Sajnos el kezdtünk nem törődni egymással így jöttek a bajok.
Nem beszéltünk sokat hiába laktunk együtt.
Ő streamelt egész nap munka után én meg telefonoztam.
Itt én vétettem hibát nem ő...
Ahelyett,hogy beszéltem volna vele és próbáltam volna megoldani a dolgokat rá írtam valakire és váltottunk csúnya üzeneteket egymással.
Jobb ebbe nem bele menni teljesen,viszont ez is mi vagyunk ez is a MI történetünk.
Egy idő után a beszélgetés ki derült és úgy volt mindennek vége.
Emlékszem ahogy feküdtünk le aludni és valaki irt neki.
Én tudtam,hogy ő az és el küldi neki a beszélgetést...
Tudtam,hogy el veszítem most azt aki amúgy a világot jelenti nekem..
El olvasta a beszélgetést és könnyes szemekkel mondta nekem,hogy menjek haza.
Én tudtam,hogy most itt ennek vége de nem akartam el fogadni.
Sírtam és egy világ dőlt bennem össze.
Nem akartam el veszíteni őt nekem a másik SEMMIT nem jelentett.
Ki töltötte azt az űrt ami hiányzott nekem.
Nyilván nem cselekedtem helyesen és hibás voltam akkor,ezt a mai napig emlegetem magamnak és harag dúl bennem emiatt magam felé....
Úgy tűntek a dolgok,hogy vége köztünk én haza mentem Anyukámhoz akinek ki sírtam a lelkem.