Este nyolc van, kereken és Mr. Clark az előbb hívott, hogy megérkezett. Azta, azt mondta nyolcra lesz itt és tényleg itt is van. A legtöbb férfi igérget, aztán persze mindig később érkezik.
A ruha amit választott nekem egyszerűen tökéletes. Ott feszül ahol kell, olyan jónak és szépnek érzem ma este magamat mint eddig soha. A sminkem szolíd elegáns, a hajamat begöndörítettem.
A cipőm egy egyszerű fekete, lakkozott darab. Tehát az is fénylik egy kicsit, ha azt nézzük, de a ruhához képest semmiség. Egy fekete dior táskát vettem fel a ruhához.
Egyszerűen minden passzol. Úgy érzem magamat mint egy gazdag és sikeres férfi felesége. Mindig is ámuldoztam az ilyen életről. Kicsit gázos lehet, de én még mindig, huszonhárom évesen is a tiktokot pörgetve végig játszom az összes maffia feleséges játékot. Mindig kiválasztom magamnak a megfelelő ruhát, cipőt, programot. Persze volt már olyan, hogy a férjemnek nem tetszett a piros ruha amit választottam ezért ki akart nyírni, de hát ilyenkor gyorsan visszaugrottam, hogy jaj, nem is ezt akartam, az agyam esküszöm a feketét akarta választani, nem tudom miért választotta a szemem a pirosat.
Igen, tehát általában így telnek az estéim. Egy pihentető fürdés közben férjet választok magamnak.
Leérve a ház elé lesekedni kezdtem Mr. Clark autója felé. Gyönyörű Mustangját könnyű volt kiszúrni a sok autó között. Az pedig, hogy az autója mellett állt és úgy várta a megérkeztemet csak külön dobott a látványon. Furcsa, de megdobogtatta a szívemet, hogy nem egyszerűen az autójában várta, hogy beszálljak mellé, hanem kiszállt és figyelte, hogy mikor érkezem.
- Szia- köszöntem neki, amint odaértem mellé
- Szia- mosolygott rám
Oké, büntetni kellene ezt a mosolyt. Félő, hogy ha bármely nő nemű személy meglátná mégegyszer ezzel a mosollyal Mr. Clarkot, az menten szétfolyna. Én is csaknem összestem. Ha nem koncentráltam volna azon, hogy el ne essek a szeme előtt, akkor valószínűleg már a járdáról kellene engem összekaparnia.
- Gyönyörű vagy- szólalt meg, majd meglátva az arcomon ülő csodálkozást köhintett egyet
Csak nem? Zavarban van a drágám. Oh, de édes. Esküszöm kikritizálnám, ha nem fagynék éppen halálra a hatalmas hidegtől.
- Ne haragudj, hogy közbe szólok, de beszállhatnék? Rohadtul fázom- szólaltam meg vacogva
- Oh, ne haragudj- kapott a fejéhez, majd kinyítva az ajtót megvárta míg beszállok
Igazán kedves, jól van. Ez a férfi tényleg a bugyimba akar férkőzni. Zavarban van, kedveskedik, időben ideér. Azta, sosem viselkedett még így.
- Miért hívott engem?- kérdeztem meg tőle miután elindultunk
- Ugye most csak szórakozik?- kérdezte meg gúnyos vigyorral az arcán
- Teljesen komolyan kérdeztem- húztam ki magamat- Hadd halljam csak mennyire elvarázsoltam magát- húztam vigyorra ajkaimat, mire csak morogva megforgatta a szemét.
Tessék. Csak meg kellett szólalnom és újra a régi Mr. Clark lett. Tudtam én, hogy nem tart olyan sokáig ez a kedves álca.
- Nézze, mást nem igen tudtam hívni. Ön az egyetlen- amint ezt kimondta, köhintett egyet, majd folytatta- Közeli női ismerősöm- jelentette ki
- Oh, ez igazán kedves. Tehát én vagyok számára az egyetlen- bólintottam megértve az elhangzottakat
- Ne legyen magával annyira elégedett, szimplán csak nem ismerkedem- jelentette ki
- Persze- bólintottam komolyságot színlelve- Hiszen annyira lefoglalja a munkája. Nem igaz?- néztem rá vigyorogva
- A tűzzel játszik Miss. Collins- rázza meg a fejét vigyorogva
- Oh, ne haragudjon, teljesen megijedtem magától. Ezentúl jól viselkedem- ültem egyenesen az ülésemben, mire Mr. Clarkból kitört a nevetés.
Hangja megremegtetett a gyomromban valamit. Fogalmam sincs mit. Kicsit félve ismerem be, de talán pillangóim vannak, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Ne legyen ennyire nevetséges Amara, mindketten tudjuk, hogy maga sohasem bír jól viselkedni- harapta be alsóajkát
- Én igenis jól viselkedem, csak túl bunkó ahhoz, hogy ezt maga megérdemelje- néztem rá gúnyosan
- Ne haragudjon, hogy megsértem, de szerintem abban a ruhában van ma este, amit én vettem. Magának. Szimpla kedvességből.
Ebben igaza van. De a pillanatnyi elpirulásom mellett nem adtam ezt tudtára.
- Oh, ne csináljon úgy, mintha nem éppen azért adta volna, hogy biztos legyen benne, hogy élvezheti a társaságomat egész este.
- Hát persze, magával egy igazi álom időt tölteni- jegyezte meg gúnyosan, majd felém fordítva a tekintetét így szólt
- De az előbb az igazat mondtam- köhintett- Tényleg gyönyörű
- Köszönöm- bólintottam mosolyogva- Mindig öröm bókokat kapni magától
- Na meg hiszem azt- horkantott fel gúnyosan- Apropó, remélem ezen alkalommal nem tervez magának összeszedni senkit- célzott az előző efféle alkalmakra
Igazság szerint jelenleg nem állt célomban ilyesmit tenni, de attól még a vérét lehet szívni egy kicsit. Nem igaz? Hadd egye csak az ideg, ha meglát egy férfival.
- Ki tudja mit hoz még az este- jelentettem ki titokzatosan, mire felvont szemöldökkel felém fordult
- Ne olyan gyorsan Miss. Collins- jelentette ki- A végén még póruljár- figyelmeztet
Na köszönöm. Igazán jól sikerült a tervem, miszerint felidegelem. Én lettem tőle ideges, nem is ő.
- Most fenyeget, Mr. Clark?- kértem számon felvont tekintettel, mire leállítva az autót felém fordult
- Az lenne az utolsó dolog, amit szívesen tennék magával
Oké. Asszem nem akar megölni. Bár ki tudja. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha ma este kicsit hanyagolom az ismerkedést.
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Már egy ideje a rendezvényen voltunk, amikor Mr. Clarkot elhívta valami férfi, azzal a címszóval, hogy ismétlem "fontos megbeszélni valónk van".
Én pedig egyedül ácsorgok az italok mellett. Esküszöm úgy érzem magamat lassan, mint valami alkoholista.
- El kell, hogy mondjam magának, igazán gyönyörűen fest ma este- jelentette ki egy férfi
- Hm- néztem rá a mellém lépő idegenre- Oh, köszönöm- mosolyodtam el
- Tán egyedül érkezett?- nézett rám kérdőn, de mielőtt válaszolhattam volna újra megszólalt- Oh, nem is érdekes, Carl vagyok- nyújtott nekem kezet
- Amara- ráztam meg kezét kedves mosollyal az arcomon
Jól nézett ki, de nem volt az esetem. Nem volt hosszabb a haja. Tele volt rakva mindenféle méreg drága kiegészítővel és a ruháján is messziről látszott, hogy drágább mint az én fizetésem.
Egyszerűen nem fogott meg. Mr. Clark sokkal kívánatosabb volt számomra ezen az estén. Nyilván nem fogom neki ezt bevallani, de szinte ölnék is azért, ha mégegyszer megérezhetném ajkait sajátjaimon.
- Ugye, hogy hihetetlen?- hallottam meg hirtelen Carl hangját.
Igazság szerint fogalmam sincs mi olyan hihetetlen, de csak beleegyezően bólintottam.
- Nos, örülök, hogy egyetértünk- vigyorgott rám- Ha van kedve hozzá, megmutatnám a szobámat, ha érti mire gondolok- jött hozzám közelebb kajánul vigyorogva.
Álljon csak meg a menet. Miről hadovál ez a pali? Egyáltalán mi a faszomba egyeztem bele? Annyira idióta vagy Amara.
Semmi kedvem egy ilyen alakkal menni. Nem, hogy hozzá nem mennék el, de egyáltalán nem mennék vele sehová sem. Nem csak ma este, semmikor. Kell a fenének egy ilyen magamutogató férfi.
Nathaniel, mégis hol a faszomban vagy ilyenkor? Valaki éppen közelebbről is megszeretne csodálni, erre te meg eltűnsz. Egyáltalán nem örülök.
- Hagyjon- löktem el magamtól a kezét
- Ne aggódj cicám, nem bántalak- vigyorgott rám.
Egy cseppet sem hittem neki.
- Nem hallottad? Azt mondta hagyd békén- jelent meg ekkor Mr. Clark.
Istenem, annyira tudom ilyenkor őt imádni. Igaz, sokszor idegesítő, de az időzítései eskü filmbe illőek.
- Nathaniel, barátom.. Nem tudtam, hogy a te párod- emelte fel védekezően a kezét
A paraszt. Persze, hogy nem tudta, hiszen meg se hallgatott.
- Persze, hogy nem tudta, hiszen nem engedett válaszolni- nyitottam ki a számat idegesen, mire Nathaniel a háta mögé tolva elrejtett az egyre idegesebb férfi szeme elől
- Carl, ide figyelj, egy másodpercet kapsz arra, hogy elhord innen a beledet, vagy az egész cégedet tönkreteszem még ma este és ne aggódj, arra is szakítok időt, hogy holnaptól az utcának a lakóit erősítsd- jelentette ki félelmetesen mély hangján Mr. Clark
Esküszöm én is megijedtem. Tudtam, hogy van hatalma. Hiszen a hatalom pénz. Elismert a neve is. Olasz is, tehát gondolom befolyásos a családja is. Na, de, hogy ezt mind egy éjszaka alatt megtudná tenni. Kissé kételkednék benne, de nem vagyok biztos benne, hogy szívesen megbizonyosodnék erről a valóéletben is.
- Nyugalom Nathaniel- hátrált el ekkor a férfi- Már itt sem vagyok- mondta, majd ott is hagyott minket
- Haza mehetnénk?- kérdeztem meg ekkor, mire Mr. Clark nagy lendülettel hátrafordult
- Mit mondtam kislány?- nézett mélyen a szemembe
- Fogalmam sincs- rántottam vállat- Sokkos hatásban vagyok és a memóriám is szar
- Oh, Amara- rázta meg a fejét gúnyos vigyorral az arcán- Ha később jövök ez a fasz, ki tudja miket művelt volna veled
- De nem jöttél, és köszönöm. Most már mehetnénk? Fáradt vagyok- néztem rá kérdőn, mire mereven a szemeimbe nézve bólintott
- Persze- morogta az orra alatt, majd megragadva a kezemet kifelé vezetett a helyiségből.
A kabátjainkat megkapva kifelé igyekeztünk az autójához, amikor is megállva így szólt.
- Ha azt hinné nem tudom, igen is tudom, hogy egész este engem bámult- jelentette ki vigyorogva
- Ooh, csak szeretné- jelentettem ki
Nem lehet. Nem láthatta. Túlságosan is diszkréten végeztem a feladatomat. Ami a főnököm bámulása volt, ha már itt tartunk. Úgy látszik megbuktam. De az önbecsülésemet nem adom.
- Vallja csak be- lépett hozzám közelebb vigyorogva- Vallja csak be, hogy szeretné, ha ma este a nevemet nyögve élvezkedne- simított végig alsó ajkamon
- Békén hagyna?- löktem el kissé magamtól
- Drágám, ha én egyszer békén hagylak, akkor valószínűleg alszol- nézett bele vigyorogva a szemeimbe.