Az én szerelmemnek volt egy "kedves" baràtja akit hiába szerettem volna el fogadni nem tudtam..
Folyton bulizni hívta és ettől teljesen ki voltam..
Mivel csak csalódás ért ilyen téren féltem,hogy megcsal engem.
Mikor mégis el ment bulizni mindig össze voltunk veszve utána,mert túlságosan aggódtam.
Egyik alkalommal viszont el mentünk a Duna-partra én ő meg a barátja.
Ittunk hallgattuk a zenéket én próbáltam el engedni magam és adni ennek egy esélyt de a barátja állandóan más lányokat mutatott neki és ez engem mindig fel idegesített..
Hogyne idegesített volna fel ez?
Szerintem nincs olyan aki ezt jó szemmel tűrné..
Szóvá is tettem ebből persze megint veszekedés lett.
Viszont viharos kapcsolatunk ellenére mindent megbeszéltünk.
Egyszer fent voltunk egyszer lent.
De mindig itt voltunk egymásnak és csak ez számított..
Egészen addig míg nem kezdődött a baj..