Mikor ki nyitottam az ajtót Batka állt előttem.
-- Szia, a stúdióban hagytad a telefonodat. - nyújtotta felém.
-- Köszönöm, honnan tudod hol lakom? - kérdeztem.
-- Spacc mesélt rólad meg, megmondta. - mosolygott.
-- Gyere be, ne állj ott a hidegbe. - mondtam neki és be tessékeltem.
Be jött le vette a cipőjét és be mentünk a nappaliba...
-- Bocsánat hogy csak úgy elrohantam...
-- Semmi baj, megértem nem esett jól amit hallottál.
-- Ki az a Noémi? - kérdeztem kíváncsian.
-- Hát...
-- Kérlek légy őszinte hozzám. - néztem a szemébe.
-- Már rég óta kavar vele, de ezt csak én tudtam.. tudod a Szűcs Lucának a huga..
-- Szűcs Noémi. - halkultam el. Egy pár perces csönd lett..
-- és a kisasszony mikor kívánja ki adni az első zenéjét? - kérdezte halvány mosolyal az arcán.
-- Még nem tudom. - néztem le a padlóra... -- talán holnap..
-- Szuper. - mondta. -- Sajnálom ami történt, próbálom erről az egész témárol el terelni a figyelmed.
-- Semmi baj, nem a te hibád. Kérsz valamit? Kávé?
-- Nem köszönöm. Nem értem hogy dobhat el téged, hisz mióta ismer azóta szeret téged. Elvileg.. Na de én most megyek... még egy csomó dolgom van. - mondta és az előtérbe mentünk. Fel vette a cipőjét és felém fordúlt. -- További szép estét... és ne szomorkodj egy idő múlva úgyis megkeres téged. - mondta és el ment.
Egy pár héttel/hónappal később.