- Gyerünk az óriáskerékre. - Megfogtam Harry kezét.
Próbáltam előre mozdulni de ő egy helyben maradt. Tekintete fent ragadt egy ponton a kerék tetejére. Gyerekek boldogan integettek a lent álló szüleiknek akik figyelték őket.
- Mi a baj? - Kérdeztem.
- Biztos hogy nem akarsz másra felülni? - Körbenézett.
Megfordult, erősen engem bámult. Olyan pillantása volt, mit még ezelőtt nem tapasztaltam. Mosolyogtam rá, ő óvatosan visszanézett.
- Tériszonyos vagy Harry?
Álla megfeszült.
- Nem, nem vagyok az. - Tiltakozott. - Csak nem szeretek ilyen messze lenni a földtől.
Morgott, majd felmutatott a magas kerékre.
Csak kuncogni tudtam. De hamar elhallgattam mikor rájöttem hogy egy gyönyörű srác áll előttem.
- Bo. - Harry szigorúan figyelmeztetett.
- Jó lesz így, felülök egyedül.
Elindultam hogy beálljak a sorba, hallottam hogy Harry elkeseredetten duzzogott egyet, álla még mindig feszes volt.
- Nem. - Habozva válaszolt. Néztem ahogy egy nagy levegőt vesz, szemeit becsukja. - Nem mész el egyedül.
Néha a túl féltése jól jött. Feszülten figyelt engem mialatt megragadtam a vállánál fogva és lábujjhegyre pipiskedtem.
- Ne aggódj, fogom a kezed ha szeretnéd.
- Ugh, ne oltalmazz engem. - Panaszkodott, én pedig nevettem.
***
Ez volt a legrosszabb menet amit átéltem. - Harry motyogott.
- Talán még élvezhetted is volna ha nem csuktad volna be a szemeid végig. A kilátás elképesztő volt. - Mosolyogtam.
Figyelmen kívül hagytam a panaszkodását, valami megfogott ami Harry mögött állt.
- Menjünk. - Megragadtam a kezét.
Odamentünk egy ilyen céllövölde szerű standhoz.
- Az a teknős az enyém. - Ránéztem a plüssállatra.
Harry nevetett miközben átadott pár fontot a kezelőnek.
- Szeretném én azt látni. - Cukkolt.
Be akarom bizonyítani neki hogy képes vagyok rá. A férfi elmagyarázta hogy három konzervet kell eltalálnom amik hátul fel voltak állítva. 3 zöld labdát kaptam. Az első két dobásom kínosan közel voltak, csak súrolták a dobozokat. Harry vigyorral figyelte az arcán azt, hogyan borítom fel a díjam akadályozó tényezőit.
- Oh, gyerünk már!
Harry nevetett.
- Meg van a pontosságom, csak az erő kell hozzá. - Motyogtam.
- Hadd próbáljam meg. - Mondta Harry, megbökött a csípőmnél hogy arrébb menjek.
Tanúja voltam, hogy Harry egy dobással feldöntötte mindhárom konzervet. Önelégült vigyorral felém fordult.
- Fellazítottam neked őket. - Mondtam.
- Igen, igen. - Átadta nekem a teknőst amit megnyert.
- Köszönöm! - Áradoztam, adtam neki egy puszit az arcára.
Már majdnem elmentünk amikor egy anyuka és a kislánya odamentek Harryhez. A kislány, anyukája kezéhez tapadt, kissé a lábai mögött bujkált, ahogy tátott szájjal felnézett Harryre.
- Elnézést kérek hogy zavarlak, de a kislányom nagyon szeretné azt a macit ott fent. - Rámutatott a plüssmedvére a piros csokornyakkendővel a nyakában. - Béna vagyok az ilyen játékokban. - Suttogta. - Megpróbálnád megnyerni, kérlek?
- Persze. - Harry mosolygott.
A nő átadta a kezelőnek a pénzt mielőtt Harry megkapta a 3 labdát. Velük álltam és néztem ahogy Harry bemutatja a tudását, mindhármunk tapsolt amikor leestek a konzervek. Vigyorogva megfordult, lehajolt az apró termetű kislányhoz.
- Tessék drága. - Harry mosolygott és odaadta neki a macit.
- Mit mondunk ilyenkor? - Anyukája bátorította.
- Köszönöm. - Halkan mondta.
- Igazán nincs mit.
Mikor Harry újra két lábra állt, a nő megfogta a felkarját.
- Nagyon köszönöm. - Elfojtott hangon mondta.
Rábólintott, gödröcskéi látszódtak. Harry megfogta a kezem, elhúzott tőlük. Visszanéztem, láttam ahogy a kislány a mellkasához szorongatja a mackót.
- Ez nagyon édes volt tőled. - Áradoztam.
Válaszul lehajtott fejjel motyogott valamit. De láttam, hogy arca egy kicsit elpirult.
***
Harry káromkodott mikor előhúzta zsebéből a csörgő telefont. Nagy, zöld szemeivel a kijelzőre pillantott, felismerte a nevet ami megjelent a képernyőn, telt ajkai mosolyra húzódtak. Nem tudtam tisztességesen viselkedni. Szám hamarabb elmozdult mint kellett volna, agyam később kapcsolt.
- Ki az?
Harry felemelte a fejét, tekintét belefúrta az enyémbe. Teljesen érződött, hogy nem készült fel erre a kérdésre.
- Öhm... - Küszködött.
- Nem kell elmondanod, csupán kíváncsi vagyok. - Megálltam, Harry még mindig bámult, a mobil csörgött közöttünk.
- C-Csak azért mert olyan boldognak tűntél amikor hívtak, csak gondoltam... - Elhallgattam.
- Egy régi barát. - Bólintott, próbálta saját magát is meggyőzni.
- Oh, oké. - Ajkamba haraptam.
Felvette a telefont, gyorsan közölte a titokzatos emberrel hogy várjon, mielőtt rám nézett volna.
- Maradj itt. - Utasított. - Úgy ahogy értettem, ne mozdulj.
- Oké. - Válaszoltam, drámaian integettem neki.
- Egy percen belül itt leszek. Ne mászkálj el.
Védelmezése néha úgy jött le, hogy úgy bánik velem mint egy gyerekkel. Tudom, hogy mindig óvatos de folyamatos oltalmazása kezd az agyamra menni mostanában. Néztem ahogy elsétált, sokan részt vettek ezen a vásáron. Tartottam a teknősöm mialatt ő visszanézett rám. Nem bízik meg bennem? Élénken a helyre mutattam ahol álltam és oda tátogtam neki hogy " itt ". A mobilját füléhez szorította, ujját bedugta másik fülébe hogy kiszűrje a hangokat amik körülötte voltak. Tudtam hogy ideges mikor homlokát megráncolta.
- Ne gúnyolódj velem. - Mérgesen tátogott vissza nekem.
Vártam Harryre, lógattam a lábaim egy nem használt standon. Kibontottam a pink cukrot amit Harry vett nekem, beraktam a számba és hagytam hogy elolvadjon. Mosolyogtam, ahogy egy kisgyerek elsétált előttem lufival a pici kezében. Elégedett voltam így amíg nem zavarta meg gondolataim egy hang.
- Egyedül vagy?
Megfordultam, egy csapat fiatalabb srác volt ott. Tizenöt-tizenhat évesnek néztek ki, kapucni volt rajtuk és rám bámultak. Nem éreztem jól magam. Azok a fajta emberek voltak, akik miatt inkább átsétál valaki a másik oldalra minthogy szembe kerüljön velük.
- Nem.
Megfordítottam a fejem, reméltem hogy fogják az adást és elmennek. De nem, tovább kérdezgettek.
- Biztos vagy benne? - Kérdezte az egyik magas.
Sok ember toporgott ott még, szemeimmel Harry-t keresgéltem. Vissza összpontosítottam a srácokra akiknek nem igazán volt kedves az arckifejezésük mialatt vártak a válaszomra.
- Várom a barátomat.
Néztem ahogy megbökték az egyik fiút, aki a vezető lehetett. Átható tekintetüktől libabőrös lettem.
- Várhatunk veled együtt.
- Nem köszi, nemsokára jön.
Arrébb csoszogtam, vittem magammal a teknősöm ő meg felmászott hogy mögém üljön. Idősebb korom ellenére magasabb volt nálam. A csoport nagy része feszülten figyelt minket, szinte noszogatták őt.
- Én nem próbálok ki semmit. - Figyelmeztettem.
Harry még a szart is kiverte volna belőle. Mikor éreztem hogy egy kéz a combomon van és eltolja onnan a plüss játékot, visszaütöttem a fejéhez. Felálltam, megfordultam a magasabb platformon. Megkönnyebbülés ért, amikor Harry mérgesen felénk tartott.
- Bo!
Lent állt, felnézett rám, megfordult, így rá tudtam a hátára mászni. Karjaimmal körülöleltem Harry nyakát miközben leereszkedtem megfogta a combjaim, utána lábaimmal szorosan körbefogtam a derekát. A fiú felállt, testével felénk tornyosult, odasétált ahol én álltam előtte.
- Ne érj hozzá, te kis pöcs. - Harry legyintett egyet.
Megfogta a srác bokáját, kirántotta saját maga alól. A barátai csak nézték ahogy háttal ráesik a fából készült platformra. Hallottuk felkiáltani őt, átfordult a másik oldalára.
Harry gyorsan megfordult, arcomat a nyaka hajlatába préseltem, elsétált.
- Frigid kurva! - Az egyik haverja utánunk szólt.
Karjaimmal jobban szorítottam a nyakát, ajkaimat kétségbeesetten a füléhez emeltem mikor ránézett a csoportra.
- Kérlek, kérlek Harry, ne. - Kérleltem.
Néhány alacsonyabb fiú csak ott lapult Harry dühös tekintete miatt. Ez akkor volt, amikor megrémült könnyeim csorogtak le a nyakán, egyből elmúlt az idegessége. Izmai még mindig feszesek voltak, de megkönnyebbültem mikor elmentünk. Kezemmel a teknőst a mellkasához nyomtam, próbáltam lenyugtatni őt. Éreztem, hogy fogása szorosabb lett, ezzel azt mutatva hogy értékeli a próbálkozásom.
- Köszönöm. - Suttogtam. - Köszönöm hogy elsétáltál... Nem igazán lenne kedvem a barátomat látogatni a rács mögött.
Harry kivitt a tömegből pár perc alatt.
- Meglátogatnál a börtönben? - Kérdezte, egy kicsit nyugodtabbnak tűnt.
- Nem, Harry. A lényeg az, hogy nem.
Hallottam, hogy megsértődik.
- Talán meg kellett volna ha nem állítasz le.
Összeszorítottam a szemeim a gondolat miatt.
- De most már oké minden, nem? - Kérdeztem, hogy leteszteljem a kedélyét.
- Oké minden. - Mondta Harry és megpuszilta a jobb karomat.
Arra gondoltam, mit is tehetett volna. A borzongás bizsergette a testem. Ez felkeltett bennem még egy hátborzongó gondolatot. Harry volt már ezelőtt börtönben? Meglepett engem mikor megszólalt, mintha olvasott volna a gondolataimban.
- Nem Bo, sosem voltam börtönben. - Kuncogott.
Fejem a vállán pihentettem, néztem, hogy az emberek várnak a sorban hogy felüljenek valamire.
- De letartóztattak és vittek őrizetbe párszor. - Hozzáadta.
Szemeim elkerekedtek, karjaimmal szorosabban öleltem a nyakát. Úgy tűnt, hogy nemtörődött ezzel a témával szemben.
- Nyugi Bo, nem mostanában történt.
Feltételeztem, hogy úgy gondolta ez majd megnyugtat engem, hogy nem csinált semmit a kapcsolatunk alatt. De az ellenkezője történt. Nyugtalannak éreztem magam. Mi a frászt csinálhatott Harry hogy, letartóztatták? Nem akartam megkérdezni, de önuralma egyre jobb mostanában.
- Miért van az, hogy ha egyedül hagylak magadhoz vonzod az összes taplót?
Habár légzése még mindig nehéz volt, szórakozottságot éreztem a hangjában, próbált elterelni engem az előző beszélgetéstől.
- Képzeld el, ez az egyik speciális tulajdonságom amivel rendelkezek.
- Tényleg különleges. - Kötekedett.
Egy kis puszit nyomtam az arcára, mosolyogtam ahogy hümmögött az érintésem alatt.
- Úgy tűnik hogy az időm nagy részét azzal töltöm, hogy idiótáktól mentelek meg téged. - Ujjait belenyomta combjaimba miközben nevetett. - Nem mintha panaszkodnék.
- Nos, akkor adnod kellene nekem egy esélyt hogy egyszer én mentselek meg téged.
Kicsit messzebbre sétáltunk, az emberek összegyűltek, hogy nézzék a tűzijátékot.
- Megütötted őt a teknősöddel? - Harry kíváncsian, humorosan kérdezte.
Tudtam, hogy már nem ideges mikor ki akar akasztani. Felajánlottam neki a pink vattacukrot. Elvette a vattacukrot szájával, szemtelenül lenyalta az ujjaimról. Továbbra is etettem, folytattuk a beszélgetést, letéptem magamnak is egy kis vattacukrot.