Reggel úgy kelltem fel, hogy ma mindenképpen beszélni fogok Hangával, legalább úgy mint barát. Ja könnyű azt mondani. Hanga menő, nagyon jó a stílusa, oda vannak érte a fiúk, és mellé még rohadt szép is. Esélyem sincs. Tehát (megint) az esélytelenek nyugalmával sétáltam ki a házból.
Az iskola előtt oda néztem Hangáék csoportjára majd besétáltam az iskolába. Annak ellenére, hogy Hanga az osztálytársam szerintem azt se tudja, hogy létezem. No comment. Lehuppantam a székemre és elkezdtem átnézni a történelmet, I. Világhábor. Klassz. Pár perccel később már egy halom ember állt körül engem és folyamatosan hozzám beszéltek.
- Felelsz töriből?
- Nem akarod megkérdezni, hogy felelsz -e?
- Na te úgy is tudod az anyagot.
- Létszi én nem tanultam semmit.
- Bodza létszíves biztos, hogy megoldható, hogy felelsz.
Na, igen az utolsó Hangától jött, csak ilyenkor vesz észre. De természetesen azért hatott rám.
- Jó de ha még egyszer valaki hozzám szól, akkor önként dobom be az ötletet miszerint feleljen mondjuk Krisz - mondtam miközben hátra döltem a széken.
- Miért pont én? - mutatott magára Krisz.
- Kuss.
És néztem tovább a történelmet. Mire becsöngettek már az ajtóban álltam és vártam Szalay tanárnőt.
- Tanár nő. Felelhetek töriből? - szóltam meg amint belépett a terembe.
- Mondjad Bodza mit tudsz. - állt meg előttem és már mondtam is az I. Világháborút. Egy pillanatban viszont megakadtam segítség kérően körbe néztem az osztályban viszont, innentől, hogy én feleltem senkit nem érdekeltem és csinálták a dolgukat. Kivéve egy embert Hangát, aki éppen a megoldást tátogta megállás nélkül.
- Bodza tudsz még valamit? - nézet a tanárnő a szemembe.
- Öhh, igen az I. Világháború egy álló háború volt - mondtam meg amit Hanga tátogott nekem.
Végül egy ötös alával leültetett. Fáradtan borultam a padra, Szalayval egy felelés felér 3 iskola körrel. Felemeltem a fejem a padról, és láttam, hogy Hanga mosolyogva hátra fordul.
Történelem óra után, rávettem magam és oda mentem Hangához.
- Hanga - álltam meg a padja előtt.
- Szia Bodza - mosolygott rám.
- Köszi, hogy súgtál. A többieket nem érdekelte, hogy elakadtam - mutattam a hátam mögé.
- Semmiség. Köszi, hogy feletél, biztos vagyok benne, hogy most én jöttem volna soron - ölelt át, amitől én rögtön vigyorogni kezdtem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne mosolyogjak, hát valamennyire sikerült.
- Kell a matek házi? - kérdeztem hirtelen hallgatás után.
- Nem köszi, nem akarlak kihasználni - mondta miközben elmosolyodott.
- Akkor szia - intettem neki.
Hát ezek után fogalmam sincs mi történt a suliba, az már nem volt olyan lényeges.
Otthon lányosan ugráltam az ágyamon és síkitoztam. Végül fáradtan terültem el az ágyamon. Beszéltem Hangával, beszéltem Hangával. Mondogattam magamban. A hatalmas örömömet egy értesítés hanga szakította meg. A telefonom felé hajoltam, hogy megnézem kitől jött.
Instagram értesítés volt: Hanga Faragó liked your picture.
Najó... Én itt azt hittem, hogy elájulok. Legyintettem egyet miszerint csak szembe jött vele és belikolta mert miért ne. Végül a kíváncsiság nyert, megnyitottam az értesítést és rögtön feldobta a képet amit Hanga belikolt. Ésss akkor ájulás 2, Hanga egy 2 évvel ezelőtti képemet likolta be.
- Átnézte az Instám, átnézte az Instám : ordítoztam tudva, hogy úgy sincs otthon senki.
Öhh, őszintén nem tudom, hogy mennyire érdekel titeket egy ilyesfajta történet de gondoltam megpróbálom. Az én fejemben már úgy is létezet ez a történet gondoltam miért ne ;)