Köcsög húzás volt tőlem, hogy ott hagytam egy szó nélkül mindenkit. Beleértve Katát is, de szerintem mindenki annyira offon volt, hogy fel se tűnt nekik.
Ennyire még soha nem baszták fel az agyam.
Haza érve lezuhanyoztam hideg vízzel, hátha segít, utána pedig felvettem a pizsomám és befeküdtem az ágyamba. Sajna nem tudtam aludni, egész este forgolódtam és csak Andris szavai jártak a fejembe. A kurva anyját.
A telefonom elkezdett rezegni. Egyből megnéztem ki az. Talán mélyen, nagyon mélyen legbelül abban reménykedtem, hogy Andris az. De nem ő volt. GG hívott.
- Hol a faszba vagy? - kérdezte egyből.
- Neked is szép estét GG. Éppen aludni készülem itthon. - válaszoltam.
- Mi a fasz geci. Mért mentél el? Meg egyáltalán mikor? Nem is láttunk, hogy elmentél. - a háttérben hallottam Marci hangját.
- Kérdezd meg Andrist. Ő adta az ötletet, hogy jöjjek haza és milyen jó ötlet. - hangomból csöpögött a gúny.
- Mi va'? Ezt most nem értem. Geci mit feszültök egymásra?
- Kérdezd meg őt mi baja van velem. Talán neked képes lesz normálisan válaszolni.
- Az lesz faszom, de itt hagytad a barátnődet.
- Tudom. Majd Szalai vigyáz rá. Innen is csókolom mindkettőt.
- De nem geci. A csaj most hányja össze magát. Ennyire nem bírja a piát, vagy mi?
- Hát jaa. Nem valami nagy ivó. - bólogatok, bár ő ezt nem látja. - Nagyon megköszönném, ha vigyáznátok rá. Megtenném én is szívesen, csak sajna engem nem látnak ott szívesen. - biggyesztem előre alsó ajkamat.
- Jól van. Szalai kézben tartja az ügyet. Andriskát meg szétütöm a gecibe.
- Te nem bántod az én testvérem! - kiabált Marci a háttérben.
- Jol van má' elég lesz. Na de én megyek. Csőő. - és rámbaszta a telefont. Kedves...
Ez után se tudtam aludni. Csak feküdtem és néztem a plafont. Mi a fasz vaja lehet. Olyan szar érvekkel állt elő az erkélyen, kétlem, hogy az a baja. Geci nekem nincs ilyen sűrűn hangulat ingadozásom, amikor menstruálok. Már, ha csak visszagondolok rá az is felbasz.
Valahogy, nagyon nehezen sikerült végre elaludnom.
Egy hét elteltével nem változott sok minden. A többiekkel csak szorosabb lett a kapcsolatom, mindig jöttek hozzám a dohiba, viszont Andrissal csak romlott, ha lehet így mondani. Sokat voltam velük.
Bármikor, amikor a csoportba beszélgettünk, bele kötött minden üzenetembe. Nyilván, ha tehettem inkább ignoráltam ezeket, de sokszor vissza szóltam neki.
Új embereket is ismertem meg, mint például Latyot. Ő is rohadt jó fej, sokat hülyéskedek velük. Valamelyik este Marci elvitt graffitizni és geci jó volt.
Most is épp Latyoéknál vagyunk, szerencsére Andris most nincs itt. Nem mondták, hogy jön vagy nem, de nem is érdekelt. Jól éreztem magam, persze már világomról se tudtam, megint beálltam. Elég gyakori lett mostanában, de nem baj. Segít kiengedni a gőzt és könnyebben feldolgoznom a múltamat.
- Ninaaa! - kiabál nekem Krisztián.
- Mi vaaaan!? - kiabálok neki vissza. Ő az erkélyen cigizget Marcival én meg bent fekszek a kanapén. Nem kell sok, hogy elalaudjak.
- Emeld meg a segged és engedd fel Andrist! - na és itt kipattantak szemeim.
- Mivan? - ültem fel. Az erkély felé néztem, ahol a két srác összenevetett. - Biztos, hogy nem! - kiabáltam vissza.
- Légysziii! - nehezen felkeltem és kimentem hozzájuk.
- Mondom, hogy nem. Maradjon csak lent. - magyarázom. Full nyugodt voltam hála a nagy mennyiségű zaza miatt, de így is azért volt bennem egy kis ideg.
- Geci most ne csináld már. - nevet Marci. - Jó faszom akkor lemegyek én. - indult el.
- Amúgy mért nem tud simán feljönni? Konkrét együtt éltek. - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Most valamért itt balfaszkodik. - ránt vállat.
- De hallod, én akkor megyek jó? - indultunk be mi is. Marci már valószínűleg lent van.
- Mert? - akadt ki. - Direkt nem szóltunk, hogy jön ő is, mert akkor fix nem jöttél volna.
- Ez így van.
- Nem leszel elengedve még egyszer így. Múltkor is full beállva mentél egyedül haza.
- És?
- Geci még mi se csináljuk ezt meg. Azért na. Budapest veszélyes. - okoskodik, mire csak megforgatom szemeimet. Nagy nevetéssel érkeztek fel Marciék is. Persze Andris vigyora egyből eltűnt, amint megpillantott. Most is kurva jól nézett ki és ez baj. Kurva anyját már! - Azért ne öld meg szemmel. - súgja nekem Krisz.
- Nem, ahhoz túlságosan be vagyok állva. - legyintek és visszaülök a kanapéra. Igazából semmi kedvem elmenni, szóval inkább maradok. Remélem jól felcseszem Andris agyát. Elég kellemetlen csend telepedett ránk. Andris is leült a kanapé másik végébe.
- Rakok már valami zenét. - szólalt meg Marci és elvonult megkeresni a telefonját.
- Én eszek. - és Latyo is magunkra hagyott. Nem szóltunk egymáshoz. Ő csak a telefonját nyomta én meg meredtem magam elé. Kínos volt, de pont leszartam. Haragudtam Latyoékra, hogy komolyan megcsinálták ezt velem.
- Látom nem tudsz tőlük rólunk leakadni. - szólalt meg Andris. Azt hittem, hogy nem is hozzám beszél, de amikor ránéztem, ő is engem nézett.
- Te már megint miről pofázol? - húztam össze szemeimet. Mit köt ez itt belém?
- Arról, hogy mondtam éld tovább az életetd, te pedig kurvára nem azt csinálod.
- Mért kéne rád hallgatnom? Nem értem még mindig mi a bajod? - ráztam a fejem. - De most már kurvara felkúrsz a hangulat ingadozásaiddal. Baszki pár napja... - keudtem volna, de közbe vágott.
- Geci! Nem érted meg, hogy az csak alkalmi volt?! Bazd meg, tudom mi volt pár napja, de az nem azt jelentette, hogy akkor te most ide tartozol. Faszért vagy mindig itt.
- Még jó, hogy nem te döntöd el! - csattantam fel. - Nem magamtól jövök. Ők hívnak, és végre meg megerk bízni emberekben, akikkel fel tudok szabadulni! Kurvára nem tudsz semmit, de itt okoskodsz, hogy nem tartozom ide! Csak fogd be a pofád és nem kell hozzám szólnod! - már éreztem, hogy a könnyeim csípik a szemem. Ne már. Nem sírhatok előtte.
- Leszarom. - és otthagyott. Bement az egyik szobába, én meg ott maradtam és próbáltam bem sírni. Ez a srác még a legnyugodtabb, legbezazázott pillanataimból is képes kihozni...
Szarul esett, hogy nem akarja, hogy itt legyek, de már annyit szenvedtem, hogy végre úgy éreztem van egy társaság, ahová tartozhatok. Egy család. Jól esett, hogy maguktól hívtak és, hogy jókat tudtam velük nevetni. Nem használtak ki, nem bántottak meg, elfogadtak, még, ha én nem is egy ismert vagy gazdag ember vagyok. Ez a köcsög meg mindig elrontja a legjobb pillanataimat.
- Te sírsz? - észre se vettem, hogy Marci visszajött a telefonjával.
- Nem. - hazudtam. Egy könnycsepp legördült az arcomon. Gyorsan letöröltem, mielőtt meglátja, de túl lassú voltam. Egyből odajött hozzám és leült mellém.
- Mit csinált az a fasz? - kérdezte. Én meg elmondtam beki, a pár perccel ezelőtt elhangzottakat, de mint kiderült a felét hallotta. - Hát... Igazából nemtom. - szólalt meg végül. - Kajak nem vágom mi a baja. Mostanában tiszta hülye. Amikor te nem jössz, vagy csak vele lógok, mindog valami másik csaj van a képben. Ez nem is lenne baj, mert ez nála a szokásos, de valahogy most egyiket se dujga meg.
- Mi van? - nevettem el magam könnyek közt.
- Eskü. Mindig mondja, hogy jó nő, de... - és mond valami faszságot, ami miatt nem kúrja meg. Ez nem jellemző rá.
- Hát nem tudom. Nem is érdekel. Tényleg nem értem mi a geci baja van velem. Nem mondtam neki semmi rosszat. Ő nem keresett meg semmi élet jelet nem adott. Én tudom, hogy köztünk tényleg csak annyi volt és több nem. Én azért szoktam veletek találkozni, mert bírlak titeket.
- Jaaaj de szeretlek. - öleli át nyakamat. - De amúgy geci, olyan fejmosást fog tőlem kapni a testvér.
Miután Latyo megcsin a kajáját visszajött a nappaliba.
- Na, nem öltétek meg egymást?
- Nem. Csak besértődött. Komolyan, mint egy kisgyerek.
- Megyek, rendbe rakom a fejét. - pattan fel Marci és Andris után ment.
- Nem hiszlek el titeket. - csóválja a fejét Latyo és belekanalaz a gabonapelyhébe.
- Kajak azt eszed? - kérdeztem és próbáltam elnyomni a mosolyom.
- Kajak. Annyira nem vagyok éhes, hogy neki álljak főzni, meg ilyenek. Az Andris feladata. - ránt vállat. - Szóval mesélj picúr. Mi történt? Eddig annyira jóba voltatok, azt hittem már kajak szerelmes.
- Csak a szokásos. Felhozza, hogy alkalmi volt, ami köztünk volt, és én azt tudom is. Azt mondja folyton, hogy rajtatok lógok, ami nem igaz, mert ti hívtok mindig, én meg bírom a hülye fejeteket. Mindig felhozza, hogy mi a faszt keresek itt én meg a fejéhez vágom, hogy nem ő fogja megmondani, hova menjek. - daráltam le.
- Hmm. Néha fasz, de mostanában nagyon. - csámcsog. - Nem tudom mi a geci baja van. - forgatja a szemét.
Végül Andris is kijött és négyen ültünk a nappaliba, beszélgettünk. Mármint én, Latyo és Marci. Andris csak néha szólt közbe, de amúgy folyamat a telefonját nyomkodta.
- Kupak kivel beszélsz? - kérdezte Marci egy idő után.
- Senkivel. - zárja le a telóját. - Van még csár? - kérdezte.
- Teso, Nina mindet elszívta. - nevet Latyo, Andris csak gyilkos pillantáskokkal nézett rám.
- Bocs nem tudtam, hogy jössz. - szólaltam meg én előbb, mielőtt ő tehetett volna megjegyzést.
- Nem viszed kicsit túlzásba? - meglepett a kérdése. Nem volt a hangjában semmi rosszindulat, teljesen normálisan tette fel a kérdést. A fején is inkább aggódás jeleit vettem észre.
- Nem. - rántok vállat. Andris továbbra is engem nézett, még akkor is, amikor én folytattam a beszélgetést. Csomót nevettem és jól éreztem magam. Andris is kezdett többet hozzászólni a dolgokhoz, egészen sokat beszélt már. Teljesen olyan volt, mintha meg se történt volna pár órával ezelőtt a veszekedésünk.
- Halljátok amúgy nekem mennem kéne. - nézek a telefonomra, ami fél 7-et mutatott.
- Ne mááá'! - mondja Marci. - Nem alszol itt? Mi itt alszunk. - vetette fel az ötletet.
- Hát nem tudom...
- Adok ruhát. - ajánlotta fel Latyo.
- És hol férnék el? - forgattam szemeim.
- Simán, bárhol. Meg ki mondta, hogy alszunk? Gabika jön és hoz lasztit.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - szólt közbe Andris. - Nina még sose dobott, ki fog rá vigyázni, ha mindenki dob?
- Tudok magamra vigyázni, elég nagylány vagyok már. - fontam keresztbe karjaimat.
- Majd valakivel felez. - ránt vállat Marci. Akartam még mondani valamit, de megszólalt a telóm. Anya.
- Szia anyukám. - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. Meddig maradsz még? - kérdezte.
- Nem tudom még. Mert?
- Jaj csak, mert előbb végeztem és gondoltam nézhetnénk valami filmet, vagy süthetnénk... - na akkor ez eldőlt mit fogok csinálni.
- Persze szívesen. Most el is indulok szerintem. - örültem, hogy végre tölthetnek vele egy kis időt. Mostanában még kevesebbet voltam vele, mint eddig.
- Jól van szívecském, várlak. - és leraktuk.
- Na fiúk, haza megyek. Anyával lesz progim. - szedelőzködtem. - Nektek azért jó szórakozást. - mosolyogtam.
- Jól van picúr. - ölelt meg Latyo, aztán Marci is megölel. Már a bejáratnál voltam, amikor visszafordultam és oda intettem Andrisnak, majd kiléptem a lakásból.
Otthon anyával nyugiban sütöttünk muffint olyan sokat, hogy majd a fiúknak is tudjak vinni, aztán megnéztünk egy jó filmet. Sütés közben meséltem neki Marciékról, persze az illegális részt, meg ami Andrissal történt köztünk azt kihagytam, de azt mondta szívesen megismerné őket. Végül filmezés közben mindketten belaudtunk.