-Felkelsz vagy inkább telesírod a párnád?-nyílott ki az ajtó és belépett rajta Scott.
-Telesírom a párnám.-mondtam a párnába szorított arccal.
-De már három óra van és Niall már hajnali hatkor elment.-ült le az ágyra.
-Itt fogok feküdni,addig amíg a bőrszövetem összenő az ágyneműm szövetével.-nyavalyogtam.
-Egyáltalán ez lehetséges?Szóval ennyire szeretted?-dőlt oldalra áthajolva a lábam felett.
-Annyira ,mint te...tudod kit..Csak én nem vagyok elég jó neki.-fordultam meg.
-Szóval nagyon.Tudod mit?Mutasd meg neki,hogy te nélküle is boldog,gyönyörű lány vagy!-rángatott talpra.
-Igazad van!De nem vagyok egyik sem...-hullottam vissza az ágyra.
-De az vagy és én segítek benne,hogy úgy is érezd magad.Először is elmegyünk vásárolni-újra talpra állított.
Kedvetlenül belegyeztem és sétáltam utána az utcán.
Boltról boltra jártunk és rengetek új ruhát vettünk.
-Jó kezd ebből elegem lenni!-siettem az egyik cukrászda felé.
-Állj!Mit művelsz?!-ragadt karon.
-Temérdek cukrot akarok a szervezetembe bevinni!-lihegtem.
-Azt már nem!Az kicsit sem egészséges és hizlal is.-húzott vissza.-Oda megyünk!-mutatott egy bió étteremre.Sírás kerülgetett.
Besétáltunk a barátságtalan terembe és kerestünk egy szabad asztalt.
Miután fizettünk ,hazakísért.
Felmentem a szobámba és beálltam a tükör elé,hogy felpróbáljam a megvásárolt holmikat.
Ledobtam a ruhát és berohantam a fürdőbe.Leültem a hideg padlóra és az arcomat a kezeim közé temettem.
A sós,forró könnyek eláztatták a tenyerem.Minden világossá vált.Megértettem miért hagyott itt Niall,én is így tettem volna a helyében.
Lopva pillantottam fel a fürdő falán lógó tükörre.A látvány még jobban elborzasztott.Szánalmas...Igaza van Scottnak.Meg akarok változni magamért és Niall is megígérte,hogy hívni fog.
Felálltam és leporoltam magam,csak olyan jelképesen.Büszke tekintettel pillantottam a tükörre.
Egy forró zuhany után fáradtan dőltem az ágyba.
-Annie!-hallottam egy ismerős hangot.-Annie!-hallottam a suttogást.
-Hm?Mit akarsz?-dörzsöltem meg a szemem.Szédülten mértem végig.Szabadidő ruhában volt,de így is eszméletlen jól nézett ki.
-Hány óra van?-nyúltam a telefonomért.
-Fölösleges megnézned.Hajnali fél négy.-ez mégis milyen rém álom ez?!-Kelj fel!Indulunk!-parancsolt rám.
-Hová?Te hallod is amit mondasz?!Alva jársz?!-megfogta a kezem és felráncigált az ágyból.
-Megyünk futni!-lökdösött a szekrényemig.-Menj frissítsd fel magad én addig keresek valami ruhát.
Annyira meglepett a reggeli belépőjével,hogy követtem az utasításait.
Bementem a fürdőszobába,felkötöttem a hajam és elvégeztem a reggeli teendőket,aztán rájöttem mire is készülök,így befeküdtem a kádba és megpróbáltam vissza aludni.
-Mit csinálsz már?!-rontott be Scott.
-Alszom..-morogtam.
-Nem,futni fogsz!-már fáj a karom.
Végül elmentünk futni.Testi adottságaim miatt percenként megálltunk,mert úgy lihegtem mint egy tüdőbeteg kutya,egy forró nyári napon.
Már egy hónap telt el így,változtattam az étrendemen és az életmódomon.Remegve léptem fel a mérlegre.Lehunytam a szemem,majd félve lepillantottam.
-Istenem,mínusz 8 kiló!-ugrottam fel.
Kirohantam a szekrényemhez,kidobáltam minden cuccom és már tárcsáztam Scott-ot.
-Szia szépfiú!- szólaltam bele mézes-mázosan.
-Szia Annie!Mizujs?-válaszolt.
-Mit csinálsz ma este?-csavargattam a hajam.
-Marcussal fogunk a Tv előtt unatkozni.-mondta unottan.
-Akkor mi lenne ha elmennénk megünnepelni a kitartó munkával elért mínusz 8 kilós eredményem?-visitottam fel.
-Naná,hogy megyünk!Vegyél fel valami csinosat meglátogatjuk az egyik haveromat,lesz egy kisebb össze jövetel.Csak páran leszünk.-magyarázta.Megbeszéltük a részleteket és elköszöntünk.
Visszatértem a szekrényemhez és szomorúan vettem tudomásul,hogy nincs ruhám amit felvegyek estére.Felkaptam a táskám és a kezembe vettem a telefonom.Lehangoltan néztem a kijelzőre.A háttér képemen Niall-el vagyok,amint éppen a kedvenc cukrászdánkban ülünk.
Ma sem hívott...és már soha sem fog.Elfelejtett.Nekem is ezt kellene tennem és ezt is fogom.
Beléptem a beállításokba és átállítottam a háttér képem.
Elindultam vásárolni.Mostanában kezdem élvezni az ilyesmit.Benéztem jó néhány boltba és beszereztem pár smink cuccot.
Végre megtaláltam a megfelelő öltözéket.
Egy rövid,világos farmer nacit,enyhén magasított derékkal.Egy fehér,csipke croptop-ot és egy kék-fekete kockás inget.
Beültem egy kávézóba.A forró csokimat iszogattam,amikor valaki a nevemen szólított.
-Ana?-tette kezét a vállamra egy lila hajú lány.Hatalmas sötétkék szemeknek és derékig érő halványlila(?!) hajnak örvendett.Fehér mini ruhát viselt,vékony derekán egy aranyozott lánccal.-Violet vagyok!Emlékszel rám?-mosolygott rám.
-Áh,persze,Violet...-fogalmam sincs ki.Nekem nincsenek lila hajú ismerőseim.
-Fogalmad sincs ki vagyok,ugye?-nevetett fel aranyosan.
-Nincs.-hajtottam le a fejem.
-Együtt jártunk általános elején és a szomszéd utcában laktunk,de elköltöztünk Franciaországba,most pedig visszajöttünk.-kezdett a kesze-kusza történetébe.
-Vio,most már emlékszem.-tisztult ki végre.
Elmeséltük egymásnak,hogy mi történt azóta és észre se vettem,hogy milyen gyorsan eltelt az idő.
-Sajnos nekem mennem kell.-álltam fel.
-Várj!-fogta meg a kezem.-Meg változott azóta a telefon számod?-húzta fel tökéletesen ívelt szemöldökét.
-Igen,de megadom az újat...csak ha szeretnéd.-javítottam ki magam.
-Ne viccelj,alig ismerek valakit,jó lenne ha még találkoznánk.-adta ide a mobilját,hogy beírjam a számom.Elköszöntem és hazasétáltam.Halvány sminket dobtam fel és elindultam a Scott által megadott címre.
Becsengettem.Egy magas szőke srác nyitott ajtót.
-Szia !én Scottal...-kezdtem el.
-Szia!Ugyan,mindegy kivel vagy mivel jöttél.Gyere be és érezd jól magad!-engedett be.
Arra számítottam,hogy leszünk ötön max hatan,ehelyett 30-an is voltunk,ha nem többen.
Előrefurakodtam a nagy tömegbe,Scott-ot keresve.
-Szia ,Scott!-léptem mellé.Két nagyon helyes sráccal álldogált.Az egyiknek a kezét fogva,így valószinüleg,az lehet Marcus.
-Szia, Annie!-ölelt magához.-Bemutatom neked Marcus-t és Noah-t.-mutatott a mellette lévő fiúkra.A fülemhez hajolva suttogta:-Noah szabad préda...-nevetgélt.Noah hallhatta,mert elvörösödött arccal nézett a le a földre.-Srácok,ő itt a gyönyörű Annie!-karolt át.
-Nagyon örülök!-ölelt meg a sötét hajú Marcus.-Egy meleg ölelést neked!Ha érted,mire gondolok...-bólintottam.Hiába meleg mindkét srác,vagyis majdnem,mégis olyan pasis pasik.
-Noah..-fogott velem kezet.Magas,barna hajú,égkék szemű,széles vállú,jól öltözött és jóképű fiú tornyosult felém.
-Ana...-ráztam vele kezet.
Fülig érő mosollyal nézett végig rajtam.Gondolom,inkább remélem,hogy ő nem meleg.Az tiszta pazarlás lenne.
Bementünk egy szűk konyhába.Töltött két pohár üdítőt,mert nem nagyon iszom alkoholt.Felültem a pultra,ő pedig velem szemben állva beszélgetett.
Megszólalt a kedvenc számom,ami éppenséggel nem egy dobhártya szaggató rock.A nappaliból kiszűrődő halk zene ritmusára ringattam a csípőm és csendben dúdoltam a lassú számot.
-Jössz táncolni?-kérdezte.Nyújtottam a kezem és meghajoltam.Ő vette a lapot és elegánsan,meghajolt egyik kezében tartva az én kezemet.-Hölgyem felkérhetem egy táncra?-nézett fel rám mosolyogva.
-Megtisztelne vele!A legnagyobb örömmel!-felkapott az ölébe és megpörgetett,így levertünk néhány edényt a pultról,amik nagy csörömpöléssel zavartuk meg a körülöttünk lévőket.
-Hopszi!-suttogtam.Noah legyintett.Bementünk a nappaliban táncoló emberek közé.A derekamra csúsztatta erős kezét és közelebb húzott magához.Fejemet nyakába fúrtam és csak a zenére koncentráltam.Nem létezett más,csak én és ő.
-Nagyon élveztem az estét!-mondtam az ajtóban állva.
-Én is!Még összefuthatnánk...párszor...többször is.-nevetgélt.
-Igen,mindenképp.Majd hívlak,jó éjszakát!-intettem és elsétáltam.
Bementem a szobámba és leültem az ágyamra.Igen,erre volt szükségem.Változásra...így sem vagyok elégedett magammal,de boldog vagyok.Megmutattam a világnak,hogy engem nem lehet játékként kezelni.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam,majd beestem az ágyamba.