Max Verstappen
Május 26 péntek
És kezdődik! A hétvégén Monacói futam van. Apám ezt a futamot választotta arra hogy kijöjjön megnézni. Péntek van, és ver az ideg. El nem tudom nektek mondani mennyire ideges vagyok pedig mégcsak reggel van.
A Red bull boxa előtt egy nagy levegőt vettem hogy ne kapjak itt helyben pánikrohamot. Az ajtón bementem, de bármelyik pillanatban képes lettem volna megfordulni és inkább elfutni. Nem akartam talákozni apával..Már megint ellepték az agyamat a rossz emlékek. Az öltözőm felé vettem az irányt. Már a végén futottam hogy beérjek, és ne lássa senki ahogyan pánikolni kezdek. Az ajtót magam után becsapva dobtam le minden cuccomat a kanapéra ami ott volt, és a földre ültem elkezdtem kapkodni a levegőt. Féltem hogy apa ma mit vág a fejemhez, hogy ma mi nem fog neki tetszeni, mibe fog belekötni..
Aztán az ajtó hirtelen kinyílt. Felnéztem majd azzal a szempáral találtam magamat szembe amit lehet kerülni szerettem volna az érzéseim vagy valami olyasmi miatt.
- Úgy tudtam Max!- csukta be egyből a szoba ajtaját majd egy vizes üveg után nyúlt. Nem értettem mit csinál. Legugolt elém, és a térdemre tette a kezét.- Figyelj rám Max! Az egyik újjadal érintsd össze a többi újjadal.- mutatta hogyan csináljam.- Csak a kezedre figyelj!- csináltam amit mondott. Egy idő után megszűnt a gyors levegő vétel, és kezdtem megnyugodni. Miután a légzéssem normális volt abbahagytam. A lány a vizet nyújtotta nekem. Bele ittam míg ő felállt mellőlem és leült a kanapéra.
- Mióta vannak rohamaid? Vagy mikor?- nézett rám mindent tudoan. A szemébe néztem. Már megint az a fura érzés...
- Mit érdekel téged az?!- kérdeztem flegmán. Már megint a bunkó Max mögé bújok.
- Max ne bújj el!- mondta erélyesen.- Mikor vannak rohamaid?- kérdezte mostmár sokkal komolyabban.
- Csak akkor vannak ha apám éppen eltervez jönni egy futamomra!- morogtam. Utáltam hogy apa ezt hozza ki belőlem.
- Miért hozza ki ezt belőled apád?- fordult felém teljes testével. Ő nem tudta...és nem is olvasott utánna. A lányra néztem, aki kíváncsian várta hogy bele kezdjek.
- Tudod Vic..nem mindenkinek van jó apja..az enyém egy szörnyeteg..- kezdtem bele.- Apa azt szerette volna ha jobb pilóta leszek mint ő. Mindig is jobb voltam és ezt ő is tudta. Jos Verstappen viszont nem a kedvességéről híres.- néztem most inkább a cipőm orrát.- Amikor rosszul sikerül egy versenyem, bármelyik kategóriában..ordított velem, volt hogy meg is ütött...azt tanította hogy csak a gyengék sírnak, és csak azok vesztenek akik nem küzdenek eléggé.. Sokszor vágta a fejemhez hogy én borzasztóan szar pilóta vagyok, és hogy nem érdemlem meg azt hogy nagyobb csapatoknál versenyezek... Egyszer ott is hagyott a benzinkúton.. Emlékszem Charles és az apja szettek össze.. elképesztően szégyellem hogy ő az apám..Jos sokszor bántott, nem kellett ahhoz megütnie hogy szarul érezzem magam.. tönkretette a gyerekkoromat....amikor anya és apa szétmentek apa magával vitt, és nem adott válaszait lehetőséget hogy kivel maradjak..attól a naptól fogva pokol volt az életem..- újra a lányra néztem.- 18 évesen elköltöztem tőle...- itt már nem tudtam folytatni..- Innen nem tudom tovább mondani vagy megint pánikrohamot kapok..- vettem egy nagy levegőt hogy még véletlenül se legyen megint rohamom. Jó szarul vagyok.
- Jól van semmi baj Max.- ült le mellém és egyből átölelt. A karjaiba bújtam. A fejemet simogatta, én pedig úgy simultam érintésébe mint egy kisfiú..miért olyan fura ez nekem? Mi történtik velem?
- Vic..én nem tudom hogyan kell normálisan viselkedni emberekel...apa csak azt tanította hogy hogyan kell valakit bántani lelkileg..- sutogttam..- Olyan kibaszott elcseszett az életem..
- Max..minden rosszabb van valami jó..- emelte fel a fejemet hogy a szemebe tudjon nézni.- Találd meg ebben is a jót..Ha feladod a küzdelmet akkor az eddig munkád kárba veszik! Gondolj bele mennyi mindent elértél már!- simitotta meg az arcomat.- Nem szabad feladni egy rossz indulatú ember miatt..legyen az az apád vagy az édesanyád..
- Az számít hogy magadnak megfelelj! Nem kell senkinek sem bizonyítandó! Elég ha magadra büszke vagy, és erős maradsz. Gondolj azokra az emberre akiben te tartod a lelket..- a szemébe néztem. Honnan tudja ilyen jól át érezni a helyzetemet? Miért tudja mit érzek?
- Köszönöm Donowen..- húztam magamhoz még egy ölelésre a lányt. Az illatát beszivtam hátha nem mostanában érezném ilyen közelről. Komolyan mi van velem?! Kezdek megborulni..
- Semmiség Verstappen!- állt fel, és nyújtotta a kezét.- Most pedig itt az idő hogy jobb ember legyél, és hogy tegyél érte! Mutasd meg apádnak hogy kit vesztett el!- húzott fel.
- Mivel tudok jobb ember lenni?- torpanok meg az ajtóban. Csak ez az egy maradt meg. A lány megrázza a fejét.
- Ezt neked kell meg tudnod..- válaszolta majd kilépett az ajtón engem magamra hagyva.. a számba harapva nézek után. Bomba nő..
Mielőtt apámmal találkoztam volna Horner irodája felé vettem az irányt. Kell egy lelkesítő beszéd! Az ajtón koppogtam..
- Gyere.- hallottam meg a csapatfőnök hangját. Lenyomtam a kilincset, és beléptem. Christian és Geri voltak a szobába.
- Sziasztok.- köszöntem egy mosolyt erőltetem magamra. Christian egyből észrevette hogy baj van mert felhúzta a szemöldökét.
- Max édesem!- lépett elém Geri.- Mi a baj?- nézett rám aggódoan. A nőre néztem akit egy ölelésbe húztam.- Tényleg baj van..- nevet Geri.- Te magadtól ölelsz meg!- simogatja a nő a hátamat. Máris jobban érzem magamat..El tolt egy kicsit magától.- Mi a baj Max?- kérdezte most egy kicsit keményebben. Vállat vontam.
- Max!- szólt Christian is.- Megjött az apád..- mondta. A szívem már is gyorsabban kezdett el verni. A rémület átjárta a testemet.
- Ne hagyjatok vele kettesben! Kérlek..- remegett meg a hangom a végén. Geri egyből ilyedten nézett rám. A férfi is felállt a székéből és elem lépett.
- Max! Néz rám!- kérte a csapatfőnök.- Soha többet nem fog bántani!- mondta határozottan.
- De Chris...elég ha megszólal, és akkor már ártott..- ráztam a fejemet..- Nem tudom végig csinálni a hétvégét mellette..- már lassan a sírás szélén álltam..
- De Max! Meg tudod csinálni! Menni fog! Segítek végig csinálni!- ölelt meg Christian Horner aki apám helyett is apám..
Így is lett. Elmentünk apát köszönteni és Chris velem jött. Amikor a Red bull előterébe értünk, és megláttam apámat megálltam. Horner csak maga után húzott. Nagy levegőt vettem..menni fog Max!
- Helló Jos!- fogott kezet apa és Horner.
- Szia apa.- köszöntem neki én is. Leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Mindegyikük kért egy kávét. Whisky kávét nem lehet kérni? Tettem fel magamban a kérdést. Jól jönne..
- Max milyen a kocsi?- kérdezte apám. Felhúztam a szemöldökömet.
- Ma még nem ültem kocsiban, de biztos vagyok benne hogy jó.- mondtam határozottan.
- Pont itt volt az ideje hogy egy ilyen kocsit rakjatok össze.- szánta ezt a mondatot Christiannak. Örülök hogy a csapatfőnököm egy teljesen normális ember.
- Tudod jól Jos, hogy senki nem rakott össze két nap alatt nyerő autót.- válaszolta nyugodtan Horner. A kávék közben megérkeztek. Remélem nem lesz hosszú beszélgetés..
- Apa a bájos családod nem jön a hétvégén?- kérdeztem szarkasztikusan, és remélem hogy nem lesz rá a válasz.
- De! Vasárnap itt lesznek!- mondta. Éppen hogy nem forgadtam meg a szememet. Ezeket is majd el kell akkor viselnem...
- A csinos kis barátnőd jön?- vágott vissza apám. Itt gondolt Kellyre..
- Nem sajnos, mert elüldözted ezzel a csodálatos személyiséggedel!- morgortam neki majd ittam egy kortyot a kávámból még mielőtt bármi mást mondtam volna. Horner próbált nem nevetni de nem jött össze neki annyira.
- Mi olyan vicces Horner?!- kérdezte apám fennhangon.
- Semmi Jos! Semmi!- somolyog rá a brit férfi.
- Max! Lehet több futamodra is ki jövök majd!- kezdett el gondolkodni Jos.
- Szerintem pont eleget jársz ki..- morogtam az orrom alatt csak nem elég halkan.
- Tessék?- kérdezte vissza. Ránéztem.
- Nem szeretném hogy a kelleténél több futamra gyere!- mondtam a szemébe. Christian kezében megállt a csésze. Ő is és én is teljesen késszen voltunk bármilyen lépést tenni.
- Szerintem ezt had döntésem el én!- váltót át másik hangnembe.
- Nem! Én döntöm el! Ha kell ki leszel tiltva a pályáról!- álltam fel.- Egy élmény volt mint mindig de én nem vagyok hajlandó több időt eltölteni ebben a társaságban!- mondtam gonoszan, és kegyetlenül összintén.- Christian majd találkozunk.-..és milyen jól tettem hogy leléptem..