diáknak. Sőt, igazából kimondhatom, hogy utálnak a tanárok, mert hangot adok a véleményemnek. Nem arról vagyok híres, hogy egy napot sem lógtam, azonban figyelek a jegyeimre...
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
Ez a nap is úgy indult, mint a többi.
Azt hittem, hogy kivágom a telefonomat az ablakon, amikor 7:00- kor elkezdett kalimpálni a fejem alatt.Normál esetben kinyomtam volna a francba és vissza aludtam volna, de megígértem anyának, hogy bemegyek a suliba, vagy ahogy én nevezem, a kínzótáborba.
Kb még fél órát feküdtem az ágyba, már majdnem visszaaludtam, mikor észbe kaptam és hirtelen felpattantam.
Kivettem a szekrényemből egy fekete hosszított farmert és egy fekete alapon fehér illusion feliratú haspólót.Hosszú szőke hajamat hagytam hullámosan omolni a vállamra. A fekete térdig érő bakamcsomaba beletűrtem a farmeremet, majd kisminkeltem magamat, nem úgy, mint egy plaza cica. Csupán egy kis korrektor, szemceruza, szempillaspirál és egy kis rúzs. Belenéztem a tükörbe és egész elégedett voltam a látvánnyal. Én nem vagyok olyan, mint a többi. Én megmondom, hogy egészen szépnek tartom magam, az egyetlen kivetni valóm magamon az a szemem. Mindig is nagy zöld szemekről álmodtam, ám a sors mandula alakú gesztenye barna szemeket szánt nekem. Elfogadtam. Vannak nálam szebb lányok is.
Ránéztem az órámra.
Ohh, hogy bassza meg!!
8:30... még jó, hogy közel van hozzánk a suli így elkezdtem futni. Kb 10 perccel később már a portásnak magyarákozdtam, hogy miért nem értem be időbe.
-Ugye tudod, hogy be foglak írni? - mondta mély hangon a férfi.
-Ohh, akkor kapja be- rántottam meg a táskámat, majd sarkon fordultam és elindultam a folyosón. Az az egy gubanc volt, hogy nem tudtam, hogy milyen órám van. Nem akartam, én tényleg nagyon nem akartam, de visszamentem a portáshoz
-Minek jöttél vissza...?- kérdezte undorítóan rágózva
-Nem tudom, hogy milyen órám van. - feleltem lazán
-Istenem. Ennyi szerencsétlen embert.
-Parancsol...?
-Csak azt kérdeztem, hogy hányadikos vagy kislány.
-11.c - hogy én mennyire utálom ezt a hülye fószert. Oda nyomta elém az óra rendet, mire én ránéztem, majd kínosan felnevettem
-Mi olyan vicces? - húzta fel egyik szemöldökét
-Semmi, semmi... csak meg tudná mondani, hogy milyen nap van? -esküszöm látnia kellett volna saját arcát a portásnak. Bele kellett harapnom az ajkamba, hogy ne nevessem el magam ezen az idiótán.
-Péntek- mondta amolyan "jesszusom hülye liba, még ennyit sem tudsz?" arccal.
-kösz- belekukkantottam, majd elindultam a kémiaterem felé, mert mint kiderült az volt az első órám. Már majdnem ott voltam, mikor meg hallottam egy ismerős hangot. Kicsengettek. Klassz. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a következő órám. Úgy döntöttem, hogy megvárom amíg kijönnek az osztály társaim és követem őket. Majd csak kilyukadok valamelyik teremnél.
Így is lett. Irodalom órám volt. Bementem a terembe, majd ott leültem a leghátsó padba és éppen elkezdtem volna "aludni" , mikor belépett a tanárnő...
-Jónapot! A mai órán páros munka lesz, és megengedem, hogy ti válasszatok párt magatoknak. De csak addig, amíg ez megy CSENDBEN! - nyomta meg az utolsó szót
Király. Utálom a páros munkát. Senkit nem szívlelek az osztályból. Nem azért, mert ártottak vagy valami, csupán csak...
Miután mindenki megtalálta a maga kis párját, csak én voltam egyedül. A tanárnő rámnézett, mire én csak megrántottam a vállalat, amolyan "nem tudom és nem is érdekel" stílusban. A tanító csak bólintott egyet, ezzel el is intézte az egészet. Ezért bírom én ezt a tanárnőt.
Én egyedül dolgoztam, mikor kapogtattak.
-Hát mit ne mondjak, elég sokat késtél. Mondd a neved.
A srác nem is kezdett el magyarázkodni, pedig mindenki ezt szokta tenni.
-Cody... Cody Christian
-Nagyszerű. Ez egy igazolatlan óra.
Fáradj Stella mellé, ketten fogtok dolgozni.
-Mivan? Ne már... El voltam eddig is egyedül, ne hogy már most csatlakozzon be- háborodtam fel. Cody csak mosolygott egyet, majd elindult felém.
-Te meg minek örülsz ennyire?- mordultam rá. Igazából nem is értem, hogy miért, nem tett ő semmit.
-Nyugi van- emelte fel a kezét, majd mellém ült. -Mi a feladat?
-Ez- mutattam a lapra, mire ő csak a papírra sem nézett.
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
Mint kiderült, egészen jó fej Cody. Meg is beszéltük, hogy találkozunk suli után. Azóta 2 hónap eltelt, és Cody meg én barátok vagyunk. Vagyis olyasfélék. Ő engem annak nevez, ám én nem akarok senkit így hívni.
Barát
Ez egy olyan dolog, ami eléggé ki tudja csinálni az embert, már pedig szenvedni szar...
Sziasztok emberek... Ez a második storym itt a watt padon, és nagyon remélem, hogy tetszik nektek...
Ha Teen Wolfoztatok, akkor biztosan tudjátok, hogy ki az a Cody Christian... Theo *.* istenem annyira jól néz ki... nah, meg a Pretty Little Liarsba is szerepelt... és annyira tehetséges...
jó jó befogtam... a lényeg, hogy remélem, hogy tetszik a történetem, talán holnap vagy ma hozom is a második részét...
Jó olvasást...
puszi: Lilla <3