Norbi idegesen vágta táskáját a fotelbe majd rám nézett- Te mégis mit képzelsz magadról Natasa? Kinek hiszed te magad őszintén? Vagy 100-szor hívtalak!
-Norbi szerin...-szólalt meg Mira de Norbi őt is félbe szakította
- Mira te most ne! Ő a húgom és aggódom érte, éjjel írsz hogy elmész majd eltűnsz? Egy kibaszott idegen országba? Hol az eszed ?
- A helyén!-néztem hirtelen testvéremre- Norbi fejezd be kérlek, csak sétálni voltam a parton és nem akartam telefont vinni mert nem azért jöttem el álmaim országába, hogy végig a telefont nézzem, hogy mikor hív a bébi csőszöm- vettem ki idegesen a tiszta ruhákat a táskámból és a fürdő felé vettem az irányt- Reggeliztetek már?- kaptam Mirára a tekintetem de ő csak csóvàlta a fejét.
Fel vettem a képen látható ruhát, kifésültem a hajam és fogat mostam. Nem sminkeltem mivel reggeli után úgyis a medencéhez megyünk ezért nem lenne értelme. Ki indultam a többiekhez , de már nem voltak a szobába, mikor ki mentem az ajtón láttam, hogy a lift mellet állnak és azt hiszem, hogy veszekednek. Amikor megláttam mindketten elcsendesedtek és bevártak.
-Én megyek lépcsőn- mondta Norbi majd sarkon fordult és elindult
-Csinálsz amit akarsz- mondta Mira egyszerűen és vállat vont
Miután be szálltunk a liftbe barátnőmre néztem- Mi van veletek mostanság? Jól megvagytok?
-Aham- mondta, túl egyszerűen
Mikor ki szálltunk a liftből Norbi még nem volt ott úgyhogy megvártuk.
-De szép , honnan van? - Mondta Mira és a kezemhez kapott
- Ja hogy ez- mosolyodtam el- Tegnap este szereztem. Igazából Kelvintől kaptam de nem szeretném világgá kürtölni, hogy kivel és hol voltam a tegnap este.
-Hát akkor szerezz nekem is mert nagyon tetszik- és mire ezt kimondta Norbi is megjelent a lépcső fordulóban.
A reggeli csendben telt, nem sokat beszélgettünk. Mindhárman elvesztünk gondolatainkban és mindhármunknak más érzés ült ki az arcára akarva-akaratlanul. Norbi arcán leginkább dühöt és aggodalmat láttam, Mira inkább volt szomorú és mintha félne valamitől na de én, csak úgy sugárzott az arcom a boldogságtól. Csak a tegnap éjjel járt a fejemben. Mindenhol Kevint kerestem a szemeimmel de sehol nem láttam őt, tőlünk nem messze volt egy hangos fiúbanda akik magyarul beszélgettek, gondolom az ő barátai lehetnek de ő nem volt köztük.
Reggeli után elvonultunk a szobába és miután elkészültünk le mentünk a hotelhez a medence mellé.
Lementem és csatlakoztam a többiekhez, Mira mellet a legszélső napágyra feküdtem ki.
-Nagyon csinos vagy- mosolygott Mira
-Maradj már- néztem rá felvont szemöldökkel. Mira gyönyörű lány, nap barnította bőr, sötétbarna egyenes hosszú haj és egy fehér bikini. Csodálatos.- Nézz előbb magadra- kacsintottam rá és szememre húztam a napszemüveget majd jól a fejembe húztam a kalapot. Sikításra lettem figyelmes amikor csak annyit láttam, hogy Norbi a vállára kapja Mirát majd be ugrik vele a medencébe. Boldognak látszanak, remélem azok is. Ők tényleg meg érdemlik a boldogságot, azt hogy együtt legyenek boldogok.
Gondoltam olvasok valami jó kis könyvet, de ez nem nagyon sikerült mivel elég hamar elaludtam.
Arra ébredtem hogy Mira a karomat rángatja- Nézd màr azokat a fiúkat! Magyarul beszélnek! Én ezt alig hiszem el, nem látom őket jól pedig olyan ismerősek- sikongott mellettem
-Norbi?- néztem rá kérdően
-Innivalót hoz- tette vissza a szemeire a napszemüveget és komolyan nézett maga elé.
Fel toltam a sapkát az arcomból és àt néztem a másik oldalra. Kevin feküdt ott. Ő is épp rám nézett és elmosolyodott mire én el kaptam a fejem. 2mp múlva hallottam, hogy a telefonom rezeg
kkevin.official kérte hogy követhessen
kkevin.official üzenetet szeretne küldeni neked
Be léptem az instámba, engedélyeztem Kevin követési kérelmét majd hezitáltam egy ideig de nem követtem én őt vissza.
Majd be léptem az üzenetekbe és elfogadtam az üzenetet amit nekem írt
kkevin.official: Látlak este szöszi?🤤
pal.nati: Azt majd meglatjuk 😉
Le zártam a telefont és le csuktam szemeimet, és tovább bóbiskoltam a napágyon.