Nos, hazudnék ha azt mondanám borzasztó napom volt.
Igazság szerint gyönyörökben gazdag éjszakám és nappalom volt. Pirul is a fejem eléggé a történtek miatt.
Akármerre nézek, az jut eszembe miket műveltünk ott. A konyhában a pulton, a nappaliban a kanapén, a fürdőben...
A szobáról szerintem ne is beszéljünk. Szerintem mind tisztában vagyunk vele, hogy odabent mi történt.
A legdurvább viszont az egészben még is az, hogy pont Nathaniel volt az a személy, akiből soha az életben nem néztem volna ki azt, hogy leül velem a tv elé sorozatot nézni. Igaz, többször elidőzött rajtam a tekintete mint az éppen menő részeken, de ez már mellékes.
Rettentő aranyos volt, ahogy kérdezgetett a sorozatban történő dolgokról.
Egyébként nem mást nézünk, mint Gossip Girlt. Én esküszöm az égre, hogy a legelső résztől akartam nézni, természetesen Nate miatt, de mivel ő meglátta, hogy már a harmadik évadnál tartok, ezért ez esélytelen lett. Hiába mondtam neki, hogy én már sokszor láttam, ő hajthatatlan volt.
Igaz először idegesített ahogyan kérdezősködött mindenről, de aztán rájöttem, hogy attól, mert én láttam, ő még nem látta ezt a sorozatot és fogalma sincs róla, hogy mi folyik éppen. Emiatt pedig, mint már mondtam nagyon aranyos lett. Látszott az arcán, hogy tényleg érdekli mit beszélek és nem csak azt látja, hogy jártatom a számat.
- Akkor ez a Blair járt Nate-el, de most Chuck-al van- rakta össze a cselekményeket összehúzott szemmel, mire én mosolyogva bólintottam
- Tudsz te, ha akarsz- jegyeztem meg, mire csak megforgatta azokat a szép szemeit
- Te is fogsz tudni, ha akarsz- szólalt meg mély hangján, mire én megrándultam
- Holnap már nem lesz szabadság
Miss. Collins- jelenti ki komolyan, ám szemeiben megbújt a szórakozottság
- Holnap nem lehetek terhes?- vonom fel szórakozottan a szemöldökömet
- Szerintem gondold meg a szavaidat, mielőtt elhagynák a szádat- jelenti ki, majd elsötétült tekintettel végig simított ajkaimon
Mielőtt bármi is történhetett volna, addigra megszólalt egy, a pillanatot megzavaró férfi hang.
- Azt a rohadt, mi ez a jó illat?- kiáltott fel valaki, mire én Nathanieltől arrébb ugorva hátra néztem
- Te főztél? Várjál, mindjárt megyek, de annyira nehéz levennem ezt a szart- jelenti ki a titokzatos idegen, majd egy fájdalmas nyögés után, hangosan felsóhajtott
Nathanielre nézve észrevettem, hogy cseppet sem örül annak a személynek aki az imént megzavart minket. Mérges tekintettel méregeti azt a pontot ahol, majd megjelenik a férfi.
- Hol vagy?- kiált a hang, mire Nathaniel felmordulva megszólalt
- Nappali- morogta
- De morcos vagy, csak nem megint felhúzták az agyadat?- érkezett egyre közelebbről az idegen szórakozott hangja
- Fasz fej- morogta a mellettem ülő férfi, majd arrébb rakva az ölében maradt lábamat felállt
- Oh, hát te meg ki vagy?- kérdezte tőlem hirtelen egy hang, mire felpillantva megláttam, egy folyamatosan engem bámuló, Nathanielel egyidősnek tűnő férfit
- Amara vagyok- szólaltam meg szégyenlősen
Jézusom, arról nem volt szó, hogy látogatónk is lesz. A főnököm is elég bajt hoz a fejemre, nem kell, hogy valaki más is megtudja, hogy kavarunk.
- Áh- szólalt meg vigyorogva, majd sokatmondón Nathanielre nézett
Ez a fasz beszélt neki rólam. Persze, hogy beszélt. Én hülye meg azt hittem csak a lányok pletykálnak összevissza. Ez a két szarházi olyan durván összenézett, hogy egyből leszűrhető volt, hogy az én drága jó főnököm mondott neki rólam valamit.
- Amara, ő itt Brad- mutatta be kelletlenül Nathaniel a férfit, mivel ő maga nem tűnt úgy, mint aki bemutatkozna
- Ja, tényleg bocs- kapott észhez a férfi
- Bocs, ha rosszkor jöttem- tette fel védekezően kezeit
- Mindig rosszkor jössz- morogta neki Nate, mire belőlem kiszakadt egy halk nevetés
- Látod, még szerinte is nevetséges vagy- mutatott rám Brad vigyorogva, mire Nate csak a szemét forgatta
- Szerintem mindig nevetséges- rántottam vállat
- Már is szimpatikus a csaj- mutatott rám nevetve
- Miért is gondoltam, hogy ti ketten nem találjátok meg a közös hangot- maszírozta meg homlokát, egy ideges sóhaj kíséretében Nathaniel
- Haver, nem tudom mondták e már neked, de az idegesség rosszat tesz. Így is öreg vagy, nem hiszem, hogy ráncos is szeretnél lenni- tette Brad a főnököm vállára a kezét komoly arccal, mire az említett férfi csak mérges tekintettel lerázta magáról a másik kezeit
- Ne érj hozzám- motyogta- Amúgy is, csak egy év van köztünk
- Egy év sok idő- jelenti ki Brad- Ugye, hogy sok idő?- kérdezi meg tőlem is
Nyilván igent fogok neki mondani. Mikor nem mondok igent arra, hogy basztassuk Mr. Clarkot?
- Igen, szerintem is- bólintok- Azért az egy év az nem olyan, mint egy hónap, vagy négy hónap. Érted Nate? De te ne aggódj emiatt. Mi nem leszünk veled ellenségesek azért, mert idős vagy- nézek rá megértőn, mire az említett csak idegesen fújtatott egyet, míg a másik mellette szó szerint meghal a nevetéstől
- Hallottad ezt, Nate?- hangsúlyozza ki a nevét a férfi
- Kurvára ne hívj így- morogta neki vissza az említett
- Ezért még számolunk- jegyezte meg, immár nekem címezve szavait a férfi
- Az lehet, de nekem most haza kell mennem- jelentem ki gyorsan, mire szemeiben egy pillanatra csalódottság látszik, ám gyorsan vissza is vált az eddigi komor stílusára.
- Elvigyelek?- kérdezte, ám én a fejemet ráztam
- Hívtam taxit- jelentem ki
- Akkor mond le- mondja- Csak udvariasságból kérdeztem meg, mert alapjáraton kurvára nem érdekel a válaszod. Akkor is hazaviszlek, akár akarod akár nem- jelentette ki, mire én észrevétlenül megrándultam
- Csak szexeljetek baszki- szólal meg hirtelen Brad- Akkora köztetek a feszültség, hogy az már fáj
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
A lakásomhoz vezető út csendben telt. Sem Nathaniel, sem én nem kezdeményeztünk beszélgetést. Kissé kellemetlenül is éreztem magamat a köztünk tátongó hatalmas csendben.
- Mivan?- kérdezi, cseppet sem kedvesen Nathaniel a mellettem lévő ülésről
- Válogasd meg a szavaidat- figyelmeztetem kimérten
Hazudnék, ha azt mondanám nem rezzentem meg a hangjától. Beteges, hogy az efféle elutasító hangjától is felpezsdül a vérem. Folyamatosan azt érzem melegem van, hogy nem tudom eléggé lehúzni az ablakot ahhoz, hogy megfelelő levegő mennyiség juthasson a tüdőmbe. Borzasztó érzés ezzel a férfival egy légtérben lenni. Vagy marjuk egymást, vagy egymásnak esünk.
Jelen pillanatban nem hinném, hogy a második része történne meg a mondatomnak. Legszívesebben kihajítanám ezt a rohadékot a saját autójából.
- Különben?- vonja fel kihívón szemöldökét
- Nathaniel..- szűröm ki fogaim között a nevét, mivel megéreztem ujjait egyre feljebb és feljebb siklani a combomon
- Két napot távol leszek- mondja hirtelen
Meglepve ülök fel az ülésben és tolom el magamtól kezét. Két nap Mr. Clark nélkül? Maga a paradicsom.
- Hogy mondod?- bököm ki végül
- Üzleti tárgyalásom lesz- válaszolja rám se nézve
- Ez azt jelenti, hogy holnap lehet szabadnapom?- húzom vigyorra ajkaimat
- Felejtsd el- vágja rá egyből- Mit gondolsz kinek adom azt a sok munkát a távollétemben, ha te szabadságon leszel?
- Ezt most felejtsd el- jelentem ki egyből
- Nem tudom világos-e számodra ez a dolog, de azért én felfrissítem az emlékeidet. Én a főnököd vagyok drágám. Lehet, hogy azt tehetsz velem amit akarsz, de ez a munkában nem fog megakadályozni.