- Te, Sally. – huppant le mellém az ágyra Calum. Úton voltunk Stockholmba, ami több mint 16 órát vett igénybe, így volt időnk bőven pihenni. No meg persze unatkozni is, ezt pedig a fiúk észre is vették. Már másfél óra után nyöszörögve könyörögtek szilárd talajért. Elképzelésem sincs, hogyan bírták ki a Sydney-London repülőutat a nyár végén. Shawn feltételezése, miszerint Luke átköltözik mellém, helyet cserélve Emily-vel, nem volt alaptalan, de miután ezt így ilyen szépen az arcomba vágta, inkább nem akartam erőltetni. Luke nem hozta fel, azt hiszem, egyelőre még ő sem szokott bele a kialakult helyzetbe, hozzám hasonlóan. Amikor hétfő reggel elindultunk Lengyelországból, Emily leköltözött a tesója ágyára, és a szüleikkel skypoltak, így szabaddá vált a hely mellettem. Luke olyan fejjel mászott át mellém, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egek, hát elvileg együtt vagyunk! Persze, hogy az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy odaül mellém az ágyon. Hátunkat a falnak vetettük, szembe kerülve így a többiekkel. Luke a telefonját nyomkodta, míg én a laptopomon pötyögtem. Vanessa-val egyeztettem éppen, hogy pontosan melyik város főpostájára küldje el a kinyomtatott rajongói könyv terveket, amiket jóvá kell hagyatnom a fiúkkal. Ash zenét hallgatott, és valami ritmus vert az ágya szélén, Michael pedig odakint volt Mason-nel, aki a buszt vezette. Shawn pontosan a velünk szemben lévő ágyon ült, farkasszemet nézve velünk. Calum akkor csatlakozott kettőnkhöz, amikor épp Vanessa válaszára vártam.
- Igen? – fordultam a basszusos felé. Calum halkabbra vette a hangját.
- Hol is leszünk pontosan november huszadikán? – kérdezte. Gyorsan megnyitottam a gépemen a naptárt, és kikerestem az időpontot.
- San Diego-ban. – feleltem. – Várj. November huszadika Michael születésnapja. – jutott hirtelen eszembe. Calum elvigyorodott. – Mit tervezel? – szűkült résnyire a szemem. Ismertem Calum-ot, és tudtam, hogy mekkora őrültségekre képes.
- Hát, mivel huszadikán húsz éves lesz, arra gondoltam, hogy szervezhetnénk valami olyasmit, hogy húsz órakor pont húszezer rajongó köszöntse fel egyszerre, vagy nem tudom, még nincs konkrét tervem, a lényeg, hogy a húszas szám körül forogjon az a nap. – magyarázta.
- Gondolom, rám bízod a többit. – sóhajtottam. Calum bevetette angyali mosolyát. – Oké, rendben. Van még időnk addig. – nyugtattam saját magamat. Calum megborzolta laza, otthoni kontyba fogott hajamat, és visszamászott a saját helyére, Ash fölé. Épp folytattam volna a munkát, amikor egy kezet éreztem a combomon. Luke nem pillantott fel a telefonjából, csak akkor, amikor észrevette, hogy őt nézem. Elmosolyodott, és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Oké, bármikor, bárhol a legnagyobb örömmel lennék hajlandó csókolózni Luke Hemmings-sel, Shawn tekintetének kereszttüze azonban nagy mértékben feszélyezett. Vonakodva viszonoztam a csókot, miközben Shawn pillantása lyukat égetett belém. Luke a homlokát ráncolva szólalt meg, alig hallhatóan.
- Mi a baj?
- Semmi. – feleltem, gyorsan visszatérve a laptopomhoz. A szemem sarkából láttam, hogy Luke egy darabig még engem figyel, de aztán ő is újra feloldotta a telefonja billentyűzárát, és folytatta, amit addig csinált. Nem vagyok klausztrofóbiás, de amikor két olyan srác között kell ülnöm, akik már mindketten csókoltak engem, mindketten szerelmet vallottak nekem (a maguk módján persze), és mindkettejükhez volt, vagy épp van közöm kapcsolati szempontból, akkor azért megjelenik nálam a pánik minden egyes tünete. Első körben olyan érzésem támadt, mintha két fal közé zártak volna, amik közeledni kezdtek egymás felé, úgy, hogy én köztük vagyok. Másodjára a tenyerem kezdett izzadni, harmadjára pedig a szemem tikkelni. Nem volt mit tenni, ki kellett szabadulnom ebből a túl sok ártalmas ingert tartalmazó környezetből. Feltápászkodtam az ágyról, és minden magyarázat nélkül bevonultam a gardróbba. Letelepedtem a földre, hátamat Calum polcának vetettem. A laptopot nem vettem az ölembe, helyette inkább felhúztam a térdeimet, és a tenyerembe temettem az arcomat. Létezik még rajtam kívül még egy akkora lúzer, hogy lehetősége van választani a világ két legtökéletesebb férfija között, de gyakorlatilag mindegy, hogyan dönt, mert hosszú hónapokon keresztül úgyis össze lesz zárva mindkettejükkel, egyszerre? Nem, biztosan nincs még egy ilyen szerencsétlen. Az első varsói koncert alkalmával pont eleget sírtam, ezért most nem szándékoztam könnyekben kitörni, ez a bizonytalanság azonban megbénított. Hirtelen kinyílt a gardrób ajtaja, és Luke dugta be rajta a fejét.
- Zavarok? – kérdezte. Hangjából zavartság csengett, de nem volt mérges, ezt a tekintetéből megállapítottam. Elvettem a szemem elől a kezemet, és biccentettem, hogy jöjjön be. Luke becsukta maga mögött az ajtót, odasétált hozzám, és letelepedett mellém. – Hallgatlak. – jelentette ki ezt úgy, mintha félbehagytunk volna egy beszélgetést.
- Hm? – ráncoltam a homlokomat értetlenül. Luke nagyot sóhajtott, lehunyta a szemét, és fejét a polcnak döntötte.
- Egyrészt, Sall, felesleges megjátszanod, hogy nem tudod, mire gondolok, mert túlságosan ismerlek ahhoz, hogy át tudj verni, másrészt, látom rajtad, hogy van valami baj. Kíváncsian figyelek. – Luke felhúzta a jobb térdét, és könyökét azon támasztotta meg. A másik kezével a combján dobolt. Ahogy oldalra fordítottam a fejem, és megláttam Luke Hemmings borostáját, csillogó, fertőzésveszélyes piercingjét, és azt a bosszantóan tökéletes arcot, rögvest késztetést éreztem a világ összes bűnének beismerésére. Egyszerűen nem tudtam elképzelni nála hibátlanabb férfit. Már ami a külsőségeket illeti, természetesen.
- Nincs semmi baj, csak bejöttem ide dolgozni. – füllentettem. Luke rám nézett, majd le, a kezemre. A következő pillanatban már összekulcsolta ujjait az enyéimmel.
- Nem vagyok túl gyakorlott ebben a kapcsolat izében, de nem szeretném elcseszni veled. Calum azt mondta, hogy a dolgokat meg kell beszélni, és én tudom, hogy most nyomaszt téged valami. Szeretném tudni, hogy mi az, hátha segíthetek. Ha meg nem, akkor neked lesz sokkal jobb, hogy kiadtad magadból. – hüvelykujjával apró köröket kezdett el leírni a kézfejemen. A torkom egy kész görccsé vált, és mindössze ennyit tudtam kinyögni:
- Shawn. – éreztem, hogy Luke keze automatikusan ökölbe szorul, de mikor észrevette, hogy továbbra is az én kezemet fogja, ellágyult.
- Mit művelt az a rohadék? – szűrte a szavakat a fogai között.
- Én. – még mindig annyira Luke iménti monológja hatása alatt álltam, hogy képtelen voltam egy összetett mondatot kinyögni. – Én vagyok a rohadék. – Luke értetlenül pislogott. – Együtt voltam vele, de kidobtam miattad, és most végig kell néznie, hogy téged szeretlek. – sütöttem le a szemem. Luke percekig nem szólt, így felpillantottam rá. Óvatos mosolyra húzódott a szája.
- Azt mondtad, szeretsz. – suttogta. Alig tudta visszatartani a nevetését, ez az épphogy csak látható nevetőgödröcskéi megjelenéséből egyértelmű volt. Oké, Shawn nevetőgödröcskéi a legkevésbé sem érnek fel Luke nevetőgödröcskéihez. Ez van.
- Nem ez volt a lényeg. – hárítottam. Elvileg csak két napja vagyunk együtt, mégis ki az a hülye, aki ennyi idő múltán már szeretlekezik? Nem én. Ja, de. Mindegy. – Megbántottam.
- Megérdemelte. – felelte Luke.
- Szeretett engem. – csóváltam a fejem.
- Én is, engem is megbántottál, de nagyfiú vagyok, és túlléptem rajta. Végig tudtam nézni a kapcsolatotokat, gyakorlatilag az elejétől a végéig. Most rajta a sor. – magyarázta. Ezúttal nekem bújt el egy mosoly a szám sarkában.
- Azt mondtad, szeretsz. – löktem meg Luke vállát.
- Nem mondtam. – tiltakozott.
- De, azt mondtad arra, hogy „szeretett engem", hogy „én is". – minden rosszkedvem tovaszállt, esküszöm. Luke Hemmings egyszerűen ilyen hatással van rám.
- Egyetlen árva szóval sem mondtam ki. – emelte fel a mutatóujját, már ő is röhögve. – Te, Sall. – gondolkodott el hangosan Luke. Kíváncsian fordultam felé. – Te még tartozol nekem. – közölte.
- Tartozni? – deja vu érzésem támadt, amikor elkezdtem felsorakoztatni az érveket a hülye beszólása ellen. – Már ne is haragudj, de menedzselem a bandádat, szervezem a koncertjeiteket, a stúdiófelvételeket, a rajongói könyvet, a dediká... - még tudtam volna folytatni, Luke azonban belém fojtotta a szót. Egyszerűen odahajolt hozzám, és megcsókolt. Belekapaszkodtam a pólója nyakába, és hagytam, hogy az ölébe húzzon. Átkarolta a derekamat, miközben folyamatosan csókolt, én pedig belevesztem a pillanatba. Annyira tökéletesnek éreztem ezt az egészet, mint még soha, semmit ezen a világon. Amikor elszakadtunk egymástól, homlokát az enyémnek támasztotta.
- Én erre a tartozásra céloztam. – mondta mosolyogva.
- Úgy érzem, a kamatot is megfizettem. – nyomtam egy gyors csókot a szájára.
- Még a felét sem, szivi. – vigyorgott. – Hé. – megint összekulcsolta az ujjainkat. – Van egy ötletem.
- Az ilyen kezdetű mondataid mindig katasztrofális véget érnek. – húztam el a számat. Luke kiöltötte rám a nyelvét, és folytatta.
- Téged Shawn zavar, engem meg úgy nagyjából mindenki. – vont vállat. – Mi lenne, ha beköltöznénk ide? – mutatott körbe. Értetlenül meredtem rá.
- Úgy érted, a gardróbba? – vontam fel a szemöldököm.
- Miért ne? – tárta szét a karjait Luke, úgy, hogy közben egyik kezével az enyémet fogta. – Olyan, mintha lenne egy külön szobánk.
- Kicsit kicseszés lenne ez a többiekkel szemben, nem? – grimaszoltam.
- Oké, Michael csak telebüfögné, Calum szétszórná benne az alsógatyáit, Ash a lábkörmét, Mason a pornómagazinjait, Marc az óvszereit, Shawn a rólad készített plakátokat, Emily meg a hajfestékét. – sorolta. – Szerintem velünk jár a legjobban ez a gardrób. – győzködött.
- Lássuk csak. – szabad kezemmel megfogtam a kezét, és sorban nyitogatni kezdtem az ujjait. – Te is szoktál büfögni, megjegyzem, elég embereseket, az alsógatyáidat széthagyod, ahogy a hajszálaidat is. Pornómagazint még nem láttam nálad, de mivel képes voltál a kívánságlistádra egy élethű-nagyságú papír Selena Gomez-t felírni, sejtem, mik lehetnek a rejtett táskáidban. Óvszert te is használsz, és mindig kiborítod a kaját. Nem hinném, hogy veled olyan piszok jól járna ez a gardrób. – nevettem. Luke egy villámcsókkal hallgattatott el. Nem bántam.
- Nos, ez esetben. – most Luke-on volt a sor, hogy számolósdit játsszon az én ujjaimmal. – Te naphosszat a laptopodat bújod, néha elhasználsz egy-egy kotont valakivel, de összességében nem hagysz túl sok kárt magad után. Ha bedobnánk a lehetőséget, hogy a gardrób is lakható helyiség legyen, ketten legalább pályáznának rá, és a legkíméletesebb egyértelműen te vagy. Ebből következik, hogy melléd kéne keríteni valakit. Menjünk sorban. Emily haja befogja a kispárnákat, Mason pornómagazinjai feminista kiselőadások megtartására inspirálnának téged, Marc óvszereit még a végén lenyúlnád, egyszer megijedtél Michael-től reggel, amikor elfelejtetted, hogy milyen színű a haja, és nem ismerted fel, Ash horkol, Calum hónapok óta nem dugott, és nem szeretném, ha ennek te esnél áldozatául, Shawn-nal pedig érthető okok miatt nem lakhatsz együtt. Ki marad? Na ki? – húzogatta a szemöldökét. Egek, ez a mozdulat a legtöbb pasinak szánalmasan állna, neki azonban úgy, mint minden más. Kegyetlenül szexisen.
- Feladom. – emeltem fel védekezőn a kezeimet. – De te nyomod le a többiek torkán. – szögeztem le. Luke biccentett egyet, majd megcsókolt. – Hé. – toltam el magamtól. – Mi az, hogy elhasználok egy-egy kotont valakivel? – esett le hirtelen, hogy mit mondott az előbb. Luke angyali mosolyra húzta a száját.
- A szexuális életed kicsit kiakasztó, mit ne mondjak.
- Mekkora bunkó vagy! – csaptam egyet a vállára. – Életemben eddig két pasival feküdtem le, velük is csak azért, mert te túl seggarc voltál ahhoz, hogy lépj! – csúszott ki a számon. Azonnal beharaptam az ajkaimat, de hát ennek már mindegy volt. Luke kapva kapott a lehetőségen.
- Ezt hogy is kell értenem? – kérdezte, rejtett mosollyal.
- Úgy, hogy csak két pasival feküdtem le eddig. Will-lel és Shawn-nal. – ismételtem összepréselt ajkakkal.
- Nem, én arra a részre gondoltam, hogy túl seggarc voltam ahhoz, hogy lépjek. – rázta a fejét.
- Na tessék, ha tudod, minek ismételjem? – próbáltam terelni.
- Már akkor is kellettem neked, mikor Will-lel voltál? – váltott hirtelen lágyra a hangja.
- Ne használd azt a szót, hogy kellett. Az olyan közönséges. – fintorogtam.
- Jó. – forgatta a szemeit. – Már akkor is szerelmes voltál belém, amikor Will-lel voltál? – tette fel újból a kérdést.
- Nem vagyok beléd szerelmes, Hemmings. – mértem egy újabb ütést a vállára. Luke elvigyorodott.
- Dehogynem. Epekedsz utánam. – ragadta meg a bántalmazó kezemet, és megcsókolta.
- Hogyne. Tűkön ülve várom, hogy kidobhassalak a buszból. Miközben mozog. – röhögtem el magam. Válaszként Luke a hátamra gördített, és a csípőm két oldalára térdelve megakadályozta a további mozgásomat. Lehajolt, és megcsókolt. Aztán megint. És megint. Unásig tudtam volna ezt folytatni.
Útközben csak azért álltunk meg, hogy a sofőrök helyet tudjanak cserélni, így alig tizenhat óra leforgása alatt meg is érkeztünk Stockholmba. A fiúk borzalmasan unták az egészet, és bár egy darabig lekötötték magukat zenéléssel, estefelé már egyszerűen nem tudtak nyugton maradni. A kis beszélgetésünk után kivonultunk a többiek közé Luke-kal, de egyelőre még nem akartuk bejelenteni, hogy elfoglalni készüljük a gardróbot, ezért úgy tettünk, mintha odabent kizárólag hétköznapi témákról esett volna szó. Igaz, Michael és Calum is megajándékozott minket egy-egy jól irányzott beszólással, de összességében minden szépen visszaállt a normál kerékvágásba.
Marc ült a volánnál, amikor felgurultunk a busszal a hajóra, ami átvitt minket Svédországba. Nagyon izgalmas volt, hiszen amikor Londonból mentünk Párizsba, a Csalagutat használtuk, és busszal még nem hajóztam. Ekkorra a fiúk annyira unták magukat, hogy Michael beállított egy tükröt a konyhapultra, ő odaült elé, és Emily sminktáskáját kifosztva különböző mintákat festett az arcára. Volt rajta villám, a banda logója, egy pálmafa, egy óriási M betű... aztán Calum odapattant mellé, merthogy az ágyáról nézve rájött, ez mekkora buli, kikapta Emily táskájából a barna szemceruzát, és egy akkora méretű rajzot készített Michael arcára, hogy az egészet beborította. Michael birkatürelemmel várta, hogy a barátja végezzen, mi meg nem is nagyon figyeltünk oda, hiszen Luke dalszöveget írt, Emily a srácok állapotát frissítette, Ash zenét hallgatott, Shawn aludt, mert nem sokkal azelőtt váltotta őt le Marc, Mason a telefonját nyomkodta, én meg a laptopommal az ölemben pontosítottam a következő koncerteket. Csakhogy hirtelen Michael felordított, és amíg Calum a hasát fogva röhögött, a rózsaszín hajú gitárosunk hangosan káromkodva kotorászott Emily táskájában.
- Hol a francban van a sminklemosó? – üvegcsörömpölés, műanyag tubusok kiesése a nesszeszerből.
- A hálós részben, de basszus, ne szedd már szét! Alig bírtam becipzárazni! – nyöszörgött Emily az egyik felső ágyról. Michael kirántott egy halványrózsaszín üvegcsét, és úgy, ahogy volt, ráöntötte az arcára. Calum annyira röhögött, hogy lerogyott a mi ágyunkra, és a falnak dőlve csapkodta a térdét.
- Mit csinálsz? – ráncoltam a homlokomat. Michael úgy fordult, hogy az összefirkált oldalra kerüljön felém. A szám elé kaptam a kezem. Drága szólógitárosunk arcának bal oldalán egy méretes hímvessző díszelgett. Luke felnézett, és leplezetlenül elröhögte magát. Michael egy papírzsepivel kezdte dörzsölni az arcára borított folyadékot, de a firkával semmi sem történt.
- Ez nem jön le! – üvöltötte önkívületi állapotban. – Csináljatok valamit! – visította. Félretoltam a laptopomat, és feltápászkodtam. Odamentem Michael mellé, és elrángattam a kezét az arca elől. A sminklemosótól nedves volt, de a szemceruza vonala még csak el sem halványult. Próbáltam vattával letörölni, de nem ment.
- Emily! – szólítottam a barátnőmet, a röhögőgörccsel küszködve. – Kellenél. – Emily nagyot sóhajtva mászott le az ágyról, és ugrott oda mellénk. Ahogy meglátta a Michael arcán virító művet, még csak a szája sarka sem mozdult. Biztos látott már ilyet. A táskájáért nyúlt, és percekig kotorászott benne.
- Hol a rózsaszín üveges sminklemosó? – kapkodta a fejét. Michael a konyhapultra mutatott, ahol a sok kipakolt szépítős cucc között megbújt az üvegcse is. Emily felkapta azt, de a keze megállt a levegőben. – Ez üres. – mondta rideg hangon.
- Mi van? – riadt meg Michael.
- Majdnem teli volt! – rázogatta az üveget Emily.
- Az előbb a fejemre öntöttem egy csomót. – jutott hirtelen Michael eszébe.
- Te kiborítottad a sminklemosómat? – Emily hangja papírvékonnyá vált.
- Mint látod, lófaszt sem segített! – bökött az arcára Michael.
- Mert vízzel kell hígítani! – csapott a homlokára Emily. Luke és Calum ekkor már annyira röhögött, hogy Ash is kivette a füléből a fülhallgatóját.
- Mit csináltok? – érdeklődött álmos hangon.
- Calum rajzolt egy farkat Michael arcára, de az az idióta kiborította az összes sminklemosót, és most nem tudja leszedni. – magyarázta Luke.
- Macskafarkat? – ráncolta a homlokát Ash, hiú reményeket kergetve. Luke megrázta a fejét. – Á, szóval olyan farkat. – biccentett a dobos. – Sally, neked sincs sminklemosód?
- Arckrémem van, azzal szoktam leszedni a sminket. – vontam vállat, és már el is indultam a gardrób felé, hogy kihozzam onnan a krémemet. Nem sok esélyt láttam rá, hogy egy kilónyi szemceruzát képes lehozni, de hát bízni lehet a csodákban. Odakint közben Michael válogatott káromkodásokkal ajándékozta meg Calum-ot, aki megállás nélkül röhögött.
- Baszki, Hood, ha nem jön le a fasz az arcomról az esti koncert előtt, akkor levágom a tiédet, és szemléltetésképpen a rajzolt mellé tartom! – közölte reszkető hangon Michael. Ahogy a hirtelen sokkhatás tovaszállt nálam is, kezdett realizálódni bennem, hogy amennyiben nem találunk megoldást, Michael valóban egy... nos, egy farokkal az arcán fog fellépni ma este. Az arckrémemmel a kezemben mentem vissza a többiekhez, és erőnek erejével leültettem Michael-t a konyhaszékek egyikére. A tubusom majdnem felét a tenyerembe nyomtam, és rákentem Michael fejére. Dörzsöltem mindennel, kézzel, szivaccsal, sőt, Michael megkért, hogy még a fogkeféjével is próbáljam meg, de persze haszontalan volt az egész.
- Hát, végül is, elmosódott a széle. – méregette Emily Michael arcát. Végighúzta az ujját a hímvessző vonalán, amitől barna lett az ujja hegye, de legalább ugyanannyi festék maradt még Michael bőrén.
- Mégis mennyire nyomtad te oda azt a szemceruzát? – vizsgálgatta Luke is barátja fejét. Calum a vállát vonogatta.
- Mittom' én. – Calum jókedvűen előhúzta a telefonját, és lőtt egy képet Michael összefirkált arcáról.
- Calum Thomas Hood, ha fel merészeled tölteni azt a fotót akárhová is, a két kezemmel csavarom le a nemesebbik részedet a helyéről, hogy legközelebb hű minta alapján dolgozhass! – fenyegetőztem, amint kiszúrtam Calum gonosztettét. A basszusgitáros lebiggyesztett ajkakkal kapkodta a fejét Emily és köztem.
- Megnőne a nézettségünk a közösségin. – érvelt.
- És te elveszítenéd a farkadat. – veregette meg a vállát Mason, aki kimaradt a balhéból, a korgó hasa azonban közénk kényszerítette. – Ez alatt a néhány hét alatt egy dolgot biztosan megtanultam. –folytatta a sofőr.
- Hogy Ash marha hangosan horkol? – találgatott Luke.
- Hogy Calum alsónadrágjaiból kiállítást lehetne nyitni? – fintorgott Ash.
- Hogy én nézek ki a legjobban? – próbálkozott Michael is.
- Hogy ilyen felsőtesttel születni kell? – húzta fel a pólóját Calum, megvillogtatva, egyébként valóban kidolgozott, kockás hasát. Mason grimaszolva rázta a fejét.
- Hogy Sally fenyegetőzései nem alaptalanok. – közölte. Elégedetten fontam össze magam előtt a karjaimat.
- Ilyen egy jó kolléga, srácok! – léptem oda Mason mellé. – És szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy még soha, senki arcára nem rajzolt egy faszt az illető fontos fellépése előtt. – tettem hozzá.
- Hát, ami azt illeti... - harapta be az ajkait Mason, nehogy elröhögje magát.
- Ne kímélj! – dőlte előre az ágyán Ash, információéhes tekintettel.
- Igazából egy fogadás miatt volt. – vont vállat Mason. – A srác veszített, ezért az érettségi előtti éjszakán a homlokára rajzoltunk egy vaginát.
- Ez egyre jobb. – fogtam a fejem. Mielőtt Mason folytathatta volna a csodálatos sztoriját, megragadtam Michael kezét, meg egy teljesen összekent rongyot, hogy bevonuljunk a gardróbba, és ott tegyünk pontot az „Egy hímvessző díszeleg Michael Clifford arcán" fejezetnek, a gitáros azonban, majdhogynem felháborodottan rántotta ki kezét az enyémből.
- Ne már, Sally, engem érdekel, mi lett a vaginahomlokú gyerekkel! – nyafogott.
- Egy farok van az arcodon. – meredtem rá értetlenül. Most komolyan jobban foglalkoztatja Mason vaginás haverja, mint a saját külseje?
- Jó, de nem jön le. – mutatott a sok-sok elhasznált vattapamacsra.
- Már halványul. – állt mellém a vitába Emily. – És szerintem percek kérdése. – nyúlt oda megint, és ezúttal valóban eltűnt egy pár centis rész a rajzból. – Sőt. Mosd le! – bökött Emily a mosdókagyló felé. Michael az arcához kapott, és szomorúan pislogott.
- Nem is tudom, tökre hozzám nőtt. – szipogta.
- Egek, nem az igazi farkadtól kell megszabadulnod! – sóhajtott gondterhelten Emily.
- Bár, amit azt illeti, szerintem azt is le lehet mosni. – szúrta közbe Calum.
- Kíváncsi vagyok, te hogyan reagálnál, ha egy pöccsel az arcodon ébrednél. – mondtam Calum-nak.
- Lemosnám. – felelte.
- Akkor vedd rá a haverodat is, mert még a végén ilyen fejjel áll ki több millió tinilány elé, akik fülig szerelmesek belé. – intettem Michael felé, és már vissza is huppantam az ágyra.
- Belénk! – javított ki Ash. – A tinilányok mindannyinkba szerelmesek. Tegnap este láttam a közösségiken egy csomó „Mrs. Ashton Irwin" néven beregisztrált fiókot. – vigyorodott el elégedetten.
- És ez is mind azért van, mert én nem vagyok híres. – ásított egy hatalmasat Shawn. Egyből felé kaptuk a fejünket, egyrészt, mert ritkán folyik bele a mindenkit érintő témákba, másrészt, mert mindenki azt hitte, hogy még bőven alszik.
- Hogy érted ezt? – ráncolta a homlokát Calum.
- Úgy, hogy ha én is befutott sztár lennék, mint ti, lesöpörnélek titeket. – mosolygott. Mindenki elröhögte magát, mert pontosan tudtuk, hogy csak poénkodik, és egyetlen szót sem gondol komolyan. Egy ember állt maga előtt összefont karokkal, tekintetével lyukat égetve Shawn-ba. Luke. Ki más? Amikor észrevettem ezt, felálltam, odaléptem mellé, és végigsimítottam a felkarján. Te jó ég, az a bicepsz... Alig várom, hogy a többiek rábólintsanak, és megkaphassuk a gardróbot, ahol kettesben lehetünk.
- Azt hiszed, a csajok jobban buknak a tejfölös szájú kisfiúkra, mint a rocksztárokra? – ment bele Luke a vitába. A buszban eddig határozottan uralkodó jókedv most megfagyott. Mindenki csendben figyelte a fejleményeket, és a többiek pillantásaiból sem sok jót olvastam ki. Hát, legalább nem egyedül lettem idegbeteg másodpercek leforgása alatt.
- Idősebb vagyok nálad. – mosolyodott el gyilkosan Shawn.
- És bizonyára tapasztaltabb is. A „Hogyan legyünk a világ legnagyobb kreténjei" kurzust tutira maximális ponttal végezted. – veszekedett Luke.
- Én legalább befejeztem a sulit. – dobta be Shawn az adu-ászt. Lesütöttem a szemem. Luke-nál ez egy borzasztóan érzékeny pont, mert mindig is szeretett volna továbbtanulni. Rengeteg terve volt, csakhogy a zene közbeszólt, amit persze nem bánt meg, de titkon mindig is egy olyasfajta normális életre vágyott, amire én is. Egyetemre járni, bulizni, diplomázni, dolgozni, családot alapítani. Igen, ez így lenne a normális. Nálunk azonban közel sem megvalósítható ez, Luke-nál legalábbis biztosan nem. Nemrég beszélgettünk arról, hogy a következő félévkezdéskor beiratkozik a Sydney-i Egyetem levelező tagozatára, de végül elvetettük az ötletet, mert a turnéra való felkéréskor egyértelművé vált, hogy esélytelen a tanulás ennyi nyüzsgés és utazás mellett. Úgyhogy a téma napolva lett, Luke meg hoppon maradt ezzel kapcsolatban. Shawn a tudtán kívül tapintott rá a lényegre, és kiéreztem a Luke minden idegszálából dörömbölő feszültséget. Ezúttal nem próbálkoztam meg a simogatással.
- Nekem pedig legalább van barátnőm. – mondta ki Luke, érezve, hogy bár Shawn majdnem győztesként került ki a kis csatájukból, ezzel a fogással bevitte a végső fölényt jelentő ütést. Shawn ajkai vonallá préselődtek össze, de nem tudott mit felelni. Mindenki lefagyva állt, ült, vagy feküdt, és csak vártuk, hogy mi lesz ennek az egésznek a folytatása. Szerettem volna, ha lezártnak tekintjük a témát, és mindenki visszatér szépen a saját kis életéhez, de hát természetesen ez nem volt ilyen egyszerű.
- Tudod mit? – Shawn felállt, és odalépett Luke elé. Centik választották el őket. – Megtarthatod. – biccentett felém. – De, csak hogy tudd, engem is lecserélt. Téged is bármikor lecserélhet. – vigyorgott bele Luke képébe. Lehunytam a szemem, túl jól ismertem már Luke-ot. Tudtam, mi következik.
- Úristen! – sikoltott fel Emily. Shawn visszazuhant az ágyára, amikor Luke erőteljesen mellkason tenyerelte. A barátom azonban nem szándékozott ennyivel megelégedni. Ráugrott az ágyon heverő Shawn-ra, és ököllel ütni kezdte volna az arcát, ha Calum és Ash nem teremnek ott időben, és rángatják le róla Luke-ot.
- Megvesztél? – kiabált rá Calum.
- Tartoztam neki! – üvöltött vissza Luke.
- Leszarom! – ordította Calum. – Lehet, hogy hozzá vagy szokva, hogy minden a te kényed-kedved szerint működik, de ez itt nem Sydney, Luke! Itt nincs százhúsz négyzetméter ötünknek, hogy bármelyik sarokba elbújhass duzzogni, ha valaki hamarabb lecsapott arra, ami neked kellett volna! Néha félretehetnéd kicsit azt a hatalmas egódat, hogy legyen helyed belenézni a tükörbe, és láthasd, mennyi mindent basztál el addig, amíg játszottad a borzalmasan menő rocksztárt! – hadarta indulatosan Calum, majd elengedte Luke csuklóját, kikerülte őt, és miközben egészen véletlenül nekiütközött a vállának, kiviharzott Marc mellé, a sofőrszekcióba. Elhűlten próbáltam feldolgozni az imént történteket. Elvileg Calum és Luke kapcsolata legendás a zenekarban, habár nem ők barátkoztak össze elsőként. Egy ideje együtt élek velük, és tudom, hogy kettejük barátsága töretlen, amióta csak ismerik egymást. Teljesen biztos voltam benne, hogy titkolnak valamit, már csak arra kéne rájönnöm, hogy pontosan mit, és ki elől. Mert Calum nem üvöltötte volna így le, minden ok nélkül Luke-ot. Shawn elégedetten bólintott.
- Na, legalább nem nekem kellett tépnem a számat. – Michael lövellt felé egy „ne most" pillantást, aztán szótlanul a csaphoz ballagott, és lemosta a farkat az arcáról. Mindenki totál ledöbbenve igyekezett feldolgozni a hallottakat, de nem igazán jutott dűlőre senki. Egyedüllétre volt szükségem, ezért bementem a gardróbba, és magamra csuktam az ajtót. Letelepedtem az egyik polc tövébe, és a fejemet hátrahajtva agyaltam. Mégis mi oka volt Calum-nak ilyen csúnyán beszélni Luke-kal? Nyilván történt valami, amiről én nem tudok. De mi van a többiekkel? Ki kellene faggatnom őket.
- Bejöhetek? – dugta be a fejét kopogás nélkül Luke. Bólintottam, ezért belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Odajött hozzám, és leült mellém. – Sajnálom. – mondta. A fejemet ráztam.
- Nem megyek vele sokra.
- Ehhez az egészhez neked semmi közöd. Úgy értem, nem érint téged. – helyesbített, mikor furcsán néztem rá.
- Már hogyne lenne! Elvileg a pasim vagy, vagy mi a fene... - masszíroztam a halántékomat.
- Vagy mi a fene? – kerekedtek ki Luke szemei.
- Mi volt ez Calum-mal? – vágtam bele rögtön a dolgok közepébe. – Azóta nem vitáztatok, még csak az utolsó pizza szeleten sem, amióta ismeritek egymást.
- Fáradt. – legyintett. – Én voltam itt, akin le tudta vezetni a feszültségét. Semmi gáz. – odahajolt volna, hogy megcsókoljon, de semmiféle testi kontaktust nem akartam létesíteni vele, amíg legalább félig nem tisztázzuk a történteket.
- Tudom, hogy titkoltok valamit. – fontam össze magam előtt a karjaimat, elzárva őt magamtól. Luke visszahúzódott.
- Titkolni?- kérdezte, a szót ízlelgetve.
- Biztosan nem ok nélkül üvöltött le így. – magyaráztam.
- Nem bízol bennem? – vonta fel a szemöldökét. A fejemet csóváltam.
- Nem erről van szó. – sóhajtottam. – Csak érdekel, mi van veled. – bepróbálkoztam egy lágy pillantással, de ő elkapta a fejét.
- Szóval nem bízol bennem. – fordította le a saját nyelvére.
- Ne forgasd ki a szavaimat! – kértem, hiába.
- Ezt mondtad. – úgy közölte ezt, mintha igaza lenne. – Elmondtam, mi baja Calum-nak, de te nem hitted el. Mire következtet az ember? Hogy a másik nem bízik benne.
- Tudod mit? – húzódtam még távolabb tőle. A düh dolgozott bennem, és annyira mérges voltam úgy nagyjából mindenkire, hogy nem tudtam türtőztetni magam. – Ha ennyire hülye vagy, akkor hagyjuk az egészet a francba! – kiabáltam rá. Luke megrökönyödve pislogott párat, de aztán észhez tért, és onnantól kezdve őt sem kellett félteni.
- Hagyni akarod a francba? – állt fel hirtelen. – Jó. Akkor hagyjuk. Végül is, még legalább hat olyan férfi utazik a buszon, akivel nem dugtál a turné kezdete óta. – az ajtóhoz sietett.
- Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy egy akkora állat, mint te, képes érzelmekre! – a haragommal már vegyültek a könnyeim.
- Igazad van! De én legalább nem vagyok képmutató sem, mint egyesek! – ezzel bevágta az ajtót, és utat engedett végtelen mennyiségű könnyeimnek. Néha, amikor azt hiszem, hogy innen már tényleg nincs tovább, és ennyi folyadék egyszerűen nem fér el egy emberben, mindig akad valami, ami miatt újabb sírásra kényszerülök, és minden addigi elméletem kudarcba fullad. Szerintem az ember álmában könnyet termel, de komolyan. Azt hiszem, vennem kellene valahol Nutellát. És csokifagyit. De ezúttal dupla mennyiséget. Ez együtt jár a „Kemény 20 órán keresztül Luke Hemmings barátnője voltál" díjjal, amit ezúttal ünnepélyesen magamnak adományozok. Ilyenek az élet apró örömei.